Tolna Megyei Népújság, 1985. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. április 13. TOLNA _ NÉPÚJSÁG 5 Alkotó verseny Nemrég úgy nyilatkozott valaki lakóhelyének a tele­pülésfejlesztési versenyben elért alig valamilyen sikeré­ről, hogy azért nem tudnak ők helyezést elérni, mert nem elég jó boruk terem. Mellbe­vágott a hetyke jópofáskodás- ba csomagolt sandaság. Nem szívesen hiszem ugyanis, hogy településfejlesztési verseny­ben megszerezhető pontokat poharazással is lehet gyarapí­tani. Tapasztalataim szerint sokkal inkább olyan munká­val, amit a helyi tanácsok együtt határoznak el a lakos­sággal, s ugyanígy valósíta­nak meg. Ezt nevezzük együttműködésnek, társadal­mi összefogásnak, s ahol ez hiányzik, ott nem mozdul egyről a kettőre a fejlődés szekere. Szerencsénkre mind kevesebb ilyen településünk van, így adott a remény, hogy egyszer csak a sereghaj­tók is rádöbbennek a kollek­tív boldogulás titkára, ami tulajdonképpen nem is titok. Mit figyelhettünk meg mi, a krónikások, a településfej­lesztési verseny meghonoso­dásának kezdetei óta? Azt, hogy a megye településein élőket versenyre két dolog sarkantyúzza. Az. egyik az, amit Váci Mihály igen sok­szor, de mindig szívesen hallott verse mond. Hogy a jóból semmi sem elég, hogy minden jó fokozható — to­vábbi jobbítással. A másik hajtóerő pedig az, hogy nem­csak az egyes ember, a mun­kahelyi, lakóhelyi közössé­gek is szeretik megmutatni magukat, pontosabban ejtve a szót azt, hogy mire képe­sek. Magától semmi sincs A bevezetőben emlegetett rosszmájúskodó úgy nyilat­kozott, hogy ők elégedettek az egy főre eső társadalmi munkaértékük négyszáz fo­rintjával. Azt meg már mi, újságírók tudjuk, hogy az adott település lakosságának az igényei hogyan viszonyul­nak ehhez a lehetséges ten­nivalókhoz képest csip- csup összeghez. Mire futná a lakosság és tanács, tanács és gazdálkodó szervek össze­fogásából, ha amúgy istene­sen hozzáfognának az össze­dolgozáshoz? Tisztes sum- májú egy főre eső érték. No de az magától sohase lesz. A tavaly végzett fejlesztési munkáért rövidesen megkap­ják a kiemelkedő munkát végzett egyének és kollektí­vák a Tolna megyei Tanács Társadalmi Munkáért kitün­tetését, továbbá a Társadal­mi Munkáért oklevelet. A második negyedévi tanács­üléseken kerül sor 80 egyéni és öt kollektív elismerés, il­letve kitüntetés átadására. A teljesített társadalmi munka értéke tavaly közel 404 millió ötszázezer forint volt. Bontásban ez azt jelenti, hogy míg 1983-ban az egy főre jutó társadalmi munka­érték megyei átlaga 1480 fo­rint, tavaly 1519 forint volt. Hogy ezen belül a szóródás változatlanul igen nagy, aligha meglepő. A készség sem egy­forma hőfokú sajnosi, az át­lag azért takargat olyan szá­mokat, hogy Pincehely nagy­község lakói 1984-ben fejen­ként mindössze 599 forintot tettek munkájukkal lakóhe­lyük fejlesztéséhez és a csó­nakázó tavat, horgásztavat gazdálkodó szervek közremű­ködésével építő kisszékelyiek 12 899 forintot. Hát persze az sem mellékes, hogy a 404 millió 404 ezer forint miként oszlik meg. Ebből a városok lakói csupán 70 millió 185 ezer, a nagyközségiek pedig 128 millió 592 ezer forintot érő társadalmi munkát vé­geztek el. Nagy és kis munkák Tamásiban, a fiatal város­ba nk ahol se szeri se száma a fejlesztési tennivalóknak, 12 millió 326 ezer forintra nőtt az 1984. évi társadalmi munkák értéke. Ennek az összegnek a 70 százalékát a lakosság „hozta össze” fő­leg parkosítással, a gyermek- intézmények fejlesztésével, fenntartásával. A vállalatok, szövetkezeitek a lovaspálya új istállójának építésénél, a közterületek parkjainak gon­dozásában végeztek kiemel­kedőt. Bátaszéken felújítot­ták a művelődési házat, s ez aligha sikerült volna (bármi allergikus pontja is volt a nagyközségnek a mű­velődési ház hiánya), ha a lakosság, a szövetkezetek munkáskollektívái és a kis­iparosság nem lép sorompó­ba. Elkészült még ugynilyen összetételű „bedolgozással” az alsófokú oktatási intézmé­nyek olajtüzelésének kiváltá­sa, 5000 négyzetméter járda és 1200 négyzetméteren épült út, de készült padkarende­zés is. Iregszemcsén és társ­községében Űjiregen az el­végzett társadalmi munka és a lakosság önkéntes anyagi hozzájárulása eredményeként kapott 9 utca szilárd burko­latot. Dunaszentgyörgyön 17 millió 999 ezer forintot i,,ter- melt” az összefogás és meg­közelíti a hét ezret az 1984. évi egy főre jutó társadalmi munka értéke. Felújították az általános iskolát, történt parkosítás és 2370 négyzet- méteren aszfalt burkolatú út épült. Györköny is folytatta a korábban elkezdett útépí­tést, Bonyhádvarasdon víz­mű épült, melynek földmun­káit a lakosság végezte el. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy dobogóra csak a gigantikus fejlesztési elképzelések megválósítói ke­rültek, mert a sok kicsi sokra megy elve alapján rengeteg volt 1984-ben is a fejlesztési aprómunkai, aminek a vég­zése beleveszett a hétközna­pokba, noha eredményével tartósan a hétköznapi jó köz­érzetet igyekezett szolgálni és szolgálja is, elkészülte óta. És a ráadás... Van ennek a települések között fejlesztésben folyó versenynek egy 1979 óta élő „rokona” is, Településtiszta­sági és környezetvédelmi akció néven. Tavalyi ered­ményes munkájáért Tamási kapja a városok kategóriá­jában az elsődíjast megil­lető vándorzászlót és okleve­let. Paks második díja okle­vélre jogosít. A nagyközsé­gek kategóriájában elsődíjas Decs, második Nagymányok. Az elsődíjas vándorzászlót, oklevelet és 300 ezer forint jutalmat, a második díjas oklevelet és 200 ezer forint jutalmat kap. A községek mezőnyében első Harc, máso­dik Lengyel, illetve a Mező- gazdasági Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet, harmadik Kaposszekcső. Harc a vándorzászló és oklevél mellé 250 ezer forintot, a lengyel! szakmunkásképző 150 ezer forintot, Kaposszek­cső pedig 100 ezer forintot kap oklevele kísérőiéként. Szóval, érdemes versenge­ni az alkotásban és tessék, tessék szabad is, kell is több­re törni annál, mint amijük településeinknek már meg­van ahhoz, hogy lakosságuk életfeltételei közelítsék a jo­gos igényeket, összefogva tu­lajdonképpen minden lehet­séges és nemcsak a városok­ban, nagyobb településeken, de az apró falvakban is! — lászló — A Magyar Televízió ki­lencedik évében járó pé­csi körzeti stúdiója — mint ahogy arról hírt ad­tunk, illetve már tapasztal­tuk is április 2-án és 9-én is — új informatív, szolgál­tató, szórakoztató műsorral jelentkezett a 2-es program helyén. A regionális adás­ban megyénk is minden héten (kedden) a televízió képernyőjére kerül. Kapfinger András képriportja Híreink következnek

Next

/
Thumbnails
Contents