Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-14 / 61. szám
A ^kongresszus küldötte Száraz István paksi tehenészeti telepvezető 1985. március 14. A paksi Dunamenti Egyesülés Tsz tehenészeti telepének vezetője, Száraz István a középiskolát a palánki mezőgazdasági szakközépiskolában végezte, diplomát 1970- ben szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Ezt követően azonnal a paksi szövetkezetben helyezkedett el, ahol abban az időben hagyományos istállókban tartották a jószágokat. A korszerű tehenészeti telepet 1973-ban építették, s ekkor nevezték ki Száraz Istvánt, az 530 férőhelyes telep vezetőjévé. A félig elkészült, és újonnan betelepített telep, a dolgozók irányítása, sok gondot és munkát jelentett. Amikor 1978-ban kötetlen tartásává alakították át az istállókat, ismét sok feladat hárult Száraz Istvánra. A jó munka eredménye: az elmúlt évben egy tehén laktációs termelése 5416 liter tej volt. Az oly sokat emlegetett olajárrobbanás után az idei tél csak megerősítette: nem elég építkezni, a szigetelésre is költeni kell. Éneikül milliók mehetnek veszendőbe. Két okból. Azért, mert szigetelés hiányában súlyosan károsodhatnak a csupaszon maradt berendezések, csövek, anyagok. És azért is, mert ha nem szigetelik megfelelően az épületeket, hiábavalóan fűtenek, kiszökik a meleg ajtón, ablakon, falon; hideg marad a lakás, iroda, gyár; a tüzelő meg csak fogy. Szükségtelen a szigetelés hiányából eredő hátrányok további taglalása, hiszen az elmondottak után egyértelmű: a szigetelés nem lehet az építkezésnek, a beruházásnak mellékes velejárója. Új építőanyagok A hazai szigetelőanyag- gyártás egyik bázisa a KOSZIG, a Könnyűbeton és Szigetelőanyag-ipari Vállalat. Termelési értéke meghaladta a másfél milliárd forintot, tavaly szép nyereséggel zárta az évet. Termékeikben az a közös, hogy szigetelőanyag valamennyi. Kizárólag a KOSZIG állít elő hőszigetelő gázbeton blokkot, Kazincbarcikán 400 ezer köbmétert. Halmajug- rán 563 ezer köbméter falazóelem készül 1987-től. A pernyebeton alkalmas családi ház, lakás, kiszolgáló egységek építésére. A Balaton északi partján található a vállalat bazaltgyapot központja. Teljes k^ paritással. dolgozik az idei évtől kezdődően az új svéd berendezés, amelyet itt állítottak üzembe. így már három gyártósor készít lakások, tetőterek, csövek szigetelésére alkalmas bazaltgyapotot. A legújabb gépek magas technikai szintet testesítenek meg, képesek úgynevezett csőhéj gyártására; a bazaltgyapotot vékony alumínium fóliával vonják be. Idehaza ez a termék a legkorszerűbb. Szívesen vásárolják a mezőgazdasági üzemek is, mert nem tartalmaz szerves anyagot, s emiatt a rágcsálók messze elkerülik azokat a gazdasági épületeket, amelyeket bazaltgyapottal szigeteltek, összesen 450 ezer köbméter bazaltgyapotot ad az országnak Tapolca. A KÖSZIG harmadik terméke, a perlit sokfelé hasznosítható. Legtöbbet — évente 220 ezer köbmétert — az építőipar használ fel, vakolatokhoz, válaszfalakhoz, hőszigetelő elemekhez, betonA telep vezetőjét — aki időközben a szarvasmarha- tenyésztő szakmérnöki képesítést is megszerezte — mindenekelőtt az ágazat problémái foglalkoztatják. Ügylá^adaléknak és közvetlenül is szigetelnek vele. Csak az kap hitelt Hogy mennyire előtérbe került a szigetelés, azt jól érzékelteti a következő tény is: két esztendővel ezelőtt szigetelőanyag-ipari szakmérnökképzés indult hazánkban, az ÉVM kezdeményezésére. Idén végez az első csapat. A szakmunkások ismeretének bővítéséről is gondoskodik a tárca. A továbbképző intézetben egy esztendeje ismerkednek az új anyagokkal és eljárásokkal, azzal, hogy miként kell a gyakorlatban alkalmazni a legújabb technológiát. Ennél is tovább ment a KÖSZIG. Elkészítette a kazánok, csővezetékek, az úgynevezett magasabb hőmérsékleten üzemelő berendezések szigetelésének házi szabványát, miként kell az anyagokat felhasználni, hogy azok valóban szigeteljenek. Az ugyanis kevéssé ismert, mert a szigetelőanyagok beépítése még nem jelenti azt: valóban szigetelt az épület, vagy bármi más. Számos tényező együttes jelenléte avagy együttműködése lehet csak eredményes. A vállalat összevetette az országban megvásárolható építőanyagokat, hővezető képességük szerint. Kiderült, a KÖSZIG gyártmányai állják a sarat, megfelelnek a legmagasabb követelményeknek is. Július elsejétől szigorú előírásokat, pontos határokat ír elő az építőanyaggyártóknak és felhasználóknak is az épület-hőszigetelési szabvány. Az építtetők csak abban az esetben kaphatnak az OTP-től hitelt, a tanácstól építési engedélyt, ha ezeknek a követelményeknek megfelel az építendő lakás, családi ház, épület. Megtérül a kiadás A szabvány előírja, milyen hőátbocsátási képességgel rendelkezzenek a falazatok, a nyílászárók, a födémek. Egyfelől azért, mert változatlanul az a népgazdaság érdeke, hogy a felhasználandó energiahordozók mennyisége ne nagyon növekedjen. Másfelől, az építtetőknek is az az előnyös, ha hőszigetelő anyagokat építenek be házukba, az esetleges többletköltség háromhat év alatt megtérül, hiszen hozzávetőlegesen 20 százalékos energiamegtakarítással számolhatnak. HORVÁTH TERÉZ, ja, hogy ez az ágazat az utóbbi időben elvesztette a rangját, hisz annak ellenére, hogy a mezőgazdasági ágazat exportjából 60 százalékkal részesedik, az ár, és egyéb szabályozók nem kezelik ennek megfelelően. Már az elmúlt évben romlott az ágazat nyereségtermelése. Mindezeken túl számtalan más, a szövetkezeti mozgalommal, a falvak szerepével, és a szakember-utánpótlással kapcsolatos probléma foglalkoztatja Száraz Istvánt. Ogy véli: a mezőgazdaságban, s főleg az állat- tenyésztésben dolgozó ifjú szakemberek nem rendelkeznek szabad szombattal, nem kapnak az ipari munkásokhoz hasonló támogatásokat, s ez az oka, hogy csökken a szakma vonzereje. Ennek egyik bizonyítéka: itt a tehenészeti telepen 52 év az átlagéletkor. Az igényekhez jobban igazodó menetrendek A Közlekedési Minisztériumban értékelték az új rendszerű menetrendi értekezletek tapasztalatait, s megállapították, hogy a korábbiaknál jóval szélesebb körben vitatták meg a megyékben az elmúlt időszak vasúti, közúti közlekedésével kapcsolatos kérdéseket, s tettek javaslatot az új menetrend elkészítéséhez. A megoldást sürgető kérések túlnyomó része az autóbusz-közlekedést érintette. Elsősorban a helyi közlekedés — főként a munkába és iskolába járás — feltételeinek javítását kérték, de sokan javasolták azt is, hogy jobban igazodjanak a járatok a kulturális programokhoz. A vasúttal kapcsolatban elsősorban a városkörnyéki forgalomban kértek módosításokat. A következő időszak menetrendjét — amely júniusban lép életbe — már elkészítette mind a MÁV, mind pedig a Volán. Ebben mesz- szemenően figyelembe vették a menetrendi értekezleteken elhangzott kéréseket, javaslatokat, s a lehetőségek szerint igyekeztek is érvényesíteni ezeket. A MÁV- nál alapvetően nem változik a menetrend szerkezete, az értekezletek is azt igazolták, hogy alapjában véve mindenhol kielégítőnek tartják a vonatok sűrűségét. Továbbra is naponta 2400—2500 vonat közlekedik az országban, az utasok igényének megfelelően azonban némelyik vonat indításának ideje kissé módosul. Ott például, ahol jelezték, hogy áttérnek a 40 órás munkahétre, korábban indítják a munkásokat hazaszállító szerelvényeket. Más kérésekre a megváltozott munkakezdéshez igazították a vonatindulást. Csongrád megyében például a telektulajdonosok kérésére a nyári menetrendben a hétvégeken „telkes” vonatokat indítanak Kiskunfélegyháza és Szeged között. A Volán vállalatok 200 új járatot indítanak a lakosság igényének megfelelően, ugyanakkor 170 járatot leállítanak a nem kellő kihasználtság miatt. Csaknem 300 helyközi járatot helyi járatként fognak közlekedtetni, több helyen hosszabbítják, illetve rövidítik a buszok útvonalait, s a korábbiaknál jobban igazodnak a munkába és iskolába járók igényeihez. Júliustól új szabvány Építkezés, hőszigeteléssel TOLM*'' _ NÉPÚJSÁG 3 Fa világ /. Egy vagonra nem jut tíz fillér állásdíj A dombóvári vasútüzemek közül tán a legpatinásabb a fatelítő üzem. A húszas évek elején kezdték szerelni a gépeket, s a MÁV-nak akkor kizárólagos szállítója, saját üzeme volt. Később a posta is belépett az akkori időkben a „vevők” közé, a sürgönypóznákat vitték innen... S amíg a fából talpfa lesz, hosszú az út. A fatelítő üzem valóságos favilág manapság, annak ellenére, hogy a fát — természetesen nem Dombóvár térségében nevelik, s nem innen szállítják. Az ország minden részéből, főleg a tölgyes erdőkből hozzák ide a nyers talpfát, már az erdőben méretre szabva, itt „csak” meg kell munkálni. Ennek első fázisa a vagon fogadása. Évente több ezer vagonban érkezik a talpfa, és a legsürgősebben kirakják, példa erre, hogy az elmúlt évben egy vagonra nem jutott tíz fillér (!) állásdíj. Iszonyatos szervezési munka állhat emögött. és még inkább az emberek nagy gyakorlata. Valamikor a vagonokból a talpfát kézi erővel rakták ki, egy ember aláállt a kettőhatvanas fa alá, s tartotta a két tenyerét, abba egy társa a vagonból beleengedte a 100— 150 kilós fát, és megindult, mint zászlóvivő — lobogózásnak mondták ezért e munkát — a máglya felé, és ott a helyére tette, ahol is egy másik a helyére igazította. Tizenhat sort raktak egybe, tehát körülbelül a két méter hatvan centis talpfát éppen csak el tudta kapni a „kalickán” álló ember a kapicskájával. S felhúzta, aztán a lobogózó szaladt vissza a vagonhoz. Hárman lobogóztak, tehát egy brigád öt emberből állt. Most két ember géppel végzi ezt a munkát. Szinte úgy tűnik, pillekönnyű fákat hordanak a géppel. Gép mindenütt, az ember csak „piszkálgatja" a fát. Az „S” kapocs nem tudja megfogni a repedést, ezért kell pántolni. Amikor készen van egy vagon kirakásával a brigád, a daru odavontatja a kívánt helyre az újabb szállítmányt, azt is fél óra alatt kidobják, helyére rakják. Ezt már a minősítés követi, majd pedig a kezelés. Az első tennivaló a talpfa különleges védelme. Évtizedeken át „S” alakú acélkapcsot vertek minden talpfa végébe, hogy száradás közben ne szakadjon száz felé, ne hasadjon ketté, hanem biztos alapja legyen a sínnek. Amikor már az újítómozgalom is leledzeni kezdett, akkor találták ki a pántolást. Kézzel, természetesen. Semmi gép nem volt e munkához. Két- két ember keze alá került a talpfa, egyik a méretre szabott, hordóabroncsnál erősebb pántot átborította a talpfa végén, aztán a társa a két vége alá tett egy újabb lemezt, és erre rávertek kalapáccsal. Vagy sikerült a munka, vagy nem. Legtöbbször nem. Most ezt a munkát is gép végzi. Keller Ferenc a pántológépet kezeli Igen szellemes pádról kerül a pántolókhoz a talpfa. A daru rakja meg a láncos A gyorsgatter öt perc alatt fűrészel különböző méretu deszkává egy négyméteres rönköt mozgópadot, és az, amint a kezelő kívánja, halad előre, nagy dübörgéssel döntve a pántológépekhez minden egyes talpfát, ami beérkezik. (Évekkel ezelőtt, amikor még keményfából könnyebb volt a beszerzés — nem minden talpfát pántoltak.) Itt egy- egy ember ügyes szorító géppel az előregyártott, fogasléc- szerű acélt beakasztja a gép egyik pofájába, a másikra is odaállítja, egy reccsenés, és máris összeszorítva a két vég, és félkézkalapáccsal kettőt kell ütni az összeszorító kapocsra, máris mehet az újabb munkafogáshoz, ahol a be- hordópadhoz hasonlóan van a géprendszer végén is egy ember. aki eligazítja az érkező pántolt fát, és beleüt egy szeget, amely fejébe az évszámot jelző két szám van vésve, pillanatnyilag még 84. (Ha sínek között, azaz a vágányon járunk, tapasztalhatjuk, hogy a talpfákat melyik évben kezelték Dombóvárott. Még 37-es szegfejet is látni imitt- amott, főleg a mellékvágányokon.) Amikor áthalad a pántológépen, és ismét kiskocsira kerül a talpfa, a következő állomás a kapacs. Itt különlegesen erős gép éles fogai alá kerül, s ott minden egyes fát két helyen, a leendő sínalátétnél valamivel szélesebben, de azonos mélységben kimarják, s így máris mehet a következő állomásra, ahol a fát tartósítják. Ezt, a végeredményben már fatelítőnek nevezhető üzemrészt a szó szerint kell érteni, mert minden fát itt telítenek ... De, erről a következő riportunkban szólunk részletesebben. PÁLKOVÁCSJENŐ Fotó: KAPFINGER ANDRÁS
