Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

1985. február 26. ÜÉPÜJSÁG 3 Bizonyára vannak oiya­-----------I------- nők — és fel­tételezhetően nem is elha­nyagolható számban —, akik a címet is valamiféle kétke­déssel fogadják. Egyfelől, mert úgy tartják, ha valami, akkor a műszaki fejlesztés az a terület, ahol kizárólag a műszaki szakemberek (azok közül is a legmagasabb képe- sítésűek) számára osztható kártya. Mindenki más csak laikus, jobb esetben élvezője a kvalifikált emberek pro­duktumainak. Nem lehetünk bizonyosak azonban abban sem, hogy egyes pártszerve­zetek nyilván más megközelí­tésből, de ugyancsak rendkí­vül szerénynek tartják azokat a lehetőségeket, amelyeket a politikai eszközök nyújthat­nak a műszaki haladásért. Ez ek amolyan pozícióhoz kötött féligazságok, s már ön­magukban is indokolják, hogy egy-egy gondolatot fel­vessünk: hogyan fogható fel a műszaki haladás és a poli­tikai tevékenység, legfőkép­pen is a mindennapok gya­korlatában. Az egyik, talán legfontosabb éppen az, hogy egyértelmű legyen, kinek a feladata a gyártmányok fej­lesztése, a technikai beren­dezések, gyártási eljárások korszerűsítése, a termelési, gazdálkodási folyamatok szer­vezettségének fokozása, az emberek általános és szakmai műveltségének növelése. Vagyis a műszaki fejlesztés különböző elemeinek olyan irányú felhasználása, amely végső soron biztosítja, hogy anyagi, szellemi erőforrá­sainkkal versenyképes termé­keket állítunk elő, megköny- nyítjük a nehéz fizikai mun­kát, s nem kevésbé környe­zetünket, életünket. Egyszerű lenne, ha a mű­szaki haladás ügyét kizárólag a tudományos kutatókra le­hetne osztani. Éppen a fej­lesztés, korszerűsítés komp­lexitásából adódik, hogy ez aligha vezetne célhoz. A tár­sadalom minden tagjának megvan a munkamegosztás­ban vállalt, és a kellően kö­rülhatárolt felelőssége. Köl­csönös bizalmon alapuló együttműködés nélkül a leg­ragyogóbb találmányok, újí­tások, elképzelések sem vál­nak versenyképes termékké, értékalkotó tevékenységgé. Napjainkan a pártszerveze­teknek szembe kell nézniük azzal, hogy a tudományos, technikai forradalom követel­te szervezeti, technikai válto­zásokért, minden új alkal­mazásáért a szó nemes és jó értelmében valóságos harcot kell folytatni. A mai szinten a technikai korszerűsítés a dolgozó em­ber alapvető érdekeit is érinti. Olyan kérdéseket vet fel, hogy szükség lesz-e az adott helyen a munkájára, elegendő-e a szakmai tudása az új feledatokhoz? Meg­annyi kérdés és gond, amely­re éppen a dolgozók támogató magatartása elnyerése érde­kében időben választ kell ad­ni. Mindez jelzi egyben azt is, hogy a műszaki fejlődés társadalmi hatásának reális felmérése és számba vétele egyenrangú fontosságot kap azzal, amit a technika, tech­nológia terén elérni vagy megváltoztatni szándékozunk. A pártszervezetnek ezzel és ezáltal kell eljutni arra a következtetésre, hogy a mű­szaki haladással egy időben növekszik az érte és javára kifejtett politikai tevékenység szerepe is. A társadalmi, műszaki---------------------------- haladás kölcsönhatásából és mélysé­ges összefüggéseiből követ­kezik, hogy a pártszerveze­teknek élen kell járniok az újért, a jobbért való küzde­lemben. Sok-sok példája van annak, hogy az egyes párt- szervezetek hogyan segítik a munkahelyeken a műszaki fejlesztési koncepciók kiala­kítását, az ennek megfelelő szakmai átképzést, az embe­rek esetleges pályakorrekció­ját, a teljesítménycentrikus értékrendek megteremtését, a szakmai hiúság és féltékeny­ség különböző megnyilvánu­lásainak visszaszorítását. Nem hat az újdonság ere­jével, mégis idekívánkozik, hogy a műszaki fejlesztés — bár az emberi munka örök kísérője — nem választható el az ország általános helyze­tétől, gazdaságpolitikájától. Az adott időszak lehetőségei ugyancsak behatárolják a műszaki haladás lehetséges irányát, célját, szintjét, vagy­is mozgásterét. Ennek tudata és tudatosítása kiváltképpen azért fontos, hogy tértől-idő- től függetlenül, esetleg éppen hangulatunktól vezérelve ítél­jük meg elért eredményein­ket, és főképpen mai, holnapi teendőinket. Hozzá kell rög­vest tenni: a lehetőségek gya­níthatóan mindig kisebbek, nemcsak látszatra, hanem a valóságban is, mint amit cél­szerűnek, sőt, annál is, amit esetleg reálisan szükséges­nek tartanánk. A mindennapok tapasztala­tából tudható, hogy eléggé szűkén értelmezzük a fejlesz­tés lehetőségeit. Többnyire az adható-kapható pénzalapokra gondolunk. Ezt lebecsülni nem volna bölcs dolog. Ám a műszaki haladás lehetőségei minden időszakban igen sok­félék. így az adottságokat nem helyes csupán korlátként felfogni. Mi több, a kérdések kérdése éppen az, hogy a ren­delkezésre álló anyagi-szel­lemi adottságokat miként használjuk fel gazdasági erő­ink növelésére, társadalmi fejlődésünk elősegítésére? A jelen műszaki fejlesztés­nek velejárója a tegnapi túl­szárnyalása. Ami a gyakorlat­ban azt jelenti, hogy az el­avulttól, az erőforrásokat ész- szerűtlenül emésztő tevékeny­ségektől meg kell szabadulni. Különben olyan naggyá vál­hat a visszahúzó erő, hogy a haladás is egyhelyben topo- gássá válik, illetve olyan aránytalanságok születnek, amelyek terheit sem a vál­lalat, sem a népgazdaság nem viselheti el. Az új és régi küzdelmében----------£—jó szolgálatot tesz — m ondhatni nélkülözhetetlen — a minőségi munka elisme­rése, a szaktudás becsülete, az ember aszerinti megíté­lése, hogy tevékenységével, teljesítményével hogyan se­gíti elő a termék és a munka versenyképességét. A mű­szaki haladás lehetőségeinek bővítését ezeken a területe­ken érdemes keresni a párt- szervezeteknek is. BALOG MARIA Téli emlék a brigádnaplóban Simontornyán a bőrgyár­ban négy éve alakult az ér­tékesítési osztályon 8 taggal a Merkur ifjúsági brigád. Megalakulás óta patronálják a simontornyai Vak Bottyán Általános Iskola jelenleg IV. A osztályát. A közelmúltban, amikor a bőrgyárban jártunk, Szilágyi Sándor brigádvezetővel és Kovács László brigádtaggal beszélgettünk kollektívájuk munkájáról. Elmondták, hogy az érté­kesítésben dolgozók igen fon­tos szerepet játszanak a gyár életében. A brigád elmúlt évi de az 1985-ös vállalásai első­sorban a gazdasági feladatok megoldásához, a vállalati ter­vek végfehajtásához kapcso­lódtak. A szállítási tervek ütemes betartása, folyamatos értékesítés, az elfekvő készle­tek minimálisra csökkentése, új vevők felkutatása, a ré­giekkel a jó kapcsolat fenn­tartása, kiállítások szervezése mind összetevői eredményes munkájuknak. Együttműködnek a Tisza Cipőgyár „Rózsa Ferenc” ki­Egy kis terefere indulás előtt A forró teához zsíros ke­nyér is járt lencszeres aranykoszorús szo­cialista brigáddal. Beszélgetés közben előke­rült a brigádnapló, és ott ta­láltunk a fényképekre, és a rövid történetre, ami arról szólt, hogy a brigádtagok szánkózni vitték el a IV. A osztály tanulóit, és a zord hi­deget forró teával enyhítet­ték. Rendszeresen részt vesz­nek az osztály különböző programjain. Az elmúlt esz­tendőben kirándultak a Mo­hács—Szigetvár—Pécs—Orfű útvonalon, ebben az évben pedig Eger és Aggtelek kör­nyékére terveznek három na­pos túrát. A brigád egyik legfonto­sabb célkitűzésének tartja az aranykoszorús fokozat elnye­rését. Nők, akik falun ölnek (!L) Például Őosény Tolna megyében 268 237- en élnek a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint. Közülük 136 440 a nő. Míg 1960-ban az összes kere­sők 31 százaléka volt csak nő, napjainkra ez a szám 42 és fél százalékra emel­kedett. A munkaképes ko­rú nők 71 százalékának van munkaviszonya, 11 százalék inaktív, 18 szá­zalék pedig eltartott. Soro­zatunkban a falun élő nő­ket szólaltatjuk meg, még­pedig azon „tétel” alapján, hogy mindenki azon igyek­szik, hogy megőrizze csa­ládja életszínvonalát, ami­ért ma többet kell tenni, mint tegnap. öcsény a népművészetéről országszerte ismert település. Kulturális hagyományai is ebben gyökereznek. Helyze­te más szempontból is sajá­tos: Szekszárd közelsége sok előnnyel jár. A tanács vb-titkára vetett fel egy érdekes szempontot, e szerint az őcsényiek min­dent — ő a tanács feladat­körében tartozó ellátásra gondolt — a megyeszékhely­hez viszonyítanak, nem pe­dig például Decshez. Nyil­vánvaló, hogy ilyen alapon az összehasonlítás nem sze­rencsés, ami aztán ösztönöz­het búslakodásra éppúgy, mint tettekre. írtak már az újságok a fa­luról, bocsánat, községről Asszonyfalva címen is. Nyil­ván véletlen (is) meg nem is, hogy a faluban a terme­lőszövetkezetet kivéve, szin­te minden vezető nő: a ta­nácselnök, a vb-titkár, az is­kolaigazgató, a körzeti orvos, nyilván a gyógyszerész is az lenne, ha volna gyógyszer- tár. Hogy ezt az emberek el­fogadják, annak a gyökerei is megtalálhatóak a sárközi hagyományokban, ahol is a birtok, a pénz és hatalom a nagy családban „szüléé” volt. * A falun élő értelmiségiek helyzetéről szokás sötét és szomorkás képet rajzolni. Részben nyilván joggal is, hiszen sok szép búsuló írás volt jogos a főiskolát végzett tanítónők magányáról, férj- hezmenési esélytelenségeiről. Zala Istvánné iskolaigazga­tóval sokat beszélgettünk a falun élő értelmiségiek, — jelen esetben nők — helyze­téről, így azt is megnéztük, a pedagógusnők milyen fog­lalkozású férjet választottak maguknak. Van több peda­gógus házaspár közös az in­tézmény igazgatása, így az óvónők adatai is szerepel­nek. A 26 pedagógus és egy népművelő közül mindössze , hat férfi, ezek egy része ezúttal férj is, de van aki másik iskolában tanít, mert vannak a faluban Szek- szárdra bejáró, a szomszéd­ba átjáró, sőt öcsénybe ki­járó pedagógusok is. Rajtuk kívül, van üzemmérnök, Vo­lán-tiszt, szakmunkás, cso­portvezető, technikus férj is. Az újságíró szemtelensége, hogy az iskolai végzettsége­ket is megkérdezte, de nincs semmi szégyenkezni való, többségük szakközépiskolai, vagy technikusi érettségivel és szakmával, illetve főisko­lával rendelkezik. Hogy gim­náziumi érettségi miért Az állami gazdaságok a na­gyobb nyereségre törekedve, lehetőség szerint mindinkább igyekeznek kikapcsolni ter­mékeik értékesítésénél a köz­vetítő szervezeteket. Áruju­kat egyre nagyobb arányban az úgynevezett közös finan­szírozási rendszer keretében, egyenes úton juttatják el a vásárlóhoz, a felhasználóhoz. Az értékesítés-, beszerzés lán­cába ilyenkor közös vállala­tukat, az ÁGKER-t foglal­koztatják. Ez a szervezet sze­Zala Istvánné iskolaigaz­gató Berlingerné dr. Somogyi Éva vb-titkár nincs, az újabb riportsorozat témája lehetne. Mindebből két dolog kö­vetkezik, az egyik, hogy nem a főiskola teszi az embert, a másik pedig az, hogy meny­nyire általánossá; vált már falun is, az érettségi. Őcsény- ben eddig sem volt ilyen gond, reméljük másutt sem maradnak pártában a taní­tónők és postáskisasszonyok. Jia, a posta vezetője is nő. A község vezetői is mind fér­jes asszonyok, több gyerek­kel, tehát össze lehet egyez­tetni a vezető állást a csa­láddal. Ha nem is könnyű. * A másik kérdéskör rend­szerint az értelmiségi élet­forma dolga, erről az iskola- igazgatóval és Berlingerné dr. Somogyi Éva vb-titkár- ral beszélgettünk, őcsény- ben a pedagógusok körében nincs háztáji kiegészítő gaz­daság. Kis kert, baromfi van, de eladásra szánt ter­melő gazdálkodást senki nem folytat. Az igazgatónő sze­rint ez nem is volna lehet­séges. A színvonalas szak­mai munka — ami követel­mény, és a következményei­ről még lesz szó —, ezt nem teszi lehetővé. A munka sem kevés, bár itt jó az ellátott­ság, de betegség, gyes van, ezenkívül az úttörőmunka is megyeszerte elismert a faluban. A háztáji földet a termelőszövetkezet műveli. Vannak szolgálati lakások, de a legtöbben építkeznek. Hirtelenjében vagy négy há­rény, 0,2—1 százalékos megbí­zási díjat számol csak fel, és lehetőség van arra, hogy az ennél nagyobb nagykereske­dői haszon, — a nagykereske­delmi árrés — az eladót, il­letve a vevőt illesse meg. Az állami gazdaságok az egymás közötti forgalmazás­nál alkalmazzák például ezt a rendszert, amellyel az ÁG- KER összes forgalmának im­már egyharmadát bonyolítja le, szemben a három évvel ezelőtti húsz százalékkal. A zaspárt számoltunk össze új utcában, akik közül vagy mindkettő, vagy egyik peda­gógus. Nincs olyan közéleti fórum, ahol pedagógus ne lenne. Itt már mindenki szá­mára természetes, hogy nem haknibrigádokat szerveznek — a művelődési ház integ­rálódott az iskolához igaz­gatás és szakmai munka szempontjából is — hanem bérletet vesznek Szekszárd- ra. A gyerekeket is igényes­ségre nevelik, minden évben van 1—2 budapesti operalá­togatás is. Mindebből csak az apróság következik, hogy nem búsulni kell a falusi ér­telmiség szomorú sorsán, mert legtöbb helyen magas színvonalú szakmai munkát lehet végezni, a kultúra pe­dig csak karnyújtásnyira van. A baj csak az lehet, ha valaki azt sem akarja ki­nyújtani, és várja a sültga­lambot, amiből pedig kevés repked, őcsényben van tánc­csoport, ifjúsági klub, könyv­tár, nyugdíjasklub, a gyere­keknek számtalan, még szá­mítógépes szakkör is műkö­dik. * Kérdés már csak az, hogy mi van az életszínvonallal? Korábban az volt a helyzet, hogy minél kisebb helyen dolgozott az ember, annál kevesebb volt a bér. Be­szélgettünk a bérlistáról is. Álljon itt néhány példa il­lusztrációnak arra, hogy ér- demes-e ma pedagógusnak (értelmiséginek) menni. Te­gyük még gyorsan hozzá, hogy az agrárértelmiség min­dig is jobban keresett, őcsényben (is) panaszkodnak rájuk, hogy nem veszik ki a részüket a közéletből. A válasz ilyenkor az szokott lenni és az igaz is, hogy egyetlen falu sem tudna meglenni a termelőszövetke­zet anyagi, illetve társadal­mi munkában nyújtott segí­tése nélkül, és ez is közélet. Sajnos Öcsényre is igaz, hogy aki jól dolgozik, aki egy funkciót már eredmé­nyesen, lelkesen ellátott, ar­ra egyre több hárul. Tehát a pénz, néhány pél­dával megvilágítva. Egy fia­tal tanárnőnek — az egyik legjobb nevelő'—, hat év után pótlékok nélkül 5300 forintja van, kevésbé jó munkával nyolc év alatt is lehet 4800 forintig „eljutni”. Harminckét évi munkavi­szonnyal, nyugdíjba készülő tanítónő fizetése 8100 forint. Nem kell irigyelni, de szé­gyellni sem ezt a bérszínvo­nalat, a kérdésre, hogyan le­hetett elérni, az igazgatónő válasza az volt: Jó szakmai munkával. * Kicsit nehezebb lehet a bejárók helyzete — bár Szek­szárd közel van — a taná­cson megnéztük, hogy körül­belül hatszázan járnak el dolgozni a faluból — néhá­nyon oda- és mintegy 420 munkahely van őcsényben, ebből a termelőszövetkezet­nek 300 aktív tagja van. Következik: Bejárni nehéz, a lányoknak könnyebb. IHÁROSI IBOLYA— V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Czakó Sándor (Folytatjuk) múlt évben jelentős mennyi­ségű takarmány cserélt így, rövid úton gazdát, az állami nagyüzemek között, de a más termények forgalmazásában is szívesen alkalmazzák ezt a formát. A közös finanszírozáshoz jelentős anyagi eszközök áll­nak az ÁGKER rendelkezé­sére. Hozzávetőleg egymil- liárd forintos hitelfedezete van a társaságnak, és további fél milliárd forint olyan tő­kéje, ami a forgalmazás fi­nanszírozásánál számításba jöhet. Kereskedő állami gazdaságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents