Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
1985. március 16. NÉPÚJSÁG 11 Remekművek a francia „nagy századból” A Louvre kiállításai a Szépművészeti Múzeumban Philippe de Champaigne: Caritas legzetű alkotásokat nem lehet elhozni. Néhány művet láthatunk a meghatározó jelentőségű Le Bruntól, aki a francia barokk művészet diktátora, a Képzőművészeti Akadémia és a királyi gobe- linműhely igazgatója, Versailles művészeti kialakítója volt. A Szépművészeti Múzeum XIV. Lajos apotheózi- sa című olaj vázlata révén, melyet a versaillesi tükörgaléria mennyezetén festett meg, képet alkothatunk nagy lélegzetű dekoratív munkáiról is. A múzeum márványtermében a stílusformáló művészek mindegyike jelen van Poussintől Mignardig. A kiállítás a század utolsó kétharmadának anyagát öleli fel, a klasszikus eszmény kialakulását és diadalát nyomon kísérve. A mérték és harmónia, az érzelmek és az értelem egyensúlya arat diadalt a képeken az emelkedett szellem pátoszával. Az antikvitás és az itáliai reneA francia szellem rajongói most nosztalgiájuknak áldozhatnak a Szépművészeti Múzeumban, ahol a virágkor csillantja fel fényét a párizsi Louvre vendégkiállításán. Közel ötven festmény, kö- zöittük a legnagyobbaké — Voueté, Poussiné, C. Lorrai- né, Le Bruné, Mignadé — idézi á „Grand Siede”, a Napkirály, XIV. Lajos korának sugárzását. XIV, Lajos nagyvonalúan pártfogolta a művészet minden fajtáját. A király parancsára Colbert ajándékokkal és életjáradékokkal támogatta Európa kiváló művészeit és tudósait. A versail- lesi kastélyban az udvar fényűző életmódjához hozzátartoztak a pompás színielőadások, folytak az ünnepségek a sok száz tükrös, már- ványos palota termeiben. Corneille, Racine, Moliére voltak az uralkodó háziszerzői, Lully a muzsikusa. A király és az udvarába gyűjtött arisztokrácia életét meg kellett örökíteni, a dicsőséges csatákat, az ünnepségek szereplőit, hogy elkápráztassa a kortársakat és a késő utódokat. Hogy ez mennyire sikerült, mutatja az is, hogy minden uralkodó kis Versaillest akart építeni szerte Európában, sőt még a dúsgazdag arisztokrácia tagjai is, mint Eszterházy Miklós Kismartonban. A francia lett az irodalom, a diplomácia és az előkelők érintkezésének nyeilve, francia volt a követendő divat művészetben és szokásmódjában Londontól Szentpétervárig. XIV. Lajos kormányrend- szere a művészet számára is irányt adott. A Colbent által alapított akadémia a festészet számára is előírta a törvényeket, a klasszicizmus szabályait. A példákat az ókorból vették, de velük a kor nagy eseményeit szolgálták, a heroikus nagyság, a bátorság, a katonai erények, a nagylelkűség, a nemes szenvedélyek dicséretét, melyeknek költője Corneille volt. A másik mozgatóeszmény a vallásosság, de vele állandó harcban a racionalizmus is, hisz ez a század Descartes százada. A kiállításon ebből a levegőből megérezhetünk valamit, bár a jellemző nagy lészánsz hagyomány segített a sajátos formanyelv kialakulásában, különösen Raffaelé, akinek Poussin is nagy cso- dálója volt. Bemutatott Sa- fir halála című képével éppen Raffaelo kompozíciójával akart versenyre kelni. A nagy olasz mester hatása ismerhető fel F. Perrier Acis és Galathea című képén is. A XVII. század két legnagyobb festője, N. Poussin és C. Lorrain. noha Rómában élt, először emelte világhírre a francia festészetet. Poussin a heroikus tájképfestészet megteremtője volt. A táj és ember klasszikus összhangját hozta létre borongós, a sárgák és kékek kiszámított harmóniájával festett képein. C. Lorrain poetikus művein egymástól távoleső emlékeit olvasztotta össze a természeti jelenségek tökéletes ismeretére. A felkelő vagy a lenyugvó nap fényhatásait örökítette meg tájképein Turner és az impresz- szionisták előfutáraként. A kor vallásos eszményeit Ph. de Champaigne A fájdalmas Szűz a kereszt lábánál című műve és Nancy múzeumából kölcsönzött pa- tetikus Caritas-a képviseli. Az antik harmóniát, a kiegyensúlyozott hűvös kompozíciót, a tiszita, árnyalatlan színeket legjobban J. Stella Clelia átkel a Tiberisen című alkotása mutatja. A kor eszményei közül a méltóság és pátosz az ünnepelt S. Vounet és P. Mignard műveiről sugárzik leginkább. S. Vouet, a XVII. század kiemelkedő francia művésze már életében európai hírű mester volt. Sikere annak köszönhető, hogy új, erőteljes festői nyelvet honosított meg hazájában. A nemzetközivé váló caravaggiói stílus továbbfejlesztője nemes formákkal, tiszta színekkel, lendületes előadásmóddal. Az ő műhelye volt a legjelentősebb a század második harmadában Párizsban, a művészek nagyrésze megfordult benne, Lebrun és Mignard is. A gazdagság allegóriája című munkája jól mutatja kiváló képességeit a lendületes kompozícióban, a ma- gávalragadó színkezelésben. A gondosan rendezett kiállítás méltó párja az 1971- ben bemutatott nagy francia kiállításnak. Brestyánszky Ilona Simon Vouet: A gazdagság allegóriája m Jaschik Almos kiállításáról Jaschik Almosnak, a neves művészetpedagógusnak, a századelő sokoldalú könyvművészének és illusztrátorának méltatlanul elfeledett munkásságára emlékezik a Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállítása, melyet a művész születésének századik évfordulója alkalmából rendeztek. Jaschik Almos a hatvanas években nemzetközi színvonalra felfutott magyar könyvillusztrátor nemzedék érdemes előfutára volt, aki sokat tett azért, hogy a magyar könyvművészet és alkalmazott grafika európai szintre emekedjék. 1885. január 5-én született Bártfán. Tanulmányait Budapesten a Miintarajziskolá- ban és a Rajztanárképzőben végezte, majd az Iparrajz- iskolában nyert tanári állást. A könyvkötő- és bőrdíszműves szakosztály vezetője lett, Már fiatalon igen sokoldalú tevékenységet folytatott, könyveket illusztrált, kötéseket és címlapterveket készített, akvarellel és 'temperával festett. A Tanácsköztársaság ideje alatt az Iparrajz- iskola direktóriumának tagja volt, emiatt később sok mellőztetés érte, állásából is elbocsátották. 1920-ban magániskolát nyitott, mely a két világháború közti Magyarország talán legjelentősebb művészeti szabadiskolája volt. Tanítványai közé tartozott a magyar szellemi élet sok kiválósága, Kovács Margit, Kende Judit, Csillag Vera, Nagy Borbála, Hauswirth Magda. Célja az volt, hogy elsősorban „komoly, becsületes mesterembereket neveljen, akikből művész akkor válik, ha művészvoltukat magukkal hozták”. Tanítványait minden eszközzel segítette, 1925-től kezdve munkáiból rendszeres kiállításokat szervezett a legelőkelőbb kiállítótermekben. Élete első felében főleg a könyvművészet területén alkotott kiemelkedő műveket. Illusztrációival tűnt fel a tízes évkben. Sajátos, korában nagyhatású művei felfogásukban az angol és a bécsi szecessziós iskolához kapcsolódnak. A bécsi szecesszió egyik vezető mesterének, Klimtnek szellemében fogantak erősen dekoratív, aprólékosan, szinte ékszerszerűen, finoman megmunkált orna- mentikájú lapjai. Sötét szín- harmóniájú, temperával készült meseképeire az angol meseillusztráció hatott egzotikumával és hajlékony vonalvezetésével. A többféle inspirációból vonzó és ma is érdekes stílust alakított ki magának, melyben a magyaros ornamentikának is jelentékeny szerepe jutott. Az ornamenseket kortársaitól eltérően a Pest környéki falvak elhagyott temetőinek kopjafadíszeiből komponálta sző- nyegszerűen ismétlődő díszítményekké. E keretekbe foglalt ismétlődő motívumok a tízes években veszik körül illusztrációit, majd a jelenetek hátterében térkitöltő elemekként szerepelnek. Az alakrajz ennek a felfogásnak megfelelően erősen kontúros megjelenésű. A húszas évek után munkái levegőssé váltak, a gazdag díszítés is elmaradt, helyét egyfajta szatirikus humor és az alakok erős Mozgásritmusa vette át. Műveivel több díjat nyer. A legtöbbet foglalkoztatott illusztrátorok közé tartozott. Az ő rajzaival ismerjük Tur- genyev, Gogol, E. T. A. Hoffmann műveit, a kortársak közül Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Balázs Béla, Móra Ferenc, Benedek Elek ez időben megjelent köteteit. Sok magyar népmesét illusztrált. Gyorsan, könnyen dolgozott. A rajz gondolatainak és érzéseinek természetes megnyilatkozása volt. Figyelme Magyarországon elsőként fordult az animációs film, a rajzfilm felé. A trükkfilmrajzolással a magyar népmeséket akarta népszerűsíteni. „Szeretném méltó ranghoz juttatni a népmeséket, mint ahogy Bartók és Kodály diadalra vitte a magyar népi zenét.” A harmincas évektől kezdve a díszlet- és jelmeztervezés felé fordult figyelme. 1935-től a Nemzeti Színház díszlettervezője volt, s a Madách Színház számára is dolgozott. Díszletei és jelmezei nagy dekoratív érzékéről és erőteljes díszítőkedvéről tanúskodik. Díszletei országos elismerést arattak, különösen a Roninok kincse, Shakespeare Szentivánéji álom, Madách Ember tragédiája, Ibsen Peer Gyint, Vörösmarty Csongor és Tünde, Moliére Képzelt beteg című művéhez készített díszlettervei. Tanítványait modern szellemben, a Bauhaus iskola hatását is közvetítve tanította az alkalmazott grafika minden műfajára. Élete utolsó szakaszában kiváló színpadi szakemberré vált, úttörő volt a plasztikus szín- padmodeli készítésében is. ö rendezte 1923-ban az első színpadművészeti kiállítást Szegeden. 1950-ben halt meg. Sokoldalú életműve tanítványain keresztül napjaink művészetére is hatott. Brestyánszky Ilona Szobrok Budapest parkjai, terei, utcái amolyan szabadtéri múzeumként sok száz köztéri szobrot őriznek. Mint valami hatalmas tárlaton — itt is, ott is feltűnnek emlékművek, szobor alakok. Vannak köztük jól ismertek, amelyek szinte jelképpé váltak. (A Szabadságszobor a Citadellán, a Budapest Centenáriumi emlékmű a Margitszigeten, a Tanácsköztársasági, az 1919-es emlékmű, a Marx- Engels szobor, Arany János, Petőfi Sándor, József Attila, Károlyi Mihály, Bartók Béla szobra. (Vannak kevésbé ismertek és szinte ismeretlenek. Egyik méreteivel ragad meg, a másik harmonikus szépségével, újszerű mondanivalójával. Neves szobrászaink alkotásai — Varga Imre, Kiss István. Vitt Tibor, Pátzay Pál, Szabó Iván, Medgyessy Ferenc, Me- locco Miklós — alkotásai épp úgy megtalálhatók, mint kevésbé ismert mesterek munkái. Vannak városrészek, kertek, amelyek valósággal bővelkednek műalkotásokban — ilyen a Margitsziget (A Művész-sétány sok szobor- portréjával), a Városliget régi és új szobrokkal, a Gellérthegy a Feneketlen-tó környéke, a Budai Várnegyed, a Városliget. az utcán Fővárosunkat csaknem ezer köztéri szobor díszíti. Barokk és mai szobrok sokasága. Az utóbbi negyven évben nyolcszáz szobrot állítottak fel. Ez Utóbbi tényt választotta témájául a Budapest Kiállítóterem tárlata, amikor is elkészítette a Negyven év köztéri szobrai Budapesten című reprezentatív kiállítást. A tárlaton a körterületen álló 543 szobor közül 200 szerepelt fotón, 70 pedig kisminták formájában. S térképen is jelezték, hol, milyen szobor található. Sokan bizonyára elcsodálkoznak egy-egy mű fotójának láttán, ismeretlen szépségek, érdekességek tárulnak fel előttünk, ismerős szobrok új oldalukról mutatkoznak meg. Mások az eredeti felkeresésére, megismerésére késztetnek. Igen értékes és forrásanyagul szolgálhat a jelen kiállításhoz kapcsolódó katalógus, amelyben Budapesten 1945 és 85 között felállított valamennyi szobor fotója és adatai szerepelnek. (Hasonló témájú kézikönyv 1936-ban készült, az akkor a fővárosban állt köztéri szobrok lexikonja.) (Hauer Lajos felvételei) Pándi Kiss J.: Korsós nő Varga Imre: Bartók Béla
