Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26. "ívÉPÜJSÁG 3 Kádár János vitaindítója A párt folytassa fő politikai vonalát, adjon cselekvési programot a párttagságnak, dolgozó népünknek Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Pártunk történetében jeles nap a mai, amikor megkezd­te munkáját XIII. kongresz- szusunk. Ez rendkívül fon­tos esemény a párt, a kom­munisták, s egész társadal­munk számára is, hiszen a párt, vezető szerepéből kö­vetkezően, meghatározó be­folyást gyakorol az ország fejlődésére, népünk életére is. Nagy fontosságú esemény kezdetén veszünk részt, mert sok függ attól, hogyan dol­gozik a kongresszus, amely­nek jó munkát kívánok. Szívből köszöntőm a küldöt­teket, s a hazai meghívot­takat, akik fontos tényezői pártunk, társadalmunk életé­nek. Külön is köszöntöm a veteránokat, akik a ma élő nemzedékek számára utat törtek a forradalmi átalaku­láshoz, s szövetségeseinket, akikkel együtt harcoltunk eddig, és ezt tesszük a jö­vőben is. Én is szeretném üdvözölni külföldi meghívott vendége­inket, a szocialista és a szo­cialista orientációjú országok pártjainak küldötteit. Európa kommunista és munkáspárt­jainak képviselőit, valamint azokat a megfigyelőket, akik megtisztelték kongresszusun­kat. A mi pártunk hazafias és internacionalista párt, a népek barátságának híve. Ezért külföldi vendégeinknek külön megköszönöm, hogy kongresszusunk nemzetközi jellegét már jelenlétükkel is erősítették. Kedves elvtársak! A Köz­ponti Bizottság beszámolóját ezúttal a kongresszus min­den küldötte tíz nappal ko­rábban megkapta, s kezük­ben van már a meghívot­taknak, s külföldi vendége­inknek is. Ennek az az elő­nye, hogy küldötteink — a kongresszus hivatalos okmá­nyait megismerve — jobban Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság je­lentést tett a végzett mun­káról, amelynek megítélése a kongresszus joga. Az értéke­lésnél kérem, vegyék figye­lembe, hogy bár a XII. kong­resszuson meghatározott va­lamennyi célt nem tudtuk el­érni, de a Központi Bizott­ság minden tekintetben, mindenkor és minden kér­désben kemény munkát vég­zett és a jóra törekvés, a szocialista építés előmozdítá­sa vezérelte. A Központi Bizottság mindvégig nyílt politikát folytatott. Eredményekről is szóltunk, amikor az helyes és szükséges volt, de a prob­lémákat és a nehézségeket sem titkoltuk soha a párt­tagság, népünk előtt. Nagyon fontos, hogy a súlyos gon­dokat és problémákat nem igyekeztünk a szőnyeg alá söpörni, s ezekről a Köz­ponti Bizottság mostani be­számolója is nyíltan szól. Itt, a kongresszusi terem­ben a küldöttek között tár­sadalmunk minden osztálya, minden dolgozó rétege, sőt talán minden hivatása kép­viselve van: munkások, me­zőgazdasági dolgozók, értel­miségiek, alkalmazottak, tu­dósok, művészek, írók, új­ságírók, a közlekedés, a ke­reskedelem dolgozói, a fegy­veres erők és a sportélet képviselői. De varázslók, cso­datévők nincsenek közöt­tünk. Ezért senki ne várja ettől a nem egészen ezer embertől, hogy négy nap munkájával csodát tud ten­ni. De az a véleményem, hogy kongresszusunk becsü­lettel el fogja végezni azt, amit párttagságunk és az or­szág népe elvárhat: behatóan és nyíltan megvitatja az öt fel tudnak készülni a mun­kára, s a meghívottak, ven­dégeink is jobban megértik a kongresszusunk fő okmá­nyaiban foglaltakat. Kiegészítésként néhány szót kívánok szólni a fel­készülésről. Az irányelvek vitája pártunk több mint 25 ezer alapszervezetében és az 1317 pártértekezleten rend­ben megtörtént. A szervezeti szabályzatnak, a Központi Bizottság döntésének megfe­lelően megválasztották a 935 kongresszusi küldöttet. A Központi Bizottság dön­tését azért hangsúlyozom, mert most — egy nagyobb helyiség adta lehetőséggel él­ve — a párttagság nagyobb számban képviseltetheti ma­gát: korábban csak 1300, most pedig 1000 párttag után van jelen egy küldött a kong­resszuson. Kongresszusunk körülmé­nyeit vizsgálva figyelembe kell vennünk, hogy bonyo­lult világhelyzetben élünk. Itthon gondokkal terhes öt esztendő van mögöttünk. Hangulatilag szerepet ját­szott az idei rendkívül hosz- szú és keserves tél, a vele járó energiaellátási, sőt, a la­kosság fűtési gondjait is sza­porító problémákkal. S vé­gül gondolnunk kell a janu­ár végi, kényszer szülte ár­emelésre is. Kedvező körülményként vehetjük számba ugyanakkor azt a pártszerű, nyílt és konstruktív vitát, amely az egész párttagság kongresszu­si felkészülését jellemezte. A vitában nagy volt az aktivi­tás, hiszen párttagságunk több mint 20 százaléka fej­tette ki véleményét. A ta­nácskozásokon sok probléma is felvetődött, közöttük az országban vitatott kérdések is, így az életszínvonal ala­kulása, az idősek, a nyugdí­jasok, a pályakezdő fiatalok helyzete. Többen szóltak — egyebek között — a külön­év alatt végzett munkát, fe­lelősen és komolyan számot vet a körülményekkel, ame­lyek között dolgozunk, ás felelősen határozza meg a további cselekvés útját, munkaprogramot ad párttag­ságunknak és szocializmust építő dolgozó népünknek. Mély meggyőződésem, hogy ezt a feladatát el fogja vé­gezni a kongresszus; ehhez kívánok sikert minden kül­döttnek. A kongresszus hivatalos beszámolója az elvtársak ke­zében van. Én arra kap­tam a Központi Bizottságtól megbízást, hogy vitaindítót tartsak, s e bevezető kereté­ben felhívjam a jelenlévők figyelmét néhány olyan kér­désre, amely jelenleg párt­tagságunkat, az ország né­pét, a határainkon túl élő barátainkat, szövetségesein­ket, küzdőtársainkat is fog­lalkoztatja. Kedves Elvtársak! Pártunk a magyar munkás- osztály forradalmi élcsapata, marxista-leninista, hazafias és internacionalista párt. Tör­ténelmünk során, a szocialis­ta fejlődés következtében pártunk a nép pártja, társa­dalmunk vezető ereje lett; igyekszik ennek a küldetésé­nek becsülettel eleget tenni. Pártunk feladatának tartja — mert csak így létezhet és dolgozhat —, hogy a töme­gekkel összeforrva tevékeny­kedjék. Vezérlő gondolata és eszméje, hogy a jövőben is kiérdemelje — a munkás- osztály, a dolgozók bizalmát, amelyet történelmi harcok­ban vívott ki. Teljes mérték­ben bízik és támaszkodik munkásosztályunkra, dolgozó parasztságunkra, egész dol­gozó népünkre! Ez így volt böző kisvállalkozásokról, vagy a kereskedelemben és más területeken is tapasz­talható visszásságokról. A fel­szólalók felelősen, a javítás szándékával vetették fel eze­ket a problémákat. A kongresszusi felkészülés során mindenütt — párt­rendezvényeken és széle­sebb körben is — méltókép­pen emlékeztek meg felsza­badulásunk 40. évfordulójá­ról. Jó érzéssel szólok arról is, hogy a felkészülés nagy munkájában, a széles körű pártvitában a Központi Bi­zottság irányelveinek alapté­telei helyeslésre találtak, s a párttagok egyöntetű óhaj­ként, igényként fogalmazták meg, hogy a párt folytassa fő politikai vonalát, a kongresz- szus adjon cselekvési prog­ramot a párttagságnak, dol­gozó népünknek. A kongresszusi előkészüle­tek során lezajlott vita ta­pasztalatait a Központi Bi­zottság a kongresszusi ok­mányokban igyekezett hasz­nosítani. eddig és így lesz a jövő­ben is. Pártunkat szilárd elvek és nem dogmák vezérlik. Arra törekszik, hogy a fejlődés új problémáira is megtalálja a helyes, szocialista választ. Hiszen az élet gyorsan ha­lad, a társadalom fejlettebb fokán új kérdések jelentkez­nek, amelyekre az évtizedek­kel. vagy akár a tíz vagy húsz évvel ezelőtt adott válasz már nem felel meg tökéle­tesen. Ezért folyamatosan meg kell újítani politikánkat. Hogy ez az elmúlt öt esz­tendőben milyen mértékben sikerült — a kongresszus bí­rálhatja el. Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot te­kintjük az eszményünknek. A kommunisták egyenjogú­ak valamennyi állampolgár­ral. Nem tartanak igényt több jogra, és természetesen azt sem kívánhatja senki, hogy hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. Ügy véljük azon­ban, hogy aki a szocializ­musért harcol, az a kötele­zettségből az átlag állampol­gárnál többet vegyen magá­ra, a jog szerinti járandó­ságól pedig — ha lehet — inkább kevesebbet vegyen igénybe, mint amennyit a törvények vagy viszonyaink lehetővé tesznek. így őrizhet­jük meg a kommunisták er­kölcsi-politikai tekintélyét és becsületét. A kommunisták magatar­tását az önzetlenség jelle­mezze; a párt és tagsága le­gyen mentes mindazoktól a visszásságoktól, amelyek kö­zül még nem kevés fellelhető társadalmunk életében. Ezek­kel szemben fellépni — a párt és a kommunisták becsület­beli kötelessége. A párt természetesen élő szervezet, fejlődik, növek­szik. az elmúlt öt évben is egészségesen gyarapodott. Mintegy 60 ezerrel növeke­dett a párttagok száma, amely ma meghaladja a 870 ezret. A Központi Bizottság úgy Államunk alapja a mun­kás-paraszt szövetség, amelyhez hozzátartozik az értelmiségiekkel kötött szö­vetség is. De létezik a kom­munisták és pártonkívü- liek, a különböző világnéze­tű emberek — nem hívők és a hívők — szövetsége is, mindazoké, akik egyetérte­nek az alapvető nemzeti cé­lokkal, a szocialista társada­lom építésével, és készek an­nak megvalósítására. Ez a szövetség pártunk politikájának rendkívül fon­tos eleme. Eddig is arra tö­rekedtünk, és a jövőben is az a célunk, hogy a nemzet minden alkotó erejét tömö- rítsük, összefogjuk abban az erősödő és fejlődő szocialis­ta nemzeti egységben, amely Magyarország politikai arcu­latát alapvetően meghatároz­za. Az építőimunkában min­denki részt vehet, aki a nép sorsát szívén viseli, és segí­teni akarja a nép boldogu­lását. Ez a mi politikánk, amelynek eredménye, hogy Magyarországon a belpoliti­kai helyzet szilárd. Ez rend­kívül fontos, talán minden­nél fontosabb jellemzője az ország mai helyzetének. Erről azért szóltam első­ként, mert történelmileg úgy alakult, hogy Magyarorszá­gon egypártrendszer van, és az is marad. A történelmi tapasztalatokat is figyelembe véve, úgy véljük, hogy az egypártrendszer a szocialis­ta társadalom számára nem elvi, hanem gyakorlati kér­dés, amit az adott országban a fejlődés dönt el. Ma egyes szocialista országokban egy­pártrendszer van, másokban több politikai párt működik. Ügy gondolom, hogy a szo­cialista világrendszer fejlő­désének további szakaszai­ban ez utóbbiak száma való­színűleg növekedni fog. Pártunk politikájának fon­tos eleme a szocialista de­mokrácia további kibonta­koztatása. Ez elvileg, politi­kailag egyaránt szükséges. A szocialista építőmunka azon Kedves elvtársak! Az öt évvel ezelőtt meg­tartott XII. kongresszus ke­mény és szigorú gazdasági programot hirdetett. A fel­ítéli meg, hogy a tagfelvétel­nél, tehát a párt építésénél sohasem szabad a merev sta­tisztikai normákból kiindul­ni. Az osztálykategóriák meg­határozása világos, de min­den tagfelvételnél egyéni el­bírálás szükséges. Elengedhe­tetlen persze, hogy a munká­sok, a fizikai dolgozók meg­felelő arányban képviselve legyenek. Ez a fejlődés során meg is oldódik. Az a fontos, hogy a társadalmi erőfeszíté­sekben, a munkában becsü­lettel helytálló emberek és — talán hangsúlyozni is fe­lesleges — fiatalok lépjenek pártunk soraiba. A Központi Bizottság be­terjesztette a Szervezeti Sza­bályzat módosítására vonat­kozó javaslatait. Összeállítá­sánál abból indultunk ki, hogy a mostanáig érvényes Szervezeti Szabályzat alap­jában megfelelt rendeltetésé­nek, különös problémák ez­zel nincsenek. De szükség- szerű bizonyos módosítás — ezt a központi szervek kez­deményezték —, egyszerűen azért, mert változott a párt struktúrája, például meg­szűntek a járási bizottságok. is múlik, hogyan és mikép­pen tudjuk a szocialista de­mokráciát elmélyíteni és ki­bontakoztatni. Ennek leglényegesebb té­nyezője a párt közvetlen tö­megkapcsolatainak további erősítése. Fontos szerepe van a szakszervezetek, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront és más tömegszervezetek, tömeg- mozgalmak eredményes, ön­álló, rendeltetésszerű mun­kájának. A Hazafias Nép­front tömegmozgalom, tehát nincs egyéni tagsága, de na­gyon fontos, élő szervezet, amelynek bizottságaiban százezrek végeznek minden­napi, hasznos munkát, a szo­cialista építés javára. Szá­mos fontos társadalmi kér­déssel foglalkoznak olyan te­rületeken is, ahol a párt nem tud közvetlenül és ha­tásosan dolgozni. A népfront tevékenységében az alapvető cél a szocialista nemzeti egység további erősítése, a társadalmi aktivitást igénylő emberek bekapcsolása a po­litikai munkába. Erre töre­kedve tartsuk szem előtt azt is, hogy a Hazafias Népfront alapító tagja a munkásosz­tály forradalmi pártja, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt. A szocialista demokrácia további kibontakoztatásának útján fordítsunk még na­gyobb figyelmet azokra a le­hetőségekre, amelyek a taná­csok, az üzemek, az intézmé­nyek önállóságában rejlenek. Amikor 1968-ban bevezettük az új gazdaságirányítási rendszert, elgondolkodtam, hogyan is dolgozik majd ezek után a párt, a szakszer­vezet, a KISZ az üzemek­ben. örültem annak, hogy lehetőségeik növekedni fog­nak, mert bármely alapszer­vezet annyiban tud igazán hatásosan dolgozni, ameny- nyiben a kérdéseket helyileg el tudják dönteni. A párt és a többi társadalmi szervezet feladata, hogy a politikát megfelelő módon és eszkö­zökkel érvényesítse az üze­adatok sorában az első hely­re a nemzetközi fizetési mér­leg javítását tette. Ennek ér­dekében lassította a termelés fejlesztésének ütemét, vissza­Ezt a Szervezeti Szabályzat­ban is jelezni kell. Az eddig érvényes dokurrientum alap­vetően megfelel, s ezért a Központi Bizottság úgy hatá­rozott. hogy a több mint 25 ezer alapszervezetben nem indít vitát a Szervezeti Sza­bályzatról. Az irányelvek vi­tájában felvetődött észrevé­teleket azonban ezen a téren is figyelembe kell vennünk, így például azt, hogy a párt­tagok jogait és kötelességeit az eddigieknél pontosabban határozzuk meg. A Központi Bizottság nevében tehát ké­rem, hogy a beterjesztett ja­vaslatot vitassák meg, és ha egyet értenek vele, támogas­sák, fogadják el. Kedves Elvtársak! A Magyar Népköztársaság társadalmi életének megha­tározó vonása, hogy hazánk szocialista ország, amelyben szocialista társadalom épül. Megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, a dolgozó osztályok között nin­csenek kibékíthetetlen ellent­mondások, népünk a munkás- osztály, és pártja vezetésével együtt munkálkodik a haza javára. mek önálló helyi döntései­ben. A szocialista demokrácia további kibontakoztatásához segítséget nyújtanak majd az új vállalatvezetési formák, amelyeket fokozatosan beve­zetünk. Ezek ugyancsak nö­velik a helyi kollektíva sza­vának súlyát. De ezt senki se értse úgy, hogy anarchi­át teremtünk az üzemekben. Éppen ellenkezőleg: a veze­tő bizonyos mértékig függ a kollektívától, s nem baj, ha adott alkalomkor egy kicsit drukkol is, vajon hogyan vé­lekedik róla a közösség. De a munkát a vezető irányítja. Fontos, hogy mindezt már az indulásnál is jól csináljuk, már csak azért is, hogy ké­sőbb ezt a módszert széle­sebb körben lehessen alkal­mazni. A demokrácia szélesítésé­nek útján politikánk fontos próbája lesz az új választó- jogi törvény érvényesítése a júniusi általános választáso­kon. Mindent meg kell ten­nünk, hogy a választások valóban segítsék a szocialista demokrácia fejlesztését. Szükséges és lehetséges, hogy a dolgozók százezrei­nek, millióinak beleszólása legyen a kérdések eldöntésé­be, a végrehajtás ellenőrzé­sébe, saját sorsuk intézésé­be. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politi­kai erősítésének fő útja. A Központi Bizottság úgy ítéli meg — és azt hiszem, a kong­resszus is osztja ezt a véleke­dést —, hogy népünk politi­kailag érett, bízhatunk ben­ne. És bizonyos hogy a párt elvi, eszmei irányításával, az állami és egyéb végrehajtó szervek támogatásával képes a szocialista társadalom elő­nyeinek érvényesítésére, az alkotó munka kibontakozta­tására, a rend és a fegyelem megszilárdítására, a szocia­lista elveinkkel és társadal­mi céljainkkal homlokegye­nest ellenkező visszsásságok felszámolására, a bürokrácia, a korrupció, a csalás, az üzérkedés letörésére. fogta a beruházásokat, és célul tűzte ki az életszín­vonal elért szintjének meg­tartását. (Folytatás a 4. oldalon.) Pártunkat szilárd elvek vezérlik Erősödő, fejlődő szocialista nemzeti egység Továbbfejlesztjük gazdaságirányítási rendszerünket

Next

/
Thumbnails
Contents