Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
1985. március 6. 2 ^NÉPÚJSÁG Iparunk 40 éve Konferencia a Budapest Kongresszusi Központban (Folytatás az 1. oldalról.) vegyipar súlya az iparon belül. A legutóbbi években lendült fel a gyógyszer-, a növényvédőszer- és az inter- mediergyártás. Megvalósítjuk az elektronikai alkatrészek és részegységek központi fejlesztési, valamint az energiagazdálkodás, az anyagtakarékosság és technológiakorszerűsítés, a hulladék- és másodnyersanyagok újrahasznosításának programjait. — Iparunk fejlődése külgazdasági kapcsolatainkban is mélyreható változást eredményezett. Társadalmi-gazdasági előrehaladásunkban 'szocialista fejlődésünk kezdetétől fontos szerepet játszott a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés, amelynek közismerten meghatározó jelentősége van Magyarország külgazdasági kapcsolataiban. összes külkereskedelmi forgalmunkban a KGST-or- szágok növekvő hányaddal részesednek, a Szovjetunióval lebonyolított forgalom meghaladja a 30 százalékot. A Szovjetunióból szerezzük be a népgazdaság, ezen belül az ipar működéséhez szükséges technikai eszközök, energia-, nyers- és alapanyagok jelentős hányadát, kivitelünkben pedig erőteljes az ipari termékek aránya. Az áruforgalom tekintélyes része termelési együttműködésből, elsősorban kooperációs és szakosított termelésből adódik — hangsúlyozta Havasi Ferenc, majd az elmúlt 40 év eredményeinek megteremtőiről szólt. — A visszaemlékezés egyben köszönet és köszöntés is. Köszöntőm mindazokat, akik áldozatkész, példamutató munkával, politikai kiállá- sukkfkal részesei voltak e korszaknak. Külön is köszöntőm a hajdani élmunkásokat, sztahanovistákat, a szakmák kiváló dolgozóit, a szocialista brigádokat, a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny résztvevőit. Azokat, akik főszereplői voltak az ipar felszabadulás utáni helyreállítására, a szocialista ipar megalapításának, az ipar gazdasági alapjai megteremtésének, akik kimelekedő tevékenységükkel segítették és segítik napjainkban is iparpolitikai céljaink elérését. Köszöntőm azokat a munkásokat, műszaki vezetőket, az ipar fejlesztésével foglalkozó tudósokat, fejlesztő, tervező és kutatóintézeti dolgozókat, akik tudásukkal, elkötelezettségükkel jelentős szerepet vállaltak a 40 év fejlődésében — mondotta végezetül Havasi Ferenc, színvonalas, eredményes tanácskozást kívánva a konferencia résztvevőinek. Az első előadó, Nyitrai Fe- rencné államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a népgazdaság 40 éves Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának társaságában kedden este részt vett az ipar 40 éves fejlődéséről rendezett konferencia ünnepi fogadásán. A Budapest Kongresszusi Központ aulájában megrendezett fogadáson Kapolyi László ipari miniszter mondott köszöntőt. Ezután Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét a magyar ipar dolgozóinak, azoknak a munkásoknak, műszaki vezetőknek, iparfejlesztéssel foglalkozó tudósoknak, tervező- és kutatómérfejlődésének tükrében elemezte az ipar eredményeit. Kádár Béla, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének osztályvezetője a magyar ipar fejlődésével ás a világ- gazdasági környezet hatásával foglalkozott előadásában. Vámos Tibor akadémikus, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének igazgatója azt elemezte, hogy a magyar ipar az elmúlt negyven év során miként alkalmazkodott a nemzetközi követelményekhez, milyen válaszokat adott a világgazdasági kihívásokra. Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese gazdaságirányítási kérdésekkel foglalkozott előadásában. A konferencia résztvevőit köszöntötte Georgij Szerge- jev szovjet vaskohászati miniszterhelyettes. Délután megkezdődtek a szekcióülések, s a viták tapasztalatait ma plenáris ülésen összegzik. nököknek, akik sokat tettek a magyar ipar háború utáni talpraállításáért, korszerűsítéséért. Meleg szavakkal szólt mindazok áldozatkész munkájáról, akik részesei voltak az ipar történelmi jelentőségű államosításának. Hangsúlyozta, hogy az iparnak ma különösképpen meghatározó szerepe van abban, hogy meggyorsítsuk előrehaladásunkat. A Központi Bizottság első titkára szívélyes baráti eszmecserét folytatott a hajdani élmunkásokkal, volt sztahanovistákkal, a szakmák kiváló dolgozóival, elméleti és gyakorlati szakemberekkel, a felszabadulási és kongresz- szusi munkaverseny résztvevőivel. Kádár János találkozója az ipari konferencia résztvevőivel PANORÁMA BUDAPEST Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével kedden Moszkvába utazott az MSZMP küldöttsége, hogy részt vegyen a szocialista országok kommunista és munkáspártjai propaganda- és ideológiai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak tanácskozásán. A küldöttség tagjai: Barabás János és Radics Katalin, a KB osztályvezető-helyettesei. MOSZKVA A moszkvai Városi Tanács tevékenységével, a szovjet főváros fejlesztési terveivel ismerkedett kedden az a kínai parlamenti küldöttség, amely vasárnap óta tartózkodik Moszkvában. A városi tanácsban folytatott beszélgetés után a kínai képviselők felkeresték a szovjet főváros egyik nagyüzemét. RÓMA A Milánói Kereskedelmi Kamara kedden Milánóban nagyszabású konferenciát tartott. A tanácskozáson a magyar—olasz kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeit, a két ország közötti ipari együttműködés továbbfejlesztésének útjait vizsgálták. VARSÓ Az élelmiszerár-emelések életbe lépésének napján, hétfőn egész Lengyelországban nyugalom volt, sehol sem voltak sztrájkok vagy egyéb incidensek — jelentette ki Jerzy Urban kormányszóvivő. BONN Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke és Hans-Jochen Vogel, az SPD parlamenti frakciójának elnöke, keddi, bonni sajtó- értekezletén negatívan értékelte a Kohl-kormány kétéves tevékenységét. Kifejezésre juttatta a szociáldemokratáknak azt a kívánságát, hogy adott időpontban át akarják venni a kormány- hatalmat az NSZK-ban. Mai kommentárunk Vendég a Tiberis partjáról A házigazda és vendége számára egyaránt fontos volt ez a találkozó. Reagan az űrfegyverkezési tervek támogatását várta Craxitól, az olasz kormányfő pedig annak kívánt hangot adni Washingtonban, hogy Róma továbbra is a kelet—nyugati kapcsolatok ápolásának híve. S ki-ki eleget tett a másik kívánságának. Ráadásul a Fehér Ház az olasz miniszterelnöktől is megtudhatta, milyen várakozással tekint Moszkva a március 12-én Genf ben kezdődő szovjet—amerikai új leszerelési tárgyalásokra. Craxi a múlt héten erről folytatott eszmecserét Rómában Andrej Gromikóval, s a szovjet külügyminiszter nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió a legradikálisabb megállapodásoktól sem riad vissza, ha a másik fél részéről jószándékot, a problémák reális megközelítését, mindenfajta zsarolási kísérlet kiküszöbölését, tapasztalja. Ennek ellenére az olasz miniszterelnök látogatása a Fehér Házban nem nélkülözött bizonyos feszültségi elemeket. Itáliában ugyanis egyre nagyobb aggodalommal tekintenek a Comisóban megkezdett rakétatelepítésre. A szicíliai támaszponton elhelyezett amerikai nukleáris csapásmérő eszközök következtében megnőtt az ország veszélyeztetettsége, s ez élénk visszhangot váltott ki az olasz