Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

1985. március 2. 2 Képújság Rendőri akciók Dél-Libanonkan Bár egyértelmű, hogy az Egyesült Államok várható vétója miatt nem emelkedik biztonsági tanácsi határozat­tá az izraeli elnyomó akciók azonnali leállítását, a meg­szálló elítélését és feltétel nélküli kivonását követelő libanoni javaslat, a bejrúti kormány küzd az erkölcsi si­ker kivívásáért. Diplomatái több fronton is jelentős erő­feszítéseket tesznek, hogy megszerezzék az ENSZ BT másik 14 tagja — közöttük Washington több közeli szö­vetségese — igenlő szava­zatát. Rasid Karami miniszter- elnök rövid időn belül má­sodszor fogadta Alekszandr Szoldatov szovjet nagyköve­tet, a külügyminisztérium vezető tisztségviselői pedig sorra találkoztak a BT-tag- államok Bejrútba akkreditált képviselőivel. A megszállt déli területek pénteken változatlanul el voltak zárva Libanon többi részétől. Az izraeli megtorló politika immár az összes la­kost — több mint félmillió embert — sújtja, hisz egy­re nagyobb a hiány az alap­vető élelmiszerekből, fűtő­anyagból és gyógyszerből. A síita falvak után egyéb­ként Tyr kikötővárosra is kiterjedtek az izraeli rendőri akciók. A helyi polgári vé­delmi hivatal után a fegy­verek és ellenállók után ku­tató megszállók földúlták a tűzoltóság központját, vala­mint számos templomot, me­csetet és más szent helyeket is. A pénteki jelentések sze­rint az ellenállók a nap fo­lyamán Bediasznál támadtak meg egy izraeli őrállást, nyolc rakétát lőve ki rá. A Litani folyó partján agy iz-' raeli járőr alatt távirányítá­sú akna robbant. A helikop­terekkel érkező erősítés mindkét körzetet lezárta. A jeruzsálemi rádió szerint nem voltak áldozatok. Külügyminiszter-helyettesi találkozó EGK-tanácskozás Eredménytelenül ért véget az EGK külügyminiszterei­nek renkívüli tanácsülése, amelyet a spanyol és portu­gál belépés még függőben le­vő kérdéseiről tartottak, el­sősorban a halászat szabá­lyozása kérdéseiben megle­vő ellentétek miatt. A már­cius végén tartandó brüsz- szeli csúcsértekezlet előtt már egyetlen alkalom áll csak rendelkezésre, hogy be­fejezhessék a tárgyalásokat: március 17—20-ig egy ma­ratoni miniszteri ülés. Ille­tékesek szerint egyre keve­sebb a remény, hogy tart­ható az 1986. január 1-i idő­pont a két ibériai ország be­lépéséhez, és a miniszteri ülés köreiben 1986. március 1-ét emlegetik egyre gyak­rabban új és lehetséges idő­pontként. A költségvetés kérdésében viszont még a brüsszeli mi­niszteri ülés előtt megálla­podás bontakozott ki a pá­rizsi francia—nyugatnémet csúcstalálkozón. A Varsói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszter- helyettesei március 1-én Moszkvában munkatalálko­zót tartottak, amelyen ma­gyar részről Roska István Szovjet kőolajtermékek ez évi magyarországi szállításá­ról írt alá szerződést pénte­ken Budapesten Tóth József, a Mineralimpex Külkereske­delmi Vállalat vezérigazga­tója és Jurij Harlamov, a Szojuznyeftyekszport Külke­reskedelmi Egyesülés vezér­igazgató-helyettese. Az alá­írásnál megjelent Viktor Ocseretin, a Szovjetunió ma­gyarországi kereskedelmi képviselője. vett részt. A tárgyszerű, elv­társi légkörű találkozón vé­leményt cseréltek a nukleá­ris és űrfegyverzetről márci­us 12-én kezdődő szovjet— amerikai tárgyalásokról. A szerződés szerint a Szov­jetunió 300 millió rubel ér­tékben szállít különböző kő- olajterméket — benzint, gáz­olajat, repülőgép-üzemanya­got, világító petróleumot, fű­tőolajat stb. — hazánkba, s így jelentősen hozzájárul a magyar népgazdaság