Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-06 / 54. szám

1985. március 6. 2 ^NÉPÚJSÁG Iparunk 40 éve Konferencia a Budapest Kongresszusi Központban (Folytatás az 1. oldalról.) vegyipar súlya az iparon be­lül. A legutóbbi években len­dült fel a gyógyszer-, a nö­vényvédőszer- és az inter- mediergyártás. Megvalósít­juk az elektronikai alkatré­szek és részegységek közpon­ti fejlesztési, valamint az energiagazdálkodás, az anyagtakarékosság és tech­nológiakorszerűsítés, a hulla­dék- és másodnyersanyagok újrahasznosításának prog­ramjait. — Iparunk fejlődése kül­gazdasági kapcsolatainkban is mélyreható változást ered­ményezett. Társadalmi-gaz­dasági előrehaladásunkban 'szocialista fejlődésünk kez­detétől fontos szerepet ját­szott a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott gazdasági együtt­működés, amelynek közis­merten meghatározó jelen­tősége van Magyarország külgazdasági kapcsolataiban. összes külkereskedelmi forgalmunkban a KGST-or- szágok növekvő hányaddal részesednek, a Szovjetunióval lebonyolított forgalom meg­haladja a 30 százalékot. A Szovjetunióból szerezzük be a népgazdaság, ezen belül az ipar működéséhez szükséges technikai eszközök, energia-, nyers- és alapanyagok jelen­tős hányadát, kivitelünkben pedig erőteljes az ipari ter­mékek aránya. Az áruforga­lom tekintélyes része terme­lési együttműködésből, első­sorban kooperációs és sza­kosított termelésből adódik — hangsúlyozta Havasi Fe­renc, majd az elmúlt 40 év eredményeinek megteremtői­ről szólt. — A visszaemlékezés egy­ben köszönet és köszöntés is. Köszöntőm mindazokat, akik áldozatkész, példamutató munkával, politikai kiállá- sukkfkal részesei voltak e korszaknak. Külön is köszön­tőm a hajdani élmunkáso­kat, sztahanovistákat, a szak­mák kiváló dolgozóit, a szo­cialista brigádokat, a felsza­badulási és kongresszusi munkaverseny résztvevőit. Azokat, akik főszereplői vol­tak az ipar felszabadulás utáni helyreállítására, a szo­cialista ipar megalapítá­sának, az ipar gazdasági alapjai megteremtésének, akik kimelekedő tevé­kenységükkel segítették és segítik napjainkban is iparpolitikai céljaink el­érését. Köszöntőm azokat a munkásokat, műszaki vezető­ket, az ipar fejlesztésével foglalkozó tudósokat, fejlesz­tő, tervező és kutatóintézeti dolgozókat, akik tudásukkal, elkötelezettségükkel jelentős szerepet vállaltak a 40 év fejlődésében — mondotta vé­gezetül Havasi Ferenc, szín­vonalas, eredményes tanács­kozást kívánva a konferencia résztvevőinek. Az első előadó, Nyitrai Fe- rencné államtitkár, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke a népgazdaság 40 éves Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titká­rának társaságában kedden este részt vett az ipar 40 éves fejlődéséről rendezett kon­ferencia ünnepi fogadásán. A Budapest Kongresszusi Központ aulájában megren­dezett fogadáson Kapolyi László ipari miniszter mon­dott köszöntőt. Ezután Kádár János tolmácsolta a Közpon­ti Bizottság üdvözletét a magyar ipar dolgozóinak, azoknak a munkásoknak, műszaki vezetőknek, iparfej­lesztéssel foglalkozó tudósok­nak, tervező- és kutatómér­fejlődésének tükrében ele­mezte az ipar eredményeit. Kádár Béla, az MTA Vi­lággazdasági Kutatóintézeté­nek osztályvezetője a magyar ipar fejlődésével ás a világ- gazdasági környezet hatásá­val foglalkozott előadásá­ban. Vámos Tibor akadémikus, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóinté­zetének igazgatója azt ele­mezte, hogy a magyar ipar az elmúlt negyven év során miként alkalmazkodott a nemzetközi követelmények­hez, milyen válaszokat adott a világgazdasági kihívásokra. Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese gazdaságirányítási kérdé­sekkel foglalkozott előadásá­ban. A konferencia résztvevőit köszöntötte Georgij Szerge- jev szovjet vaskohászati mi­niszterhelyettes. Délután megkezdődtek a szekcióülések, s a viták ta­pasztalatait ma plenáris ülé­sen összegzik. nököknek, akik sokat tettek a magyar ipar háború utáni talpraállításáért, korszerűsí­téséért. Meleg szavakkal szólt mindazok áldozatkész munkájáról, akik részesei voltak az ipar történelmi je­lentőségű államosításának. Hangsúlyozta, hogy az ipar­nak ma különösképpen meg­határozó szerepe van abban, hogy meggyorsítsuk előreha­ladásunkat. A Központi Bizottság első titkára szívélyes baráti esz­mecserét folytatott a hajdani élmunkásokkal, volt sztaha­novistákkal, a szakmák ki­váló dolgozóival, elméleti és gyakorlati szakemberekkel, a felszabadulási és kongresz- szusi munkaverseny résztve­vőivel. Kádár János találkozója az ipari konferencia résztvevőivel PANORÁMA BUDAPEST Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével kedden Moszkvába utazott az MSZMP küldöttsége, hogy részt vegyen a szocialista or­szágok kommunista és mun­káspártjai propaganda- és ideológiai kérdésekkel fog­lalkozó központi bizottsági titkárainak tanácskozásán. A küldöttség tagjai: Barabás János és Radics Katalin, a KB osztályvezető-helyettesei. MOSZKVA A moszkvai Városi Tanács tevékenységével, a szovjet főváros fejlesztési terveivel ismerkedett kedden az a kí­nai parlamenti küldöttség, amely vasárnap óta tartóz­kodik Moszkvában. A városi tanácsban folytatott beszél­getés után a kínai képvise­lők felkeresték a szovjet fő­város egyik nagyüzemét. RÓMA A Milánói Kereskedelmi Kamara kedden Milánóban nagyszabású konferenciát tartott. A tanácskozáson a magyar—olasz kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeit, a két ország kö­zötti ipari együttműködés to­vábbfejlesztésének útjait vizsgálták. VARSÓ Az élelmiszerár-emelések életbe lépésének napján, hét­főn egész Lengyelországban nyugalom volt, sehol sem voltak sztrájkok vagy egyéb incidensek — jelentette ki Jerzy Urban kormányszóvivő. BONN Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­ke és Hans-Jochen Vogel, az SPD parlamenti frakciójának elnöke, keddi, bonni sajtó- értekezletén negatívan érté­kelte a Kohl-kormány két­éves tevékenységét. Kifeje­zésre juttatta a szociálde­mokratáknak azt a kívánsá­gát, hogy adott időpontban át akarják venni a kormány- hatalmat az NSZK-ban. Mai kommentárunk Vendég a Tiberis partjáról A házigazda és vendége számára egyaránt fontos volt ez a találkozó. Reagan az űrfegyverkezési tervek támoga­tását várta Craxitól, az olasz kormányfő pedig annak kí­vánt hangot adni Washingtonban, hogy Róma továbbra is a kelet—nyugati kapcsolatok ápolásának híve. S ki-ki eleget tett a másik kívánságának. Ráadásul a Fehér Ház az olasz miniszterelnöktől is megtudhatta, milyen várakozással tekint Moszkva a március 12-én Genf ben kezdődő szovjet—amerikai új leszerelési tár­gyalásokra. Craxi a múlt héten erről folytatott eszmecse­rét Rómában Andrej Gromikóval, s a szovjet külügymi­niszter nem hagyott kétséget afelől, hogy a Szovjetunió a legradikálisabb megállapodásoktól sem riad vissza, ha a másik fél részéről jószándékot, a problémák reális meg­közelítését, mindenfajta zsarolási kísérlet kiküszöbölését, tapasztalja. Ennek ellenére az olasz miniszterelnök látogatása a Fe­hér Házban nem nélkülözött bizonyos feszültségi eleme­ket. Itáliában ugyanis egyre nagyobb aggodalommal te­kintenek a Comisóban megkezdett rakétatelepítésre. A szicíliai támaszponton elhelyezett amerikai nukleáris csa­pásmérő eszközök következtében megnőtt az ország ve­szélyeztetettsége, s ez élénk visszhangot váltott ki az olasz társadalomban. Az Olasz Kommunista Párt főtitká­ra a napokban arra hívta föl a kormányzat figyelmét, hogy járjon közbe Washingtonnál a további telepítések felfüggesztése ügyében. Ugyanakkor Natta bírálta az amerikai kormányt, mondván, képmutatásra vall a glo­bális leszerelési tárgyalásokkal párhuzamosan új típu­sú fegyverzetek kísérleteit és elfogadását szorgalmazni. Hogy ezekből a bíráló megjegyzésekből Craxi révén pontosan mennyi jutott el a házigazdához, ez egyelőre nem ismeretes. Ami a Reagannel folytatott tárgyalásai gazdasági témáit illeti, azokban valószínűleg továbbra is fennmaradtak a nézetkülönbségek. Jelenleg Olaszország tölti be az EGK soros elnöki tisztét, s Nyugat-Európa ál­lamait az utóbbi hetekben minden korábbinál súlyosab­ban érintette a dollár árfolyamának újabb emelkedése. Különösen Bonnt és Rómát sújtja ez: a Rajna partján több mint egymilliárd dollárt dobtak piacra, hogy letörjék az árfolyamot — a kísérlet végül is nem járt eredménnyel —, Itáliában pedig a lírához képest rekordmagasságot ért el a dollár rátája. Craxira várt az a feladat is, hogy a Közös Piac álláspontját ismertesse Reagannel a májusban Bonnban tartandó tőkés csúcstalálkozó ügyében. A Tiberis-parti vendég aligha távozott elégedetten há­zigazdájától. Az Egyesült Államok álláspontja még min­dig távol esik nyugat-európai szövetségeseiétől a kelet— nyugati kapcsolatok jövőjének megítélésében, s a genfi tárgyalásokra készülő amerikai delegátusok poggyászában kevés a kompromisszumos terv. Arról nem is szólva, hogy a Közös Piac soros elnöke minden bizonnyal csalódottan állapíthatta meg: Washington rendkívül csekély megér­tést tanúsít nyugat-európai szövetségeseinek pénzügyi­gazdasági gondjai iránt. Craxinak tehát be kellett érnie azzal, hogy újólag felhívta ezekre a problémákra Reagan figyelmét. GYAPAY DÉNES Történelmi lecke fiúknak VI. ÚJJÁÉPÍTÉS SOKSZOR elmondták, le­írták már: romokban hevert az ország 1945-ben, amikor véget ért a második világ­háború. Aki nem látta, el sem tudja képzelni a pusztu­lásnak azt a szörnyű mérté­két, ami akkor a légoltalmi pincékből előbújt, hadifog­ságból, elhurcolásból vissza­tért emberek szeme elé tá­rult. Csak néhány adat: a Du­nán és a Tiszán minden hi­dat felrobbantottak a vissza­vonuló fasiszta hadak, a töb­bi folyón is megsemmisül­tek, vagy nagyrészt használ­hatatlanná váltak a hidak. A háború utolsó évében há­romezer mozdonya volt ösz- szesen a MÁV-nak, és . a többi, a kisebb vasúttársa­ságnak, 1945 tavaszán ezer sem vontathatta a szerelvé­nyeket, 1260-at nyugatra hurcoltak, 760 elpusztult vagy súlyosan megrongáló­dott. Elpusztult a nemzeti va­gyonnak több mint 40 szá­zaléka, közel 22 milliárd pengő (1938-as áron szá­molva) értékben. Ebben 4,8 milliárd pengő értékű gép, gépi felszerelés, közlekedési eszköz és berendezés, vala­mint műszaki létesítmény. A károk nem voltak egyfor­mán súlyosak az ország minden részén: az Alföldön, ahol rövidebb ideig tartottak a harcok, és gyorsan elme­nekültek a nácik — több ház, gyár, gép maradt telje­sen vagy viszonylag épség­ben, a Dunántúlnak viszont voltak olyan vidékei — no meg Budapestnek olyan ré­szei —, ahol a szó szoros ér­telmében kő kövön nem maradt. Éppen a legsúlyosabban károsodott helyeken jelent meg szinte a felszabadulás másnapján a Magyar Kom­munista Párt felhívása: „Építsük újjá az országot!” Az emberek — elsősorban az ipari munkások, majd hozzájuk csatlakozva értel­miségiek, alkalmazottak is — hozzáláttak a romok el­takarításához, az élet meg­indításához. Budapestnek még csak a pesti része sza­badult fel, amikor a Ferenc­városi pályaudvar vasutasai már elkezdték a vágányok rendbehozását, több sérült mozdonyból egy vontatóké­pes gép összeállítását. LEGFONTOSABB a vasút újjáépítése volt, hiszen a városiaknak élelmiszer kel­lett faluról, az iparnak szén a bányákból, s mindehhez sok vonatra lett volna szük­ség. Az új jelszó az lett: „Arccal a vasút felé!” Olyan gyárakban is készültek a mozdony- és vasútikocsi-al- katrészek, ahol addig ilyet nem gyártottak. A vasutasok rohammunkában, sokszor napi 12—14 órás műszakok­ban takarították el a romo­kat, építették a vágányháló­zatot és a járműveket. Ifjú­sági rohambrigádok csatla­koztak hozzájuk a MADISZ (Magyar Demokratikus If­júsági Szövetség) szervezé­sében. Szinte teljesen elszakítot­ta egymástól a háborús pusz­títás az ország keleti és nyu­gati felét, az ideiglenes pon- tonhidakon (ezek jó részét a szovjet hadsereg katonái, majd az új magyar hadse­reg hidászai verték) csak gyalogosforgalom volt, leg­feljebb könnyű járművek kelhettek át rajtuk. Budán még nem értek véget a har­cok, amikor egy fűtetlen pesti irodában elkezdték tervezni a Duna-hidakat, s 1946. január 18-án, Pest fel- szabadulásának első évfor­dulóján átadták a Kossuth- hidat. (Húsz évre épült, a 60-as években lebontották.) Ezzel egy időben épültek újjá más Duna- és Tisza-hi- dak is. BUDAPESTEN 11 ezer la­kás dőlt romba — további 48 ezer pedig megrongáló­dott, lakhatatlanná lett. Volt olyan város — például Szé­kesfehérvár —, ahol ennél is nagyobb arányú volt a la­kásokban, épületekben esett kár. Téglát, cementet, üveget és egyéb építőanyagot alig le­hetett találni az országban — annak nagy részét is el­hurcolták a németek, s ez nem is szerepel a fenti kár­összegben. Igen sok esetben a teljesen rombadőlt épüle­tek tégláit használták fel a még kijavítható házak újjá­építéséhez. Szén sem volt — nemhogy elegendő, de a legsürgősebb szükségleteket kielégítő mennyiségű sem. Megkezdő­dött — és évekig tartott — a „széncsata”. A bányászok sokszor éjjel-nappali mun­kával, kevés élelemmel dol­goztak, hogy termelésre al­kalmassá tegyék az aknákat. 1945 júliusában a nehézipar még az 1938. évi szénmeny- nyiségnek csak alig több mint a felét kapta — a töb­bi iparág ennél is sokkal kevesebbet. Szénhiánnyal küzdött a vasút is, amelynek szállítania kellett a bánya­vidékekről az ipari városok­ba a tüzelőanyagot. MIND A SZÉNCSATÁ­BAN, mind az újjáépítés más területein, a gyárak ter­melésének megindításában és felfejlesztésében kiemel­kedő szerepet töltöttek be az üzemi bizottságok. Ilye­nek a felszabadulás előtt egyáltalán nem voltak, de egymás után, felsőbb utasí­tásra, engedélyre sem vár­va alakultak meg sojc gyár­ban, amint véget értek a közvetlen környéken a har­cok. Ezek a munkásokból alakult bizottságok mozgósí­tották munkára dolgozó tár­saikat, irányították a terme­lést néhol a tőkés tulajdo­nos mellett, máshol a gyáros távollétében, teljes hatás­körrel. Ma elképzelhetetlenül ne­héz körülmények között in­dult az újjáépítés, és nőtt napról napra a termelés a gyárakban, a bányákban, a közlekedés megindult, és mind rendszeresebbé lett. Jellemző adatok: 1946 má­jusában a nehézipar már ugyanannyi szenet kapott, mint 1938-ban, az itthon maradt mozdonyok 70, a sze­mély- és tehervagonok 90 százalékát menetképessé tet­ték 1946. augusztus 1-ig. A kép teljességéhez tartozik, hogy már 1945-ben — a szű­kös lehetőségekhez képest — a bányászok kapták a leg­magasabb kenyér-, zsír- és húsadagokat, a bevezetett jegyekre. Utánuk a nehéz­ipari munkások, és az újjá­építésen dolgozók következ­tek. ÉS 1948-BAN, amikor az 1938. évi ipari termelésnek Ausztria 65, Olaszország 92 és Franciaország 95 százalé­kát érte csak el — Magyar- országon ez a szám 109 szá­zalék volt. VÁRKONYI ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents