Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 27. szám. ARA: 2,20 Ft 1985. február 2., szombat Mai számunkból FOGLALKOZÁSA — VADÄSZ (4. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) FELSZÁMOLÁS közben (7. old.) HÉTRŐL HÉTRE, FŰTÉS NAPSUGÁRRAL HÍRRŐL HÍRRE (12. old.) (3. old.) Mit ígérnek a szerződések ? Ki ne emlékezne az elmúlt nyárra, amikor „égig” szök­tek a zöldségárak. A háziasszonyoknak mindennapos pa­nasza volt, hogy drága a paprika, a paradicsom, az ubor­ka, amelyekből pedig sűrűn szerettek volna vásárolni, s a család asztalára tálalni. A panaszkodók igazságát akkor sem vitatta senki, s mostanra az is kiderült, mi­ként terhelte a zöldség és a gyümölcs ára a családi költ­ségvetéseket. Az esztendő első nyolc hónapjában az árak 23 százalékkal voltak magasabbak, mint egy esztendővel korábban. Szerencsére, azóta érzékelhető változások következ­tek. 1984 utolsó négy hónapjában 7—8 százalékkal csök­kentek a zöldségfélék árai, s bár nem végleges adatok szerint, az elmúlt évben összességében mintegy 16—17 százalékos áremelkedésről beszélhetünk. Senkit sem vi­gasztal ugyan, de a közelmúltra visszatekintve sem egye­di jelenségről volt szó, hiszen 1980-ban is 17 százalék­kal emelkedtek a zöldségfélék és gyümölcsök árai az előző évhez képest. Vigaszt sokkal inkább az nyújthat, ha a közeljövőben mérséklődő árakon vásárolhatunk a piacon. Nos, erre minden remény megvan, hiszen tele vannak a raktárak zöldségfélékkel, gyümölcsből is elegendő van, s az idei esztendő első felében jobban igazodnak pénztárcánk­hoz az árak, mint tavaly. Ezt egyébként most is tapasz­talhatják ta piacjárók, hiszen lényegesen olcsóbban kap­nak zöldséget, gyümölcsöt, mint egy évvel korábban. Marad-e ez a kedvező irányt vett fordulat? — kér­dezik jogosan a vásárlók. Várhatóan igen, legalábbis a szerződéskötések idején erre lehet következtetni. A la­kosság fogyasztása szempontjából jelentős Zöldért-ter- vek szerint a szövetkezeti vállalat zöldségfélékből 20— 30 ezer tonnával, gyümölcsfélékből 50—60 ezer tonná­val nagyobb forgalmat készít elő, mint tavaly. Számot­tevő növekedés ez, hiszen az elmúlt évben összesen 600 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt árusítottak. Igyekszik termelői szerződésekkel biztosítani magá­nak a szükséges mennyiséget a konzervipar és a hűtő- ipar is. Mostanáig mindkét iparág a feldolgozandó mennyiségnek mintegy 70 százalékát leszerződte. A la­kosság szempontjából az is biztató, hogy a konzervgyá­rak készletéből is átcsoportosítanak árut, ha a piacokon ,.szorít a cipő”, s a szükségesnél kevesebb zöldségfélét kínálnak. Remélhetően erre nem lesz majd szükség, hi­szen bár a szántóföldi zöldségterület csökken, de a ta­valyinál nagyobb mennyiségre számítanak betakarítás után. Vontatottabban haladnak viszont a szerződéskötések a növénytermelésből származó termékeknél, így például a gabonaféléknél. A késedelmet persze magyarázza, hogy „csúszott” a betakarítás; s az érthető, hogy a kampány- munkák idején senki nem foglalkozott a következő évi szerződésekkel. Ám ez csak az egyik ok, s nem ad ma­gyarázatot az érdektelenségre. A gazdaságokban pedig az is tapasztalható. Nem érzékelik ugyanis a szerződések hasznosságát. A kenyérgabonának — a gyér piaci forgalmat leszámít­va — szinte egyétlen felvásárlói a gabonaforgalmi és malomipari váltanátok, amelyek anyagilag nem ösztön­zik a szerződéskötéseket. A kenyérgabonának akkor is annyi az ára, ha leszerződik a megtermelt mennyiséget, s akkor is, ha nem. A közeljövőben lejárnak a több éves szerződések is, de megújításuk pénzügyi ösztönzésének módját eddig nem dolgozták ki. Hasonlóan a kenyérga­bonához, a takarmánygabonák termeltetésének ösztön­zésiénél is lemaradt a gabonaipar, hiszen e termékeknek nem egyedüli felvásárlója, s a TSZKER és az ÁGKER jobb árat kínál a termelők nek. Persze attól nem kell tartani, hogy a gabonatermelési kedv mérséklődik, hiszen a jól jövedelmező növények közé tartoznak a kalászosok, másfelől az intenzív ga­bonatermelési program kedvező pénzügyi és műszaki lehetőségeket is kínál a fejlesztéshez. Ezzel együtt sem kellene lemondani a szerződéskötések ösztönzéséről, hi­szen azok termelési, értékesítési és felvásárlási bizton­ságot jelentenek termelőnek és feldolgozónak egyaránt. Jó példája az érdekeltség megteremtésének a húsipar, amely szerződéses felárakkal serkenti a sertéstartási kedvet. Ennek is következménye, hogy megszűnt az úgynevezett ciklikusság, s kiegyensúlyozott a tartás és a hizlalás. A tervek szerint az idén- mintegy nyolc és fél millió sertést vásárolnak fel, s ennek 80 százalékát szer­ződésekkel lekötötték már. Biztonságban érzik így ma­gukat a kistermelők, akik a meghizlalt sertéseknek a felét szállítják a vágóhidakra. Tenyésztői kedvüket jel­zi, hogy a téli hónapokban is jó ára van a malacoknak a piacokon. A tejipar is szerződéssel biztosította mostanáig a fel­vásárolható tejnek mintegy háromnegyedét. Az eddigi adatok szerint valamivel kevesebb tejre kötöttek szer­ződést a gazdaságok, mint tavaly, a szakemberek azon­ban az elmúlt évihez hasonló mennyiségre számítanak. A marhahizlalók és a baromfitartók termelési kedve is összhangban van a hazai szükségletekkel, és a külpiaci értékesítési lehetőségekkel. A gazdaságok termelési el­képzelései — mint azt a szerződések bizonyítják — egyeznek a népgazdasági tervékkel, így kiegyensú­lyozott ellátás, növekvő export várható. V. FARKAS JÓZSEF Koisztautyin Csernyenko nyilatkozata a genfi tárgyalások sikerének feltételeiről A március 12-én Genfben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások kilátásaival, valamint a két ország kapcsola­taival foglalkozott a Cable News Network (CNN) ame­rikai televíziós társaságnak adott interjújában Konsztan- tyin Csernyenko. Az SZKiP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöíksé- gémelk elnöke a kábedteleví- zióis társaság moszíkVai tu­dósítójához eljuttatott vála­szaiban megállapítja: a Szovjetunió számára nem kétséges, hogy a küszöbön- álló szovjet—'amerikai -tár­gyal ásóik céljairól és tárgyá­ról szüfleteitt magállapodás Objektív lehetőséget teremt a világűr militari zál ásán ak-megakadályozásával, vala­mint a Földlön folyó fegy­verkezési hajsza megfékezé­sével összefüggő kérdések komoly és eredményes meg­vizsgálására. A tárgyalások­ról szóló megállapodás ki­jelölte az addtt körülmények között az egyetlen lehetséges és helyes módozatot a nuk­leáris és a kozmikus fegy­verek problémájának megol­dására. Jelenleg elképzelhe­tetlen a nukleáris fegyverzet korlátozása, illetve csökken­tése a világűr militar i zál á- sának megakadályozását biztosító hatékony intézke­dések nélkül. Ezt a szerves összefüggést pontosan rögzí­ti a közös szovjet—-amerikai okmány. A szovjet vezető emlékez­tet arra, hogy a fontos meg­állapodás egyértelműen ki­mondja : azoknak az erőfe­szítéseknek a végeredménye, amelyeket a felek a fegyver- zetkonlátozás és csökkentés terén tesznek, a nukleáris fegyverek teljes felszámolá­sa kell legyen. A Szovjetunió következetesen szorgalmazza ezt, amióta csak az atom­fegyver megjelent — hang­súlyozta Osiemyenlko, s rá­mutatott arra, hogy az Egye­sült Államok mind ez ideig tárgyalni sem kívánt a nuk­leáris fegyverek teljes fel­számolásáról. A komoly, célra törő tár­gyalásoknak minden alapja megvan, s a legfontosabb feladat, hogy a gyakorlatban becsületesen és következete­sen — minden részletében — betartsuk a genfi megállapo­dás előírásait. A Szovjetunió ennek a követelménynek megfelelő utasításokkal lát­ja el küldöttségét, és ugyan­ezt várja el az amerikai fél­től is — hangsúlyozta Konsztantyta Csernyenko. Az Egyesült Államok „stratégiai védelmi kezde­ményezésével” kapcsolatban a szovjet vezető kifejtette, hogy ez Valójában támadó, agresszív jellegű elgondolás, s a benne szereplő „védelmi” kifejezés csupán játék a sza­vaikkal. Washington valódi célja, hogy lefegyverezze a másik felet, s egy nukleáris agresIsZió esetén megfossza őt a válaszcsapás lehetőségé­től. Más szavakkal: a raké- taelhánftó rendszer „pajzsa” mögé bújva biztosítani kí­vánja a maga számára egy büntetlen -nulkleáris csapás lehetőségét. Ez a korábbi, a katonai fölény megszerzését célzó irányvonal folytatása, éppen ezért -a Szovjetunió határozottan fellép az ilyen elképzelések és tervek ellen. Az olyan kijelentések, ame­lyek szerint -a fejlesztés egyelőre a tudományos kísér­letek keretein belül marad, pusztán a megtévesztést szolgálják. Konszta-ntyin Csernyenko leszögezte: a Szovjetunió képes megfelelő választ adni a washingtoni tervekre, s ha arra kényszerítik — a ko­rábbiakhoz hasonlóan — most is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megvédéimezze saját, vala­mint szövetségesei és barátai biztonságát. Látnli kell azon­ban, hogy a Világűr milita- rizál-ása semmissé tenné a nakétaelhárító védelmi rend­szerek korlátozásáról szóló, határidő nélküli szovjet— amerikai megállapodást, va­lamint sóik más, ma még ér­vényben lévő -nemzetközi egyezményt is. A világűr mi- litarizálása gyakorlatilag vé­get vetne a nukleáris fegy­verzetek korlátozása és csök­kentése folyamatának, s egy­ben elősegítené a fegyverke­zési hajsza minden irányú, ellenőrizhetetlen folytatódá­sát. A szovjet vezető válaszai­ban utalt árra, hbgy a Szov­jetunióban ismeretesek azok az amerikai kijelentések, amelyek jóval a tárgyalások megkezdése előtt, máris a ieküzdhetetlennek mondott akadályokat emlegetik, s az Egyesült Államok számára egyoldalúan előnyös rész- megállapödásök elérésére helyezik a hangsúlyt. A Szovjetunió — hangsúlyoz­za Kansztamtyin Csernyenko — reálisan szemléli a dolgo­kat, látja a nehézségeket és úgy véli, hogy a küszöbön- álló tárgyalásiak egyáltalán nem lesznek könnyűek. Ezek a nehézségek azonban le­küzdhetők. Ehhez -mindkét fél részéről jóakaratra, az ésszerű kompromisszum el­érésére irányuló készségre, az egyenlőség és egyenlő biztonság élveinek szigorú betartására van szükség. Természetesen megengedhe­tetlen, hogy a konstruktív tárgyalásokat gátló, a világ­űr militarizálásának meg­(Folytatás a 2. oldalon.) Selyemgyári pillanatok ■ Megyénk legrégibb üzemei közé tartozik a tolnai selyemgyár. Az itt dolgozók életébe, a bepillantást képriportunk az ötödik oldalon. mindennapokba nyújt In

Next

/
Thumbnails
Contents