Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
1985. március 26. IOÜÉPÜJSÁG Moziban Szirmok, virágok, koszorúk Az 1848—49-es forradalmat és szabadságharcot követően nemzeti döbbenet, megrendült, reménytvesztett or-, szág, másrészt az új állam- gépezetbe beilleszkedő, udvarhű magyarság — ez a kettős magatartás jellemzi nemzetünket a nagy trauma után. Lugossy László rendezésében mindez egy család életére, sorsára szűkül, ám korántsem annak egyediségét példázza. Két évvel a világosi fegyverletétel után a kényszerű császári szolgálatról hazatér Majiláth Ferenc, a magas beosztásban álló rokon. Henrich bácsi közbenjárására. ő azonban nem kárt ebből a szabadságból, kiábrándultán, csalódottan tér otthonába, s ezt közli is jótevőjével: „a rebellis rokon épp oly kényelmetlen, mint az osztrák uniformis”. A különbség csak annyi, hogy míg Henrich bácsi csupán felettesének tartozik elszámolással, addig Ferenc csak lelkiismeretének. Ezzel számol a volt huszárhadsereg ezredese, aki a Kossuth- emigráció emisszáriusaként egy éjszaka beállít, felkelést szervez. A láthatatlan hadsereg víziója rövid időre megigézi Ferencet, és a férjét és hazáját egyformán szerető Máriát is. A szirmok alkotják a virágot, virágok a csokrot, csokrok a koszorút, így épül majd fel a láthatatlan hadsereg is, vallják. Az álomnak azonban hirtelen vége szakad, eltűnik az ezredes és a rendőrség dúlja fel Maj- láthék otthonát. Ettől a pillanattól Ferenc sorsa a börtönön és elmegyógyintézeten át az öngyilkosságig vezet, ami szinte jelképesnek is tekinthető: fáklyaként égeti el magát, a temetőben jeltélen sírjára kerül a koszorú... Majláth Ferenc szerepében Cserhalmi György kitűnően eleveníti meg a forradalom nagy lelkesedése után visz- szahúzódó, megnyugvásra vágyó magyar embert, akit a börtönbelli megpróbáltatások, a tébolyda, de mindenekelőtt a nemzeti kudarc élménye depresszióba taszít, s elméjét is megbontja. Érdekes karakter a Boguslaw Linda alakította sógor, Kornél, aki bár beilleszkedett az új államgépezetbe, annak megbízható hivatalnoka, mint egy őszinte pillanatában megvallotta, magában a forradalom eszméjéért lelkesedik. Lugossy László rendezésében tehát nemcsak történelmi dokumentumot ..láthattunk, hanem mély jellem- ábrázolással megrendítő történetet is. Az élményt Ragályi Elemér operatőr képi megoldásai tették teljessé és maradandóvá. TAKÄCS ZSUZSA A szekszárdi kamarazenekar hangversenye Szekszárd zenei élete ismét gazdagabb lett. Talán egy éve sincs, hogy megalakult egy új vonós kamarazenekari együttes. Ennek a zenekarnak a magja a zeneiskola vonós tanári kara, amely köré csoportosultak a városban élő muzsikusok. A legkülönbözőbb foglalkozásúak: orvos, óvónő, régész fogott ösz- sze áldozatos társadalmi munkában az együtt muzsikálás öröméért. Nemcsak a város zenei életét gazdagítják, amikor bemutatják a vonószenekari hangzás szépségeit, hanem egyben nyilvánvalóan kedvet csinálnak a vonós hangszerek tanulásához is. Rövid fennállásuk alatt olyan színvonalat értek el, hogy bátran hívhattak olyan közreműködő vendégeket, mint Kovács Dénes Kossuth- díjas hegedűművész és az osztrák Andreas Rentsch karmester és felesége, Helk- ka Pyykkö-Rentsch fuvola- művésznő. A szombat esti hangversenyük a megyeháza nagytermében, minden várakozást felülmúlt. A műsor első felében Vivaldi „A négy évszak” című szólóhegedűre és vonós kamarazeneikarra írt művét adták elő. Vivaldinak ez a műve azon ritka remekművek közé tartozik, amely egyaránt szól mindenkihez: műkedvelőkhöz és hivatásoshoz, fiatalhoz és öreghez. Elégikusan merengő dallamai, táncos-ünnepélyes saroktételei, színes harmóniavilága, levegős hangszerelése, a vonós hangzás varázslatos szépsége szárnyakat adott a zenekarnak és emlékezetesen szép produkciót nyújtottak. A nagy sikerben része volt a szólista Kovács Dénes hegedűművésznek és nem kis mértékben a betanító karnagy Föl- desi Lajos gondos, szakszerű, igényes pedagógiai munkájának. Szünet után Bach h-moll zenekari szvitjét adták elő, a 300 éve született zeneköltő óriás egyik legnépszerűbb művét. Ez a tánctételekből álló füzér igazi nemzetközi műfaj, amelyben kezet fog a német, francia, olasz, spanyol és lengyel eredetű tánc. Bach e művében nagy szerepet szánt a zenekar mellett a szóló fuvolának. A szólót játszó Helkka Pyykkö- Rentsch talán túl nagy feladatot vállalt magára, mert a héttételes mű nagy álló- képességet, hajlékony virtuozitást igényel. A zenekar azonban itt is helyt állt Andreas Rentsch vezényletével. A vendégkarmester kitűnt a ritmusfegyelem és a mű szilárd szerkezetű felépítésének kitűnő tolmácsoló jaként. A barokk kamarazenekar nélkülözhetetlen hangszere a csembaló. Thész László, a zeneiskola igazgatója ezúttal kitűnő csembaiistaként mutatkozott be, stílusosan, ízlésesen és a zenei lüktetés fő motorjaként nagymértékben járult hozzá a szép teljesítményhez. HUSEK REZSŐ Rádió Elektronikus Informális kapcsolát, és párbeszéd... Erről a valóban fontos, az állampolgárt partnerként kezelő és vele a közös feladatok megoldásában számoló kapcsolatról szólt az elmúlt hét csütörtök délutánján Fodor Csilla Párbeszéd a lakossággal című riportjában. A közigazgatásban meglehetősen jártas riporter több munkahelyi kollektívát kérdezett meg arról, hogy milyen formában veszi ki részét a tanács információ- továbbításából, fontosnak tartja-e, hogy a várospolitikai célokról és feladatokról tudomása, mi több, beleszólása legyen, s mivel a tanácsülések nyíltak, hányán tértek, térnek be ezekre az ülésekre? Ha az utóbbinál kezdjük, akkor a tanácsülésen a megszólaltátották még nem vettek részt, már csak azért sem, mert a tanácsüléseket munkaidőben tartják. Ennek ellenére volt információjuk arról, hogy a testület milyen közérdekű dolgokat tárgyalt. Mennyire tartja fontosnak egy-egy tanács, hogy mindenről informálja választóit élőszóban, kiadványokban, beszámoltatásokon, vagy akár az elektronika útján? A következő kérdéscsoport erről szólt és akik válaszoltak erre, Kecskeméten élnek, dolgoznak. Itt a jelek szerint ezt nagyon fontosnak tartják a vezetők. És nemcsak azért, mert meglehetősen sajátságos helyzetben vannak és lehetőségekkel rendelkeznek. A nyomtatott sajtó mellett, a kábeltévé kísérleti adását adják, amit a tanács emberei szerkesztenek, s ennek kapcsán minden hír, tény, gond és probléma azonnal megosztódik a lakossággal. És a vezetők döntésének helyessége is, merthogy azonnal számon is kérhetik tőlük az ott lakók, hogy miért éppen úgy döntöttek, ahogy. Fodor Csilla természetesen másra is kíváncsi volt. Hol a haszna egy-egy lakossági vitának, miért van az, hogy sokszor választás ürügyén, félretájékoztatják a tanácsok a lakosságot és miért veszti el a kedvét egy ember, ha jobbító szándékú javaslatára nem kap választ. Az adásban megszólalt egy közigazgatást kutató elméleti szakember is. Nem tartotta fontosnak, hogy megmagyarázza a tanács és a lakosság között még meglévő rossz információs kapcsolat okát. Inkább azt erősítette, hogy mennyire fontos a lakosságot, a választókat partnerként kezelni és meghallgatni ötleteiket, javaslataikat. szűcs Színházi esték Lysistraté 421-ben létre jött ugyan a Nikias-féle béke. Athén és Spárta háborúja azonban ezzel nem ért véget, elsősorban az ingatag Alkibiadés mesterkedései következtében, bekövetkezik az Athén számára szégyenletes mélosi mészárlás, majd a szicíliai tragédia után, midőn megsemmisült az athéni hajóhad, széthullik az athéni szövetség, Spárta pedig épp a hűtlen Alkibiadés tanácsára a perzsákkal lép szövetségre: az a Lysistraté politikai és társadalmi háttere. Ariszto- phanész a békét kívánja elősegíteni, amint tette ezt a Nikias- féle békekötések idején is, tíz évvel ezután azonban, 411- ben, mások a feltételek és más a feladat is. A megoldás épp olyan egyszerű, mint amennyire kivihetetlen: lázadjanak fel az asszonyok, bájaikat, pontosabban azok megtagadását vetve harcba a béke megkötése érdekében. Az eredmény természetesen Athén számára sem hozhat megoldást, ellenben itt van számunkra a világirodalom egyik leghatásosabb komédiája, nagy igazságokkal és harsány jelenetekkel. Az más kérdés, hogy politikai szempontból a mű alapjaiban reakciós, mert az az arisztokrata csoport, amely a békekötés ürügyén magához ragadta a hatalmat, csődbe vitte Athént, — de felesleges ilyen részletekbe bocsátkoznunk, amelyek egyébként minden történelem- könyvben megtalálhatók. A mű két és fél ezer év óta éli a remekművek életét, s jelentőségét számunkra növeli, hogy Arany János Ariszto- phanész minden fennmaradt darabját lefordította, „valamely, szerencsésebb és bátrabb fordítóra" bízva a komédiák helyenként vaskos kifejezéseit. Devecseri Gábor vállalkozott erre, de csak a Lysistratét és a Békét tudta lefordítani. A Magyar Színkör előadása, amellyel Szekszárdon, telt ház előtt vendégszerepeit, Arany fordításán alapszik, esetenként meghagyva olyan részleteket is, amelyekkel kapcsolatban Arany megjegyzi: „ez obscoen hasonlatokat magyarázni nem lehet”, s megfejtésükhöz ilyenkor antik szexológiai tankönyveket kellene forgatnunk. Vannak részletek, amelyek viszont más természetű tájékozottságot kívánnának, például Arisztophanész ellenszenve Euripidész iránt, akit a kortársak nőgyűlölőnek tartottak, vagy gunyoros megjegyzései a nők iszákosságáról: a Lysistratéban a nők ezért esküsznek egy tömlő borra, s azt mondják, ha megszegnék esküjüket, „váljék vízzé a bor”. A rendező Dózsa László nem törődik ilyen részletekkel, igaz, a kurtítások nem is mindig következetesek, inkább látványos komédiát akart csinálni, „streap-tease girl”-ökkel, ahogy a színlap írja, „csak 20 éven felülieknek”. Az eredmény felemás: nem antik komédia, nem is revü, de úgy látszik Arisztophanész így is látja a versenyt, mert ami marad, Benkő László változó színvonalú zenéjével, mégiscsak tetszetős játék, jókedvű erotikával, és sok olyasmivel, amit csak a görög gátlástalanság ürügyén bír el a mai színpad. Három jó színésznő menti meg az antik légkört, Goór Nagy Mária, Kishonti Ildikó és Peremartoni Krisztina, akik mellett a férfiak csak asszisztálni tudnak. Javukra kell írni azt is, hogy szépen mondják a helyenként valóban nehéz szöveget, érezve az antik metrum zenéjét, amit Arisztophanész sűrűn váltogat, miként azt Arany János lelkiismeretesen kimutatta. A színpadkép a maga egyszerűségében is hatásos, a kar viszont oly kicsi, hogy az athéni asszonyok helyett legtöbbször inkább Lysistraté barátnőire gondolunk csak. Tévónapló Történelemóra - hétszer Befejeződött az elmúlt héten az a nagyszabású doku- mentumfilm-sorozat, mely A velünk élő történelem címmel hazánk elmúlt negyven évének politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális változásairól beszélt az év 6. hetétől a 12. hét szerdájáig — adásonként ötven-ötven percben. Akik nem, maradtak le egy adásról sem, azok tudják. hogy a televízió fennállása óta nem volt még ilyen, céljával érdeklődést, egyben tiszteletet is ébresztő doku- mentumfilm-sorozatunk, ami történelemóra a javából, de anélkül, hogy tanáros modorosságokba fulladt volna. A hétszer ötven perc mindvégig izgalmas maradt, s hitem szerint nemcsak azok számára, akik fiatalon, vagy érett korúan élték át a felszabadulást, az országépítő munka forradalmas kezdeteit, a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtését. A sorozat — gondolom — él- ményszerűbbé tette a történelemórákon tanultakat a fiatalabb korosztályokhoz tartozók számára is. És ez talán a monumentális vállalkozás legszebb sikere. Tisztelet érte az alkotóknak, ismert és ismeretlen közreműködőknek! — la — Két mester A közelmúltban nyílt meg a szombathelyi képtár, egyik valóban korszerű képzőművészeti gyűjteményünk, mely a két háború közötti időszak szocialista művészeinek, Dési Huber Istvánnak és Goldmann Györgynek művein kívül elsősorban a szombathelyi születésű Derkovits Gyula alkotásait mutatja be. Ez indokolta, hogy a tv ismét műsorra tűzze a korábban készült Derkovits-filmet, Bernáth Aurél most lenne 90 éves, műveiből nagyszabású kiállítás nyílt a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából, ez pedig az 1967-es portréfilm ismétlését tette indokolttá. Két, részleteiben is kiváló televíziós alkotásról van szó, ami az eseményektől függetlenül is elegendő ok a felújításra. Derkovits a magyar expresszionizmus legnagyobb mestere, jelentősége azonban több ennél: a korszak egyik európai rangú festője, aki a proletariátus oldaláról foglalta össze a kort. A Nyolcak törekvéseit folytatta, Kernstok iskolájában tanult, majd éveken át Bécsben élt, ahol a kubizmus és az expresszionizmus vonzásába került, de művészi tudatossága tovább is vitte. midőn így fogalmazta meg feladatát: „Mint festőnek és mai embernek, érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni.” Tematikus művészet Derkovitsé, anélkül, hogy zsáner- festészet lenne, mert kialakítva saját formanyelvét, olyan képi világot teremtett, amelyben festői látomásokként jelennek meg előttünk a kor súlyos ellentmondásai. Egészen más utat járt végig Bernáth Aurél, aki az absztrakt törekvésektől indult el, bár előbb megfordult Nagybányán is, amelynek művészi eredményei visszatértek, s új jelentést kapnak a 30-as években festett képein. Ez a posztnagybányai stílus vezette el lírai csendéletekhez, érzékletes tájképekhez. melyek a magyar képzőművészet maradandó értékei. Ugyanakkor Bernáth Aurél kitűnő tollú író is volt, visz- szaemlékezései nemcsak kordokumentumként, hanem írói alkotásként is jeles^művek, s ugyanilyen fontosak és maradandók a képzőművészetről írott tanulmányai is. Mindkét film a két mesterhez méltó alkotás. A bemutatott képek nem egy pálya illusztrációi, hanem szervesen épülnek be a portréba, megvilágítva a kompozíció, a színek, valőrök jelentőségét is. Szívesen néztük meg mindkettőt újra. cs. Ablak A sikeres, hosszú idő óta élő Ablak legutóbbi adása — a szokásokhoz híven — ismét aktuális, sokakat érintő témákat tűzött műsorra. Az ismét szélesre tárt Ablak most a tavasz köré csoportosította mondanivalóját és gazdag választékot kínált úgy, hogy a tavaszi fesztiváltól, pontosabban az Utazás ’85 kiállítástól indult el és oda is tért vissza. Addig azonban történt egy, s más. Elég csak megemlíteni Kis Teri és Pánics György hangos leveleit, amelyek közül az előző a budapesti VI. kerületben lévő 254 üres lakás lakatlanságainak okait kutatta, míg Pánics riportja a kisbattyáni postai szolgáltatás hiányosságairól szólt. Ezután jogos fricskát kapott a MÁV, „aki” 96,3 százalékos kezelési költséget számít fel menetjegy-visszaváltás esetén. A tavasz köréből vették mondanivalójukat a műsor készítői — mondta elöljáróban — és ezért volt természetes, hogy közlekedésről, az utak állapotáról is kaptunk információkat. Ismét hasznos tanácsokkal szolgált dr. Bálint György, Hálák László pszichológus pedig aktuális „illemtanórát” adott, ezúttal a szakításról. Papp András ismét Ausztriában járt és a turizmus új „hullámát” mutatta be. Hasznos ismereteket kaptak a külföldre készülők — még akkor is. ha arra a kérdésre, hogy „nyugati útra miért Bécsben fizetnek be a magyarok?” — nem kaptam kielégítő választ. (Ha lesz pénzem, majd befizetek és megtudom az okát.) A műsor további részében az április 4-i díszszemle újdonságaiból — most már bakizásmentesen a sportról — és több eseményről kaphattunk híreket. A zárást, illetve a keretet az Utazás ’85-re való visszatérés jelentette. Az Ablak munkatársai sokat markoltak, de ugyaneny- nyit fogtak és adtak is, pénteken. — él — Csányi László
