Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

e népújság 1985. február 26. Később indul a megyeb^jnokság A Tolna megyei Labda­rúgó Szövetség versenybi­zottsága a rendkívüli idő­járási viszonyokra való te­kintettel úgy döntött, hogy az 1984—85. évi megyei fel­nőtt és ifjúsági labdarúgó­bajnokság tavaszi idényé­nek kezdési időpontját el­halasztja. A bajnokság ta­vaszi idénye 1985. március 17-én kezdődik, a sorsolás szerint erre a napra kiírt (3. forduló) mérkőzésekkel Az elhalasztott mérkőzés ügyében a következő hatá­rozatot hozta a versenybi­zottság: az 1985. március 3-ra kiírt fordulót június 16-án, a március 10-re kiírt fordulót pedig június 23-án kell megrendezni. Kosárlabda NB II Hatból négy pont Dombóvári VMSE—Péti MTE 109-64 (59-28). Dombó­vár, 100 néző. V.: Szamosi, Váradi. DVMSE: Ács (16), Kollár (12), Tamási (21), Lo­vász (6), Czimbalek (18). Csere: Jászberényi (12), Bá- lind (15), Bosznai (6), Ha­raszti (—), Soós (3). Edző: Horváth Károly. A mindvé­gig egész pályás letámadást alkalmazó listavezető rá- kényszerítette játékstílusát, akaratát ellenfelére. A ruti­nos játékosok alkotta péti együttes csak időnként tu­dott ellenállni a szellemesen kombináló és megbízhatóan jól dobó DVMSE-nek. A sor­rendben negyedik három számjegyű győzelemmel zá­rult találkozón a 100. pon­tot Ács érte el. Jók: Tamá­si (a mezőny legjobbja), Jászberényi, Czimbalek. Bonyhádi MSC—Péti MTE 75-55 (45-21). Bonyhád, 100 néző. V.: dr. Garamvölgyi, Mániái. BMSC: Harsány i (16), Nagy (—), Vanya (21), Lengyel (13), Kishonti (10). Csere: Palkovics (12), Orosz­ki (3), Biszak (—), Vajda (—), Fláding (—). Edző: dr. Ábrahám János. Az első fél­időben megszerzett jelentős bonyhádi előny után a má­sodik játékrészben már könnyebben játszott a pálya- választó csapat. Mint kide­rült, ez is elég volt a biztos, 20 pontos győzelemhez. Jók: Vanya, Palkovics, Lengyel. Kandó Főiskola—Atom­erőmű SE 89-71 (54-34). Paks, 200 néző. V.: Szíjártó, Schmied. ASE: Hovorka (21), Tóth (15), Antoni (17), Jégh (4), Schmidt (14). Cse­re: Krasznai (—). Edző: Hesser Zoltán. Végig tartani tudta első félidei előnyét a fővárosi csapat, és a látottak alapján rászolgált győzelmé­re. Jók: Hovorka, Tóth, An­toni. Iskolai sport Nagysikerű iskolai tömeg­sportversenyt rendeztek a bonyhádi III-as számú álta­lános iskolában. Az „Uccu neki, vesd el magad” elne­vezésű versenyen hét álta­lános iskola csapata szere­pelt. Végeredmény: Kisdobosok: 1. Bonyhád, Il-es iskola, 2. Bonyhád, III-as iskola, 3. Bonyhád, I-es iskola, 4. Nagymányok, 5. Mórágy, 6. Cikó, 7. Kakasd. Úttörők: 1. Bonyhád, I-es iskola, 2. Bonyhád, III-as iskola, 3. Bonyhád, Il-es iskola, 4. Nagymányok, 5. Mórágy, 6. Kakasd, 7. Cikó. Hexasakk A feleség megleckéztette a magyarokat Cselgáncs Rangsorverseny Szekszárdon Nagy meglepetéssel végző­dött a II. varsói nemzetközi hexasakk-verseny: a teljes magyar élgárdát megelőzve, Grazyna Mackowiak, az ex- Európa-bajnok Mackowiak felesége nyerte a „mestercso­port” küzdelmét. Férje ezút­tal a főbírói teendőket látta el, s nem indult a versenyen. Így a feleségre hárult a fel­adat, hogy felvegye a ver­senyt a legjobb külföldi hexá. sokkal. Ami évek óta nem sikerült Marek Mackowiak- nak, az sikerült a feleségé­nek: versenyt nyert a ma­gyarok előtt. E szépséghibától eltekintve a magyarok helyezése a mes­tercsoportban jónak mond­ható, bár teljesítményük erő­sen ingadozott a kilenc for­duló során. Kezdetben Buzási tartotta a lépést a lengyel sakkozónővel, azután a másik bátaszéki, Rudolf érte utol Grazynát, s az utolsó forduló­ig együtt haladtak. Ekkor ke­rült sor a Buzási—Rudolf házi rangadóra. Az Európa- bajnok ezúttal az átlagosnál is többet kockáztatott, s ifjú ellenfele életében először le­győzte őt, bizonyítva, hogy a Bátaszék Kupán elért győzel­me nem a véletlen műve volt. A „B”-csoport 26 résztve­vője 9 fordulós svájci rend­szerben küzdött a pontokért és a helyezésekért. Színeinket itt is három hexázó képvisel­te, váltakozó sikerrel. A ver­senyt végig vezetve, megér­demelten nyerte a csehszlo­vákok igen tehetséges, ifjú sakkozója, Czékus András. Sziráki Lászlónak volt egye­dül esélye, hogy megelőzze ellenfelét, de az utolsó előtti fordulóban váratlanul vesz­tett, s így csak második lett. Kolozsvári és Vámosi mélyen tudása alatt szerepelt, 4,5 il­letve 4 ponttal csak a mezőny második felében végeztek. A versenyt színesítette a hagyományos lengyel szám­nak számító villámverseny. E műfajban eddig verhetetlen volt az ex Európa-bajnok Ma­rek Mackowiak. A tizenkettes döntő azonban ezúttal kelle­mes meglepetésre szép ma­gyar sikert hozott. Sziráki László 100 százalékos teljesít­ménnyel végzett az élen. Jól helytállt a döntőbe jutott másik két magyar, Rudolf és Buzási is. A mestercsoport végered­ménye: 1. Grazyna Mackowi­ak 6,5, 2. Buzási József 6, 3. Rudolf László 5,5, 4. Botkó Imre 5, 5. Marek Mandecki (lengyel) 5, 6. Gyarmati Ti­hamér (csehszlovákiai) 5, 7. Waldemar Seliga (lengyel) 4,5, 8. Andrzej Orlowski (len­gyel) 4,5, 9. Slawomir Bitner (lengyel) 3, 10. Luigi Bignotti (olasz) 0 ponttal. A „B”-csoport végeredmé­nye: 1. Czékus András (cseh­szlovákiai) 6,5, 2. Sziráki László 6,5, 3. Jerzy Pjaczek (lengyel) 6, 4. Ryszard Mac­kowiak (lengyel) 6, 5. Kazi- mierz Schmidt (lengyel) 6, 6. Jan Zajaczkowski (lengyel) 5,5 ponttal. A villámtorna végeredmé­nye: 1. Sziráki László 11, 2. Marek Mackowiak 9, 3. Ru­dolf László 8, 4. Grazyna Mackowiak 7, 5. Buzási József 7, 6. Kazimierz Schmidt 6 ponttal. Labdarugó TftEVff Kupa A Tengelic, a Bonyhádi Pannónia, valamint a TÁÉV SK és a Szekszárdi Dózsa ifjúsági csapata részvételé­vel ötödik alkalommal ren­dezték meg Szekszárdon a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat sportegyesüle­te által felajánlott kupáért a labdarúgó teremtornát. A TÁÉV Kupa szoros, izgalmas körmérkőzéseket hozott. A házigazda, rendező egyesület csapata ezúttal nem engedte kicsúszni kezéből a díszes trófeát. Szekszárdon szombaton, a Tartsay utcai edzőteremben rangos cselgáncsversenyre került sor. Úttörő II. és III. korosztályban 120 versenyző mérte össze tudását három tatamin, kilenc egyesület — Kiskőrösi SE, Bajai SK, Pé­csi VSK, Siklósi SE, Barcs, Beremend, Kaposvári Dózsa, Bonyhádi MSC és Szekszár­di Dózsa — színeiben. A körzeti rangsorverse­nyen a Szekszárdi Dózsa és a Bonyhádi MSC verseny­zőinek eredményei: Úttörő II.: 38 kg: ... 2. Szomolai Csaba, 3. Győri Gergely. 41. kg: ... 3. Petries Szilveszter, ... 5. Barcs József. 49 kg: 1. Mészáros Miklós, 2. Feke­te Gábor. Úttörő III.: 32 kg: ... 3. Molnár József (BMSC). 35 kg: 1. Fülöp György, ... 5. Bán József, 38 kg: ... 2. Micskó László. 41 kg: ... 3. Péter Miklós (BMSC). 45 kg: ... 3. Lux Károly és Kohári Tibor, 5. Szőcs László. 49 kg: ... 4. Dohóczki György. • Szombaton Budapesten rendezik a cselgáncs Hungá­ria Kupát. Ezen a Szekszár­di Dózsa három első osztá­lyú versenyzője is indul. Tóth László 71 kg-ban, Han- gyási László 78 kg-ban, va­lamint Boda János +95 kg- ban lép tatamira. A bírói kéz jelzi: folyamatban a leszorítás Eredmények: TÁÉV SK— Tengelic 3-1, Sz. Dózsa ifi— Tengelic 5-2, TÁÉV SK— Sz. Dózsa ifi 3-1, Bonyhádi Pannónia—Sz. Dózsa ifi 3-3 (hétméteresekkel a Dózsa ifi nyert), Bonyhádi Pannónia— Tengelic 5-2, TÁÉV SK— Bonyhádi Pannónia 1-1 (hét­méteresekkel a Pannónia csapata nyert). Végeredmény: 1. TÁÉV SK 7, 2. Bonyhádi Pannónia 6, 3. Sz. Dózsa ifi 5, 4. Tenge­lic 0 ponttal. A legjobb ka­pusnak járó különdíjat Hol­ler (Sz. Dózsa) kapta. A gól­királyi címet Beke (TÁÉV A győztes TÁÉV SK csapatkapitánya, emeli a kupát Molnár magasba SK) szerezte meg, a legjobb mezőnyjátékosnak pedig Kiss (Bonyhádi Pannónia) bizo­nyult. Az úttörő II. korcsoportban Szomolai Csaba (szemben) második helyen végzett A campomanesi vedelem Mi lesz a sakkvilágbajnoki mérkőzés sorsa? Sí Világkupa-versenyek, jégtánc, a téli sportok min­den változata torlódott egy­másba, s közben csendesen zajlott, szinte időtlen-idők óta egy másik világbajnok­ság: Anatoli j Karpov és Garri Kaszparov párviadala. Az elejét már szinte el is felejtettük, olyan volt már, mint a búvópatak. Azután február 15-én hirtelen a fel­színre tört: a sporttudósítá­sok élén azt olvastuk, hogy ezen a napon Florencio Cam- pomanes, a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke sajtó- értekezletet tartott Moszkvá­ban, s bejelentette: rábízott jogaival élve úgy döntött, hogy a maratoni küzdelmet félbeszakítja, nincs tovább. Egy világbajnokság úgy ért véget, hogy nincs vége, egyelőre. Páratlan dolog a sport történetében. A pás­ton lévők —, amint a tudó­sításokból kitetszik —, nem­igen értenek egyet az elnök­kel. „Mi ez a színjáték?” — kérdezte Kaszparov. Karpov pedig levelet írt Campoma- nesnek: úgy véli, hogy álta­lános érdek lenne a mérkő­zés folytatása. Fischer különcködései Legutoljára a hetvenes években tört ki ekkora vihar a sakkvilágbajnokság körül. Robert James Fischer, azaz Bobby Fischer nevéhez fű­ződött, aki 1972-ben átütő, maradéktalan előmérkőzé- sek után Borisz Szpaszkijjal vívott meg a világbajnoki címért. Egy nappal később érkezett Reykjavíkba, min­dent kifogásolt, a világ saj­tója vele volt tele, vele, il­letve a sakkal — furcsa mó­don tehát ez a sportág így a visszájáról' köszönhet egyet- mást az amerikai fenegye­rek különcködéseinek. A folytatás nem kevésbé viha­ros. 1975-ben az új világbaj­nok jelölttel kellett volna ki­állnia, ő azonban — időn túl, elkésve — olyan javaslato­kat nyújtott be a Nemzet­közi Sakkszövetségnek a le­endő párosmérkőzések lebo­nyolítására vonatkozóan, hogy azokat végül is eluta­sították. Erre lemondott vi­lágbajnoki címéről. Az új világbajnokot a sportág tör­ténetében először minden to­vábbi küzdelem nélkül nyil­vánították azzá. Anatolij Karpovnak hívták. Ez a sakkdiplomáciai csa­tározás 1974-ben folyt, a Nemzetközi Sakkszövetség ekkor hívott össze először rendkívüli kongresszust; Anatolij Karpovot pedig 1975-ben avatták samoionná. Ezeket az éveket a sakk tör­ténete legválságosabb idejé­nek nevezi a szakirodalom. Anatolij Karpovnak úgy látszik, az a sors jutott, hogy két válságos időszak egyik főszereplőjévé váljék, hiszen a mostani események is egy­szer minden bizonnyal a vál­ságos jelzőt kapják. De te­gyük hozzá mindjárt: Kar­pov a legkevésbé tehet róla, sőt a kihívó, Garri Kaszpa­rov sem fekete bárány, még- csak nem is pöttyös. Vétle­nek. Hat hónap — 1654 lépés A világ két legjobb sak­kozója ült le egymással szemközt 1984. szeptemberé­ben, s mindvégig sportszerű­en küzdött. Egy azonban bi­zonyos: ilyen mértéktelenül hosszú sötét-világos bábu­váltogatásra még sohasem volt példa: 48 játszma, 1654 lépés hat hónap alatt, s mindössze 8 győzelem. Igaz, úgynevezett szalonremikről — taktikai és békés döntet­lenekről — szó sem volt, ilyesmivel korántsem vádol­hatok az ellenfelek. Mind­kettő a világ legtermészete­sebb módján győzni akart. Egyik sem tehette: a párbajt Florencio Campomanes meg­szakította a sakkozók fizikai és pszichikai erőforrásainak kimerülésére hivatkozva. Campomanes védelmet al­kalmazott. A nimzoindiai vé­delem után egy újabb véde­lem neve került a sakktör­ténelem lapjaira: a campo- manesié. Mindez azonban túlontúl friss a sakktörténelem szem­szögéből, a kimenetel egyelő­re bizonytalan. A híradások nem egyértelműek, de egy­értelmű a sakkvilágbajnok­ságok eddigi története. Ép­pen Anatolij Karpov volt az, aki 1978-ban a Fülöp-szige- teken, Baguióban, Korcsnoj- jal az addig leghosszabb ide­ig tartó párosmérkőzést vív­ta: 93 napig tartott, 32 par­tit játszottak, s az utolsón dőlt el a világbajnoki cím sorsa. 5:5 után Karpov 6:5- re győzött. Új szabályzat 1981-ben a világbajnok ki­hívója ismét Korcsnoj volt. A Meranóban vívott küzde­lem viszont a legújabb kor legrövidebb párviadala volt: a hétszeres Oscar-díjas Kar­pov október 21-től november 20-áig mindössze 18-szor ült le Korcsnoj jal szemközt, s 6:2-re diadalmaskodott. A leghosszabb és a legrövidebb ideig folyó küzdelem egya­ránt a Nemzetközi Sakkszö­vetség 1975 márciusában a hollandiai Bergen aan Zee- ban összehívott rendkívüli kongresszusának a határoza­ta alapján zajlott. Korábban 24 játszmában mérte össze erejét a világ két legjobb sakkozója, ekkor döntöttek úgy, — Fischer, illetve az amerikai küldöttség előter­jesztésére —, hogy a partik számát nem korlátozzák. Fischernek azonban egyéb kikötései is voltak, amelye­ket a FIDE tagsága nem sza­vazott meg, ily módon kapta meg a világbajnoki címet Anatolij Karpov. Ezt köve­tően azonban a FIDE külön­bizottságot hívott össze a vi­lágbajnoki párosmérkőzés új szabályzatának kidolgozásá­ra, amelynek Karpov is tag­ja volt, s amely a ma is ér­vényben lévőt megszerkesz­tette: a világbajnoki páros­mérkőzés mindaddig tart, amíg az egyik fél nem nyer meg hat játszmát úgy, hogy két pont köztük a különb­ség. Karpov a sakktörténelem 12. világbajnoka. Hivatalos sakkvilágbajnokot először 1886-ban avattak Wilhelm Steinitz személyében. A sam- pionoknak — Botvinnik ja­vaslatára, 1948 óta — há­rom évenként kell megvé­deniük címüket. Ám ha há­roméves ciklusokban a pá­rosmérkőzések szabályzata nem pontról-pontra ugyanaz — a Nemzetközi Sakkszövet­ség újra meg újra fölülvizs­gálja, módosítja, s ebbe a sportág mindenkori elsőszá­mú embere is beleszól, jogos jogait figyelembe veszik (lásd például Botvinnik ja­vaslatát). A most érvényben lévő tízesztendős. Lehet, hogy nem éri meg a tizen­egyedik évet? Újabb küzde­lem várható tehát a sakk­világbajnoki cím sorsát ille­tően, egyelőre azonban nem a hatvannégy kockán. Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents