Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
1985. február 1. KÉPÚJSÁG 3 Az üzemek kukoricatermelése 1984-ben Szénkutatás az ajkai medencében Egy arc a védőnői karból A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán a közelmúltban értékelték a mezőgazdasági nagyüzemek elmúlt évi kukoricatermelését. A gabonaprogram végrehajtásának eredményességét döntő mértékben meghatározza a kukorica termés- mennyisége, az itt elért fajlagos hozamok. A gazdaságok fokozott figyelmet fordítanak ennek a fontos takarmány- növénynek a színvonalas termesztésére. Ez volt a jellemző az elmúlt évben is, bár az időjárás és az anyagi, műszaki ellátás közismert gondjai az üzemi szakvezetés munkáját nehezítették. A megye elmúlt évi kukorica átlagtermése elmarad az 1983. évi mutatóktól. A vetést az év tavaszán áru- és vetőmagtermő kukoricából optimális időben elvégezték az üzemek. A talajelőkészítésben fennakadás nem volt, kitűnő minőségű magágyba került a vetőmag. A tápanyag kijuttatása során problémaként merült fel a nitrogén hatóanyag-tartalmú műtrágyák mennyiségi és választéki hiánya. A bőséges májusi csapadék gyors, szinte robbanás- szerű keléssel, és számottevő vegyszerkárosodással járt együtt. Júniusban lehűlés következett be, a napi 15 °C átlaghőmérséklet nem kedvezett a növényállomány fejlődésének. A növény fejlődési fázisában a lehűlés elmaradást okozott, melyet a júliusi aszály tovább növelt. Július, augusztus hónapban 91,5 milliméterrel hullott kevesebb csapadék, mint 1983-ban. Augusztusban 26,3 és 79,3 milliméteres szélső értékű csapadék érte a megyét, a legkevesebb Dunaföldvár térségében, a legtöbb Dombóvár és Tamási környékén esett. További problémát okozott a háromA Magyar Kereskedelmi Kamarában két korábbi szakmai tagozat — a műszeripar, valamint a híradás- és vákuumtechnikai — egyesülésével megalakult az elektronikai tagozat. Létrehozását az indokolta, hogy az elektroszori jégverés. A tenyészidő- szak elején hűvös, később aszályos időjárás miatt, a korábbi évekhez viszonyítva, egy hónappal később kezdődhetett a betakarítás. A kukoricák víztartalma még október elején is jórészt 40 százalék fölött volt. A betakarítás időszakát 30 százalék körüli víztartalom jellemezte. Ez gondot okozott a mindenkor meghatározó szárítókapacitás miatt a munkák szervezésében. Az átlagtermés szempontjából meglepő volt, hogy mintegy 10 százalékkal csökkent a fajsúly. A tervszerű munkavégzést, a biológiai és technológiai nehézségek mellett, a krónikus olajhiány is hátráltatta. Az összes vetőmagforgalomból a Pioner hibridek 83,3 százalékkal részesültek. Megfigyelhető, hogy a nagyobb potenciális termőképességű és termésbiztonságú FAO 400-as éréscsoportú hibridek területi részaránya tovább nőtt. Csökkent a köztermesztésben lévő hibridek abszolút száma, a nagyüzemi terület több, mint háromnegyed részét a Pioner hibridek foglalták el. Tavaly utolsó helyre szorultak a hazai fajták. A termelőszövetkezeti szektorátlagnál magasabb fajlagos hozamot a Pioner 3732, 3747, 3709 és 3906 produkált. Az üzemek közötti hektáronkénti átlagtermések szóródása 7458 kilogramm. A következő gazdaságokban érték el 1984-ben a kukoricatermés üzemi rekordját: Dombóvár Alkotmány Tsz, Nak Dózsa, Tamási Széchenyi, Kapospula Ezüstkalász, Felsőnyék Egyetértés, Felsőnána Kossuth, Szakcs Űj Élet, Gyulaj Űj Barázda, Magyarkeszi Petőfi Tsz, valamint a Tamási Állami Gazdaság és a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát. nika az elmúlt években a gépipar egységes, leggyorsabban fejlődő alágazatává vált. Részesedése a teljes gépipari termelésből eléri a 25—26 százalékot, és kivitele a gépipari tőkés export csaknem Befejező szakaszához érkezett az Ajka II. elnevezésű új szénlelőhely földtani kutatása. A Veszprémi Szénbányák Vállalat megbízásából az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet szakemberei Káptalanfa, Gyepükaján és Csabrendek községek térségében, mintegy 12 négyzetkilométeres kőzetben tárták fel a készletek mennyiségét, elhelyezkedését és a hidrológiai viszonyait. Az említett területen a kibányászható szén mennyisége meghaladja a 100 millió tonnát, a minősége jobb, mint az ajkai medencében ma bányászható széné, 70 százalékban erőművi, 30 százalékban pedig lakossági felhasználásra alkalmas. A szénrétegek átlagban 550—600 méteres mélységben húzódnak, igen vastag szelvényekben, tehát korszerű technológiával gazdaságosan ikitermelhetők. Az Ajka II. lelőhely kutatása 1982-ben kezdődött, és a hazai szénbányászat történetében rekord idő alatt szerezték be a bányatervezéshez szükséges adatokat, a Bányászati Kutató-fejlesztő Intézetben már készülnek az előzetes tervtanulmányok. A gyorsított kutatásra azért volt szükség, mert a már több mint 100 éves ajkai szénbányászat folyamatosságát mind jobban veszélyeztette a készletek kifogyása. A régi bányászkodás során otthagyott szén felkutatásával, a korábban gazdaságtalanul kiter- melhetőnek ítélt készletek felszínre hozásával, és más módszerekkel 1995-ig még elnyújthatják a bányák élettartamát, azt követően azonban már csak új lelőhelyről tudják biztosítani az erre a szénre épült Ajkai Erőmű ellátását és a lakossági igények kielégítését. 30 százalékát adja. A műszeripar és a híradástechnikai ipar között olyan erőssé vált a technikai integráció, hogy ma már gyakorlatilag eltűntek a határok a két alágazat között. Egész élete során végigkísérik az embert, sőt már megszületése előtt figyelik sorsát, fejlődését, előkészítik, segítik a kismamát, és a családot az „új jövevény” fogadására. A körzeti védőnők száma Tóina megyében 117, 50 százalékuk a levelező vagy nappali képzés útján szerzett főiskolai diplomát, s idén pedig újabb hét megyei fiatal kerül ki ebből az iskolából. Az utánpótlás tehát biztosított, sőt a szakmai képzettség, mint azt a számok is tükrözik, messze az országos átlag fölött van. Ebben minden bizonnyal nagy szerepet játszik az a tény is, hogy védőnőink jó körülmények között dolgozhatnak, megfelelő az eszköz- ellátásuk, s anyagi megbecsülésük — főként a nagyóbb helyen Vagy kórházhoz integrálva tevékenykedőké — is kedvező. Kránicz Józsefné, a kakas- diak védőnője azok között volt, akik munka mellett, sokéves gyakorlati tapasztalat után iratkoztak be, s Végezték el az egészségügyi főiskolát. — Mennyire látja hasznát mindennapi feladatai, teendői során a diplomának? — Szakmailag feltétlenül többletet nyújt, nagyon sokat jelent, úgy hiszem valamennyiünknek. Arra is jó volt az iskola, hogy felelevenítsem a már megszerzett tudást, a gyakorlatban ritkán előforduló esetekre is felkészüljek, vagyis a legújabb szakmai ismeretek birtokában felkészülten, tiszta lelkiismerettel végezhessem munkámat. Négy félévben végeztem, s 1983-ban tettem államvizsgát a főiskolán. A vele született szívbetegekről és gondozásukról készítettem szakdolgozatot, megírásában nagy segítséget kaptam dr. Polgár Ferenc főorvostól. — Ilyen helyzetben, gondolom, hogy nagyobb rész hárult az otthoni teendőkből a családra is. — így van. Igaz, hogy két gyermekem már gimnáziumba jár, ők is segítettek amiben csak lehetett. De a legfontosabb, hogy ez a hivatás nálunk már szinte öröklődik a családban. Édesanyám is az egészségügyben dolgozott Bá- taszéken, korán megismertem ennek a területnek a „Édesanyám is az egész ségügyben dolgozott...” szépségeit, és egy idő után a - nehézségeit is. Majdnem természetes volt hát, hogy az érettségi után 1964-ben a védőnőképzőbe jelentkeztem. — Mivel telik egy munkanapja, mi a védőnő feladata? — Terhesgondozás, családlátogatás szülés előtt, utána pedig 14 éves korig tanácsadás a gyermeknevelésben. Szűrővizsgálatokat végzünk ískdlás korban: beiskolázás előtt a testi,, szellemi iskola- érettséget vizsgáljuk a gyerekeiknél, majd később első, ötödik és hetedik osztályban találkozunk még velük, amikor a kondíciót, szomatikus fejlődést ellenőrizzük, audio- lógiai vizsgálatot végzünk. Általános tapasztalat, hogy az iskolások fizikai felkészültségében meghatározó, hogy mit hoznak otthonról. ,Évök múltán pedig házasság előtti tanácsadáskor fordulnak hozzánk a fiatalok, hogy útravalóval, gyakorlati tudnivalókkal, tanácsokkal lássuk el őket. — Hány emberrel foglalkozik, kikkel érintkezik nap mint nap munkája során? — Kakaódon több mint 20 terhes anya, 110 óvodás, és mintegy 260 iskolás gyermek tartozik a körzetembe. Valójában azonban jóval több emberrel kerülök kapcsolatiba, hiszen családlátogatáskor a nagyszülőkkel, idősebbekkel is elbeszélgetek, érdeklődöm hnffvlétűkről és ha szükséges, rábeszéléssel is orvoshoz irányítom őket. — Idős embereket, akik végigdolgozták, leélték az életüket, anélkül, hogy orvoshoz fordultaik volna, nem tehet egyszerű dolog rábeszélni erre. — Előfordul, ho“v nehezen megy, de ismernek a faluban és úgy érzem, bíznak bennem. Igaz, előfordul, hogy én kérem az idősek segítségét. Az egészségügyi főiskola kérésére ugyanis népi gyógymódokat, helybeli szokásókat kutattam fel, összegyűjtöttem, milyen növényt, mikor mire használták, elfeledett vagy még ma is élő hiedelmeket, ráolvasásokat szedtem egy csókorba. így például azt tartatták errefelé, hogy gyermekágyas ágya szélére nem szabad ülni, mert akkor elmegy az anya teje. Különösen sokat hallottam mesélő Máriika nénitől... — Mit tart legfontosabbnak a hivatásában? — Mindenekelőtt azt, hogy egészen fiatal kortól végigkísérjük az embereket, ha vékony szállal is, bekapcsolódjunk az életükbe. Ha betegség tüneteit észleljük, szakrendelésre küljük a rászorulókat. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a körzeti or- vosi rendelővel, ami szintén a beteg helyzetét könnyíti meg. Ilyenkor ugyanis előre megbeszéljük a vizsgálat időpontját, órára, percre pontosan érkezhet a beteg, nem kell várakoznia. — Mindezen kívül lakóhelyén, Bonyhádon az új iskola egészségügyi ellátásába _ is besegít helyettesítőként. Bírja erővel? — Szerencsére jó kis közösségünk van a rendelőben, s ami legalább ennyire fontos, megfelelő viszonyt építettünk ki a helyi tanáccsal, iskolával is. Persze sokszor elfárad az ember, és egy-egy -nehéz hét után még kimozdulni sincs kedvem a lakásból. De, ha látom, hogy megfogadjak tanácsaimat, érzem a bizalmat, mindig feltöltődöm. Szükség van erre, hiszen felelősségteljes munkánkban a jövő nemzedékért, az egészséges ifjúságért dolgozunk. TAKÁCS ZSUZSA Elektronikai tagozat a Kereskedelmi Kamarában rákat, a boltozat jobban ellenáll a nagy hőnek. A gyár- tógépsoron is dolgoznak a téesz szakemberei. Most kerül sor a nagyjavításra. A kotrógépek, a törő, a keverő tisztítása, elhasználódott alkatrészeinek cseréje folyik. A présgép, a vágóautomata és a szállítószalagok sem maradnak ki — hiszen, ha a munka fólyamán valamelyik meghibásodik, egynapi -kiesésével is nai-— -kárt tesz a gazdaságnak. A csilléket, a vontatókulikat is hozzáértő kezek „bűvölik”. — Látom, hogy az udvaron egy nagy lánctalpast próbálnak életre kelteni. — Évek óta a víztársulat T—100-as erőgépei végzik a föld kitermelését, pontosabban, a mi kotró-rákod ógépeink közelébe túrják. Most ez történik, egyik gépnél futójavítást végeznek, s ilyenkor a cég saját szerelőit küldi. A három gépnek kb. tízezer köbméter földet kell „karközeibe” hozni. — A gyár dolgozói most hol találhatók? — érdeklődtem tovább Szűcs Jánostól, a téglás vár vezetőjétől. — Amikor az égetést beszüntettük, minden dolgozót más munkahelyre iránvítot- tunk át. Nálunk ez -már évek óta megoldott, így mindenkinek egész évben tudjuk biztosítani a munkát. KONRÁD LÁSZLÓ (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dermesztő a hideg. Tüzes kemencékről álmodnak a kazlakba rakott vályogok. Csend, mozdulatlanság kint — számvetés, összegezés terv- készítés bent az irodában. — Eredményes esztendőt zártunk. Pontos, fillérre egyező számadatot nem tudók még mondani, de terveinket maradéktalanul teljesítettük — kezdte rövid tájékoztatóját Szűcs János, a .kölesdi téglagyár vezetője. Néhány száz híján négymillió téglát égettünk — átlagosan negyvenhat dolgozóval. Nyers téglából 4,3 milliót készítettünk. Égetett téglánkat az utolsó szálig el tudtuk adni, aránylag nem nagy sorban állási idővel. Erre az évre 3,7 millió darab kisméretű tégla égetését tervezzük, valamivel kevesebbet, mint az előző esztendőkben. A szokatlanul nagy hi- dig bizony tetemes kárt okozott a még kellően ki nem száradt nyers téglában. Ezért határoztunk úgy, hogy az égetést április 10-e körül indítják. De téglára befizetést már most is elfogadunk, úgy, hogy a vevő szállítja majd el a téglát. — Válóban ilyen nagy mozdulatlanságba dermedt a téglagyár, mint ahogy a külső, felületes szemlélő látja? — kérdeztem Berta Vince művezetőt. — A nyugalom csak látszólagos — kezdi a választ. December 20-tól szünetel az égetés, és ezt követte, s most is folyik a karbantartás. Rendbe kell tenni a kemencéket, a gyártógépsoron is van mit felújítani. A kemencéknél a legfontosabb I munka a támfalak kijavítása, pótlása. A kiégett, megrepedt falrészeket javítjuk. A leggyorsabban tönkremenő ajtók és huzatszabályozó-fo- kozók boltozatát kell teljes egészében átépíteni. Gyakorlott kőműveseink végzik ezt a munkát. A következő szezon befejeztével azt tervezzük, hogy 1—3 kamra teljes boltozatát foajuk kicserélni. Amikor a falazás befejeződött, akkor következik a sós sárral való befröcskölés. A másodszori fröcsköléákor már apró. rostált salakat is tesznek a sárba — azért, hogy jobban kössön. S ez a kétszeres bevonat vádi a kamAz égetőkamrák falazásához is érteni kell Bizony megdermed az ember keze a kulcson! A vízügyes szerelők javítja a gépet.
