Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-05 / 53. szám

1985. március 5. ÍnÉPÜJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Sörédi Zoli bátor ember. Nyugodtan, a szemembe néz­ve mondja. — Megírhatja a nevemet is, mert ez csak a mostani állapot. Tény, hogy félévkor elvágtak, így az új rendszer szerint 270 helyett csak öt­ven forint ösztöndíjat kapok. — Egyetért a rendelettel? — Igen. Ez ösztönző lesz mindenkinek. A jó tanulók­nak is, de a bukottnak is. Ez megérteti mindenkivel, hogy érdemes tanulni. Mert számít, sokat számít az ösz­töndíj is, de annak nagysága rangsort is jelent. Eddig alig volt különbség, most amit veszít a rossz tanuló, azt megkapják a jók, viszont ez a bukottnak is indítékot ad a jobb tanulásra ... — A művelődési miniszter 1/1985. (I. 24.) MM számú rendelete alapján határoztuk meg az idén február 1-től az ösztöndíjak új elosztási rendjét — mondja Unyi György, a szekszárdi 505-ös Szakmunkásképző Intézet KISZ-bizottságának a titká­ra. — Ez a rendelet nagy szabadságot adott az isko­láknak az elosztásban, de ugyanakkor nagy felelőssé­get is rótt rájuk. Minden­esetre az elosztás alapelveit mindenki igazságosnak tart­ja. A jövőben a tanulmányi eredményen túl figyelembe vesszük a szorgalmat, a kö­zösségért végzett munkát és bizonyos hányadot a tanuló szociális hátere is kitesz. — Kik vettek részt az el­osztásban? — Az iskola vezetése mel­lett ott voltak a KISZ, a szakszervezet képviselői, amikor az alapelveket, az osztályközösségeknek adható pénzt osztottuk el. Ezt kö­vetően osztályonként történt a részletes — tanulónkénti — elosztás. Az osztályfőnök, az osztály KISZ-titkára, a szakszervezeti bizalmi és an­nak a vállalatnak a képvi­selője, szakoktatója döntött, ahol a tanulók a gyakorlati munkát végzik. — Végleges elosztásról van szó? — Nem, a februártól szep­temberig tartó időszakot kí­sérleti jellegűnek tekintjük, utána felülvizsgáljuk a ta­pasztalatokat, no és a tanul­mányi átlagok változása is Mennyit ér az 50 százalék? SzakmnDkástanulék új ösztöndíjjal módosítja az egyes tanulók­nak járó ösztöndíj nagysá­gát. Az iskolai KISZ-bizottság második emeleti helyiségé­ben jó a hangulat. A fal mellett erősítők sorakoznak, arrébb videomagnó, az egyik hangfalból halk zene szól. A bizottság tagjai épp megbe­szélést tartanak, így Pacskó Dezsővel, a másodikos víz­vezeték-szerelő tanulók KISZ- titkárával az egyik üres tan­teremben ülünk le beszél­getni. — Már itt az iskolában és kint az üzemben is so­kat hallunk a munka sze­rinti elosztás elvéről. Most az ösztöndíjelosztás új mód­jával ez nálunk is érvénye­sülni fog. A rendelet szerint átlagosan ötven százalékkal emelték az ösztöndíjakat, ami jó dolog, mert utána­néztem, 1956-ban állapítot­ták meg utoljára az ösztön­díj mértékét. Viszont ez az ötven százalék lesz akinek kevesebb pénzt jelent, a má­siknak esetleg az eddigi ösz­töndíja 190 százalékát. — Tehát jobb ez az elosz­tási mód? — Mindenképpen. Eddig a közösségért végzett munkát nem vették figyelembe. Most az is számít. Sőt, ami tovább differenciálja az el­osztást, a szorgalmat, az egyéni előrelépést is lehet jutalmazni. Egy hármas ta­nulónak lehet, hogy nehe­zebb elérni a négyest, mint egy ötösnek megtartani azt. — Nehezebb így az elosz­tás ... — Igen, az eddigieknél komplexebb értékelésre, gondos mérlegelésre van szükség, de megéri. Biztos vagyok benne, hogy szep­temberre már érezteti hatá­sát a tanulmányi eredmé­nyekben is az új ösztöndíj­elosztás. — Nagyon sok szülő, ami­kor olvasta a rendeletet, vagy hallott róla, azt hitte, hogy gyermeke automatiku­san másfélszeres ösztöndíjat kap. Ebből sok félreértés volt — mondja Babai Zol­tán, a szakmunkásképző igazgatója. — Ugyanígy a vállalatoknál is voltak ebből félreértések, viták. Mert az emelés összegészében igaz, de egyénenként, vállalaton­ként különböző. Az a válla­lat, ahol a divatos szakmá­kat tanuló diákjaink végzik a gyakorlati munkát, többet fizet, mert ott mindig maga­sabb a tanulmányi átlag, mint a hiányszakmákban. — Nem maradt sok idejük az elosztásra ... — Az ösztöndíjemelésről az országgyűlés téli üléssza­ka döntött, a rendelet pedig január végén jelent meg, február 15-ig kellett dönte­nünk, és március elsejétől február 1-ig visszamenőleg már e szerint kapták tanu­lóink az ösztöndíjat. Ez el­sősorban a pedagógusokra hárított többletmunkát. Hisz például hiába törölték el ta­valy szeptemberben a tanul­mányi átlagszámítást, most a pontozáshoz újra ki kellett az átlagokat számítani. Vi­szont egy érdekes tapasztalat született a megbeszéléseken. Az elosztásban részt vevő tanulók még a pedagógusok­nál is keményebben fogal­maztak, kiálltak a mind na­gyobb mérvű differenciálás mellet. Elmondhatom, hogy az elosztás igazi csapatmun­ka volt, ahol mindenki ké­pességei legjavát adva igye­kezett közreműködni. — Mik az eddigi tapasz­talatok? — Általában szülők, peda­gógusok, diákok jónak tart­ják az elosztás új rendjét. Még nem tudjuk, hogy fo­gadják a vállalatok, hogy il­leszkedik be költségvetésük­be és a mi költségvetésünk­re is döntő hatással lesz. — Mennyi pénzről van szó? — Intézeti szinten mintegy egymillió forint ösztöndíjat kapnak tanulóink. Kevés szakmunkástanuló mondhatja el magáról, hogy részt vett a rendeletalkotás­ban, illetve annak előkészí­tésében. Nagy Brigitta har­madik osztályos nőiruha- készítő elmondhatja ezt. Persze, a kép úgy teljes, ha tudjuk, Brigitta tagja a KISZ Központi Bizottságá­nak és a bizottság mellett működő Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanács­nak. — Már menet közben kap­csolódtam be a munkába — mondja. — Tavaly május­ban kooptáltak a KISZ KB- ba. Az új rendszer igénye az I981-es ifjúsági parlamen­teken merült fel. Azóta a különböző tanácskozásokon elhangzott, hogy alapvető követelmény a tanulás job-*, bítása — egyébként a tanul­mányi eredmény teszi ki az ösztöndíj hatvan százalékát — és a fokozottabb differen­ciális igénye is mindenütt felmerült. — Személy szerint Nagy Brigittát hogyan érintette az új ösztöndíjrendszer? — Engem csak részben érintett, mert harmadikos vagyok, mi már teljesítmény­bérben dolgozunk. Persze, ott a probléma, hogy nincs min­dig munkánk, így olyankor mi az alapösztöndíjat kap­juk. Tehát nálunk is számít, ösztönző az új elosztási rend. TAMÁSI JÁNOS Fiatalok könyvespolcára Ab ovo usque ad mala Biztos vagyok benne, hogy sok olvasó a címre pil­lantva először nyomdahibára gyanakszik, pedig a címet egy nemrég megjelent új kiadvány első oldaláról kölcsönöztük. Ez a címe a Tankönyvkiadó egyik leg­újabb könyvének, ami minden túlzás nélkül hiánypót­ló. Ilyen gyűjtemény több évtizede nem jelent meg Magyarországon, pedig azóta felnőtt egy nemzedék, akinek szüksége lehet nagyon rá, mankóként használ­hatja hiányos, vagy nem létező latin tudása pótlásához. Miről is van szó? Latin szólások, szállóigék gyűjte­ményét jelentette meg a Tankönyvkiadó. Ma, amikor a fiatalok döntő többsége nem tanult latint, égetően szükség van erre a kiadványra, hisz a latin nyelvvel tanulmányaink során, de — megkockáztatom — a mindennapi életben is gyakran találkozhatunk. Ez a kiadvány Ab ovo usque ad mala — a tojástól az almá­ig, tehát az elejétől a végéig, hasznos olvasmány, mintegy ezerötszáz szállóigét tartalmaz. Ahol lehet­séges, a magyar megfelelőjét is mellé írták, és néme­lyik fordításhoz, kevésbé ismert szóláshoz magyaráza­tot is nyújt. A címben szereplő idézet megértéséhez pél­dául leírja, hogy a rómaiak tojással kezdték a nagy étkezéseket és almával, gyümölccsel fejezték be. Igy- hát tojástól az almáig — az elejétől a végéig. Hatalmas, szinte kiismerhetetlen anyaghoz, szellem- történeti kincshez nyúlt dr. Boros Zoltán, aki a kiad­ványt válogatta, szerkesztette. Szerzői között pedig nem kisebb személyeket találhatunk, mint Horatius, Livius, Vergilius, Ovidius, vagy Cicero. A vékony kis könyvecskét nagyszerűen használ­hatják azok is, akik latinul tanulnak, hisz a tanult nyelvtani jelenségek illusztrálására épp úgy jó, mint új fordításvázlatok készítésére, vagy új szavak, kife­jezések megértésére, megtanulására. A híres írók, költők, örök érvényű emberi igazságokat tartalmazó mondásait csak magyarul olvasva is a ve­lük ismerkedő épülésére szolgálnak. Más kérdés, hogy latin elmondásuk után sokaknak csak a bölcs hallga­tás marad, azaz Taciturnitas stulto homini pro sapien- tia, (Ostoba embernek hallgatás helyettesíti a bölcses­séget) és ha a latin nyelv nem tudása, ismerete nem is jelent feltétlen ostobaságot, azért bizonyos hiányossá­gokat igen. Most, amikor világszerte a reneszánszát éli a latin nyelv, hazánkban is egyre többen ismerkednek vele, ez a kis könyvecske helyet kell kapjon minél több fia­tal könyvespolcán. A latint tanulókén és az azzal még csak ismerkedni szándékozókén egyaránt. Tj.­Diszkó, vagy amit akartok... Este. Csillagok. Árny. Álom. Nyugalom. És ... szó­rakozás, sok-sok felkiáltójel­lel. Hova menjek? Mikor? Kivel? (Lányok: miben?) Az első kérdésre úgy válaszol­tunk, ahogy a fiatalok álta­lában : vagy diszkóba, vagy diszkóba. Irány a Garay Táncos! Akció indul: 1985 valame­lyik szerdáján, péntekjén, vagy szombatján, valamikor nyolc óra körül... Lépcső 1. 2. 3 ... Fent va­gyunk! Futó helyszín az ajánlottan kötelező ruhatár, majd két csapóajtó. Cél! Még sok asztalnak és szék­nek nincs gazdája, de — mint kiderült — erre nem kellett sokáig várnia sem a Táncosnak sem nekünk. Kik is járnak diszkóba? Mustra: cipők, öltözékek, frizurák felvonulása. Ezt akár a szó szoros értelmé­ben is lehet érteni. Jól öltö­zött srácok, csinos lányok (néhol több centis festékréteg­gel — ez még sötétben is lát­szik), valamint a „kilógaz­ing” kategória. Az érkezők vizsgálatában nem vagyunk egyedül. Mások is fordulnak az ajtó felé. Némelyek már nagy szakértelemmel csinál­ják ezt az osztályozást, sőt, az eredményt hangosan nyug­tázzák is. Itt nagyon nehéz nem a külső alapján ítélni, ezért szinte lehetetlen csak magunknak öltözködni, ami a mások számára sem szeren­csés, mert ennek sok eset- len-feszélyezett mozdulat az eredménye. Már sokan ösz- szegyűltünk. Elindulunk beszédpartnert keresni. Riportalany I—II.: — Sziasztok! Nem zava­runk? A száj néma, a grimasz beszél: „Próbálkozzatok más­nál!” Nem tudni: ezek a lá­nyok a fiúkkal is ilyen el­utasítóan bántak volna?! Nem sértődtünk meg, inkább szófogadóak vagyunk ... Riportalany III.: Kindl Gábor, a zene gaz­dája. — Kik járnak ide? Van-e kialakult törzsgárda, vagy a közönségetek mindig válto­zik? — Elsősorban tizen-, hu­szonévesek jönnek. Van ugyan egy többé kevésbé ál­landó társaság, de mindig látni új arcokat is. — A társasággal nem szo­kott problémátok lenni? — Elég ritkán. Itt min­denki, az egész rendezőség azon van, nehogy bármi elő­forduljon. Már a bejáratnál szűrik a társaságot. (Meg­jegyzés: Olyannyira, hogy nekünk is volt egy kis kon­fliktusunk ...) Eleinte ugyan voltak iszonyatos alakok, de lemaradoztak, mert érezték, hogy nem nekik való ez az egész. — Megtalálják itt a fiata­lok azt amit keresnek? — Attól függ, hogy mit keresnek. Nem hiszem, hogy az igazán tartós kapcsolatok itt alakulnának ki, mert er­re egy diszkó nem is nagyon alkalmas. Egy hangulat az egész. Inkább felületes kap­csolatok szövődhetnek. (A beszélgetés közben mi sokat forgolódunk, figyelünk. Látjuk a kapcsolatteremté­si kísérletek gubancait, a „már rég”, a „most”, és a „nemsokára” szövődőket.) — A 40—50 forintos belé­pők nem éppen egy diák zsebének valók ... — Minden pénteken, este 7—9-ig az övék a Táncos. Ilyenkor a belépők is lé­nyegesen olcsóbbak. Ezeket a péntek estéket nagyon sze­retem, mert a tinik nagyon jó hangulatot tudnak te­remteni, velük igazán jó bu­likat lehet csinálni. A zenegazdát már várják, kezd benépesülni a táncpar­kett. Neki különben is a pultnál a helye. A táncolókat vesszük cél­ba. Táncolni sokféleképpen lehet, mondhatnám, sokféle­képpen tudunk, ez is kide­rült. Itt lehet lötyögni, rán­gatózni, lépegetni és lágyan mozogni a zenére. Mi köz­ben be-bekapcsolódva a táncba, szemléljük őket és igyekszünk legalább a ma­gunk számára megfogalmaz­ni e dohányfüstös, villogó, dobhártyarepesztő csoda vonzerejét. Miért gyűlik össze esté­ről estére 400—500 ember? Riportalany IV., V., VI., stb ... Először Oláh Mihály válaszolt, (ö csak most ven­dég. Egy barátjával ők a Dombóvár környéki diszkók házigazdái. — A zenéért — mondja, és mosolyog. Ilyen egyszerű! Piroska virágkötő, ö mi­ért jár? — Először „csak úgy” jár­tam, később pedig a szer­zett barátok miatt. „Breakes” szórakozásból jön. A lányok a fiúk miatt, a fiúk a lányok miatt. (Ez is egyszerű.) Zene + szórakozás + tár­saság + lányok-fiúk. Ez lehet az indok. * Elszaladt az idő. Lassan lejár a kimenő, nekünk is takarodót fújnak nemsokára. A diszkó is elfáradt, elálmo- sodott. Fél óra múlva „söprés”. Az elárvult székek, eltaposott cigarettacsikkek nyomában ott sejlik még a füstös, bó­dult éjszaka, a fülekben pe­dig a ritmus és a hangerő maradványa. Király Mónika — Pálinkás Judit A BÁTASZÉKI CSERÉP- ÉS VÁZKER ÁMIAGYAR felvételt hirdet REKLAMÁCIÓ­ÜGYINTÉZŐ MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Feltétel: középiskolai végzettség, erkölcsi bizonyítvány. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: a gyár munkaügyi csoportvezetőjénél. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. (148)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents