Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 74. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 74. szám ARA: 1,80 Ft X985. március 29., péntek Befejeződött a XIII. kongresszus Kádár János záróbeszéde - Elfogadták a dokumentumokat, megválasztották a vezető testületeket Pónya József a KB, K. Papp József a KEB tagja A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa csütörtök reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Köz­pontban folytatta munkáját. A ta­nácskozást Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Somogy megye küldötte nyitotta meg. Felkérte Óvári Miklóst, a Központi Bizottság titkárát, Szolnok megye küldöttét, a szerkesztő bizottság ve­zetőjét, hogy terjessze elő a bizottság jelentését. A szerkesztő bizottság jelentése Övári Miklós jelentette a kongresszusnak, hogy a szer­kesztő bizottság elvégezte munkáját. Megállapította, hogy a határozat tervezete összhangban van a Központi Bizottság és a Központi El­lenőrző Bizottság beszámoló­jával, Kádár János elvtárs és Gyenes András elvtárs szóbeli kiegészítésével. A kongresszuson felszó­laló küldött elvtársak kife­jezték egyetértésüket a ha­tározat tervezetével. A tar­talmi mondanivalót érintő módosító javaslatok nem hangzottak el, és ez meg­könnyítette a szerkesztő bi­zottság munkáját. Mégis úgy ítéltük meg, hogy a vitában elhangzottak figyelembevé­telével helyes néhány hang­súlyos mondattal gazdagíta­ni a határozat szövegét. A kongresszus előtti vitá­kat, a pártértekezletek ál­lásfoglalásait is figyelembe véve javasoljuk, hogy a kongresszusi határozatban is fogalmazzuk meg: a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelem­mel kísérje a munkásosz­tály helyzetének alakulását, és azt is, hogy — bár a vá­ros és a falu közötti különb­ség csökken — a falusi la­kosság életkörülményeinek javítása a jövőben is fontos feladat marad. Szükségesnek tartottuk, hogy a határozat foglalkoz­zon az ellenőrzés fontossá­gával. Ezért a határozatban javasolunk egy mondatot ar­ról, hogy a szocialista tör­vényesség érvánvesítése megköveteli a következetes és határozott ellenőrzést, és ennek részeként a népi el­lenőrzés munkájának fejlesz­tését. A pártértekezletek és a hozzászólások alapján java­soljuk annak az igénynek a megfogalmazását, hogy az irodalom és a művészetek járuljanak hozzá a valóság ismeretének gazdagításához, az emberek életszemléleté­nek. magatartásának alakí­tásához. Többen szóltak kongresz- szusunkon az emberi ténye­zők fontosságáról. Ezért ja­vasoljuk. hogy a határozat­ban is szerepeljen a feladat: a tudomány, a kultúra, a művelődés fejlesztésével se­gítsük az emberek alkotó- képességének kibontakozta­tását. Ugyancsak nyomatékosan szóltak a küldött elvtársak az alkotó munka, a szocia­lista értékek megbecsülésé­ről. Javasolták és elfogadás­ra ajánljuk, hogy a tömeg­tájékoztatásban is kapjanak ezek nagyobb hangsúlyt. Már az előzetes vitákban is többen javasolták, hogy egy- egy kérdést alaposabban ele­mezzünk és térjünk ki rész­letesebben a feladatokra. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitája és az itteni vita is javaslatokban, gondolatok­ban sokkal gazdagabb volt, mint ami végül is a hatá­rozatban megjelenik. Ezt én nem tartom hibának, sőt ter­mészetesnek ítélem. Mégis azt javaslom, hogy a határo­zat ne menjen bele a rész­letekbe. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a kongresz- szus legfontosabb mondani­valója eljusson a párt tag­ságához, sőt egész népünk­höz, arra kell törekednünk, hogy határozatunk a legfon­tosabb kérdésekkel foglal­kozzon. Ne legyen túl terje­delmes és részletező olvas­mány. A tervezet a párt politikai irányvonalának folytatásá­ból indul ki. Ez felel meg egész pártunk és népünk óhajának és a felszólaló kül­dött elvtársak egyértelmű állásfoglalásának is. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a párt vezető szerveinek ko­rábbi fontos határozatai — csak példaként említem: a szakszervezeti munkáról, az ifjúsági mozgalomról, a gaz­daságirányításról, az oktatás­ügyről szóló határozatokat — változatlanul érvényben vannák, és ezért most az .el­fogadásra javasolt határo­zatban nem szükséges ezeket részletesen megismételni. A teendők részletezése ellen szól az is. hogy a határozat meghozatalával a munka nem fejeződik be. Mondhat­nánk azt is, hogy valójában csak ezután kezdődik. A Központi Bizottság ás a párt végrehajtó szervei öt éven át e határozatok szel­lemében fognak dolgozni, és legfontosabb feladatuk, hogy a teéndőkat konkretizálják és a végrehajtásra részlete­sebb programot dolgozzanak ki. A szerkesztő bizottság megállapította azt is, hogy a határozat tervezete tartal­mazza annak a széles körű vitának a legfontosabb ta­pasztalatait. amely a kong­resszus előkészítésének idő­szakában országszerte folyt a kommunisták aktív rész­vételével, és nem kis szám­ban szövetségeseink, a szo­cializmus pártonkívüli hí­veinek a bevonásával. Amikor a Központi Bizott­ság jóváhagyta a határozat tervezetét, már rendelkezésre álltak az alapszervezetek és a pártértekezletek egy részé­nek tapasztalatai. De a buda­pesti, a megyei és a megyei jogú pártértekezletek csak ezután foglaltak állást. Ezért a kongresszust. megelőzően gondosan átnéztük a párt­értekezletek állásfoglalásait és összevetettük a határozat tervezetével. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megyei szintű párt­értekezletek a politika fő kérdéseiben azonos álláspont­ra jutottak, és ezek egybe­esnek a Központi Bizottság véleményével. A pártérte­kezletek állásfoglalásai, ame­lyek természetesen hangot kaptak a kongresszusi felszó­lalásokban is, nem teszik szükségessé a határozati ja­vaslat érdemi módosítását. Övári Miklós ezután a többi közt a következőket mondotta: A kongresszuson folytatott vitából megalapozottan me­rek következtetni arra is, hogy a tisztelt küldött elv­társak egyetértéssel fogják elfogadni a Központi Bizott­ság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját a szó­beli kiegészítésekkel együtt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kongresszusnak van iránymutató állásfoglalása azokban a kérdésekben is, amelyek kellő részletezéssel nem szerepelnek határozati javaslatunkban. A szerkesztő bizottság a határozat tervezetét több A szerkesztő bizottság je­lentését Óvári Miklós is­mertette. (Telefotó) helyen pontosította, stilárisan javította. Ezek a módosítá­sok az érdemi mondanivalót nem érintik, és ezért kérem, hogy a küldött elvtársak ezek részletezésétől tekint­senek el. Ügy vélem azon­ban, hogy van jelentősége annak is, ha határozatunk szövege egyértelműbb, ponto­sabb és nyelvi szempontból is jobb lesz. A kongresszus előtti hó­napokban a Központi Bizott­sághoz számos levél is érke­zett. Kivétel nélkül minde­gyik levélírót az a szándék vezette, hogy segítse a kong­resszus munkáját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tá­jékoztatni arról, hogy min­den levelet figyelmesen el­olvastunk, a javaslatokat mérlegeltük. Közülük bizo­nyára sokan ráismernek gon­dolataikra az elfogadásra ja­vasolt határozatban. A levél­írók között voltak fiatalok, dolgozó felnőttek, nyugdíja­sok, munkások, parasztok, ér­telmiségiek. Voltak, akik a párt politikájához szóltak hozzá, és voltak, akik saját gondjaik megírásával pró­báltak általánosabb problé­mákat érzékeltetni. Voltak közöttük olyanok, akik sok évtizede párttagok, és olyan pártonkívüliek is, akik pártonkívüli kommunistá­nak vallották magukat. Meg­ható volt olvasni a munká­ban megfáradt munkáskezek és a gondosan fogalmazó ér­telmiségiek észrevételeit. És megható tudni, hogy sokan nem egyéni érdekből, hanem a közügyek iránt érzett fe­lelősségből vették a fárad­ságot, tanulmányozták a Köz­ponti Bizottság irányelveit, gondolkodtak és tollat ra­gadtak. Engedjék meg Tisztelt Elv­társak, hogy egészen röviden szóljak a határozati javaslat­tal szorosan összefüggő, né­hány tartalmi kérdésről is. A kongresszus előtt megélén­kültek a viták. Ez érthető, hiszen a kongresszust nem­csak a Központi Bizottság, hanem az egész párt készí­tette elő. Ezek a viták meg­erősítették azokat az alapel­veket, amelyek a mi pártun­kat Magyar Szocialista Mun­káspárttá teszik és amelye­ket megerősíteni, megőrizni, fejleszteni kötelességünk. Ilyen alapelv az, hogy Ma­gyarországon szocializmus épül, és nem valami más és ez a cél akkor is, amikor a gazdaságirányítást tökélete­sítjük. az állami életet fej­lesztjük, amikor g kulturális alkotás és a tudományos ku­tatás szabadságát valljuk. És ez a cél, ez a szándék akkor is, ha esetleg egy-egy új el­gondolás nem minden részle­tében válik be, és ezért mó­dosításra van szükség. Évtizedek óta sarkalatos pontja a politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom, elsőrendű kö­telességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdeké­ben történelmi programunk A tanácsteremben 871 ezer párttag képviselői foglaltak helyet. (Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents