Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
1985. március 2. NÉPÚJSÁG 7 Hogyan építkezünk? Lakni akarunk. Jól, kényelmesen, tágasan, a modern követelményeknek megfelelően, és ezért az igényünkért hajlandók vagyunk eladni a lelkünket az ördögnek ... De melyik az az ördög, amelyik hajlandó megvenni a lelkünket?! A pénz ördöge. Mert a házépítéshez, az otthonteremtéshez pénzre van szükségünk. A fiatalabb korosztály, talán az elődök által már megalapozott, biztos anyagi helyzetből fakadóan is úgy érzi, itt az ideje a különválásnak, a saját fészek megteremtésének. Ez az érzés vagy megalapozott, vagy nem — mindenesetre beindulnak az építkezések. Aztán idővel kiderül, hogy kevés hozzá a tehetség, nincs megfelelő anyagi bázis. Marad a szülők „fejreállítása”, kizsebelése, segítsége, amire kimondva vagy kimondatlanul is számítani szokás és általában lehet is. Arra a kérdésre, hogy hogyan építkezünk, igen sokféleképpen lehet választ keresni és találni. Maradjunk most kifejezetten az önerős családiház-építkezéseknél. Magyarországon 1984-ben csökkent a kivitelező lakásépítő ipar tevékenysége, viszont nőtt a magánépítkezések volumene. Sokféle kivitelben, ötletesen és hasznosan, vagy éppen kevésbé okszerűen épülnek a házak. Igazodunk-e a helyi szokásokhoz, egyezik-e a ráfordítható összeg és az igényszínvonal, kivel, meddig és miért építkezünk?! A megye két településén csak úgy véletlenszerűen kopogtatunk be építkezésről beszélgetni. Mind Zomba, mind Nagymányok azok közé a települések közé tartozik, ahol szép számmal épülnek új lakások. Erős Péter a zombai termelőszövetkezet állatgondozója, felesége a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet helyi részlegénél takarítónő. Mindketten otthon tartózkodtak, mivel a férj délután, a feleség kora reggel, vagy késő este végzi el munkáját. — Bonyhádon kezdtük az önálló életet, egy szoba- konyhás lakást béreltünk havi hatszázért — kezdi a feleség, aztán a férj folytatja. Mivel a szüleim is Zom- baiak, így jött az ötlet, hogy ott veszünk telket. Meg is vettük 22 ezerért, aztán mégsem kezdtünk építkezni, hanem eladtuk és egy parasztházat vettünk meg, mert amit a téesztől kaptunk, nem felelt meg az elképzeléseknek. — Aztán azt a házat is eladtuk — folytatja tovább a felesége. Egy évig laktunk ott, de nőttek a gyerekek, sokat kellett javítani, bővítésre is gondoltunk, végül eladtuk. — Vesztettek azon a házon? — Nem is nyertünk, de nem is vesztettünk, mert annyival többért is adtuk el, mint amennyit ráköltöt- tünk. — Ezek után kezdtek el építkezni ? — Tavaly húsvétkor ástuk ki az alapokat, és mondhatom, ripsz-ropsz ment minden. Nyolcszáz forintba került a típusterv, és háromezret fizettünk a tervmódosításokért. Szuterént is építettünk, és erkély került az emeletre is. — Mekkora lakásról van szó? — A hasznos lakótér 112 négyzetmétert de kell is a három gyerekkel ennyi, öt szoba, konyha és két fürdőszoba — amit meg is néztünk, közben szó volt a tervekről, hová kerülnek a fiúk, a kislány még marad a szülőkkel együtt egy ideig, és a garázs is árván fog állni még jó darabig ... — Sokat számítanak egy építésnél a mesteremberek? — A jó mesteremberek sokat lendíthetnek egy építésen, a rosszak meg megkeseríthetik az építtető életét. Mi nem panaszkodhatunk, mert a téesz építőbrigádja jó munkát végzett. Mi pedig kevertük a maltert, kántoltuk a koszorún a gerendáit, ástunk és betonoztunk, meg a többi... — Mennyi pénzzel indultak? kölcsönnel, és negyvenet adott a téesz a tízéves munkaszerződésért. Jól állunk, már van lakhatási engedélyünk is, csak nincs még út a házhoz, ezért nem mentünk már oda az ősszel lakni. Nehezen boldogultunk, sok munkánk benne fekszik, de végre lakható állapotban van, így hamarosan megváltoznak az eddigi lakáskörülményeink. — Mennyi pénzükbe lesz, ha elkészül? — Mire minden tervünk megvalósul, benne lesz az egymillióban. — Hiányzik még valami fontos anyag vagy berendezés? — Már csak a villanybojler. • Nagymányokon ma még együtt él a Töpfner család a szülőkkel, de hamarosan ők is költöznek az új lakásba. A férj a termelőszövetkezetben kovácsmester, a felesége iskolagondnok, két fiúk még iskolás korú. — Számít az, hogy hol épít az ember? — kérdeztem Töpfner Mátyásnét. — A férjem egyedüli gyerek, így már eleve eldőlt az is, hogy Nagymányokon fogunk építeni. Sőt, még az is latba esett, hogy a faluban építünk, közel a szülői házhoz. Ezek már elegendő indoknak bizonyultak a hely megválasztásához, és az ne menjen városba lakni, aki gazdálkodni akar. Anélkül pedig hiába is szeretne az ember építkezni. Tizenöt éve vagyunk házasok, és már eleve erre spóroltunk, így nem spontán, hirtelen ötletről, hanem tudatos tervezésről van szó a mi esetünkben. — Milyen segítséget kaptak és vártak? — Szülői segítség nélkül nagyon nehéz boldogulni egy ilyen beruházásnál, természetesen a szülők segítettek. A férjem már évek óta ment és segített a rokonoknak, ismerősöknek, haveroknak, és nem kért érte pénzt. Ennek a haszna az építkezés során visszajött, mert akinek már dolgozott, az a mi építkezésünkön is emelte a malteros vödröt, még ha átvitt értelemben is. Jórészt azok jöttek el, akiknek segített ő is. — Akkor segédmunkában nem volt hiány soha. — Mindig annyian voltunk, amennyit az adott munka megkívánt. Még a két fiúnk is beállt és segített szorgalmasan. — Az is latba esett az építésnél, hogy milyen a ház külső megjelenési formája? — Már eleve ezért is lett egyedi tervezés, meg aztán nekünk megvoltak mindenről az elképzeléseink — 15 év alatt volt idő gondolkodni, tervezni —, a tervezőmérnök pedig formába öntötte ezt. — Hogyan kezdtek neki az anyagbeszerzésnek ? — Bármily furcsa, még nem is építettünk, de már megvettük a téglát. Én intézkedtem, telefonáltam, kerestem és a férjem hozita. — Számítottak az árak, keresték az olcsót? — Ezt nem mondhatnám, mert mindenből igyekeztünk az elképzeléseinknek megfelelőt megvásárolni. Nem volt olyan; hogy olcsóbb-drágább, mert inkább vártunk. Pénzre is, ha kellett, meg például csempékre — azért tízszer mentünk Pécsre, mire végül színben és mintában is harmonizálót találtunk. — A kalákák során milyen „doppingszereket” alkalmaztak? — Kedves kötelesség ilyenkor az étel- és italkínálat. Nagy melegben a sör volt a sláger. — Jól áll az építkezés, de most mi a gond? — Nem kapunk pozdorja- lemezt a burkoláshoz, és nehezen sikerült villanybojlerhez hozzájutni. A Perczel utcában — ez lesz az új címünk — elkészült a vízelvezető és ígérték, hogy utat is kapunk a tavasszal, így reméljük az idén már nem lesz semmi gondunk a ház körül. Szabó Sándor — A ház árával, ami 340 ezer volt, ötszázezer OTPTöpfnerék egyedi tervezésű családi háza Jó a kapcsolat a GMV és a téeszek között A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat sokoldalú együttműködést valósít meg a mezőgazdasági üzemekkel. Általában 5 éves időszakra kötnek termékértékesítési szerződéseket, kivéve azokat az üzemeket, amelyek több évre nem hajlandók szerződni, velük éves szerződéseket kötnek. A több évre szóló termékértékesítési szerződések jelentősége abban áll, hogy mindkét fél számára — a kölcsönös előnyökön túl — biztonságot jelent az áruk beszerzésére és értékesítésére egyaránt. Általában megállapítható, hogy a szerződések az összes árubeszerzés 65—70 százalékát teszik ki. Vannak üzemek, ahol megkérdőjelezik a hosszú távú szerződések előnyét azért, mert az utóbbi években az aszály és jégkár következtében jelentős termékkiesések keletkeztek. így egyes cikkeknél a kereslet és kínálat egyensúlya megbomlott!, főleg a kukoricánál a termés- mennyiségtől függően a piaci árak magasabbak voltak a vállalati áraknál. Ez a helyzet még ma is tart. Szerződés, kötbér A mezőgazdasági üzemek a szerződéses kötelezettségüknek kalászos gabonából tavaly alapvetően eleget tettek. Kisebb mennyiségű lemaradás csak néhány termelőszövetkezetnél mutatkozott, ahol elemi kár — aszály, jégverés stb. — jelentkezett. E miatt kalászos gabonánál a vállalat kötbérigényt nem támasztott egyetlen mező- gazdasági üzemmel szemben sem, a termeléskieséseket a lehetőségeikhez mérten igyekeztek más áruneműből pótolni. Az elmúlt évben az aszály és jéekár miatt több szövetkezetnél a szerződések teljesítése veszélybe került. Természetes, és a GMV tudomásul veszi, ha valaki azért nem tudja teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségét, mert az árunövény nem termett meg. Az is természetes és a szerződéses fegyelem megtartását jelenti, hogy ahol megtermett az áru és szerződési kötelezettséggel tartoznak, teljesítsék azt. Legutóbb a szerződések teljesítésének lemaradása miatt 16 üzemet szólítottak fel a kötelezettségeik teljesítésére, illetve annak tisatázá- sára, hogy mi az oka a lemaradásnak. Ahol az elemi kár, vagy a saját szükséglet növekedése, illetve a termés- kiesés miatt a szerződés nem teljesíthető, ott eltekint a vállalat kötbérigénytől. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági üzemnek lehetősége lett volna a teljesítésre, és a termés egy részét egyéb vásárlók útján értékesítette, ott a szerződésben kikötött kötbért a vállalat érvényesíti. Az aszályos időjárás következtében a mezőgazdasági üzemeknek, de a vállalatnak is a megszokottnál jóval nehezebb feltételek között kellett gazdálkodni. Gabonaféleségekből a tervezett meny- nyiséghez képest jelentős terméskiesés volt, ugyanakkor a belföldi ellátás biztonsága és az exportfeladatok teljesítése továbbra is alapvető célkitűzés maradt. Az étkezési búza mellett nagy gondot fordítottak az egyéb kalászos gabonák felvásárlására is. Ezeknél a cikkeknél sem a bázis-, sem pedig a tervezett mennyiséget megvásárolni nem tudták, mely arra vezethető vissza, hogy az állatállomány növekedése folytán lényegesen több takarmánygabonára volt szükség. A kalászos gabona és kukorica mellett egyéb cikkeket is felvásároltak, így étkezési borsót, káposztarepcét, lóbabot és növényi takarmányliszteket. Keveréktakarmányok A keveréktakarmány termelésének mennyiségét a mezőgazdasági igények határozzák meg. A gabonaipar mint szolgáltató, a MÉM és a Gabona Tröszt rendelkezése és útmutatása alapján köteles a mezőgazdaság mindenkori takarmányszükségletét felmérni és annak kielégítéséről gondoskodni. A vállalat általában évente egyszer, a negyedik negyedév folyamán a mezőgazdasági nagyüzemekkel szállítási szerződést köt. E szállítási szerződések alapján összegzi a szükségleteket. A felmérések után megállapításra kerül az egyes receptek szerint az alapanyag- és a szemesigény. A takarmánygazdálkodással összefügg a vállalat által előállított keveréktakarmány mennyisége, takarmányértékesítése. Á keveréktakar mány-gyártást befolyásolja és meghatározza a kereslet alakulása; ami egyes időszakokban igen nagy ingadozásokat mutat. Ezért előfordul, hogy az ellátás nem folyamatos. Ez főleg a kistermelők vonatkozásában fordult elő az elmúlt időszakban. Az elmúlt évben is tapasztalható volt, hogy a mezőgazda- sági üzemek mind nagyobb mértékben elégítik ki takarmány-szükségletüket saját termelésükből, a szemes termények visszatartásával, illetve koncentrátumok vásárlásával. Ez a helyzet megfelel mindkét fél számára, költségtakarítást eredményez, mert így elkerülhető a felhasználandó szemes takarmány kétszeri szállítása. A GMV keveréktakarmány gyártása alapvetően a kisállattartók igényeinek kielégítéséhez igazodik, hisz a kisállattartók érdeklődése nagyobb, míg a nagyfogyasztók részéről az igények fokozatosan csökkennek. Az olcsóbb egységes keveréktakarmány iránt növekszik a kereslet, ezekből a cikkekből növelték is a termelést, a tervhez viszonyítva 135 Százalékra. Bértárolás, bértermelés A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igyekezett elkerülni a felesleges árumozgatást, vállalva ezzel az esetleges tárolási többletköltséget. A vállalat a mezőgazdasági üzemekkel egyetértésben hozzávetőleg 200 000 tonna kenyérgabonát és kukoricát tárolt az üzemeknél, megfelelő díjtérítés mellett. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzemekkel kötött bértárolási szerződéseknél mindkét fél részéről jellemző a korrektség, a kölcsönös bizalom, amit szeretnének a jövőben is megtartani. A jó kapcsolatot bizonyítja az is, hogy az elmúlt években az üzemeknél tárolt készletekkel sem mennyiségben, sem minőségi vonatkozásban semmiféle gond nem volt. A vállalat keverőüzemeiben a kistermelők takar- mányigényeit teljes mértékben legyártani nem tudták, éppen ezért gondoskodtak arról, hogy mezőgazdasági üzemekkel kooperációban termeltessenek keveréktakarmányt. Az igények kielégítésére teljes választékban csak úgy volt lehetőség, hogy ezen túlmenően még kisebb mennyiségű keveréktakarmányt társvállalatoktól is vásároltak. Raktárak — kooperációban Egyszerű társasági szerződéssel üzemelteti — két mezőgazdasági üzemmel — Ke- szőhidegkúton a PL típusú szemestakarmány-szárítót és annak raktárait. Ezekkel az üzemekkel évenként elszámolnak, az eddigi együttműködés eredményesnek és zavartalannak mondható. Raktárfejlesztést végeztek a tol- nanémedi „Kossuth” tsz- nél 5000 tonna kapacitással és a kalocsai Vöröscsillag tsz-nél 6000 tonna mennyiségben. E két helyen a gesztor szerepét a mezőgazdasági üzemek töltik be. A vállalatnak sokoldalú, folyamatos és rendszeres kapcsolata van a mezőgazda- sági nagyüzemekkel. E kapcsolatok során egyidejűleg vevőként és eladóként Is jelen vannak. Nemcsak a szerződések alapján, hanem azon kívül is felvásárolnak minden olyan feleslegként jelentkező árut, ami a mező- gazdasági üzemekben megterem és a vállalat profiljába belefér. Ugyanakkor gondoskodnak arról, hogy a vállalat által forgalmazott cikkekből az üzemek igényeit mind nagyobb mértékben kielégítsék. Változatlanul keresik az együttműködés szélesítésének lehetőségeit, arra törekszenek, hogy az eddigieken túl — a kölcsönös előnyök alapján — további kooperációk valósuljanak meg. dvm
