Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-27 / 48. szám
1985. február 27. NÉPÚJSÁG 5 I A*. A Van aki elintézi egy kézlegyintéssel: gyerekség! Van aki Értelmező szótár után kapkod, van aki maga áll neki, hogy valamilyen meghatározást ötöljön ki. Annyi bizonyos, hogy a játék kellemes, szórakoztató időtöltés, amelyben az ember kipróbálhatja, másokkal összemérheti erejét, leleményességét, tudását, talpraesettségét, szerencséjét. Kiélheti benne képzelőerejét, játékos kedvét, bizonyos mértékig tehetségét, alkotókészségét, önkifejezési képességét is. Kikapcsolódást jelent a mindennapi tevékenységből, elszakadást a gondoktól, kötelezettségektől, szabadjára engedi az ember kedvét, rejtett készségeit, s ezáltal örömet nyújt gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A játék az ember egyik legősibb tevékenysége, amely hosszú, változatos utat tett meg napjainkig. Egy pedagógus levele Kérésükre örömmel írom le azt az élményemet, amely a „játékkal” kapcsolatosan nagyon pozitívan hatott rám. A „játék” szó tartalma, értelmezése sokféle lehet. Nevelő értéke igen jelentős. A közösség érzelmi életének egyik erősen alakító tényezője, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a közösség derült, vidám legyen, és ezzel erősen növeli a kollektíva személyiség- formáló hatását. Tagadhatatlan, hogy a játék varázsa hat minden korosztályra. Erre legjobb példaként a „Csepü-lapu-gongyola" játékos vetélkedőt tudnám említeni. 1982. májusában Tolna megye 8 községe — Bogyiszló, Decs, öcsény, Mórágy, lzmény. Kötesd, Sió- agárd és Gyönk — apraja-nagyja JÁTSZOTT. A tv gyermekosztálya felvételei és közvetítései nyomán részesévé váltak sokan az országban és határainkon túl is. 1984-ben újra pörgött a „kisbírók” dobverője és a kidoboló szöveg játékba hívta Heves és Tolna megye népét. És a játékhívogatóra sokan érkeztek. Autóbuszokon — különjárattal, saját kocsival, kerékpáron és gyalogosan is. Nemcsak a gyermek-korosztály jött, hanem az üzemekben dolgozók, az idős nagypapák, nagymamák, szülők, rokonok, hogy közös legyen az öröm. az élmény, melyet a játék nyújtott. Szurkolt a szülő a versenyző fiúnak, de szurkolt a gyermek a vállalkozó szülőnek és az egész közönség a játékban résztvevőknek. Szóval játszott a tantestület, a gyerekek, a szülők, a falu. Ennek a játéknak az volt a különös szépsége, hogy a közös élmény sikeréért versenyt futott a párttitkár, a tanácselnök, KISZ-titkár, tsz-vezető, üzemvezető, szakszervezeti bizalmi, szülő, tanár, úttörő egyaránt. Megfeszített izmokkal húzták a kötelet, győzték le az akadályokat, hogy közösségünknek örömet szerezzenek. S közben példát szolgáltattak — a legmeggyőzőbben — úttörőinknek, ifjúságunknak, hogy együttes erőfeszítésekkel szerzett élmény közelebb hozza egymáshoz az embereket, a generációkat. A felgyorsult élettempónk sem ellentétes a közös játék pozitív személyiségformáló lehetőségeivel. Gyönkön ezt bizonyították, akik merték vállalni, és példát mutattak ebben, akik segítették a szervezést. BOZSÓ JÁNOSNÉ általános iskola igazgató Gyönk Elmélyültél!?.. Figyelem, koncentráció, öröm, önmegvalósítás. Nekik a játék jelenti a munkát, akár köznapi, akár szerepjátékról van szó. Felvételeink Szekszárdon, a Kölcsey utcai óvodában készültek. Csűröm-bűröm, likrú likra Nem varázsige a címben foglalt néhány szó, hanem egy népi játék mondókája. Földesi János 73 és Tolnai József 64 éves madocsai lakosok emlékeztek ma is derűsen a Csűröm likra játékra, amit most közreadunk. Csoportosan, 6—7-en is játszhatják. A játékosok egy nagy körbe állnak, amelynek átmérője 5—6 méter is lehet. Képzeletbeli kör közepén egy lyukat fúrnak. Ebbe kell dugni egy-másfél méteres fapálcát, vagy vékonyabb botot. A kör kerületén is hasonló lyukakat fúrnak, de eggyel kevesebbet, mint a játékosok száma. A játék nyitásakor a kör közepén levő lyukhoz lépnek, és megfogják a botokat. Egyikük mondókába kezd: Csűröm- bűröm, likrú likra egy, csűröm-bűröm likrú likra kettő, csűröm-bűröm likrú likra három. Mire a háromhoz ér a számoló, a játékosoknak ki kell rántani botjaikat, és a külső lyukak valamelyikébe kell dugni. Kanásznak nevezik azt, akinek nem jutott lik. Az ő feladata a továbbiakban a középső lyukba helyezett szőrlabda őrzése. A játék menete az, hogy a kanász védi a labdát, amit a többi játékos el akar előle ütni. Ugyanakkor arra is kell figyelnie, hogy a külső, megüresedett lyukak valamelyikébe bedughassa saját botját, hogy szégyenletes feladatától megszabaduljon. Ez a likfoglalásos játék hosszú órákra biztosított mozgásos játékot a régi madocsai gyerekeknek. H nap 24 órájában... Kaltai Róbert színművészt, a Csiky Gergely színház tagját nemcsak Kaposvárott és „tájolásaik” színhelyein ismeri jól a közönség, hanem az egész országban. Tőle kérdeztük: — A színész számára mit jelent a játék? — A játék mindent jelent. A nap 24 órájában játszom. Ha bármilyen „civil” dologgal foglalkozom is, tudat alatt mindenféle megoldási módozat ötlik fel bennem. Néha, amikor alszom és álmodom, még olyankor is a játék körül forog minden. Nem szeretem a nagy szavakat, ezért is nehéz megfogalmazni életemnek ezt a nagyszerű ajándékát. Ügy érzem, hogy a színész esetében hamarabb hal meg az ember, mint megöregszik. Valahogy, a szó jó értelmében a színész örökké gyermek marad... mert mindig játszik. — A naponta újra születés az önmegvalósítás ? — Nekem ezek is túl nagy szavak. Az gyönyörű, hogy színészként nincs az életemnek két egyforma pillanata. S ha ennek létrejötte még oly nehéz is, mindig üdének, játékosnak és nagyon szépnek tűnik. S az is. — Másféle játék is van az életében? — Oh, hát vannak rendszeres játékaink a kisfiámmal — helyesebben a nagy fiammal, hiszen már hetedik osztályos —, Gáborral. — Hol szeret a legjobban játszani ? — Nehéz válaszolni erre is. Talán a legkedvencebb a színház. Van most egy előadói estünk Farkasházi Tivadarral. Járjuk az országot... Ez a műsorunk kicsit több, mint kabaré. Nemrég készült el egy magyar film, melyben kétbalkezes nyomozót játszom. • i ■ A decsi orvosi rendelő gyermek várójának fehér falát kedves állatfigurák nagyméretű színes fényképei, plakátok díszítik. Dr. Rippl Ilona gyermekorvost e képek szerepéről, a játék gyógyító hatásáról kérdem. — Feszültségoldó szerepet szántunk ezeknek — válaszolja a doktornő. Amíg itt várakoznak, azt az időt kell félelemmentessé tenni. A pécsi egyetemi városrész Rókus utcai körzetének gyermek- orvosi rendelőjében társadalmi összefogással, egy várótermi belsőépítészeti modellt hoztak létre. A tízéves tapasztalat igazolja, hogy az orvos-beteg kapcsolatra pozitívan hatott. — Mit változtatott ez a kísérlet ? — A nyomasztó mesterséges környezetet élő, zöld növényekkel dekorált ágas fa- törzssel tették természetessé. A mozdulatlanságot akváriummal elevenítették. A falakra családi környezetben vagy játszótéren önfeledten hancurozó gyermekek fotóit helyezték el. Orvosi műszerszekrényhez hasonló vitrines polcokba a gyermekek által iól ismert játékokat raktak. Így az eredetileg szorongást keltő szekrény már csábítóvá vált. Amikor a gyerek az orvos elé lépett, a kapcsolat megteremtésének alapjául szolgált a váróteremben eltöltött idő. Emlékeztetni lehetett a gyerekeket a halacskákra, a beteg, de nem síró babákra és a többire. Így vált a játék a gyógyítás eszközévé, mert könnyíti a pontos diagnosztizálást. Az oldalt készítették: Decsi Kiss János, Ékes László, Horváth Mária, Kapfinger András és Takács Zsuzsa. A nyolcfejű marslakó Az ember életének játékban leggazdagabb korszaka az iskoláskor. Ilyenkor szívesen kipróbál minden új játékot, és ezek közül aztán némelyik továbbkíséri egészen a felnőttkorba is. A legilletékesebbektől, a gyerekektől azt tudakoltuk meg, hogy mit jelent számukra ez a szabadidős tevékenység. Íme a szekszárdi II. számú Általános Iskola három tanulójának véleménye. Tarnóy György 7. osztályos: — Nekem unaloműző foglalatosság, amibe bele tudom élni magamat. Az jelenti a játékot, ha például a legóból összerakok egy olyan űrhajót vagy űrbázist, ami a valóságban még nincs meg. Ez a tevékenység, ami most játék, biztosan átnyúlik majd a felnőttkorba is, és akkor lesznek majd olyan dolgok, amiket meg tudok valósítani. Péri Györgyi 8. osztályos: — A Népek barátsága klubban társaimmal együtt más országok gyermekeivel levelezünk, és elég gyakran kérünk tőlük egy-egy játékot, amit aztán nemcsak mi tanulunk meg, hanem megtanítjuk a többi szakkörösnek is. A játéktanulást kiegészítő diavetítéses élménybeszámoló segíti más tájak, más emberek életének jobb megismerését ... Szeretnék érettségi után idegenvezető lenni, és úgy érzem, a klubban végzett munka jó alapot ad ehhez. Lengyel Levente 7. osztályos: — Számomra kikapcsolódás, szórakozás, nem kötött tevékenység. Ilyenkor elfelejtek minden gondot, csak az a fontos, amit abban a pillanatban csinálok. Mi jelent játékot? Nehéz választani. Legjobb a sport vagy az úszás, de ugyanúgy szeretek legózni is, mert ha akarok, akár nyolcfejű marslakót is kirakhatok. Az „illetékesek” véleményét hallva megfogalmazhatjuk, érdemes odafigyelni gyerekeink játékára, ugyanis Makarenko szerint: „Amilyen a gyermek a játékban, olyan lesz később sok tekintetben a munkában is”. Egész életen át... A bűvös szó, játék, az elvont fogalmon túl mindenkinek eszébe juttat valami mást is, gondolatok, sőt, gondolatsorok sorakoznak elő, melyek meghatározói mindig az élmények, az ember egyénisége, érzelemvilága. De vajon mit idéz fel a szakemberben, erre kértünk választ Schleinerné dr. Szá- nyel Erzsébet főiskolai adjunktustól. — Az ember egész életét végigkíséri a játék, így minden egyes korszakban megtalálhatók a jellemző típusai. Leghangsúlyosabb a 3— 6 éves óvodáskor, amikor központi tevékenységnek tekinthetjük, míg a felnőttkorban diagnosztikai és terápiás funkciójáról beszélhetünk. Előbbi annyit jelent, hogy a zárkózott, érzelmeit kifejezni nem tudó kisgyermek értelmi színvonala, gondolatai, vágyai játékán keresztül lemérhetők, megismerhetők. Folytatása a terápia, aminek célja közel kerülni a gyermekhez, feloldani, levezetni a vágyakat, alkalmat adni a cselekvésre.
