Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

1985. február 27. 2 rtÉPÜJSÁG Reagan Nicaragua-ellenes terve Mai kommentárunk Pakisztáni voksok Több ezer embert letartóztattak, hat tüntetőt pedig agyonlőttek — első pillantásra íme, ennyi a pakisztáni választások mérlege. Am ami az ellenzék által eleve megkérdőjelezett politikai mérleget — vagyis a vá­lasztások végeredményét — illeti, a katonai rendszer számára korántsem kecsegtető a voksok megoszlása. A hírek szerint a mandátumra pályázó 12 miniszter közül négy — a többi között a hadügyi tárca birtokosa — elveszítette képviselői helyét a 237 tagú parlament­ben. Kibukott a legnépesebb pakisztáni város, Karachi polgármestere is. A Mozgalom a Demokrácia Helyreállításáért elneve­zésű szövetségben 11 ellenzéki párt és csoportosulás tömörült, ök kezdettől fogva bojkottra szólították föl az ország 34 millió választópolgárát. Tervük részben sikerült is: különösen a városokban — ahol kevésbé tartottak a megtorlástól — rendkívül kevesen keres­ték föl az urnákat. Az első jelentések arról számoltak be, hogy a választásra jogosultaknak mindössze 30—50 százaléka adta le a voksát. Nem csoda, hogy ilyen nagy érdektelenség kísérte a választási komédiát. Amióta Pakisztán önállóvá vált — nem egészen négy évtizede —, csaknem 30 év a katonai diktatúrák uralmának a jegyében telt el. Ziaul Hakk tábornok 1977-ben ragadta magához' a hatalmat, még­pedig tekintélyes polgári politikustól, Ali Bhuttotól. Mint az általában lenni szokott, a tábornok annak ide­jén elkötelezte magát a polgári demokrácia helyreállí­tása mellett, de mind ez ideig nem tett érte semmit. A katonai diktatúra a mostani választásokon sem muta­tott engedékenységet. A pártok indulását nem enge­délyezték, csakis olyan „jó muzulmánok” kerültek föl a listákra, akik Hakk rendszerével szemben lojalitást mutattak, s a tábornokok parancsát gondolkodás nélkül teljesítik. Közülük kerülnek ki a Hakkhoz hű parla­ment tagjai, akik lényegében csak szentesítik a kato­nai rendszer törvényeit. Pakisztán helyzete azonban, különösen az utóbbi években mégis alaposan fölértékelődött. Washington számára nagyfontosságú, hogy olyan emberekből álljon az iszlamabadi vezetés, akik az USA stratégiáját hűen képviselik a térségben. S ez a stratégia mindenekelőtt a szomszédos Afganisztánt fenyegeti: pakisztáni terü­letről indulnak ki a kabuli rezsimet fenyegető ellen- forradalmi banditák, s ott szerveződnek a haladó afgán rendszer amerikai pénzen kiképzett és felszerelt újabb és újabb ellenfelei. Az el nem kötelezettek mozgalmá­ban vezető szerepet játszó India „szemmeltartása” is játszi könnyedséggel megvalósul Pakisztán területéről. Ziaul Hakk hű szövetséges. Nem. mintha némely washingtoni politikus számára nem lenne kedvezőbb, ha az iszlamabadi rezsimet szalonképesebb színben tüntethetnék föl. Egyelőre azonban a választási ko­média is elegendő ahhoz, hogy az Egyesült Államok bizonyos aggodalmas köreit meggyőzzék a pakisztáni helyzet demokratizálásáról. A most lezajlott erőpróba szépséghibáiról természetesen kevés szó esik az óce­ánon túl.. . GYAPAY DÉNES Leálltak a dunai jégtörők Reagan elnök „országos támogatást” akar szerezni a kongresszussal szemben a nicaraguai ellenforradalmá­rok segélyezéséhez — közöl­te a Fehér Ház egy magas beosztású tisztviselője új­ságírókkal. A tisztviselő egyúttal cáfolta azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint az amerikai kormány hivatalosan politikai mozga­lomnak ismerné el a kontrák szervezetét, és így nyíltan nyújthatna számukra anyagi segítséget. Azt is kijelentet­te, hogy egy „ellenkormány, megalakítása nem látszik célravezető eszköznek”. Elmondotta: hogy bár a kormány „számos megoldás­sal foglalkozik”, a leginkább célravezetőnek azt tartja, ha a kongresszus megadja a kért 14 millió dollárt a kont­rák „titkos” támogatására. Ami a diplomáciai rende­zés lehetőségét illeti, a Fe­Görögország Márciusban elnökválasztás Március 15-én elnökvá­lasztást tartanak Görögor­szágban — jelentette be az ország elnöki hivatala. Eredetileg májusra tervez­ték az elnökválasztást, azon­ban a döntést bejelentő köz­lemény szerint Konsztantin Karamanlisz államfő And- reasz Papandreu kormányfő és Konsztantin Micotakisz, az ellenzéki Üj-Demokrácia vezetője megállapodtak az elnökválasztás időpontjának előbbre hozatalában. Konsztantin Karamanlisz, a jelenlegi államfő még nem nyilatkozott arról, hogy je­lölteti-e magát az elnöki posztra. Politikai megfigye­lők biztosra veszik, hogy Karamanlisz indul az elnök- választáson és ismét megvá­lasztják a Görög Köztársa­ság államfőjévé. hér Ház képviselője szerint „Nicaraguának kell érdek­lődést mutatnia a Contado- ra-csoport javaslata iránt”. Mint ismeretes, a managuai kormány elfogadta a Conta- dora-államok első javasla­tát, a Washingtontól függő közéD-amerikai rezsimek azonban annak olyan módo­sítását követelték, amelyek Nicaragua számára elfogad­hatatlan feltételeket jelen­tettek, és sértették az ország állami szuverenitását. A szuverén államok bel- ügveibe való be nem avat­kozás elvének tiszteletben tartása az ENSZ-tagországok alapvető kötelessége, amely a világszervezet Alapokmá­nyából fakad — szögezte le Pérez De Cuellar főtitkár szóvivőié újságíróknak nyi­latkozva. A szóvivő a sajtó képvise­lőinek azon kérdéseire vála­szolt, hogy az ENSZ-ben Élesen bírálta az Amman- ban megkötött jordániai— palesztin megállapodást Rauf al-Kászem Szíriái miniszter- elnök, a kormány legutóbbi ülésén. Kászem szerint ez a megállapodás a „palesztin kérdés likvidálására irányu­ló terv”. Mint mondotta, a palesztinok és- a többi arab nép ezt a megállapodást — csakúgy, mint „minden más, az arab nemzettel szemben ellenséges tervet” — meg fogják hiúsítani. Az ammani megállapodás egyik résztvevője, Husszein jordániai uralkodó ugyanak­kor az osztrák televíziónak adott hétfői nyilatkozatában azt mondta: „Most lehetőség van arra, hogy a békefolya­mat végre helyes irányt ve­gyen”. Mindazonáltal „ha az elkövetkező hónapban nem történik előrelépés a béke­folyamat megkezdésében, a most felcsillanó lehetőséget talán mindörökre elszalaszt- juk”. Az ammani megálla­podással kapcsolatban Husz- szein kiemelte: Jordánia és a palesztinok most ismét miképp ítélik meg Reagan amerikai elnöknek a nicara­guai haladó rendszer meg­döntését célzó kijelentéseit. Reagan legutóbbi sajtóér­tekezletén alig burkoltan arról beszélt, hogy meg kell dönteni a managuai kor­mányt és egyúttal azt bi­zonygatta, hogy ez nem mond ellent sem az ENSZ, sem az Amerikai Államok Szervezete alapokmányának. A szóvivő rámutatott: az ENSZ főtitkára szerint a közép-amerikai helyzet ren­dezésére a Contadco-ccc- port tagállamainak békeerő­feszítései nyújtják a leg­jobb lehetőséget. Emlékez­tetett egyúttal arra, hogy a csoport négy tagállama — Venezuela, Mexikó, Kolum­bia, Panama — tevékenysé­gét az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának 530. számú határo­zata is támogatásáról bizto­sította. közösen léptek fel, és együt­tesen kifejezték készségüket arra, hogy „a BT öt állandó tagja védnöksége alatt meg­vitassanak minden olyan ja­vaslatot, amely elvezethet az Izraellel kötendő átfogó bé­kéhez”. Ennek távlati céljáról eze­ket mondotta: „Ha és ami­kor a területeket visszanyer­jük, a palesztinok élni fog­nak elidegeníthetetlen ön­rendelkezési jogukkal, mi­ként a jordániaiak is, a ket­tejük között létrejövő kon­föderáció alapján”. Ennek részleteiről nem volt hajlan­dó nyilatkozni, csak arra szorítkozott, hogy a konfö­deráció eszméje szerinte már gyökeret vert minden érintett gondolkozásában. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője hétfőn ismételten derűlátását fejez­te ki az ammani megállapo­dással kapcsolatban. Bar­nard Kalb, külügyi szóvivő szerint „amit eddig láttunk, az a helyes irányba tett lé­pés volt, de még hosszú utat kell megtenni”. Kádár János könyve idegen nyelveken A Corvina Kiadó — a Kossuth Könyvkiadó közre­működésével — hat nyelven megjelentette Kádár János „Szocializmus és demokrá­cia Magyarországon” című kötetét. A téma szerint vá­logatott beszédeket és cikke­ket a kiadók gazdag ország­ismertető és dokumentum­anyagokkal egészítették ki. PANORÁMA PÁRIZS A L’Humanité keddi szá­mában közölte azt az inter­jút, amelyet Aczél György, az MSZMP Poliltikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára, az FKP 25. kongresszusán részt vett magyar pártkül­döttség vezetője adott a lap számára. BRÜSSZEL Széles körű nemzetközi társadalmi tanácskozás kez­dődik csütörtökön Belgium­ban az európai békéről és biztonságról. Kezdeményező­je az Európai Biztonság és Együttműködési Nemzetközi Bizottsága. A tanácskozáson magyar küldöttség is részt vesz, dr. Bartha Tibor refor­mátus püspök vezetésével. BÉCS Heinrich Übleis lett Auszt­ria új építésügyi minisztere. Kari Sekanina, aki eddig az építési tárcát vezette, a múlt héten, miután pénzügyi sza­bálytalanságokkal vádolták, lemondott tisztségéről. Az 52 éves Übleis évtizedek óta dolgozik a postánál, amely­nek az utóbbi időben vezér- igazgatója volt. DAMASZKUSZ A szíriai külügyminiszté­riumba kérették hétfőn Jor­dánia damaszkuszi ügyvivő­jét a két ország határán va­sárnap történt incidens mi­att. Ismeretlen fegyveresek ugyanis a két ország határát Deraa térségében átlépve megtámadtak egy arra hala­dó gépkocsit, két utasát meg­ölték, egyet pedig megsebe­sítettek, majd visszamene­kültek jordániai területre. Az utóbbi napokban jelen­tősen mérséklődött a zajlás a Dunán, s a Budapest és a magyar—jugoszláv határ közötti szakaszon már csak szórványosan, a víztükörnek alig egy-két százalékát fe­dik úszó jégtáblák. Ezért kedden az Országos Vízügyi Hivatal intézkedésére visz- szatértek bajai készenléti he­lyükre a magyar szakaszon dolgozó jégtörő hajók. Folytatódik a vita az ammani megállapodásról Sajátos olvasmány az a csaknem másfél ezer olda­las kötet, amelyet az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma a napokban kül­dött meg a szenátus külügyi bizottságának, s amely a „Jelentés az emberi jogok gyakorlásáról az egyes or­szágokban 1984-ben” címet viseli. Tulajdonképpen nem más ez, mint egy igen di­cséretes törekvés meglehető­sen furcsává változott ered­ménye. Az Egyesült Államok törvényhozása ugyanis — a külföldi segélyről hozott tör­vény módosításával — egy évtizede kötelezte a külügy­minisztériumot, vizsgálja már meg, milyen országo­kat segélyez az amerikai ál­lam: olyanokat-e, akik tisz­teletben tartják az emberi jogokat, — vagy olyanokat, akik semmibe veszik azokat, merthogy az utóbbi kategó­riába tartozók nem érdem­lik meg a támogatást. Hamar kiderült, hogy a kép meglehetősen egyoldalú. A segélyezettek listáján ott sorakoztak a latin-amerikai diktatúrák, ott volt a dél­koreai rezsim, a Fülöp-szi- getek, és Izrael is, amely nem volt hajlandó végrehaj­tani még az Egyesült Nem­zetek Szervezete számos ha­tározatát sem... Gyorsan mó­dosították hát a törvényt úgy, hogy ezután már az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének minden tagállamáról készüljön hasonló elemzés — akkor talán mégsem lesz ilyen furcsa a helyzet. Hogy az Egyesült Államoknak ki adott jogot mások „bizonyít­ványának” kiállítására — az persze fel sem merült. A vizsgált szempontok is meglehetősen sajátosak vol­tak. Igaz, kiterjednek az alapvető jogok majdnem mindegyikére — de például hiányzik belőlük a munká­hoz való jog, amelyet pedig szintén alapos okkal lehet az emberek legalapvetőbb jogai közé számítani. Az is kide­rült, hogy az alapvető em­beri jogokat is lehet igen­csak sajátosan értelmezni, s ennek alapján ítélni eleve­neket és holtakat: a szocia­lista országok gyakorlatát, amelyek alkotmányban biz­tosítják az emberi jogok gya­korlását, lehet teljesen fi­I v gyeimen kívül hagyni, vagy lehet közöttük az amerikai elképzeléseknek megfelelő megkülönböztetéseket tenni — de nem kell feltétlenül fi­gyelembe venni a jogok ér­vényesülését olyan országok­ban, amelyekhez az Egyesült Államokat katonai, vagy po­litikai érdekek kapcsolják. Az idei jelentés is mint­egy tükörképe ennek a fur­csa, egyoldalú értelmezésnek. Latin-Amerikában például az amerikai külügyminisztérium szerint szinte csupa példás magaviseletű ország van — az egyetlen kivétel: Nicara­gua. Igaz, Pinochet Chiléié kap egy kis dorgálást, de pél­dául Salvador — ahol a ha­lálbrigádok még a Washing­ton által pártolt elnök em­bereit is irtják, s ahol a had­sereg repülőgépekről (ameri­kai fegyvereivel) válogatás nélkül lövi azokat a körze­teket, ahol „kommunistagya­nús” elemeket feltételez — már dicséretben részesül. Salvadorban — így a jelen­tés — „előrehalad a demok­ratikus átalakulás”. Guate­malában is minden rendben van. hiszen „szabad nemzet­gyűlési választásokat” tartot­tak és „az emberi jogok hely­zete általában javult”. Vi­szont Nicaraguában, ahol 13 politikai párt működik, a választásokkal — amelyeken az egyéb pártok 38 száza­lékot szereztek —, a jelen­tés szerint „komoly problé­mák voltak”, a kormány pe­dig „csuDa marxista forra­dalmárból” áll. Igaz, említés történik arról is, hogy a ni­caraguai ellenforradalmárok „a kormány szerint” polgári lakosokat gyilkolnak — de ha egyszer a kontrák vezetői ezt taeadiák, ugyebár mégse vonhatóak le „egyoldalú” következtetések... Lehetne sorolni még a pél­dákat, de valószínűleg eny- nvi is elég annak bemutatá­sára, mennvire lehet ob.i.ek- tívnek minősíteni a jelen­tést. Az igazság kedvéért hozzá kell persze tenni hogy nem minden megállapítás ilven egyoldalú. A tények elöl a szerzők sem tudnak mindenütt kitérni: nehéz lenne elhallgatni olyan ese­ményeket, mint a fülöp-szi- geti ellenzéki vezető, Aquino meggyilkolása, vagy a dél­afrikai feketékre leadott sor- tüzek. De az ilyen tények mellé igyekeznek sajátos „mentségeket” felsorakoztat­ni, — hiszen ezekhez az or­szágokhoz Washingtont kü­lönleges érdekek fűzik. Az a magas beosztású kül­ügyi tisztviselő, aki a je­lentésről az újságírókat tá­jékoztatta, maga is elismer­te, hogy akadnak azért olyan „fontos szempontok”, ame­lyek a szerzőket a valódi kép „nem tökéletes” bemutatásá­ra ösztönözték. „Ha elítéljük azt, ami a Fülöp-szigeteken történik, akkor azt is meg kell fontolnunk, mi jöhet a jelenlegi rendszer után. Egy kommunista kormány?” — tette fel a kérdést a kor­mánytisztviselő — s Wa­shington szempontjából ez a kérdés jogosnak tűnik. De különben is, jelentés ide, jogok oda, ha a Penta­gon úgy látja jónak, hogy a legvéresebb diktatúra <s kapjon katonai segélyt, ak­kor az emberi jogok vajmi keveset számítanak. Ezt pél­dázza Guatemala esete is: ez az ország „demokratikus fejlődése” eredményeként már jövőre, csaknem száz­szor annyi katonai segélyt kaphat, mint az idén... Nincs szó benne a libanoni lakosság ellen elkövetett iz­raeli törvénytelenségekről, terrormódszerckről sem Ami kimaradt a jelentésből: fiatal tüntetők Brüsszelben a növekvő munkanélküliség ellen tiltakoznak

Next

/
Thumbnails
Contents