Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-08 / 56. szám

1985. március 8. NÉPÚJSÁG 3 Negyven év és két hónap Szabados János azok közé a régi kereskedők közé tar­tozik, akik generációkat ne­veltek, s majd évtizedek múlva is úgy emlékeznek rá, hogy „bezzeg a János bácsi idejében.. A kereskedő hosszú,' küz­delmes utat járt végig, amíg február derekán elbúcsúz­tatták kollégái, azaz nem is volt ez búcsú, hanem inkább köszöntő. Virágot is kapott — ezúttal a „lányoktól”, me­leg, baráti szavakat a főnök­től, táviratot régi munkatár­saitól. Kis. szerény ajándékot vett a hóna alá és elköszönt a kaposszekcsői Kapos GT raktárházától. Negyven évi szolgálat áll mögötte. — János bátyám, hogyan kezdte? — a kérdés így fo­galmazva inkább az olvasó kedvéért jogos, mert régi, majd negyven éves barátság fűz Szabolcs Jánoshoz. — Inasként. Felsőszeli köz­ségben, a Felvidéken. Mes­terem Lovas Zsigmond volt. Vegyeskereskedésben tanul­tam, ahol az élelmiszer volt túlsúlyban. Aztán jött a há­ború és én, családommal, sok száz családdal átkerültem Magyarországra. Udvari 'köz­ségben telepedtem le. Ott nem sokáig voltam, mert két év múltán, 1950-ben Sásdra tettem át a székhelyemet, természetesen boltba. S ott sem sok időt töltöttem, mert hívtak a dombóvári efem- eszhez, a Bertus Feri volt már akor az elnök, de régen is volt, 1951. november 28- án. Tüskepusztán, az akkori új fölszöv-boltba helyeztek. Aztán 1953-ban Dombóvárott megnyílt az első önkiszolgá­ló élelmiszerbolt, és odahív­tak, helyeztek vezetőnek. — Milyen volt az első ön- kiszolgálóban dolgozni, hi­szen a pult belső oldaláról kívülre, a vevők közé ke­rültél. — Oda. Ez volt benne az új, a szokatlan és én nagyon örültem eleinte, később már szívesebben tértem volna is­mét a pult mögé, mert ott az élet egészen más. Odajön egy vevő, azt mondja, kér ezt, azt, vagy tíz félét, az ember sürög-forog, mér, szel, önt A pénzügyminiszter rende­leté alapján az állami költ­ségvetésből pénzügyi kedvez­ménnyel ösztönzik az állami vállalatok szervezeti decent­ralizációjának gyorsítását. Elkülönült szervezeti egysé­gek, gyáregységek, telephe­lyek, ha új vállalatként, il­letve leányvállalatként foly­tatják tevékenységüket, több kedvezményben részesülhet­nek. A Pénzügyminisztériumban az MTI munkatársának el­mondották : az intézkedéssel a versenyfeltételek javítását, a monopol jellegű szerveze­tek számának csökkentéséh a kis- és középüzemek számá­nak növelését kívánják elő­segíteni. Az önállósülás jogi lehetőségei eddig is megvol­tak, a folyamat felgyorsulását azonban nehezítette az érde­keltség hiánya. Azoknak az új vállalatoknak, amelyek nagyobb szervezeti egységek­ből válnak ki, a kezdeti idő­szakban komoly nehézségek­kel kell megbirkózniuk. Az önálló gazdálkodás feltételei­nek megteremtése, a piaci kapcsolatok kiépítése, a szakembergárda létrehozása hosszab időt vesz igénybe, s eközben nem mindig tudnak pénzügyi kötelezettségeiknek időben eleget tenni. A pénz­ügyi kedvezmények segítik az önállósulok átmeneti ne­hézségeinek feloldását. A rendelet hatálya kiter­jed az állami vállalatokra, a tröszti válalatokra (az 1985. január 1. után alapított kor­látozott jogú tröszti vállala­tok kivételével), a vállalati Szabados János kereskedő és papíron számol, megkér­deztem még, hogy szolgálha­tok-e valamivel? Mit adha­tok még? És akkor elvettem a pénzt, visszaadtam belőle, és legyen szerencsénk más­kor is önt kiszolgálni, meg ilyenféle szöveggel búcsúz­tam el a vevőtől. A gondo­lák között meg csak sétál az ember, a rengeteg adminiszt­ráció ott van a nyakán, tö­rődni a tanulókkal, vesze­kedni a szállítókkal, ellen­őrökkel — szóval jobb volt a pult másik, belső oldalán szolgálni a vevőt, mint így járkálni-adminisztrálni. — És mégis maradtál. — Az még hagyján! Ha­nem új boltot adtak a ke­zem alá. Kezdd János élőiről — mondtam magamnak. S kezdtem, szerencsémre Dom­bóvárott kitűnő kereskedők voltak, s vannak, úgyhogy egy kottából játszottunk. Nem is tudok, nem merek felsorolni a régi munkatár­saim közül senkit, mert az sértő lenne arra, akit esetleg kifelejtenék. A hetvenes évek elején Dombóvárott nagyarányú boltfejlesztés volt. Például Szabados Jánosnak, részben gazdálkodás szabályai sze­rint működő egyéb állami gazdálkodó szervezetekre, szövetkezeti vállaltatokra. Feltétel, hogy az új vállalat cégbejegyzése 1984. decem­ber 31. között történjék meg, s a vállalati vagyon ne ha­ladja meg az egymilliárd fo­rintot. Az önállósulást a legtöbb esetben nehezíti, hogy az anyavállalat által korábban felvett hitelek egy részének törlesztését már az új egy­ségnek kell folytatnia. Az indulás gondjaival küzdő új vállalat ennek nem mindig tud eleget tenni. Az ilyen jellegű kötelezettség — leg­feljebb két évre — felfüg­geszthető. Emellett az új ön­álló vállalat az indulás évé­ben, és az azt követő első esztendőben vagyonadó-men­tességet, további egy éven keresztül pedig 50 százalé­kos kedvezményt kap. Ha a gazdaságos működéshez az új vállalat eszközeinek ki­egészítése, bővítése indokolt, a költségvetésből alapjutta­tást igényelhet. Az újonnan alakult leány- vállalatok kedvezményei ki­sebbek, mivel önállóságuk korlátozott, s számíthatnak az anyavállalat segítségére is. űk az alapítás évében és az azt követő első esztendő­ben 50 százalékos vagyonadó­kedvezményt kaphatnak. Ha azonban a leányvállalat há­rom éven belül megszűnik, a vagyonadó igénybe vett kedvezményét az alapító kö­teles a költségvetésnek visz- szafizetni. az új boltok nyitása miatt hétszer kellett új helyre köl­tözni, indítani az üzleteket. — Hát az nehéz év volt. Oly sok év után, amit a fo­gyasztási szövetkezet kebe­lében eltöltöttünk, mégis el­ment Kaposszekcsőre. Ott nyílott egy rajon-áruház, odahívták. Ismét bele a sű­rűjébe. — Az is szövetkezeti vál­lalkozás volt, aztán honnan vettek volna jó szakembere­ket? Hát jöttek a Bertus Fe­rihez, hogy így Bertus kar­társ, meg úgy Bertus kartárs, és elmentünk, átirányítva az áruházba öten. Mi lettünk a vezetők, különböző szakmák­ban. Azóta is itt szolgálom a vevőket. — János, neked ez szolgá­lat? — Elsősorban. Aztán mun­ka. Aztán megint szolgálat. Megint munka. Én nagyon szeretem a vevőimet. Itt is felkeresnek, most már a sok­sok tanítványom, akik a vá­rosban, meg a környéki üzle­tekben dolgoznak, ott ve­zetők, vagy első eladók, szó­val jönnek, hogy így Sza­bados kartárs, úgy János bá­tyám, adjál nekem egy kis kurrens dolgot, szép árut, gyors kiszolgálással. Hát őket ki kell szolgálni, meg másokat is. Akik idejönnek, azoknak mindig elégedetten kell távozniok. Ez az én el­vem, itt a pultnak, ha úgy tetszik a harmadik oldalán. Február 15-én volt a kö­szöntő-búcsúztató. Egy hó­nap telt el azóta. Még egy hónapot engedélyezett magá­nak Szabados János. Kitava­szodik, elvégzi a kertben a munkát, aztán ismét vissza­megy vevői közé. Tehát negyven év szolgálat. Két hónap szünet. Legyen szerencsénk még évek múltán is találkozni az örökifjú kitűnő szakember­rel, a pult „harmadik” olda­lán. Amint átadja sok évti­zedes tapasztalatait, s neve­li a kereskedők újabb gene­rációit. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: BAKÓ JENÓ Bárányexport húsvétra Megkezdődött a húsvéti bárányok exportja. A Ter- impex Külkereskedelmi Vál­lalat márciusban és április első napjaiban négymillió dollár értékben megközelítő­en 110 ezer állatot értékesít Olaszországban, ahol a hús­véti ünnepek idején a bá­rányhús az első számú étel. Naponta átlagosan 5 ezer bárányt indítanak útnak az állattartó telepekről, főként kamionokban, a vállalat köz­vetítésével a külföldi meg­rendelőknek. A juh és ezen belül el­sősorban a bárány egész év­ben keresett termék az olasz és az arab piacokon és jó árat is fizetnek érte. Külö­nösen kapós a magyar bá­rány, mivel a fedett helyen és speciális takarmányon tartott állatok húsa általá­ban jobb ízű a koríkurrens országok legelőin nevelt bá­rányaiénál. Ebből adódóan a Terimpex akár fokozni is tudná az eladásokat, de a juhtartás megfelelő érdekelt­ség híján az utóbbi években visszaesett, s a szerényebb árualap miatt a piaci lehe­tőségeket a vállalat nem tud­ja teljes mértékben kihasz­nálni. Ez évtől a tartási kedv fel­lendítésére a húsipartól tá­mogatást kapnak a juhtar- tók. Az előnyösebb anyagi feltételek eredményeként a juhászatok egy része már­is felhagyott a korábbi gya­korlattal; ahelyett, hogy a szaporulatot azonnal értéke­sítené, az állomány növelé­sére felneveli a jerkék egy részét. Jövőre azonban növe­kedhet az eladás. (MTI) Vállalatlétesítési kedvezmények Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Karbantartók a Gabonaforgalminál A Tolna megyei Gabo­naforgalmi és Malomipa­ri Vállalat szocialista bri­gádjai is élen járnak a kongresszusi és felszaba­dulási munkaversenyben. A vállalat 46 szocialista brigádja példamutatóan teljesítette vállalásait. Eredményes munkájuk nyomán jó kezekben van a megyében termelt gabo­na, a malmokban jó mi­nőségű lisztet őrölnek, s részük van az állatállo­mány részére készített ke­veréktakarmányok gyártá­sában is. A szekszárdi gabonasiló­nál dolgozó karbantartó brigád gyors, szakszerű munkájának köszönhető, hogy üzemzavar csak rit­kán fordul elő, s akkor- sem tart sokáig, hisz a brigád tagjai a helyszín­re sietve gyorsan elvég­zik a szükséges javításo­kat. A Bátor Nándor ve­zette hatfős munkacsapat nemrég alakult szocialista brigáddá, feladatuk sokré­tű, ők tartják karban a szekszárdi és a bátaszéki malmot, a decsi keverőte­lepet, a dombori silótele­pet és a gabonaforgalmi szekszárdi ipartelepét. Folyamatos a gabona szállítása a 2300 vagonos silóból A szekszárdi gabonasilónál felvonófejet javít a brigád A silótorony szerkezetének három tagja szabályozása Egy gabonatisztító gép nagyjavítását végzi Bátor Nándor és Terpián János

Next

/
Thumbnails
Contents