Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

1985. március 28. NÉPÚJSÁG 3 alig tízszázalékos alkalma­zotti arány nem kelti azt az érzést bennük, hogy az iro­dákban sokan vannak. Szűcs István hangsúlyozta: amikor a dolgozók azt ta­pasztalják, hogy beleszól­hatnak a dolgokba, akkor a döntéssel együtt vállalják a megvalósítást is. — Mi is igyekszünk, hogy így legyen, s ugyancsak ezt segítheti az új vállalatvezetési formák bevezetése, a fórumok körül­tekintő, jó működése. Menus Ferencné, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dróthúzó csoportve­zetője, a nagyvállalat kül­dötte elmondotta: — Engem a beszámolónak és a határozattervezetnek különösen az a gondolata ra­gadott meg, amely a népgaz­daság teljesítőképességének növelését, a gazdasági fejlő­dés ütemének gyorsítását szorgalmazza. Teljes mérték­ben egyetértek azzal a meg­állapítással, amely céljaink megvalósításának fontos té­nyezőjeként a dolgozók alko­tó energiájának, kezdemé­nyezőkészségének kibonta­koztatását fogalmazza meg. Véleményem szerint ennek kinduló pontja a munkások és a vezetők jó együttműkö­dése, egymás munkájának tisztelete és megbecsülése. A rendet, fegyelmet tartó, a munkát jól megszervező, a felvetődő kérdésekre gyor­san, felelősen reagáló veze­tőknek van tekintélyük a munkások előtt. EJzután az üzemi demok­rácia jelentőségéről és a szo­cialista brigádmozgalom problémáiról beszélt. Hang­súlyozta: — A néhány hónap múlva megválasztásra kerülő válla­lati tanácstól az eredményes működéshez nélkülözhetetlen kezdeményezőkészség, az egyéni és a kollektív fele­lősségtudat erősödését vár­juk. Az üzemi demokrácia fórumait nagyon fontosnak tartjuk olyan szempontból is, hogy a kollektíva részesévé válik a vállalat irányításá­nak. akarata érvényesül a fejlődést meghatározó dönté­sekben. Ezért különösen nagy gondot fordítunk arra, hogy a választott testületekbe a legrátermettebb, az új iránt fogékony, köztiszteletben ál­ló munkatársaink kerülje­nek be. . Kiss József, az Alba Regia Állami Építő­ipari Vállalat állami díjas vezérigazgatója, Fejér me­gye küldötte bevezetőben az építőipari munka gondjairól és szépségeiről szólt, majd az utóbbi éveknek az építő­iparra is ható változásait elemezte. Hangsúlyozta: a vállalkozás, a versenyeztetés révén újulhat meg az építő­ipar. Ilyen feltételek kiala­kítása nem könnyű feladat, de szükséges a versenyképes kivitelező építőipar létrejöt­téhez. Ezután a lakáshoz jutás­nak a korábbinál jóval ma­gasabb költségeiről szólva elismerte az ebből adódó gondokat. Ugyanakkor az ágazat egyik legfőbb gondja, hogy azok a magasépítő vál­lalatok állnak anyagilag a legrosszabbul, amelyek a szervezett építőipar által ké­szített évi mintegy 30—35 ezer lakást létrehozzák. Ez ellentmondásos helyzet, ami­nek feloldása nem várható kizárólag az építőipartól. Az ágazatvezetéstől már az is jelentős erőfeszítéseket igé­nyel, hogy a mindinkább ki­alakuló vállalati önállóság ne eredményezze a lakásépí­tésre vállalkozók számának csökkentését. Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű pártbi­zottságának titkára, Heves megye küldötte hangsúlyoz­ta: — Az erőmű termelő mun­kájának tapasztalataiból a politikai munkára is fontos tanulságokat vonhatunk le. Meggyőződésünkké vált, hogy a párt határozatainak végre­hajtásához bizonyos mér­tékben a feltételeket is ma­gunknak kell megteremteni. Nem várhatunk rá, hogy a körülmények váljanak ked­vezőbbé. A mindenki által elfogadott, sőt köveit elvek megvalósítása csák külső és belső konfliktusok vállalá­sa árán érhető el. A szá­munkra, de gondolom má­sak számára ,is kedvezőtlen gazdasági folyamatok láttán azt kell mondanunk, hogy Hámori Csaba: Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának 'első titkára, Budapest küldötte hangsúlyozta: — A statisztika tanúsága szerint minden második ma­gyar — még nincs harminc­éves. E tény azt is jelzi, hogy az ifjúságnak súlya, felelőssége van. Nemcsak a jövőnek részese és formáló­ja, hanem itt és most a je­lennek is. — Pártunk mindig megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tott az ifjúságra. Ez a prog­ram, amelyet a határozatter­vezet ajánl, egy időben ké­pes megerősíteni a párt po­litikájának bevált, a gyakor­lat által igazolt, fő irányát, alapvető vonásait, és választ adni korunk új kérdéseire. Ez az ifjúság érdeke is, ezért támogatjuk a progra­mot. Az utóbbi években az épí­tőmunka sikerei nem olyan látványosak, magától értető- dőek, mint korábban. Érthe­tő, hogy ilyen helyzetben élesebben bukkannak fel­színre az érdekellentétek. Ennek természetes velejáró­ja, hogy a fiatalok között is élénkebbé váltak a viták je­lenünkről, jövőnkről. Érzé­Úttörő­koszonto A legfiatalabbak: a kis­dobosok és az úttörők is köszöntötték• a kong rész - szus résztvevőit, átadva a magyar kommuinsták kép­viselőinek csapattársaik üdvözletét. A szünetben már az ülés­terem minden székére el­helyezték a Pajtás Újság legfrissebb, kongresszust köszöntő számát, valamint a pajtások maguk készí­tette ajándékait: szőttese­ket, kézimunkákat. A „Harsan a kürtszó” úttörőindulót énekelve 600 budapesti pajtás vonult be a terembe. Egy kisdobos — Béli Zsuzsa — és négy úttörő: Temple Réka, Kulcsár András. Nagy Zsolt és Ba- racsi Gabriella lépett a mikrofonhoz. Társaik szó­vivőiként mókásan, amúgy gyermekszáj módjára, de mégis komolyan számoltak be életük örömeiről, gond­jairól. Egymásnak adták a szót: — örömmel jöttünk. Nagyon készültünk a mai találkozásra. Rögtön el­áruljuk azt is, hogy mivel. Most lesz szükség a titkos borítékra! A küldöttek ugyanis még kedden este szálláshelyükön egy levelet kaptak, amelyen ez állt: „Szigorúan titkos, felbont­ható március 27-én dél­után, az úttörők jelzésére.” A levélben a jókívánsá­gok mellett meghívás sze­repelt: a lakóhelyük út­törőcsapata várja beszél­getésre a küldötteket. — Most a szabadság lángját visszük azon, az úton, amelyen 40 éve a fel­szabadítók haladtak, és készülünk a moszkvai VIT-re is — mondották. Csak a családra, a beszél­getésre kellene több idő, mert nálunk ez a legna­gyobb „hiánycikk”. Remél­jük, hogy amikor a küldöt­tek eljönnek hozzánk, lesz elég idő a beszélgetésre. Búcsúzóul további jó mun­kát kívántak a másfél millió kisdobos és úttörő nevében. népgazdaságunkban a szer­vezettebb, termelékenyebb, a hazai erőforrásokat éssze­rűbben hasznosító tevékeny­ség megvalósítása — ha kell kikényszerítése — halaszt­hatatlan feladat. Nagyon fontos az is, hogy erősödjék az irányító és az irányított pártszervezetek kapcsolata a mindennapi Hámori Csaba beszél kenyehbé, nyíltabbá, kriti- kusabbá vált nemzedékünk. A fiatalok azonosulása a szocializmussal nem automa­tikus. Napjainkban is sok a zavar. Sajnos a fiatalok kö­zött sem ritka az elkényel- mesedett, a mindenbe bele­törődő. Azokat kell segíte­nünk, bátorítanunk, akik hajlandók vállalni a nehéz­ségeket, s küzdenek igazu­kért. A bátor kiállás képes­sége nem születik velünk. Az első mintát a család adja. Jó lenne az iskolákban is olyan légkört teremteni, amely rangot ad az önálló cselekvésnek, gondolkodás­nak, az egyéniségeknek. A munkába álló fiatalok nem adományt, hanem lehe­tőséget kérnek. A gondok nem az indulás pillanatában fogannak. Természetes, hogy a betanulás időbe telik. Ám, ha egy fiatal négy-öt év el­teltével még mindig képes­ségtől és képzettségétől messze elmaradó feladatokat kap, ha bére nem kerül arányba az elvégzettekkel, el­kedvetlenedik, visszahúzó­dik, vagy mással próbálko­zik. A pályakezdők alacsony jövedelme (tehát tünet, ami mögött nem társadalompoli­tikai megfontolások húzód­nak, hanem elégtelen mun­kaszervezés, s a változtatásra bátortalan munkahelyi veze­tés. A fiatalok zöme tehát nem egyszerűen több pénzt, hanem igényesebb feladato­kat akar, s olyan elbírálást, amely a valós eredményeket forintban is jól mérhetővé teszi, A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése egyebek közt ezt is ígéri. A KISZ-ben régi hagyo­mány, hogy tavasszal forra­munkában. Ismerjük meg egymás gondjait jobban, vi­tatkozzunk is ha keli. A je­lentések mellett cseréljünk alkotó gondolatokat is. Le­gyen a mi munkánk ember­formáló, közösségalakító, tudást gyarapító érték, az eddiginél bürokráciamente- sebb, munkásmozgalmunk igaz hagyományait átörökítő gyakorlattal. dalmár elődeinkre emléke­zünk. A nemzeti múlt isme­rete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy meggyőződhessünk: szo­cialista társadalmunk létre­jötte, eredményei a nemzet haladó hagyományaira épül­nek. A továbbiakban hangsú­lyozta : munkával, elkötele­zettséggel segítjük a béke­szerető erők közös fellépését a pusztulás veszélyével szem­ben. E gondolatok jegyében ünnepeljük hazánk felsza­badulásának 40. évfordulóját, s készülünk a XII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozóra. A moszkvai VIT nagy alka­lom, hogy tovább erősítsük ifjúságunk internacionaliz­musát, szóljunk építőmun­kánk eredményeiről, elmé­lyítsük barátságunkat mind­azokkal, akik a békét, a sza­badságot, a társadalmi hala­dást hirdetik. Az eltelt öt esztendőben a XII. kongresszus útmutatá­sa szerint mozgósítottuk tag­ságunkat a tanulásban, a szocialista építőmunkában és a haza védelmében való helytállásra, felelős maga­tartásra. Ezekhez a tartal­mas célokhoz igyekeztünk színes, sokrétű, vonzó for­mákat találni. Néhány a leg­kedveltebbek közül: szenve­délyes, őszinte viták folynak a marxista diákakadémiá­kon, megalakultak, s nép­szerűvé váltak a bákeklu- bok, nemcsak szót emeltünk a veszélyeztetettekért, de ve­lük együtt kezdtük el több nevelőotthon felújítását, a termelés gondjain enyhíte­nek a minőségi körök. A kor követelményét ön­magunknak így fogalmaz­zuk meg: a KISZ-nek is többet kell tennie azért, hogy a fiatalok szűkebb, tá- gabb környezetüknek köz­vetlen formálóivá válhassa­nak. Kinek-kinek magának kell megvívnia egyéni küz­delmeit. A fiataloknak min­den helyzetben érezniük kell: a KISZ mögöttük áll, védi igazukat. E munkában is nélkülözhetetlen a párt- szervezetek irányítása, tá­mogatása. Szövetségünk taglétszáma az utóbbi években tovább nőtt, 900 ezer fölé emelke­dett. Tagságunknak több mint fele fiatal dolgozó. Erőfe­szítéseink nyomán több fi­zikai dolgozó talált utat a KISZ-szervezetekbe. Mindent meg kell tennünk azért, hogy szavunk, befolyásunk is ehhez mérten erősödjék. Egyidőben kell szólnunk diákhoz, ifjú munkáshoz, me­zőgazdaságban dolgozó fia­talhoz, értelmiségiekhez — több korosztályhoz. Ez más és más hangsúlyt, érvet, módszert kíván. — A KISZ a jövőben is a magyar ifjúság egységes po­litikai tömegszervezete. Ha­tékonyabb működéséhez a különböző rétegekben és korosztályokban javítani kell munkánkat. Bátran kell vál­toztatnunk. Terveink kidol­gozása megkezdődött. El­gondolásainkat a párt Köz­ponti Bizottsága elé fogjuk terjeszteni. Az már ma is nyilvánvaló, hogy a sokrétű elvárásnak, igénynek csak úgy tudunk megfelelni, ha az ifjúsági munka nem marad a KISZ monopóliuma. Támogatjuk, hogy a szakszervezetek, a népfront, az MTESZ, az MHSZ, a sportmozgalom fia­taloknak szóló klubokat, egyesületeket, programokat szervezzen. Még többre, még érdekesebbekre van szükség. Az elmúlt héten KISZ-díjjal jutalmaztuk az első. nagy sorozatban gyártott magyar személyi számítógép, a Primo tervező kollektíváját. És itt érdemes néhány szóra megállni. A számítógép ko­runk jelképe. Tervezése, gyártása, s főleg használata mércéje a gazdaságoknak. Nekünk, KISZ-vezetőknek is a számítógépes nemzedék felkészültségéhez, igényeihez kell igazítanunk módszerein­ket. Magyarországon a kommu­nista párttal csaknem egy időben született a kommu­nista ifjúsági mozgalom. Ez a számunkra kötelezettséget és elhivatottságot jelentő tény — máig ható üzenet. Amikor elfogadásra ajánlom a Központi Bizottság beszá­molóját és a határozatterve­zetet, egyben a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar fiatalok nevében kemény munkát, tisztességes helyt­állást, a következő öt év programjának végrehajtá­sában felelős részvételt ígé­rek. Kapolyi László ipari miniszter bevezetőben rámutatott: az elmúlt negy­ven év során az ipar nagy fejlődési ívet futott be, ti­zenötszörösére növelte a ter­melését, ötszörösére bővítet­te az állóeszközök állomá­nyát, kialakultak a szocialis­ta tulajdonviszonyok. A fej­lődés néhány máig tartó sa­játosságáról szólva hangsú­lyozta/hogy a gyárak gyors helyreállítása után alapve­tően extenzív iparfejlődési szakasz kezdődött, amely a nehézipar alapjait rakta le. Ehhez a folyamatos hajtó­erőt a szocialista integráció, s elsősorban a Szovjetunió­val való együttműködés ke­retében beszerezhető olcsó nyersanyagforrások jelentet­ték. Az így kialakuló ipari szerkezet azonban nem vitte következetesen tovább a fel- szabadulás előtti, nemzetközi rangot is elért műszaki kul­túrák továbbfejlesztését, a technológiai láncok fejlett­sége és műszaki színvonala nem volt azonos. — Azt valljuk — mondta a miniszter —, hogy a tech­nológia a műszaki fejlődés versenypályája, és ezen ke­resztül a gazdasági élet fő küzdőtere. Ezután a miniszter az ipar fejlesztésének fő feladatairól szólt, majd a következőket mondotta: — A gazdaságirányítás to­vábbfejlesztése során a vál­lalat kerül a főszerepbe. A vállalati tevékenység dina­mizálásától várjuk a jöve­delemteremtő képesség to­vábbi növekedését. Ezzel összefüggésben kell szólni az iparban dolgozók anyagi-er­kölcsi megbecsülésének to­vábbi javításáról. Az anyagi forrásokat az alapvető célok elérése, a nagyobb dinamika, a jövedelemteremtő képes­ség növekedése fogja megte­remteni, de az erkölcsi meg­becsülés javításáért nekünk is sokat kell tennünk. Na­gyon sok kiváló szakmunkás, szakember, vezető dolgozik az iparban. Munkájukkal, elkötelezettségükkel, ráter­mettségükkel ők alapozták meg az ágazat fejlődését. Űj termelési és műszaki kul­túrákat hoztak létre, új vál­lalkozásokat vezettek be, egyiknek-másiknak a híre nemcsak itthon, hanem külföldön is közismert — mondta befejezésül Kapolyi László. Dr. liléi György, a szombathelyi Markusovsz- ky Kórház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosa, fő­igazgató-helyettes, Vas me­gye küldötte megállapította: az elmúlt öt évben az egész­ségügy kiemelten támoga­tott ágazat lett. Ennek ered­ményeként kedvezőbbé vál­tak a működés feltételei. Ám a kétségtelen fejlődést ked­vezőtlen jelenségek is kísér­ték. A lakosság egészségi ál­lapota nem változott kielé­gítően. A körzeti alapellátás sem nőtt fel a követelmények szintjére — hangsúlyozta a továbbiakban. Az elmúlt év­tizedekben kialakult gyakor­lat és a szembeötlő fejlődés, a kedvező változások mellett fellelhetők olyan vonások is, amelyek feszültséget okoznak a lakosság és az egészség­ügyi munkát végzők között. Az egészségügyi ellátás ingyenességének elve sem ér­vényesül teljesen, noha ez — hangsúlyozta — kétségbe­vonhatatlan szocialista vív­mányunk. Alapvetően fon­tos, hogy az egészségügy egésze mielőbb túljusson ezeken a gyengeségein. A gondok megoldásában a ma­gyar orvosok és egészség- ügyi dolgozók hivatástudata, erkölcsi, és politikai elköte­lezettsége és humanizmusa olyan alap, amelyre e tekin­tetben is biztosan építhetünk — mondotta végezetül. Juhász Ildikó, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la hallgatója, Szabolcs-Szat- már megye küldötte az ifjú­sági szövetség ellentmondá­sos helyzetéről szólva meg­állapította: ez szinte minden területen érezteti hatását. A jószándékú próbálkozások ellenére sem sikerült elérni, hogy a passzív fiatalok ará­nya ne növekedjék. Ennek oka többek között — mint mondta — az a túlszervezett- ség, amely magában hordoz­za a veszélyt, hogy a fiatalok nem elkötelezettségből, ha­nem egyéni érdekeiket elő­térbe helyezve vállalják a KISZ-tagságot. Ez, sajnos, az alacsonyabb szintű alap­szervezeti munkában is je­lentkezik. A KISZ-munka társadalomban betöltött sze­repét és jelentőségét növel­né egy kritériumokhoz kö­tött tagfelvételi rendszer; a formaságok és a bürokrácia háttérbe szorítása; és egy olyan értékrendszer kialakí­tása, amely tisztázná, hogy mi is tartozik az önzetlen KISZ-tevékenység körébe. Feltétlenül szükséges az adott lehetőségek többoldalú kihasználása is — folytatta —, hogy ne csak véleménye­zési jogainkat, egyetértési A számítógépes nemzedékhez kell igazítani módszereinket (Folytatás a 4. oldalor.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents