Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

A KÉPÚJSÁG

1985. március 18.

ON KERDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Hiánycikk-e a fecskendő és a tű?

özv. Kovács Jánosné bogyiszlói olvasónk kérdezte, hogy a hiánycikkek közé tartozik-e a fecskendő és az injekcióstű? Ugyanis előfordult már, hogy többször is be kellett utaznia Szekszárdra, hogy be tudja szerezni ezeket a fontos cikkeket.

A Tolna megyei Tanács V. B. Egészségügyi Osztályáról Papp Ferenc, megyei főgyógyszerész válasza:

— A 11/1. számú szekszárdi gyógyszertárba injekciós tű novemberben és február hónapban nem érkezett, decemberben a megrendelt meny- nyiség 30 százaléka, januárban pedig csak 10 százaléka. Az egyszer használatos 2 mles fecskendőkből az ellátás még rosszabb, novemberben a rendelt mennyiség fele, decemberben semmi, január végén igen kis mennyiség, február hónapban pedig beérkezés nem volt. E hét közepén csak 2 ml-es fecskendő érkezett, tű egy darab sem. Tehát a gyógyszertárban vény beváltása jelenleg nem lehetséges.

— Megjegyezni kívánom: az egyszer használatos fecskendő és tű a megye összes gyógyszertárában kapható és a vénye bárhol beváltható. Esetenként kisebb gyógyszer- tárban a beváltási lehetőség nagyobb.

Megszűnik-e a sártenger?

Farkas Zoltán szekszárdi olvasónk írta, hogy az Alsókertvárosban a Halasi és a Kövendi Sándor utcák között sártenger van. Esős időben és a téli hóolvadáskor alig lehet a lakásokat megközelíteni. Több lakó megjegyezte: „ha az anyag itt volna, maga is nekilátna és társadalmi munkával megcsinálnák”. Kérdése, hogy mikor lesz járda és út?

Hamvas Ferenc, a Szekszárd városi Tanács Város- fenntartási GAMESZ vezetője válaszolt:

— A Kövendi Sándor utca és a Halasi utca közötti területen élők részére — sürgős lakásgondjaik enyhítésére — a városi tanács az 1960-as években sorházas beépítéssel épített lakásokat. A közlekedés biztonságára salakos út készült, melynek rendszeres karbantartása, illetve a kátyúzás megszüntetése ismételt salakrátöltéssel valósul meg.

— Esős időszakban valóban gondot jelent a közlekedés, mivel a területről a vízelvezetés nem biztosított kellően. 1984-ben a környezetvédelmi bejárás során a tanácstag és a társadalmi szervek is a probléma megoldását kérték. A tanácstag a körzetben a lakosság körében társadalmi munkát próbált szervezni, de sajnos jelentkező nem volt. Központilag, saját erőforrásból, szervezetünk a szilárd útburkolat kiépítését nem tudja vállalni.

— A területen ebben az ötéves tervben szilárd útburkolatot kiépíteni még társadalmi munka szervezéssel sem tudunk, mert a rendkívüli téli időjárás okozta károk elhárítása, továbbá a tervezett munkáink elvégzése nem teszi lehetővé. A VII. ötéves terv feladatainak ösz- szeállításánál e problémák rendezését is figyelembe vesszük.

Megjavították a bojlert

Pákozdi József felsőnyéki olvasónk írta, hogy még az elmúlt év novemberében a tamási TAGÉP-szerviz szakemberei szétszerelték a villanybojlert, de azt alkatrész hiányában nem tudták megjavítani. Azóta sem készült el a bojler, többszöri érdeklődésükre: — Nincs alkatrész! — volt a válasz.

Töröcsik Gyula, a TAGÉP- szerviz kisvállalati igazgatója válaszolt:

— Pákozdi József 1470-es típusú bojlerrel rendelkezik, melyhez alkatrészeket szinte lehetetlen beszerezni, erről ügyfelünket telefonon több esetben is tájékoztattuk.

— A javítást, — melyet már elvégeztünk, — úgy tudtuk megvalósítani, hogy ösz- szesen nyolc kisvállalattal vettük fel a kapcsolatot, mire sikerült a hiányzó alkatrészeket beszerezni.

Lehet-e ajtózárat kapni?

Harkai János alsónánai olvasónk már régóta keres — még a környező boltokban is ajtózárat, — de eddig még nem sikerült beszereznie. De ugyanígy járt akkor is, amikor 12ö literes villanybojlerhez fűtőbetétet akart vásárolni.

A Tolna megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Osztályának vezetője, Andrási Imre a következőket válaszolta:

— Olvasójuk leveléből ugyan nem derül ki, hogy milyen ajtózárra volna szüksége, de tájékoztatásul közöljük, hogy a szekszárdi vasboltban — Domus Áruház mögött — bevéső biztonsági ajtózárat jelenleg is lehet vásárolni. A közeli napokban érkezik a boltokba Lővér zár is. Egyébként a normál zárak ellátása gondot jelent, bár időközönként a nagyobb boltokba érkezik kisebb mennyiségű. szállítmány.

— A villanybojler fűtőbe- tét-ellátása sajnos már régóta gondot okoz. A szakboltokba ritkán érkezik pár darab, amely szinte órák alatt el is fogy. A szak-nagykereskedelmi vállalat tájékoztatója szerint a beérkezéstől függően a megyei szakboltok is kapnak még ebben a hónapban a keresett fűtőbetétből.

Telefonszámunk: 16-211

Ml VÁLASZOLUNK

A nappali tagozaton iskolai képzésben résztvevőkkel köthető tanulmányi szerződésről szól a művelődési miniszter 2/1985. (II. 16.) MM számú rendelete, amely szerint a tanulmányi szerződésben a munkáltató a tanulmányi idő tartamára ösztöndíj folyósítására, a hallgató pedig a szerződésben megjelölt képzettség megszerzése után az ösztöndíj folyósításával egyező időtartamra a munkáltatónál munkaviszony létesítésére vállal kötelezettséget. A rendelet pontosan meghatározza, hogy a szerződésnek mit kell tartalmaznia, s mert a gyakorlatban esetenként vita merült fel, hogy a hallgatót tanulmányai befejezése után milyen munkakörben és hol kell foglalkoztatni, kihangsúlyozzuk a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely szerint a szerződésnek tartalmaznia kell a hallgató munkába állásának helyét, idejét, azt, hogy a vállalat melyik üzemében vagy üzemrészében, milyen szakterületen és munkakörben, illetőleg mikor köteles munkába lépni. Az ösztöndíj havi összege legfeljebb 1500 forint, a vállalat és a hallgató azonban a szerződésben az ösztöndíjon kívül egyéb olyan szolgáltatásokban is megállapodhatnak, amelyek kölcsönös kapcsolatukat erősítik, így pl. a munkáltató a hallgató számára a tanulmányi idő alatt üdülési lehetőséget biztosíthat, a „jó” vagy ennél jobb tanulmányi eredmény esetén jutalmat adhat, idegen nyelv tanulásához támogatást nyújthat stb. Ugyancsak kihangsúlyozandó, hogy felsőoktatási intézmény hallgatójának az ösztöndíjat — a szerződés megfelelő módosítása esetén — a gyermekgondozási segély időtartamára is lehet folyósítani. Szabályozza a rendelet azt is, hogy a tanulmányi szerződést kinek a részére

kell megküldeni, illetve a szerződés megszűnéséről vagy felbontásáról kit és mennyi időn belül kell értékesíteni. A rendelet hatálybalépése (1985. II. 16.) előtt kötött szerződéseket ez a jogszabály nem érinti, a korábbi szerződések azonban az e rendeletben foglaltaknak megfelelően módosíthatók.

A települési folyékony hulladék tárolásának, ártalmatlanításának és hasznosításának közegészségügyi szabályait írja elő az egészség- ügyi miniszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter 2/1985. (II. 16.) EüM— ÉvM számú együttes rendelete, meghatározza, hogy mi tekintendő települési folyékony hulladéknak, s mi az ártalmatlanító telep, kimondja, hogy településbiztonsági szolgáltatásból származó hulladék az e célra kijelölt és kialakított:

a) közcélú ártalmatlanító telepen,

b) a külön jogszabályi előírásoknak megfelelő leeresztő helyen,

c) szennyvíztisztító telep kiegészítő műtárgyában,

d) mező- és erdőgazdasági hasznosító illetőleg. elhelyező telepen,

e) gazdálkodó szervezetek kezelésében lévő — nem közcélú — ártalmatlanító telepen helyezhető el.

Külön felhívjuk á figyelmet a rendelet mellékletére, amely a hulladék tárolásának, ártalmatlanításának és hasznosításának részletes feltételeit tartalmazza.

Ez a rendelet is kihirdetése napján (1985. II. 16.) lépett hatályba.

Dr. Deák Konrád

a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke

Egy az ezrek közül

A Tolna megyei Népújság 1980. szeptember 30-i számának 2. oldalán tudósítás jelent meg arról, hogy a fegyveres erők napja alkalmából hol, milyen ünnepséget tartottak, kit léptettek elő, kinek adtak kitüntetést. Többek között ezeket a sorokat is olvashattuk: „Jutalmat kapott Zsombok Pál rendőr törzszászlós, és Czékmány István rendőr zászlós, valamint Telegdi György tartalékos őrmester, aki az újjáalakult demokratikus hadseregben 1945-ben teljesített szolgálatot”.

Díszes oklevél bizonyítja ezt a tényt, s a katonakönyvében a bejegyzés, hogy a pécsi vasúti egységnél kezdte a felszabadulás után a szolgálatot, Telegdi György nyugdíjas. Arra kértük, elevenítse fel, hogyan kezdte az új demokratikus hadseregben a szolgálatot.

— Onnan indulok, hogy az ünnepségen, ahol elismerték, díszes oklevéllel jutalmazták a szolgálatomat, szép megemlékező beszéd volt, összejöttünk a sok ezer társam közül néhányan. S az alezredesek, ezredesek között én, mint tartalékos őrmester, éppen úgy . éreztem magam, mint ők, hiszen a fegyveres erők kötelékében minden ember fontos.

— Amíg a kitüntetésig eljutott, milyen volt az életútja?

— A régi hadseregben szolgáltam 1940-ben mint sorka. tona, majd alig tellett volna le az időm, a háború miatt meghosszabbították a szolgálatot, akkor azt mondták, két évre. 1942 tavaszán kivittek bennünket, akkor még úgy mondtuk: Oroszországba. Resicán rakodtunk ki. Vagy kétezer kilométert gyalogoltunk ezután, egészen a Donig. Osztrogorszk volt az állomáshelyünk. Este

értünk oda, s ott találkoztunk a kaposvári gyalogezred maradványaival, akik túlélték a harcokat. Bevetettek bennünket. Tudja, nekünk milyen gyatra fölszerelésünk volt? A szovjetek a hidat verették tüzérséggel, mi meg dekkoltunk. Azonban igen sokan ottvesztek közülünk is. Én egy hadnagy- gyal mentem ki, páncéltörő ágyúval, a mozdonyon ültem, lovak húzták az ágyút. Hát, verettek bennünket, úgyhogy az ágyúkból vashulladék lett, nekem meg eltörött a lábam. Hazahoztak Szegedre a hadikórházba. Felgyógyultam, ismét kellett jelentkeznem. Raktárosnak osztottak be. Majd újból irány a front. A 18. gyalogezrednél szolgáltam, a szekszárdiaknál. 1944 márciusában, úgy József nap körül a németek Tolnán bejöttek a laktanyánkba és, hát azok hogyan bántak velünk! Szidtak, a tiszteket félreállították, mi meg nagyon féltünk.

— Változott a helyzet?

— Annyiban, hogy újból riadó, bevagonírozás, Zalába vittek bennünket, aratásig Alsódombori volt a szálláshelyünk. Aztán Rahó következett. Az Árpád-vonal. Nekem az volt a dolgom, hogy minden reggel 18—20 emberrel kimentem a védvonalra, ástunk, akadályokat csináltunk. Aztán újabb vonulás, Tatárhágó, egészen Kolo- meáig mentünk. Alig értünk oda, visszavonulás. Jött egy zászlós, azt mondta, hogy siessünk a munkával, mert újból visszavittek benünket az Árpád-vonalig. No, akkor odajön hozzám egy erdélyi ember, s azt mondja, nézze szakaszvezető úr, itt van a levél, haza kéne mennem, mert otthon a családomat deportálni akarják. Hát, én azt mondtam, hogy Grün úr, vagy Brün úr, már nem

emlékszem pontosan a nevére, menjen, de két nap múlva jelentkezzen, mert akkor én elmegyek magáért, és az isten irgalmazzon mindegyikünknek. Az embereim meg kártyázgattak, beszélgettek, a vonal megerősítésében tehát alig-alig vettek részt. Én pedig újabb állomáshelyre, Técsőre, majd Makóra kerültem. Szóval ilyen volt a mi útunk, ide-oda mentünk. Negyvenötben Székesfehérvár alatt voltunk már, ott nagyon szorult a hurok, s mindennap a szovjetek hangosbeszélőn kiabáltak át, hogy tegyük le a fegyvert, nem lesz bántódásunk. Két földim, bogyiszlai ember volt a rajomban, és azt mondtuk, na fiúk, nekünk ez elég, megyünk, lesz ami lesz. Tácnál azt mondtuk, a mi útunk csak hazafelé vezet. Fogságba mentünk. Vagy három napig egy falusi pincében voltunk, aztán egy szovjet tiszt kihallgatott bennünket, s azt mondta, segítsünk nekik a (nácikat megverni. Megverni? De hogyan? Tizenhárom napig voltam fogságban. Kaptam egy kartont, ami szabad utat adott és mentem haza. Ez a karton a későbbi nagy árvíz idején elveszett, mint ahogy az egész házunk, vagyonunk, mindenünk. A karton engem Pécsre irányított. Oda is mentem. A Káptalan utcában volt egy épület, ott tettük le az esküt a demokratikus hadseregben. Igazoló bizottság elé kerültem én is, mint abban az időben mindenki. Rendben találtak mindent. S így a 4. vasútbiztosító század rajparancsnoka lettem.

— Mi volt a feladata egy önkéntes rajparancsnoknak, mert végeredményben önként vállalta a szolgálatot.

— Azt a parancsot kaptam, hogy a Pécs és Budapest között járó vonatokon szolgáljak, védjük a vonatot, meg a rakományt. Majd Pestre kerültem, a volt Ludovikát őriztük, aztán a fontosabb ipari üzemeket, például Angyalföldön, ahol már ismét dolgoztak az emberek, segítették hadianyaggal a szovjeteket. Volt repülőgépgyári őrségszolgálat, a HM-ben, meg hídépítés, romeltakarítás volt a feladatunk többek között. Szegényen, rossz ruhában, éhesen.

— Meddig tartott az ön szolgálata az új hadseregben.

— Említettem már, hogy ellátásunk nem volt fejedelmi. Én megbetegedtem és 1946. május 13-án, itt van az igazolás róla, leszereltem. S hazamentem Bogyiszlóra.

— Ott dolgozott.

— Juhász volt az apám, ükapám is, én is az. S hozzáfogtam a paraszti munkához. 1960-ban aztán elmentem a textilgyárba, Tolnára dolgozni. Majd egy Páko- litz nevű. vezető ember a mözsi szövetkezettől megkért, hogy menjek hozzájuk, legyek a juhászuk. Az állatot mindig szerettem, elmentem juhásznak. Majd felszámolták a juhászatot és én a rakodóbrigádban dolgoztam. Elismeréssel, mert Kiváló munkáért kitüntetést is kaptam. 1979-től vagyok nyugdíjas, azóta voltam fűtő a boltokban, beköltöztem Szekszárdra. És nyolcvanban hívtak a Kiegészítőre, hogy ünnepség lesz. Engem nem szoktak ünnepelni. S ott jólesett azt hallani, hogy én, mint egy a sok ezer közül, említésre méltó szolgálatot tettem az új hadseregben.

— Egészséges? Most hogyan bírja a munkát?

— Nem valami jó az egészségem, de ami munka akad, azt mind elvégzem. Jól vagyok, a családom is rendben. Úgyhogy nincsen semmi gondom.

*

— Említette, hogy egy erdélyi embert elengedett.

— Hát ez nem tartozik szorosan a kitüntetéshez, de tény, hogy 1949-ben felkeresett engem Deutsch Béla kalocsai gyapjúkereskedő egy emberrel. Hát az én emberem volt a kísérője. Sírt. Nagyon sírt. Mert családját elbújtatta, felesége, két gyereke van. Voltak nálam 1954-ben is, akkor az egész család. Hálálkodtak. Pedig mit tettem én? Csak elengedtem azt az embert, hogy mentse a családját.

Pálkovács Jenő

A lengyel tudomány kongresszusa

A Lengyel Tudományos Akadémia szervezésében ez év októberében rendezik meg Lengyelországban a lengyel tudomány III. kongresz- szusát. A kongresszus 1200 résztvevője a lengyel tudomány valamennyi ágát képviseli. A tudósok egészen az ezredfordulóig meghatározzák a tudománypolitika irányait, valamint a kiemelt kutatásokat, a társadalmi és gazdasági szükségletek figyelembevételével.

Az 1986—1990-es tervidőszak éveire kidolgozottan állapítják meg a (tudomány előtt álló feladatok sorrendjét. Az idén a tudományos kutatótevékenységet 131 milliárd zlotyval támogatják. Ez az összeg a nemzeti jövedelem 1,85 százalékát teszi ki. A tudományok fejlesztésére fordított kiadások 1986-ban már a nemzeti jövedelem töb mint 2 százalékára emelkednek, s az összeg, tervek szerint 1990-ben 3 százalék lesz.

Tudománypolitikáját az állam pontosan * a gazdasági szükségletekhez méretezi. Mind az alapkutatások, mind az alkalmazott kutatások területén tematikus kormány- programok vannak érvényben. Áz 1981—1985-ös évekre nyolc kormányprogram végrehajtását tűzték ki célul. A kormánymegrendeléseket 189 kutatási-fejlesztési feladatra terjesztették ki — beleértve az alkalmazott kutatásokat is. A tudományos-technikai feladatok megvalósításáért két újonnan létrehozott intézet felel. Ezek közül az egyik kormányszerv: a Tudományos és Műszaki Fejlesztési Bizottság. Ezt miniszterelnök-helyettes irányítja. A másik a végrehajtást hivatott szolgálni, ez a Tudományos Fejlesztési Hivatal.