energia- ellátásához. A benzin és a gázolaj túlnyomó része az összefogás csővezetéken ér­kezik az országba. MTI) Szovjet-magyar olajszerződés Történelmi lecke fiúknak III. Nemzeti Segély AMIKOR Budapest sokat szenvedett lakosai 1945 első heteiben feljöttek a légoltal­mi pincékből, két veszély fe­nyegette őket: az éhség és a járvány. Amelyik családnak volt az ostrom előtt némi élelmiszertartaléka, a pincé­ben töltött hetek alatt az is elfogyott. Az első polgármes­teri rendeletek — Pest fel- szabadulása után alig egy­két nappal — arra figyel­meztettek: minden lehető módon igyekezzenek az em­berek tisztálkodni, hogy ez­zel is csökkentsék a járvány­veszélyt. Ami pedig az élel­mezést illeti, ahol sikerült valamilyen elhagyott raktárt, konyhát találni, s benne né­mi élelmiszert, azonnal fel­állították a népkonyhákat. Az elsőt az addigi elegáns Belvárosi Kávéházban. Mindez azonban csak pil­lanatnyi megoldást eredmé­nyezhetett. A kormány még Debrecenben volt, de eljutott oda Budapest és több dunán­túli város nagyon nehéz helyzetének híre. Gyorsan in­tézkedtek: A Magyar Kom­munista Párt kezdeményezé­sére elindították a nemzeti segélymozgalmat, amely már február első napjaiban Bu­dapesten nagybetűkkel írott Nemzeti Segéllyé szervező­dött. Mindenekelőtt a gyereke­ken kellett segíteni. A fővá­rosban százával, sőt talán ez­rével kóboroltak az utcákon elhagyott gyerekek, akiknek szülei elpusztultak a nyilas­uralom, vagy az ostrom alatt. A Nemzeti Segély — az ugyancsak akkoriban szerve­ződött Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségével (MNDSZ) együttesen — nyitott bent­lakó és napközi óvodákat és bölcsődéket. NÉPBETEGSÉG volt még akkor Magyarországon a tü­dőbaj. A Nemzeti Segély a Szabadság-hegyen, egy üre­sen álló, kifosztott egykori " üdülő épületében állította fel azokban a nehéz időkben Európa első tbc-gyermeksza- natóriumát. S az 1945—46-os télen, amikor a legtöbb kór­ház kénytelen volt hazakül- deni betegeit, mert nem tud­ták az épületeket fűteni, az országnak akkor már minden részéből odahozott tüdőbeteg gyerekek fűtött termekben feküdtek. A főorvos asszony­nyal az élen a szanatórium személyzete végigjárta a kör­nyék házait, egy-két darab fát, néhány kiló szenet kért a szanatórium fűtésére. Ennél is nagyobb hordere­jű akció volt a budapesti gyermekek vidékre küldése. Lesoványodott, járni is alig tudó, vitaminhiányban szen­vedő gyermekeket ültettek vonatra 1945 kora tavaszán, és küldték az Alföldre, fő­ként a Hajdúságba, összesen húszezer budapesti gyerek utazott el ezeken a vonato­kon. Egy részüket intézetek­ben hizlalták fel, a többség családokhoz került, akik sa­játjukként fogadták, gondos­kodtak a sokat nélkülözött pesti gyerekről. Jó néhány akkori kisfiú és kislány mindmáig tartja a kapcsola­tot 1945-ös jótevőivel. MINDENKI adott, akinek módja, lehetősége volt rá. Elsősorban az üzemi mun­kások. Általános gyakorlattá PANORAMA BUDAPEST A világ legnagyobb utazási szövetsége, az amerikai uta­zási irodákat tömörítő ASTA a héten Budapesten tartotta nemzetközi szekciójának, majd igazgatói tanácsának ülését. Az ASTA vezetőinek magyar partnereikkel foly­tatott tárgyalásain felmerült annak a lehetősége, hogy az ASTA világkonfereciáját 1988-ban Budapesten ren­dezzék meg. BONN A Német Szövetségi Köz­társaság és a Német De­mokratikus Köztársaság ve­zetésének megítélése szerint az 1985-ös esztendőben jók a kilátások arra, hogy a kelet­nyugati viszony tovább fej­lődjék, amiben a két német állam is fontos szerepet