Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

u Képújság 198S. március 21. (Folytatás a 3. oldalról.) munisták fiatal nemzedéké­nek képviselői. Tisztelettel és őszinte meg­becsüléssel köszöntőm mind- annyiunk nevében a kong­resszus legidősebb küldöttét, a 91 éves Hunya István elv­társat, aki magyar interna­cionalistaként vett részt a szovjet hatalom védelmében, aki egyik alapító tagja volt Endrődön a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és számos araitósztrájk és ku- bikosmozgalam szervezője volt a Viharsarokban. En­gedjék meg, hogy üdvözöl­jem a meghívottak közül Szobek András elvtársat, pártunk legrégebbi tagját, akit a közelmúltban köszön­töttünk párttagsága 75. év­fordulója alkalmából. Külön köszöntőm a legfiatalabb küldöttünket is, a 21 éves Paksi Zoltánná elvtársnőt, Fejér megye küldöttét, a Sárbogárd és Vidéke ÁFÉSZ dolgozóját, aki 1983-tól tagja kommunista közösségünknek. A küldöttcsoportok tagjai között a 30 éven aluliak ará­nya 15,8 százalék — közülük öten 21 évesek —; 21 száza­lékuk 31—40; 25,6 százalé­kuk 51—60 év közötti élet­korú. A nagy élettapasztalat­tal rendelkező 60 éven felü­liek aránya 10,2 százalék. A pártban eltöltött éveket tekintve 57 elvtárs még a felszabadulás előtt kötötte össze életét a mozgalommal. A felszabadulás után közvet­lenül, 1944—45-ben 61-en lettek párttagok, őket párt­tagságuk 40. évfordulója al­kalmából külön is nagy tisz­telettel és szeretettel köszön­tőm. A küldöttcsoportok tagjai közül 183 elvtárs 1946—1956.; 611 elvtárs 1957—1979. kö­zött; 104 elvtárs pedig a XII. kongresszus óta lett párttag. Állami vagy társadalmi szervtől 765 elvtárs kapott kitüntetést. A mandátumvizsgáló bi­zottság mély meggyőződése, hogy párttagságunk jelen lé­vő képviselői tapasztalataik és társaik véleményének bir­tokában felelősséggel és megalapozottan tudják érté­kelni a beszámolási időszak­ban végzett munkát, és he­lyesen fogják meghatározni soron következő feladatain­kat. A mandátumvizsgáló bi­zottság valamenyi tagja ne­vében megköszönöm, hogy megtiszteltek bennünket e feladat elvégzésével, és ké­rem a kongresszust, hogy je­lentésünket fogadja el. A kongresszus egyhangú­lag elfogadta a mandátum- vizsgáló bizottság jelentését. Aczéi György: Erősíteni kell az eszmei egységet Ezt követően Aczéi György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titká­ra emelkedett szólásra. Csatlakozom küldött-tár­saimhoz, akik kifejezték egyetértésüket a kongresszu­si dokumentumokkal. Kádár elvtárs és Gyenes elvtárs szóbeli kiegészítéseivel — mondotta, majd így folytat­ta: — Az elmúlt években a szocialista építés fő terüle­tein — marxista—leninista pártként — új formákat, új szocialista megoldásokat kez­deményeztünk. Űj, ás leg­többször jó megoldásokat találtunk. De tévedtünk is. Mindez együtt bizonytalansá­got, idegenkedést is keltett, s ez próbára tette a párt­tagokat és pártonkívülieket. Megélénkültek az ideoló­giai, a kulturális viták, ame­lyek elsősorban történelmi utunk, alapértékeink, gazda­sági és politikai fejlődésünk kérdéseivel foglalkoztak, és — sajnos — lényegesen keve­sebb szó esett magáról a kultúráról. A vitákban némelyek egy korábban kialakult, már ak­kor is sokban téves szo­cializmus-képet kérnek szá­mon mai valóságunkon, má­sok nemzeti fejlődésünket féltik, hagyományos értéke­ket látnak veszélyben forog­ni. Itt-ott hangosabbak let­tek a marxizmustól idegen nézetek, amiben szerepe van a megélénkült burzsoá pro­pagandának is. Vannak olya­nok is — szerencsére szá­muk és befolyásuk elenyé­sző —, akik látván nehézsé­geinket, a közérzet romlásá­ra játszanak, s az évtizedes munkával megszerzett nem­zeti közmegegyezést igye­keznek megbontani. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg ta­pasztaltuk, hogy némelyek parttalan liberalizmust, má­sok túlságosan merev ma­gatartást vetnek a szemünk­re, s ennek megfelelően vag- dalkozó „rendcsinálást” vagy korlátlan engedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási idő­szakban sem engedett egyik oldalnak sem. Továbbra is kitartunk amellett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a kö­vetkezetes elvi magatartás és vita. Ennek feltétele el­méletünk igazsága, s ez meg­van. Feltétele továbbhaladá­sunknak az elmélet alkotó alkalmazása, s a küzdelem eszmei ellenfeleinkkel, ami­ben elkényelmesedés is mu­tatkozik. Pedig egyidejűleg kell türelemmel lennünk azokkal, akik a mai bonyo­lult világban őszintén ke­resik az előrevezető utat, és következetesen kell fellép­nünk minden rosszhiszemű, a közösség ügyének ártó szándékkal szemben. Ennek a kétfrontos poli­tikának szellemében hoz­tunk fontos, hosszú távra szóló határozatokat a köz- művelődésről, a művészet- és tulománypoli tikáról, a közoktatásról, felsőoktatás­ról, s ebben a szellemben kell tevékenykednünk to­vábbra is — hangoztatta Aczéi György. Aczéi György a kulturális és ideológiai életről adott átfogó képet Ezután az oktatásról szól­va kiemelte: iskoláinknak na­gyobb figyelmet kell fordí­taniuk a szocialista szelle­mű közösségi nevelésre, a világszemlélet megalapozásá­ra. De a szocializmus érté­keit nem lehet pusztán tan­anyagként tanítani. Az ok­tatási-nevelési intézmények­ben Olyan légkörre van szük­ség, amely bizalmat ébreszt a nevelőintézmény és a tár­sadalom iránt egyaránt, ahol a tananyag és a nevelés össz­hangban van az iskolán kí­vüli világgal. Az iskola, ha nem is mindent, de sokat te­het a társadalmi eredetű egyenlőtlenségek, a család­ban öröklött hátrányok csök­kentéséért. De minden fia­talnak tudnia kell, hogy ma­ga is felelős saját sorsáért, arcáért, azért, hogy miként él lehetőségeivel. Űj nemzedékek nőttek és nőnek fel, új törekvések je­lentkeznek, új eszmei prob­lémák támadtak és támad­nak, új Vitákat kell lefoly­tatnunk — mondotta Aczéi György. — Felelősségteljes kötelességünk most és a jö­vőben is megújítani ezt a szövetséget a generációk kö­zött és a generációkon be­lül egyaránt. Itt jegyzem meg, nem vet­tük észre, hogy nálunk el­terjedt egy különös szóhasz­nálat : alkotó értelmiségnek szinte kizárólag az írókat, a művészeket, az elvont tudo­mányok művelőit nevezik. Ez elfogadhatatlan. Ideje már, hogy megillesse ez a rang és elismerés az alkal­mazott kutatót; a tervező és fejlesztő mérnököt: az erő­forrásokkal és piaci adottsá­gokkal kalkuláló közgaz­dászt; a növénynemesítő vagy -honosító agrárszakem­bert; a minden egyes em­berért másként küzdő gyó­gyító orvost; az újító szelle­mű pedagógust; az ipari, mezőgazdasági üzemek szer­vezőit, a környezetünket ala­kító és védő szakembereket, a közlekedés, a hírközlés, az információ-feldolgozás rend­szereinek, eszközeinek fej­lesztőit is. Bizonyára így gondolják ezt a művészek, tudósok is. S ne feledjük: hazánkban mintegy 600 000 értelmiségi dolgozik, s közü­lük minden harmadik tagja a pártnak. A tudás hatalom. De ha­talom a művészet is, mert szerepe semmi mással nem pótolható, s ez a szerep egy­re növekvő, ahogy egyre nő befogadó közönsége is. Ezzel a hatalommal felelősséggel kell élni. A szocializmusnak szövetségese a művészet, se­gítője feladatai megoldásá­ban, értékei elterjesztésében. Ezután a többi közt a kö­vetkezőket mondta: Bármilyen problémákat kell is megoldanunk, az utak sosem vezetnek visszafelé, sem a Lenin által a kommu­nizmus gyermekbetegségének nevezett dogmatikus szemlé­lethez, sem a nemzet sorsát a nemzetköziségtől elválasztó zsákutcához, sem a polgári demokrácia számunkra tör­ténelmileg túlhaladott illú­ziójához. Végezetül hangsúlyozta: Pártunk cselekvési egysé­ge érdekében továbbra is erősíteni kell az eszmei egy­séget. Szűcs László, az egri Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola főigazgatója, Heves megye küldötte a Központi Bizottság írásbeli beszámolójának az oktatás­üggyel, az iskolával és a pe­dagógusképzéssel foglalkozó részéhez szólt hozzá. Rövid idő alatt alig sorolhatók fel azok az eredmények, ame­lyeket az öröklött nehézség­gel küzdő magyar iskola- rendszer és művelődéspoliti­ka idáig elért — mondotta. Ugyanakkor mostanában egyre gyakoribb téma, hogy csökken a pedagógusok meg­becsülése, az iskola presztí­zse, és így a pálya vonzóere­je. Szinte mindenki foglal­kozik ma e legnépesebb, csaknem 170 ezres értelmisé­gi csoporttal, lassanként ez is olyan „örökzöld” témává válik, amelyről évtizedek óta beszélünk^ a gondokat valamennyien látjuk, de a megoldás, sajnos, még késik. Korunkra egyértelműen jel­lemző, hogy tömegessé vált az oktatás az általános isko­lától az egyetemig, s ez na­gyon jó dolog. De közben az iskolák zsúfolttá váltak, s a már tartós, kényszerű töme­gesség fokozódása nem tett jót a minőség alakulásának. Valószínűleg ezért is han­gozhatott el az elmúlt évek­ben többször is, hogy az ok­tatás legyen nemzeti ügy, ami szép és igaz követel­mény. Virág Józsefné, a Kaposvári Ruhagyár var­rónője, Somogy megye kül­dötte felszólalásában az ipar­ágban dolgozó nők helyzeté­ről beszélt. Elmondotta: or­szágszerte a ruházati iparban dolgozóknak több mint 80 százaléka asszony. Többsé­gük szalagrendszerben, fe­szített tempóban dolgozik. A munkafolyamatok teljes egé­szében normázották, az ütemidők nagyon alacsonyak, s ebben az ágazatban gyako­ri a termékváltás. Mindez fokozott igénybevételt jelent az itt dolgozóknak. Ez is oka annak, hogy a ruhaiparban foglalkoztatott asszonyoknál több az ilyen munkával járó megbetegedés. A három mű­szak sem csábító, és ezért sokan választják az egy mű­szakos munkahelyeket. Az állami ruhaiparból az elmúlt két évben kétezer-ötszázan léptek ki, és akadnak olyan vállalatok, ahol egy év alatt a dologzók 25—30 százaléka cserélődik. Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első titkára, Vas megye kül­dötte a XII. kongresszus óta eltelt időszak legjelentősebb megyei eredmények ismerte­tése után hangsúlyozta: — Mindennapos tapaszta­lataink igazólják, hogy a vezetők, a tisztségviselők munkájának minősége az ügyekhez és az emberekhez való viszonya fontos feltéte­le volt és lesz a jövőben is a párt vezető szerepe érvé­nyesítésének, politikánk el­fogadtatásának, megvalósítá­sának, a lakosság pártunk és szocialista rendünk iránti bizalmának. A politika, a nép által is elfogadott és támo­gatott társadalmi, gazdasági célok nem valósulnak meg, ha nincsenek meg a szemé­lyi garanciái a társadalmi munkamegosztás minden te­rületén. Ezért napjainkban különösen nagy jelentősége van a párt káder- és sze­mélyzeti munkájának, e munka stílusának és mód­szerének. Az előttünk álló feladatok jellege, bonyolult­sága tovább fokozza a káder­munka jelentőségét. Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Magyar Néphad­sereg küldötte bevezetőben elmondotta: — A kommunisták a had­seregben is nagy felelősség­gel vitatták meg az előző kongresszus óta végzett mun­kát. Jó érzéssel állapíthattuk meg. hogy a hadseregben erős, jelentős politikai befo­lyású pártszervezetek dol­goznak, amelyek eredménye­sen töltik be szerepüket. A kommunista katonák meg­győződéssel támogatják a párt politikáját. A felszólaló a továbbiak­ban rámutatott: ma, amikor a katonai erőfeszítések és lépések szinte meghatározói a nemzetközi helyzetnek, a honvédelem ügye, a véde­lem helyzete a párt politiká­jának is fontos része. Hon­védelmi politikánk huzamos idő óta kiegyensúlyozott, reá­lis, megalapozott, amelyet társadalmunkban széles kör­ben megértettek és magukévá tettek a dolgozó emberek. Ennek tudható be, hogy az állampolgárok túlnyomó több­sége eleget tesz honvédelmi kötelezettségeinek, a párt-, állami és gazdálkodó szerve­zetek aktív, hozzáértő része­sei az ország védelmi erőfe­szítéseinek. Ezután a többi közt arról szólt, hogy békénk, biztonsá­gunk oltalmazása, a haza, szocialista rendünk védelme, legnemzetibb ügyünk, széles értelemben az ország egészé­nek, valamennyi állampolgá­rának senki másra át nem ruházható kötelessége. Hozzászólásában elmondta: a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői, s azon belül a szovjet nép óriási áldozat- vállalása a Szovjetunió hatal­mas gazdasági, tudományos és katonai potenciálja volt és marad a fő tényezője az esz­telen és féktelen imperialista fegyverkezés ellensúlyozásá­nak. A magyar nép a tőle el­várható reális mértékben já­rul hozzá a Varsói Szerződés egyesített katonai erejéhez, rajta keresztül a mindenkori erőegyensúlyhoz. Kádár János találkozott az SZKP küldöttségével Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden a Budapest Kongresszusi Központban ta­lálkozott a Szovjetunió Kom­munista Pártjának küldöttsé­gével, amely Grigorij Roma- novnak, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével részt vesz az MSZMP XIII. kongresszu­sán. Grigorij Romanov tolmá­csolta a szovjet kommunis­ták, a testvéri szovjet nép üd­vözletét, és további sikereket kívánt a XIII. kongresszus munkájához. Kádár János és Grigorij Romanov tájékoz­tatta egymást az MSZMP, il­letve az SZKP napirenden lévő feladatairól. Vélemény- cserére került sor a két or­szág, a két párt együttmű­ködésének fejlesztéséről, va­lamint a nemzetközi élet né­hány időszerű kérdéséről. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai és Kótai Géza, a KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője, valamint Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, Alek- szandr Homjakov, az SZKP Tambov megyei bizottságá­nak első titkára és Vlagyi­mir Bazovszkij, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete, az SZKP KB tagjai. Janzer Frigyes szobrászművész, Budapest küldötte felszólalása elején a párt és a kormány kultúr­politikáját méltatta, majd ki­fejtette: a napokban a Mű­csarnokban megnyílt képző- művészeti kiállítás is bi­zonyságot tesz amellett, hogy­ha van kitűzött cél, ha mél­tó feladat elé állítják a mű­vészeket, nem maradhat el az eredmény sem. A művészek társadalmi szükségletet elégítenek ki, munkájúkra társadalmi mé­retekben szükség van. Sok­kal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a létrejövő szel­lemi értékek megbecsülésére, megbecsültetésére. Szabó István, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, Hajdú-Bihar megye küldötte rámutatott, hogy a magyar mezőgazdaság egyes részterületeken — így példá­ul a gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban — intenzív fejlődést ért el, és igényes összehasonlításo­kat is kiáll. Sikeres a leg­fejlettebb külföldi ás hazai technikára alapozott gabona- program és más fontos rész­területeken is évről évre nö­vekvő, nem ritkán minőségi­leg új követelményeknek tett eleget a mezőgazdaság. Napjainkban a termelőszö­vetkezetek egyharmada gaz­daságosan hasznosítja a tech­nikát, jól kamatoztatja erő­forrásait, jövedelemtermelé­sük viszonylag stabil. A kö­zépső harmad megrázkódta­tások nélkül, de látványos eredmények híján küzd a feljebb jutásért, illetve az al­só harmadba való lecsúszás ellen. Nagyüzemeink kiseb­bik része mintegy 300—350 gazdaság — a megkülönböz­tetett állami támogatás elle­nére is — részben a gyenge termőhelyek, részben az aszály következtében nehéz helyzetbe került. Ebből több­ségük nem képes önerővel kikerülni — hangsúlyozta Szabó István. Ráduly László, a Bakony Bauxitbánya műve­zetője, Veszprém megye kül­dötte a párt nevelő munká­járól szólva elmondta: a párt­tagnak munkatársaival való mindennapi kapcsolatai so­rán mind kevésbé kell be­töltenie az országos és világ- események hírnökének, gya­korta magyarázójának szere­pét, mert ezt a feladatot a tévé, a rádió, az újságok el­látják. Igen sokat tud azon­ban segíteni a helyi tervek, döntések magyarázatában. Ez látszólag apró munka, és ke­vésbé látványos, de hosszabb távon feltétlenül eredményes. Helyes tehát, ha a pártmeg­bízatások konkrétak, testre- szabottak. értékelhetők. Köpeczi Béla művelődési miniszter kiemel­te: a Központi Bizottság be­számolója és a határozatter­vezet is nagy hangsúlyt he­lyez az oktatásra, s joggal, hiszen a szó szoros értelmé­ben annak megjavításától függ a jövőnk. A tavaly el­fogadott fejlesztési program alapján most az a felada­tunk, hogy a gyakorlat pró­báján átesett oktatási doku­mentumokat javítsuk, nem rohamszerűen, hanem meg­gondoltan, lépésről lépésre, s hosszabb időre stabilizáljuk a követelményrendszert. Az oktatás tartalmának és rend­szerének általános javításán belül hatékonyabbá kell ten­nünk az elemi ismeretek elsa­játítását. s ezért az általános iskola kiemelt fejlesztését továbbra is szükségesnek tartjuk — mondotta a többi közt. Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát ve- zérigazagtója, a nagyvállalat küldötte arról szólt, hogy a TVK létrejötte és dinamikus fejlődése méltóképpen mu­tatja a magyar—szovjet gaz­dasági együttműködés sike­reit. A szovjet technológiá­val és berendezésekkel mű­ködő műtrágyagyár huszon­egy év óta üzemel, és el­sősorban intenzifikálások- kal két és félszeresére növelték az eredeti kapa­citását. A gyár az országban a legalacsonyabb önköltség­gel állít elő műtrágyát. A magyar—szó vj e t olef inegye z- mény alapján tíz éve létesült olefingyár a múlt évben 12 százalékkal többet termelt a tervezett kapacitásnál. Az 1983-ban üzembe helyezett második polipropiléngyárban — elsőként a világon — már a holnap technikáját tükröző üzemet létesítettek. Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának második munkanapja — amelyen Szű­rös Mátyás, Benke Valéria, Sarlós István és Majoros Ká­roly elnökölt — véget ért. A tanácskozás szerdán reggel a Központi Bizottság beszámo­lója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések meg­vitatásával folytatódik. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szü­netében találkozott a tanácskozáson részt vevő veterá­nok egy csoportjával. A szívélyes légkörű, bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Ba­ranyai Tibor, a KB osztályvezetője.

Next

/
Thumbnails
Contents