társadalomban. Az Olasz Kommunista Párt főtitkára a napokban arra hívta föl a kormányzat figyelmét, hogy járjon közbe Washingtonnál a további telepítések felfüggesztése ügyében. Ugyanakkor Natta bírálta az amerikai kormányt, mondván, képmutatásra vall a globális leszerelési tárgyalásokkal párhuzamosan új típusú fegyverzetek kísérleteit és elfogadását szorgalmazni. Hogy ezekből a bíráló megjegyzésekből Craxi révén pontosan mennyi jutott el a házigazdához, ez egyelőre nem ismeretes. Ami a Reagannel folytatott tárgyalásai gazdasági témáit illeti, azokban valószínűleg továbbra is fennmaradtak a nézetkülönbségek. Jelenleg Olaszország tölti be az EGK soros elnöki tisztét, s Nyugat-Európa államait az utóbbi hetekben minden korábbinál súlyosabban érintette a dollár árfolyamának újabb emelkedése. Különösen Bonnt és Rómát sújtja ez: a Rajna partján több mint egymilliárd dollárt dobtak piacra, hogy letörjék az árfolyamot — a kísérlet végül is nem járt eredménnyel —, Itáliában pedig a lírához képest rekordmagasságot ért el a dollár rátája. Craxira várt az a feladat is, hogy a Közös Piac álláspontját ismertesse Reagannel a májusban Bonnban tartandó tőkés csúcstalálkozó ügyében. A Tiberis-parti vendég aligha távozott elégedetten házigazdájától. Az Egyesült Államok álláspontja még mindig távol esik nyugat-európai szövetségeseiétől a kelet— nyugati kapcsolatok jövőjének megítélésében, s a genfi tárgyalásokra készülő amerikai delegátusok poggyászában kevés a kompromisszumos terv. Arról nem is szólva, hogy a Közös Piac soros elnöke minden bizonnyal csalódottan állapíthatta meg: Washington rendkívül csekély megértést tanúsít nyugat-európai szövetségeseinek pénzügyigazdasági gondjai iránt. Craxinak tehát be kellett érnie azzal, hogy újólag felhívta ezekre a problémákra Reagan figyelmét. GYAPAY DÉNES Történelmi lecke fiúknak VI. ÚJJÁÉPÍTÉS SOKSZOR elmondták, leírták már: romokban hevert az ország 1945-ben, amikor véget ért a második világháború. Aki nem látta, el sem tudja képzelni a pusztulásnak azt a szörnyű mértékét, ami akkor a légoltalmi pincékből előbújt, hadifogságból, elhurcolásból visszatért emberek szeme elé tárult. Csak néhány adat: a Dunán és a Tiszán minden hidat felrobbantottak a visszavonuló fasiszta hadak, a többi folyón is megsemmisültek, vagy nagyrészt használhatatlanná váltak a hidak. A háború utolsó évében háromezer mozdonya volt ösz- szesen a MÁV-nak, és . a többi, a kisebb vasúttársaságnak, 1945 tavaszán ezer sem vontathatta a szerelvényeket, 1260-at nyugatra hurcoltak, 760 elpusztult vagy súlyosan megrongálódott. Elpusztult a nemzeti vagyonnak több mint 40 százaléka, közel 22 milliárd pengő (1938-as áron számolva) értékben. Ebben 4,8 milliárd pengő értékű gép, gépi felszerelés, közlekedési eszköz és berendezés, valamint műszaki létesítmény. A károk nem voltak egyformán súlyosak az ország minden részén: az Alföldön, ahol rövidebb ideig tartottak a harcok, és gyorsan elmenekültek a nácik — több ház, gyár, gép maradt teljesen vagy viszonylag épségben, a Dunántúlnak viszont voltak olyan vidékei — no meg Budapestnek olyan részei —, ahol a szó szoros értelmében kő kövön nem maradt. Éppen a legsúlyosabban károsodott helyeken jelent meg szinte a felszabadulás másnapján a Magyar Kommunista Párt felhívása: „Építsük újjá az országot!” Az emberek — elsősorban az ipari munkások, majd hozzájuk csatlakozva értelmiségiek, alkalmazottak is — hozzáláttak a romok eltakarításához, az élet megindításához. Budapestnek még csak a pesti része szabadult fel, amikor a Ferencvárosi pályaudvar vasutasai már elkezdték a vágányok rendbehozását, több sérült mozdonyból egy vontatóképes gép összeállítását. LEGFONTOSABB a vasút újjáépítése volt, hiszen a városiaknak élelmiszer kellett faluról, az iparnak szén a bányákból, s mindehhez sok vonatra lett volna szükség. Az új jelszó az lett: „Arccal a vasút felé!” Olyan gyárakban is készültek a mozdony- és vasútikocsi-al- katrészek, ahol addig ilyet nem gyártottak. A vasutasok rohammunkában, sokszor napi 12—14 órás műszakokban takarították el a romokat, építették a vágányhálózatot és a járműveket. Ifjúsági rohambrigádok csatlakoztak hozzájuk a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) szervezésében. Szinte teljesen elszakította egymástól a háborús pusztítás az ország keleti és nyugati felét, az ideiglenes pon- tonhidakon (ezek jó részét a szovjet hadsereg katonái, majd az új magyar hadsereg hidászai verték) csak gyalogosforgalom volt, legfeljebb könnyű járművek kelhettek át rajtuk. Budán még nem értek véget a harcok, amikor egy fűtetlen pesti irodában elkezdték tervezni a Duna-hidakat, s 1946. január 18-án, Pest fel- szabadulásának első évfordulóján átadták a Kossuth- hidat. (Húsz évre épült, a 60-as években lebontották.) Ezzel egy időben épültek újjá más Duna- és Tisza-hi- dak is. BUDAPESTEN 11 ezer lakás dőlt romba — további 48 ezer pedig megrongálódott, lakhatatlanná lett. Volt olyan város — például Székesfehérvár —, ahol ennél is nagyobb arányú volt a lakásokban, épületekben esett kár. Téglát, cementet, üveget és egyéb építőanyagot alig lehetett találni az országban — annak nagy részét is elhurcolták a németek, s ez nem is szerepel a fenti kárösszegben. Igen sok esetben a teljesen rombadőlt épületek tégláit használták fel a még kijavítható házak újjáépítéséhez. Szén sem volt — nemhogy elegendő, de a legsürgősebb szükségleteket kielégítő mennyiségű sem. Megkezdődött — és évekig tartott — a „széncsata”. A bányászok sokszor éjjel-nappali munkával, kevés élelemmel dolgoztak, hogy termelésre alkalmassá tegyék az aknákat. 1945 júliusában a nehézipar még az 1938. évi szénmeny- nyiségnek csak alig több mint a felét kapta — a többi iparág ennél is sokkal kevesebbet. Szénhiánnyal küzdött a vasút is, amelynek szállítania kellett a bányavidékekről az ipari városokba a tüzelőanyagot. MIND A SZÉNCSATÁBAN, mind az újjáépítés más területein, a gyárak termelésének megindításában és felfejlesztésében kiemelkedő szerepet töltöttek be az üzemi bizottságok. Ilyenek a felszabadulás előtt egyáltalán nem voltak, de egymás után, felsőbb utasításra, engedélyre sem várva alakultak meg sojc gyárban, amint véget értek a közvetlen környéken a harcok. Ezek a munkásokból alakult bizottságok mozgósították munkára dolgozó társaikat, irányították a termelést néhol a tőkés tulajdonos mellett, máshol a gyáros távollétében, teljes hatáskörrel. Ma elképzelhetetlenül nehéz körülmények között indult az újjáépítés, és nőtt napról napra a termelés a gyárakban, a bányákban, a közlekedés megindult, és mind rendszeresebbé lett. Jellemző adatok: 1946 májusában a nehézipar már ugyanannyi szenet kapott, mint 1938-ban, az itthon maradt mozdonyok 70, a személy- és tehervagonok 90 százalékát menetképessé tették 1946. augusztus 1-ig. A kép teljességéhez tartozik, hogy már 1945-ben — a szűkös lehetőségekhez képest — a bányászok kapták a legmagasabb kenyér-, zsír- és húsadagokat, a bevezetett jegyekre. Utánuk a nehézipari munkások, és az újjáépítésen dolgozók következtek. ÉS 1948-BAN, amikor az 1938. évi ipari termelésnek Ausztria 65, Olaszország 92 és Franciaország 95 százalékát érte csak el — Magyar- országon ez a szám 109 százalék volt. VÁRKONYI ENDRE