játsz­hat. Ezt az értékelést pénte­ken tették közzé Bonnban Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter­nek és Hermann Axennek, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának megbeszélé­sét követően. ISZLÁMÁBÁD Hat ember meghalt és 26 megsebesült csütörtökön a pakisztáni tartományi vá­lasztások ideje alatt az egy­mással rivalizáló politikai csoportok és a kormányelle­nes tüntetők között kirob­bant összecsapásokban. Je­lentések szerint szerdán es­te Szind tartományban egy jelöltet lelőttek. AMSZTERDAM Amszterdamban pénteken megnyílt a Holland Kommu­nista Párt 29. kongresszusa. A tanácskozáson megvitat­ják a központi bizottság be­számolóját és újjáválasztják a KB-t. A beszámoló az amerikai robotrepülőgápek hollandiai telepítése elleni harcot nevezi meg az ország haladó erői előtt álló leg­fontosabb feladatnak. SAN FRANCISCO A Csendes-óceán térségé­ben, Kalifornia állam part­jainál újabb kísérletet haj­tottak végre a Tomahawk típusú „víz-víz” osztályú amerikai manőverező robot­repülőgéppel. Az amerikai haditengerészeti erők szóvi­vője közölte, hogy a repülő­gépet egy felszíni hajó fe­délzetéről bocsátották fel, s miután körülbelül 550 kilo­méter távolságot repült, sa­ját célra vezető rendszerének segítségével érte el a célpon­tot. Mai kommentárunk Egy javaslat... Mi lehet rossz egy béketerven? Már az elnevezés is reménytkeltő. Az utóbbi időben sok béketerv látott nap­világot a közel-keleti konfliktus megoldására. Az eljárási javaslatok annyira hasonlítanak egymásra, olyan apró részletekben különböznek csak, hogy a közel- keleti politikai nyelvtanhoz nem szokott fül talán észre sem veszi a különbségeket. Vagy talán nem is az elhang­zott javaslatok puszta szövegében vannak a lényeges kü­lönbségek? Szadat egyiptomi elnök, amikor közel három évtized „örök haragját” személyes kezdeményezőkészségről tanúságot tevő lépésével hirtelen megtörte, s 1977. novem­berben beszédet mondott az izraeli parlamentben, semmi olyat nem mondott, ami ne hangzott volna el bárhol. A megszállt területek visszaadását, a palesztinok törekvé­seinek érvényesítését követelte. S mi lett belőle? Külön­béke, a közel-keleti fegyverkezési verseny folytatódása, új háborúk lehetősége, a palesztin területek megszállásá­nak folytatása. A múlt évtizedben — 1977. októberben — már felcsil­lant a remény a helyzet kiegyensúlyozott rendezésére. Ezt tükrözte az akkor megjelent közös szovjet—amerikai nyi­latkozat a Közel-Keletről. Abban a szovjet vezetés vállalta a rendezésben való részvételt, a szükséges garanciák meg­adását, ugyanakkor az amerikai fél elfogadta az alapvető feltételt: a palesztin nép törvényes jogai érvényesítésének elvét. A megállapodást nemcsak Szadat jeruzsálemi útja. és az azt követő fejlemények tették megvalósíthatatlanná. Hanem az általános amerikai törekvés, amely a hetve­nes évek végén kapott új erőre: amely céljául tűzte ki a nemzetközi erőviszonyok megváltoztatását általánosan is, együtt az európai — rakétatelepítés! — és a világmé­retű fegyverkezési verseny újraindításával. Ennek keretébe illeszkedtek azok az amerikai lépések is, — mindenekelőtt a Szadat útját követő Camp David-i egyezményrendszer kialakítása —, amelyek a közel-keleti fronton követték ugyanezt a célt: az amerikai hegemónia kikényszerítését Ennek érdekében a korábban hirdetett elveket kijátszva és félredobva, elzárkóztak az együttes cselekvéstől, kizár­ták a Szovjetuniót és a segítségével jogaikért küzdő arab feleket a rendezésből. Mi a helyzet ma? Noha vannak biztató jelek, mindenek­előtt a legfontosabb fronton — márciusban ismét szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások kezdődnek — a szovjet—amerikai kapcsolatokba még nem tért vissza Helsinki szelleme. Márpedig csak az ott bevált elvek — és az erőviszonyok történelmi alakulásával számot vető megegyezési készség — adhatnak példát a közel-keleti probléma igazságos megközelítésére is. A helyi felek jo­gainak érvényesítésén túl már csak azért is, mert a Közel- Kelet Európa fontos „előszobája”. Amíg ilyen alapú megoldásra nincs lehetőség — egyelőre nincs —, addig bármilyen javaslatokat támogasson is az Egyesült Álla­mok, vagy akár Izrael, a „megoldási kísérlet” szükség­szerűen az amerikai hegemóniatörekvés rendszerébe illesz­kedne — függetlenül a javaslatok szövegétől. A Camp David-i egyezményrendszer megteremtése óta — legutóbb az 1982-es libanoni invázió során — a szovjet vezetés a TASZSZ hírügynökség útján sokszor tudtul adta: a Szovjetunió csak olyan megoldást támogat, amely együt­tes erőfeszítésekkel minden fél érdekeit tekintetbe vevő. átfogó rendezésre vezet, és a Szovjetunió ehhez segítséget nyújt hozzá forduló barátainak. Ez megfelel annak az általános szovjet törekvésnek, amely minden fronton az erők egyensúlyának visszaállítására, megőrzésére, Helsinki szellemének újjáélesztésére irányul — ez a számos szöveg­elemükben hasonló szovjet javaslatok igencsak lényeges, a másik oldalon hiányzó tartalma. És az emlékeztetés egyaránt szól ellenfélnek és barátnak. MÉSZÁROS GYÖRGY Indul a Nemzeti Segély gyermekvonata vált, hogy egy-egy üzem véd­nökséget vállalt gyermekin­tézmények fölött. Sokan ad­tak használt ruhát, cipőt — ami akkor kincseknél is töb­bet ért. S volt még egy for­rás: a feketézőktől, speku­lánsoktól elkobzott holmik nagy részét a Nemzeti Segély kapta és továbbította gyor­san a sok-sok rászorulóhoz. 13 hónap után készült el az első összesítés, ezalatt 64 mil­lió forint értéket adtak az itthoni intézmények, üzemek és magánszemélyek. További milliókra rúgott azoknak az adományoknak értéke, ame­lyek a külföldön élő magya­roktól érkeztek. A franciaor­szági magyarok szövetsége 325 gyereket hívott meg és lá­tott vendégül hosszabb-rövi- debb ideig. A Nemzeti Segély aktivistái várták az úgyne­vezett átmenő-állomásokon a hazatérő hadifoglyokat is. Meleg ebédet vagy vacsorát kaptak tőlük a hosszú évek után családjukhoz igyekvő férfiak. Kisebb csomagokat is adott nekik a Nemzeti Se­gély. Kaptak csomagokat — mégpedig rendszeresen — írók, művészek, tudósok is. Olyanok, akiknek mielőbbi felépülése, életben maradása különösen fontos nemzeti érdek volt. 1945 tél végén, kora tavaszán különösen nagy munkát vég­zett a Nemzeti Segély. Meg­szervezte az általános tífusz­oltást, ennek volt köszönhető, hogy nem tört ki járvány a romok között, ahol még he­tekig feküdtek temetetlen holtak, s néhol csak később találták meg az ostrom idején elpusztult állatok tetemét. PIROS-FEHÉR-ZÖLD sza­lagos mentőöv volt a Nem­zeti Segély emblémája. Men­tőöv a bajbajutottaknak — akik abban az időben száz­ezer számra voltak ország­szerte. Tisztelet illeti évti­zedek múltán is a szervező­ket, a résztvevőket, s az adakozókat is, akik többnyire megőrizték névtelenségüket.. Amikor a Nemzeti Segély megszűnt, mert betöltötte hi­vatását, s beolvadt a Magyar Vöröskeresztbe, az utolsó számvetés szerint 168 millió (1946-os értékű) forint érke­zett be és ment a rászorultak segélyezésére. VÁRKONYI ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents