Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
1985. március 2. NÉPÚJSÁG 5 Hátrányos helyzetben Pedagógus ismerősöm dohog: — Vissza kéne valahogy adni, szerezni a napközi, a napközis nevelő rangját. „Értetlenségemet” látva hozzáfűzi azt is, hogy még lehet valamit tenni ennek a talán sosemvolt rangnak a biztosításáért. Miről van szó? Az általános iskolai fogadóórán az osztályfőnök mellett — természetesen — a napközis nevelő is részt vesz, illetve aktívan részt venne, ha az anyuka — miután az osztályfőnökkel jól „kibeszélgette” magát — dolga végeztével nem távozna. Arra már „nincs ideje”, az már nem érdekli, hogy a szakterminológiával problémás gyermeknek nevezett fiatalról a másik pedagógusnak — aki legalább ugyanannyi órát tölt együtt a nebulóval, és ugyanúgy részese a nevelésioktatási folyamatnak, mint a délelőtt tanító társa, — mi a véleménye. Hogyan is lenne ideje ezt megkérdezni, illetve a nevelőt meghallgatni, vagy egyáltalán miért tenné meg mindezt, amikor a napközinek, a napközis munkának fele annyi tekintélye sincs, mint amennyi joggal elvárható lenne. Az okok beláthatóak. Még mindig a gyermekmegőrző funkció van a köztudatban, ezért a napköziből el lehet kérni, el lehet vinni — mondván, az nem fontos — öt óra előtt a gyermeket. Néha még a foglalkozás megzavarásával is. (Csak azt tudnám, amelyik szülőnek ötig tart a munkaideje, az hogyan, milyen módon teheti meg ezt!) A „hátrányos helyzetet” növeli a bérkülönbözet, ami nem a napközis munka javát szolgálja. Igaz, néhány iskolában a rugalmas vezetés igyekszik — sikerrel — áthidalni mindezt, de ez még nem általános jelenség. Talán majd az iskolaotthonos oktatás elterjedésével, amiben a ma még délutános pedagógus is tanít, megoldódik a gond. Az okokat tovább kutatva, megállapítható, hogy maguk a nevelők is tehettek volna azért, hogy másként ítéljék meg a napközisek munkáját. Elvileg ugyan a legképzettebb tanítóknak, tanároknak kéne betölteni ezeket a státusokat, de a gyakorlat más. Általában azok kerülnek egy-egy csoport élére, akiket kapnak az igazgatók. Nem véletlen, hogy a képesítés nélkülieket — a „legalább ott nem árt” elv alapján — aztán a pályakezdőket alkalmazzák elsősorban. Akad olyan is, ahol az állásváltoztatóknak adódik ez a lehetőség, de van, aki kiosztott feladatként kapja. Természetes (?), hogy így az egyiknek nyűg, a másiknak teher, a harmadiknak pedig egy állandó készültségi állapot — mikor taníthatok? — ez a munka. Mindebből kiviláglik — gondolom .—, a presztízscsökkenés másik oldala, de a valósághoz tartozik az is, hogy a sokat emlegetett feltételek sem adottak. Ennyi minden — együttesen — okozza az előzőekben említett hátrányos helyzetet. Tudom, mindezek ellenére sokan akadnak olyanok, — a pálya derekán lévők, nyugdíj előttiek, vagy éppen nyugdíjasok —, akik szívesen vállalják, hogy hozzáértéssel, lelkesen, minden újra nyitottan, fogékonyan végzik ezt a nagyon nehéz, de szép feladatot. Ök a többség, és pontosan miattuk nem érthető az alábecsült szerep. Szó sincs ugyanis gyermekmegőrzésről, hanem igenis fontos személyiségformáló tevékenységről lehet beszélni. Kérem, ne csak azt érdeklődjék meg gyermeküktől, hogy mi volt az ebéd, hanem azt is, hogy mivel foglalkoztak a napköziben. A kép ugyanis így lesz, így lehet világos ... Közismert, — előbb említettem is —, hogy a tárgyi feltételek nem ideálisak (azt hiszem, most általánosíthatunk), de, hogy ezek között a meglévő körülmények között négis lehet jó munkát végezni, meg lehet újulni, sokan bizonyítják nap, mint nap. Nem árt figyelembe venni azt, hogy a kötött tanóra mellett — amelyen rögzítik, esetenként kiegészítik a délelőtt hallottakat — minden nap programját ugyanolyan precízen, ugyanolyan változatosan meg kell tervezni, mint a „csak” tanítónak. A kulturális jellegű tevékenység sokszínűsége, komplexitása mellett az úgynevezett kézműves — technikai foglalkozásokra is frisset, újat, manuális készséget fejlesztő, figyelmet lekötő munkát kell biztosítani. A játék-sportfoglalkozások megszervezésénél, illetve lebonyolításánál sem árt a változatosság, ugyanúgy, mint az iskolán kívüli programoknál, a sétánál, a mozi-, üzem- és egyéb látogatásoknál. Az előzőek — egyenként — egy-egy délután kerülnek sorra. Az ötödik nap sem kivétel azonban a szervezettség alól, ugyanis az úgynevezett szabad foglalkozásra hétféle lehetőséget, tevékenységi formát kell ajánlani a gyerekeknek. A siker, a tudást kiegészítő napközis tevékenység titka tehát abban rejlik, hogy a nevelők többsége mindezt megvalósítja. Közel húsz éve pályán lévő tanítónő ismerősöm tapasztalatát hallgatom: „A napközis nevelők közül eddig csak háromról — a vezető szakfelügyelőről, a napközis igazgatóhelyettesről és egy kollégámról — hallottam dicsérő szót”. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk e kijelentés igaz voltát — ismereteink szerint nem is tehetjük —, megállapítható, hogy szomorú tény ez. Annál is inkább, mivel, ha pedagógusberkeken belül is ilyen kevés elismerés jut ennek a munkának, akkor mi várható a körön kívül lévőktől. Bízom abban, hogy egyre inkább a jó megítélés kerül előtérbe. —sl— Ha valaki pár évtizeddel ezelőtt azt mondja, hogy három asszony és egy férfi négy óra alatt megfej négyszázhetven tehenet, azt a legenyhébben szólva is Háry Jánost megfölöző nagyotmondónak titulálták volna. Ma meg már azt mondják, hogy lehet ennél rövidebb idő alatt is kifejni ennyi jószágot. A decsi Egyetértés Termelőszövetkezet fejőházában három-négy óra közti idő alatt fejik meg az említett létszámú tehénállományt, attól függően, hogy az állatok aznap mennyi tejet adnak, vagy éppen hány jószág gyengélkedik. A fejőgépre való kapcsolás előtt minden tehénnél kézi próbafejést végeznek, hogy megállapítsák, nincs-e valami baj a tejjel. Ha adódik valami rendellenesség, akkor a fejést kézzel fejezik be, hogy a rossz tejet elkülönítsék a jótól. Ez a munka pedig növeli a fejest időt. A termelőszövetkezetben egyébként az elmúlt év során 2,9 millió liter tejet fejtek ki. Az elmúlt évek alatt fokozatosan korszerűsítették a tehenészeti telepet, miközben az állatállományt is átalakították úgy, hogy a legjobb egyedek maradjanak. Egy érdekesség: a legutóbbi próba- fejésnél az egyik tehén napi termelése harmincnyolc liter volt. A korszerűsítés ideje alatt alakították ki modern fejőházukat is, ahol képriportunk készült. CZAKÖ SÁNDOR Tőgy mosás, mintavétel, a fejőgéphez csatlakoztatás, és tőgymasizács
