Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-21 / 67. szám
1985. március 21. ^ÉPÜJSÁG 5 Jogról - mindenkinek Drága lett az elsikkasztott hús Házi szociális gondozás Hivatásuk: családpótló Per és 1,7 millió forint a hanyag munka ára Egy vállalat húsboltjából az üzletvezető, a pénztáros és a beosztottak rendszeresen, fizetés nélkül vittek ki árut. Az is kiderült, hogy szabálytalan húsbontásból és visszáruzásból mintegy félmillió forint többlet keletkezett az üzletben. Ennek jelentős részét készpénzben, a többit áruban, — de fizetés nélkül, — vitték ki. így például az üzletvezető egy pecsenyesütőt, két vendéglővezetőt látott el olcsó hússal, és a tőlük kapott 190 ezer forintot megtartotta. A társaság tagjait a bíróság jelentős értékre, bűn- szövetségben és üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek, és hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságvesztéssel sújtotta. A vállalat igazgatója a bolt elítélt alkalmazottait cselekményüknek megfelelő kártérítésre kötelezte. Az alkalmazottak azonban mindnyájan pert indítottak a határozat hatályon kívül helyezéséért. Arra hivatkoztak, hogy a büntető eljárás során a társadalmi tulajdonban okozott kárt már megtérítették. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést csak részben fogadta el, és a bűnszövetség tagjait további kártérítésre kötelezte. Csupán havi törlesztést engedélyezett a vállalat hozzájárulásával. Ezenkívül, mert a per tárgya bűncselekménynyel okozott kártérítés —, eljárási illetéket kell fizetniük,. és meg kell téríteniük a szakértői költségeket is. Érdekes a Legfelsőbb Bíróság döntése is. Egy megyei beruházási vállalattal kötött szerződés alapján épült két házat a megyei állami építőipari vállalat épített fel. A lakóknak, akik lakásszövetkezet tagjai voltak, örömét csakhamar megkeserítette, hogy a házak állandóan beáztak. A beruházási vállalat és a lakásszövetkezet felszólította az építőt: a tetőszigetelést javítsa meg. Az építőipari vállalat végzett ugyan javításokat, de a beázásokat okozó alapvető hibák továbbra is megmaradtak. Ezek után a beruházó és a szövetkezet pert indított, amelyben a bíróságtól kérték: kötelezze a vállalatot a beázások megszüntetésére. A bírósági tárgyaláson az Építésügyi és Minőségellenőrző Intézet (ÉMI) szakvéleményében megállapította, azért vannak beázások, a tetőszigetelés azért ment tönkre, mert az építés során, a tervtől eltérve, hibásan dolgoztak, majd szakszerűtlenül javítottak. Javasolta, hogy a hibákat az új előírásoknak megfelelően szüntessék meg. A vállalat a tetőszerkezet szigetelését — az ÉMI szakvéleményének figyelembevételével — teljesen felújította, majd mind a beruházó vállalat, mind a lakásszövetkezet ellen 1 millió 700 ezer forint megfizetéséért pert indított. Követelését arra alapította, hogy a javítási munkát az eredeti tervek szerint nem lehetett elvégezni, ezért új technológiát és más minőségű anyagokat kellett alkalmaznia. Ennek eredményeként viszont a lakóházak értéke a peresített összeggel növekedett. — Az építő vállalat az eredeti tervtől eltért, és ezzel szerződésszegést követett el — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — Ezért a javítást díjmentesen volt köteles elvégezni. Az ÉMI szerint a terv mindenben megfelelt az építkezés időpontjában érvényes előírásoknak. Amennyiben e szerint dolgoznak, nincsenek olyan beázások, amelyek a tetőszigetelést teljesen tönkreteszik, és az csak nagyobb költséggel javítható ki. Ennek terhét pedig a szerződésszegőnek, vagyis az építőnek kell viselnie, a megrendelőre és a lakókra nem háríthatja át. Mindezek alapján a kivitelező vállalat keresetét el kell utasítani. HAJDÚ ENDRE Új kisközösség Szekszárdon Meghívás nyílt napokra Hepp Adámot, a Szekszár- ' di Húskombinát szállítási osztályvezetőjét a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének legutóbbi kongresszusán választották be a szövetség választmányának ifjúsági bizottságába. Mint erre föltehetően sokan emlékeznek a szövetségnek ez a kongresszusa az eddigieknél is nagyobb figyelmet szentelt az anyanyelvi kultúra ápolásának problémáira. De kulcskérdésként foglalkozott az országos fórum a fiatalítás nagyon is időszerűvé vált feladataival, melyek nem kevéssé függenek össze az anyanyelvi kultúra ápolásával sem. E két célt szolgálandó alakult meg 1984 szeptemberében a megyei művelődési központban a nemzetiségi ifjúsági klub, melynek a fogadó intézmény azzal' a feltétellel adott otthont, hogy kötődjék a klub léte a német nyelvtanfolyamhoz. — Ezek szerint sikerült két legyet ütni egy csapással? Hepp Ádám tagadóan int, a valós válasz tudniillik is-is lehetne. Van nyelvtanfolyam, így klub is van, de csak 15 fővel az induló 35 helyett. A lemorzsolódók sokallották az önköltségi alapon szervezett nyelvtanulás tandíját. S az sem tartotta vissza az elmaradástól csak a kezdetben lelkesedőket, hogy a művelődési központ bizonyos összeget visszaad a közösségnek, hogy annak legyen miből fizetni alkalmasint azokat az előadókat, akiket a klubvezetőség meghív egy-egy foglalkozásra. Hepp Ádám tehát okkal keveselli a német nemzetiségi ifjúsági klubból á fiatalokat és nem véletlenül teremtett kapcsolatot a Hazafias Népfront városi bizottságával. Igaz, ettől még nem lesz népesebb a klubtagság. De... mert készek részt vállalni, részt kapnak ez évben a béke és barátsági hónap keretén belül az NDK- hetek eseményeiből. Többet akarnak, mint a svábbálok hagyományának ápolása, vagy a sikeresen működő német nemzetiségi baráti kör kórusának fenntartása. Élén- kebb mozgásba szeretnék hozni és immár a Hazafias Népfronttal együtt a megye- székhely német ajkú lakosságát. — Nem lehetünk azzal elégedettek, hogy a klubhoz kapcsolt német nyelvtanulásban néhány család vesz részt átlag 3—4 taggal — mondja Hepp Ádám és igaza van. Ezért is örvendetes, hogy együttműködési megállapodást kötöttek a IV. számú Általános Iskola két, a német nyelvet tanuló tagozatos osztályával, illetve a két osztály 66 tanulójával és nevelőikkel. Az iskolában ez, a több, mint félszáz kisgyerek nemcsak elsajátítja a német nyelvet — legyünk optimisták — anyanyelvi fokon akkor, ha a folytatás is olyan hatásfokú lesz, mint az alapozás. A nebulók — ahogy a választmány ifjúsági bizottságának titkára nevezi őket, hagyományápolók is. A klub fellépési lehetőségeket tud számukra biztosítani. Cserében a szövetség pénz- beni támogatásából megvásárolják a kultúrcsoportok- ban táncoló-éneklő gyerekek ruháit. így most, csak a nyelvtanulók létszáma 15. A klub viszont több, mint száz tagot számlál. S számlálna szívesen többet, akár pártoló tagokként is. Ezért ajánljuk az érdeklődők figyelmébe, hogy a német nemzetiségi ifjúsági klub minden hónap utolsó péntekén nyílt klubnapot tart a művelődési központban este 7-től 10-ig. Tavaly novemberben tartották az első ilyen nyílt klubnapot, ami nem egyéb, mint nemzetiségi táncház, amit Glöckner János, a bátaszé- ki német nemzetiségi tánccsoport vezetője vállalt vezetni. A klub vezetője pedig Horváthné, Klézli Éva. Valami tehát van már, de az ifjúsági klub vezetősége többet szeretne. Nyitottabb, vonzóbb életet, tartalmi munkát. S nem titkoltan utánpótlást a baráti kör kórusának. Akad azonban más tervük is, noha a kezdő lépéseiket eddig nem koronázta siker. Szeretnék újjáéleszteni a fúvószenekari kultúrát. Az ügy érdekében a szövetség választmányának egyik ősidőktől fogva tagja, Klézli János másodmagával végigjárta a régi fúvósokat, össze is toboroztak tizennyolc tagot, de megállt ezzel a tudomány. Hangszerek híján. Az illetékesek nem túl lelkesek, talán azért, mert egy ekkora fúvószenekar hangszereinek a beszerzésére ' úgy kellene 100—150 ezer forint, mint a pinty. A művelődési központ vezetői azt tanácsolják, hogy érje be a nemzetiségi klub egy hat-nyolc fős sramlizenekarral, mert annak kevesebbe kerül a fölszerelése. Elhangzottak aztán olyan hangok is, hogy „Szekszárd- nak nincs szüksége fúvósokra!” E hangokat — s ez saját tapasztalat is — alighanem a kényelmesség sugallta. Ha tudniillik elfogadjuk ezt, akkor ugye nincs probléma, hogy miből legyen, ami lenni akar. Itt jegyzem meg, hogy a bonyhádi úttörőzenekar hangszereit a helyi üzemek segítő ajándékaként használják és megyehatáron túl is elismert sikerrel a felnőtt fúvósok utánpótlását ígérő gyerekek. Talán nem reménytelen Szekszárdon sem egy ilyen megoldás lehetőségein eltűnődni. S itt most álljunk meg, hiszen mindössze azt ígértük, hogy parádés nyomtatású meghívó helyett ezúton invitáljuk a fiatalokat a nemzetiségi ifjúsági klub soros nyílt napjára a hónap utolsó péntek estéjére. Hepp Ádám megjegyzése ehhez, hogy szívesen látottak lesznek itt — eddig is azok voltak — akár a messze 35 év felettiek is. Férjhez megy, megnősül a „gyerek”, jönnek az unokák, s a fiatalok igyekeznek minél hamarább megszabadulni a szülői háztól, elkezdeni az önálló életet. Általános jelenség ez napjainkban, lakjanak bár a családok kétszobás tanácsi lakásban, vagy palotának beillő családi házban. Az igény szerinti elszakadás persze az „öregek” segítségével történik, mert a kezdő fizetésből, gyesből megélni is nehéz, nemhogy vásárolni, építkezni. Az idő azonban nem múlik el észrevétlen, gyűlnek á ráncok, nehezedik a kar, a láb, majd a segítő-aggódó szülők szorulnak gyámolításra, támogatásra ... Többnyire ez a kép tárul elénk, amikor arra a kérdésre keresünk választ, hogy kik várnak a társadalom gondoskodására, segítségére. Tolna megyében az 1984-es adatok szerint 29 hivatásos házi szociális gondozónő tevékenykedik, rajtuk kívül még 180 tiszteletdíjas és 570 tiszteletdíj nélküli lát el mintegy 1120 idős- és mozgásában korlátozott fiatalembert. Ebből a megyeszékhelyen 2-en főhivatásúként, 5-en tiszteletdíjért, és 20-an kölcsönös megegyezés alapján keresnek fel összesen 25 rászorulót. A számok azonban nem fedik teljesen a valóságot, hiszen az említettnél jóval több helyen teljesítik emberi kötelességüket rokonok, barátok, szomszédok, vagy segítik szocialista brigádok az elesetteket, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Egy-egy esetre csak ritkán derül fény, többnyire mintegy magától értetődően történik mindez. Sőt, Halmai Jánosné városi vezető szociális gondozónő elmondta, hogy nem egyszer tiltakoznak az érdekeltek, amikor felkeresi őket, hogy tiszteletdíjat ajánljon fel rendszeres munkájukért. Ami egyébként inkább jelképesnek tekinthető, hiszen legfeljebb havi 1000 forintig terjedő összeget tesz ki. Anyagilag kedvezőbb helyzetben vannak — bár első hallásra paradoxnak tűnik — a tiszteletdíj nélküliek, ők ugyanis közös megállapodás szerint kapják a gondozottól az anyagi ellenszolgáltatást. Itt pedig felső határ nem létezik. Általában a szakképzettséget nem igénylő feladatokra — mosás, főzés, takarítás — vállalkoznak, míg a hivatásos gondozóknak az otthoni teendők mellett a gyógyszeradagolást, fürdetést, ágytálazást is el kell végezni. Hogy milyen képesítésű- ek ők? — Ápolónő vagyok — mondja Kereki Jánosné —, de azt hiszem, hogy ennél a munkánál még erre a végzettségre sincs szükség. Inkább afféle családpótlónak nevezném magunkat, akik bevásárolnak, ebédet hordanak, gondját viselik „családtagjaiknak”. Sajnos, éppen arra marad a legrövidebb idő, amit leginkább igényelnének az emberek: az elidő- zésre, a beszélgetésre, ami megoldhatatlan, mert várnak bennünket másutt is. Emberséget, lelkiismeretességet követelő hivatásról lévén szó, az előző megjegyzést továbbszőve felvetődik a kérdés: elegen vannak-e a házigondozók? Mária nénit rendszeresen látogatja Kereki Jánosné gondozónő — Kezdetben, 1979-ben, még egy személlyel indult a házi szociális gondozás Szekszárdon — emlékezik Halmai Jánosné, — én csináltam egyedül. Majd négy évvel később két kolléganőm vette át a stafétabotot, s most a két öregek napközi otthonával integráltan dolgoznak. Ügy érzem, elég ez a létszám a tíz gondozotthoz, igaz, nagy problémát okoz, hogy szétszórtan, a város legkülönbözőbb pontjain élnek. Kilométereket kell gyalogolni például délben, hogy még időben meleg ételhez jussanak a rászorulók. Mostanában egyébként az a tapasztalat, hogy egyre inkább erre a kihordott ebédeltetésre jelentkeznek még azok is, akik fizikailag és egészségi állapotukat figyelembe véve alkalmasak, hogy nyugodtan lesétáljanak az étterembe, vagy a napközibe is. Ezzel a fajta igénynövekedéssel még leterheltebbek a gondozónők, s persze, kevesebb idő jut a segítségre ... Régebben volt egy kezdeményezés, hogy a menet közbeni holt időt lerövidítsük, beszereztünk egy kerékpárt. Ezzel azonban ebédet hordani nem lehet, kismotorra pedig nincs pénz ... A Mikes utcai garzonházban kopogtatunk be a gondozónővel Mária nénihez, Fürstenczeller Máriához, aki már évek óta él itt. Szeretettel fogad bennünket, hisz végre vendégek érkeztek. — Kötögetek napközben, s a napközi otthon rendszeres látogatója vagyok — mondja Mária néni. — Pihenni nem szoktam, csak ha már nagyon muszáj. Az utóbbi időben feküdtem ugyanis eleget, nemrég épültem csak fel combnyaktörésemből. S hálával, elismeréssel beszél gondozóiról, segítőiről. Kevesen vannak ők, hiszen nagy odaadást, emberszere- tetet, s nem utolsósorban fizikai erőnlétet követelő munka ez. Próbálkoztak a gondozással sokan a kezdeti időszakban, aztán rövid idő alatt tovább is álltak. Presztízse úgyszintén kedvezőtlen ennek a munkának. Mégsem panaszkodnak, akik ezt a társadalmilag igen * fontos munkát végzik. De fogalmazhatunk úgy is, hogy nem nagyítják fel a naponta adódó problémákat, gondokat. Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András — la — Hetente egyszer az öregek napközi otthonában rendel a körzeti orvos
