Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-25 / 46. szám
a Képújság 1985. február 25. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Van-e gáz? Nagy Janka Teodóra szekszárdi olvasónk leveléből idézünk: „Bár kinn igencsak röpködnek a mínuszok, hosz- szú sor kígyózik a Tartsay lakótelepen: várják a gázt. Állítólag öttől fél hatig lehet palackot cserélni. Szájról szájra terjed, mint a népmese, hogy érdemes jóval öt előtt kimenni, mert öt után pár perccel már elmegy az autó. De az sem biztos, hogy lehet cserélni, mert ha véletlen — kiszámíthatalan időpontban — mégis visszajön az autó, akkor is csak néhány tele palack árválkodik a rakodóterén. A Tartsay lakótelepi az egyik legnagyobb gázcserélő hely a városban. Köztudott, hogy a szinte kizárólag komfortos lakótelepi lakások és a környékbeli családi házak lakói közül még most is sokan fűtenek, főznek palackos gázzal. Akkor miért kell mégis — gyakran kétszeri sorbanállás után is — üres palackkal hazamenniük az ittlakóknak? ’ A levelet a Tolna megyei Népbolt Vállalathoz továbbítottuk, ahonnét Sólyom Zoltán igazgató a következő választ küldte: — Vállalatunk Szekszárd város területén hét kijelölt helyen hetente öt napon, megjelölt időintervallumban árusít gépkocsiról gázt. Az 1985. év eddig eltelt időszakában ezen szolgáltatásunk valóban nem volt zökkenőmentes. Az alapvető gondot az okozta, hogy a rendkívüli időjárás miatt — az ország többi részéhez hasonlóan — Szekszárd városban is fennakadások voltak a gázellátásban. Ezt az ugrásszerűen megnövekedett kereslet és az utánpótlás (töltés, szállítás) folyamatosságának elmaradása okozta. Előfordult az is, hogy a szállítókocsink műszaki hiba miatt nem tudta a teljes túráját teljesíteni. Jogos a vásárlóknak azon igénye, hogy a felesleges várakozásokat elkerülhessék a szállítói elmaradásról értesítést kapjanak. Ez ügyben az intézkedés megtörtént. A jelenlegi rendkívüli hideg időjárás miatt az egyes értékesítési helyekre történő kiérkezésünk esetleges késéseinél olvasóik megértését kérjük. Jó volt a sorrend? Frajda Mihály bonyhádi olvasónk, mint levelében írta, már jó pár éve utazik feleségével együtt Bonyhádva- rasdra, de eddig még nem fordult elő olyan eset, mint ami például ez év január 18. án történt meg velük. A menetrend szerinti autóbuszra — mely 15.40-kor Szakály felé megy — szerettek volna felszállni. A sofőr először a diákokat engedte fel az autóbuszra, majd utána következtek azok, akik távolabb utaznak. Mint idős embereknek, csak állóhely jutott, mivel a fiatalok nem nagyon ismerik az udvariasságot. A Volán 11. számú Vállalat igazgatója, Pech József válaszait: — Olvasójuk az autóbuszba történő beszállítás sorrendiségét kifogásolja. A 201981. (VI. 19.) Mt. sz. rendelet — a közúti személy- szállítási szerződésekről — 5. §. (3) bekezdése szerint: „Távolsági forgalomban az utasok elszállításának sorrendje a következő: 1.) akik a járatra helyüket előzetesen biztosították (helyfoglalással)’ 2.) akik az utazáshoz utazási igazolvánnyal (bérlettel), vagy előreváltott jeggyel rendelkeznek, 3.) akik nagyobb távolságra utaznak.” — A gépjárművezető tehát helyesen járt el akkor, amikor a bérlettel rendelkező, Szakály, Szakály-Hőgyész vasútállomásig utazókat — zömmel diákok — szólította elsőként beszállásra, és csak ezután a Bonyhádvarasd, illetve Kisdorogra utazókat. Kijavítják-e az útburkolatot? Németh István szekszárdi olvasónk elmondta, hogy a Szövetség utcában rossz az útburkolat minősége. Már többször kérték a javítását, de ez mindig elmaradt. Kérdezi, hogy nem lehetne-e segíteni az útburkolat további romlásának megelőzését úgy, hogy az arra járó autóbuszokat, nagyobb járműveket kitiltják az utcából. Szerinte: egy tiltó tábla elhelyezése célszerű lenne.-A Tolna megyei Tanács V. B. közlekedési osztályának vezetője, dr. Nedók Pál válaszolt: — A tanácsi útfelügyelet által is megerősített megfigyelés szerint a Szövetség utca forgalmára nem jellemző a nehézgép jármű-forgalom. Az útburkolat gyenge minősége az út eredetileg is nem kellően kiépített műszaki állapotára vezethető visz- sza. Ez a burkolattípus viszonylag már kis terhelés alatt is károsodik. A városi tanács vb. műszaki osztályával történt megbeszélés szerint a téli fagykárok tavaszi javítása során az út javítását elvégzik. A táblázással való korlátozást nem tartjuk kielégítőnek, miután a célforgalmat a korlátozás után is biztosítani kell. Végleges megoldás természetesen csak az útnak egy korszerű fenntartási technológiával történő kijavítása után képzelhető el. Mikor kötik be a telefont? Gösi György szekszárdi olvasónk elmondta hogy az elmúlt év novemberében fizetett be telefonra. Karácsony és újév közötti napokra ígér. ték a bekötését ami azonban nem történt meg. Reklamálásakor türelmet kértek tőle. Azt kérdezte, hogy mikorra várható a telefon bekötése, hiszen vannak olyan szomszédai akiknél már ez megtörtént, pedig később fizettek be a készülékre. Varga Sándor, a Pécsi Postaigazgatóság igazgatója a következő választ küldte meg: — A tervezett 1984. év végi bekapcsolásokat nem tudtuk maradéktalanul elvégezni, mert a mostoha időjárás következtében, a távközlési hálózatban keletkezett zavarok megszüntetése kötötte lie erőinket. Ennek során több településsel teljesen megszakadt a távbeszélő-összeköttetés. Lehetőségeinknek megfelelően a távbeszélő-állomás felszerelését folyamatosan végeztük. Gösi György távbeszélő-állomásának felszerelése is 1985. február 1-én megtörtént, azóta üzemel. T elefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A Balaton üdülőkörzet part menti településein a gyógy- és üdülőhelyi dijak és díjátalányok mértékének megállapításáról szól a pénzügyminiszter 2/1985. (1.19.) PM számú rendelete, amelynek melléklete tünteti fel a kiemelt gyógy-, illetőleg üdülőhely- lyel valamint az üdülőhely- lyel rendelkező településeket és az itt fizetendő díjak mértékét, összegét. A rendelet rögzíti, hogy a bérlő díjátalányfizetési kötelezettsége nem érinti a tulajdonost (haszonélvezőt) terhelő díjátalányfizetési kötelezettséget. A pénzügyminiszter 3/1985. (I. 19.) PM számú rendelete a fogyasztói forgalmi adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló korábbi jogszabályt módosítja, újólag meghatározza a forgalmi adó és az árkiegészítés alapját s azt is, hogy mely készpénzbevételeket, árakat kell figyelembe venni a fogyasztói forgalmi adó, fogyasztói árkiegészítési kulcs alapjául szolgáló árbevétel megállapításánál. A rendelet f. évi január hó 21. napján hatályba lépett. A költségvetési szerveknél és egyes más intézményeknél folyó munkahelyi étkeztetésről és az intézeti élelmezés nyersanyagnormáiról szól a pénzügyminiszter 4/1985. (I. 19.) számú rendelete, amely meghatározza az intézeti étkeztetés normáit, szabályozza a dolgozók és családtagjaik munkahelyi étkeztetését, rendelkezik a térítési díjról és a munkáltatói hozzájárulásról is A jogszabály kimondja, hogy a költségvetési szerv vezetőjének rendszeresen ellenőriznie kell, az intézeti ellátottak a norma szerint járó ételmennyiséget — életkornak megfelelő feí- dolgozásban — megkapják-e, és törekednie kell arra, hogy a konyha (étterem) szolgáltatásait — elsősorban csoportos étkeztetés céljából — más gazdálkodó szervezet, intézmény ellátottjai vagy dolgozói, indokolt esetben más személyek, pl. családtag, nyugdíjas, stb. is igénybe vegyék. Erre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha ezt a konyha (étterem) működési engedélyében rögzített teljesítőképessége lehetővé teszi, és ha ezt egészségügyi, biztonsági vagy egyéb okból jogszabály nem tiltja. A rendelet mellékletéből idézünk még annyit, hogy: „Munkahelyi étkeztetés alkalmával szeszes italt fogyasztani tilos." A jogszabály kihirdetése napján (1985. I. 19) hatályba lépett, s valamennyi fent említett rendelet a Magyar Közlöny idei 3. számában jelent meg. A SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 1. számában olvasható a Pénzügyminisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium együttes irány el ve a lakásépítés és -fenntartás helyi támogatásáról. Az irányelv rögzíti, hogy a lakásgazdálkodás szervezése, gyakorlati irányítása a tanácsok feladata, utal arra, hogy a tanácsi szociális segélyezési lehetőségek szélesítésére került sor, majd részletezi, hogy mely esetekben indokolatlan támogatást nyújtani, mikor van lehetőség támogatás nyújtására és mikor lehet az különösen indokolt. Tudni kell, hogy a támogatás egyéni elbírálás alapján, társadalmi bizottság közreműködésével történik. Dr. DEÁK KONRAD, a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Elmélkedés egy volt-nincs-van tejüzemről (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Érdemes-e emlékezni? Feltétlenül! Legyen az ok a múlt keresése, vagy meditá- lás a jelenben. Épült a falu központjában. Hosszú évtizedeken keresztül nagy szolgálatot tett a közeli s távoli állattartóknak, de a lakóknak is. Hiszen a legutóbbi időkig rangot jelentett a „sajtgyár” dolgozójának lenni. És ez átlagban hetven embernek adatott meg. A kitüntetett (többszörösen) üzem maga vívta ki magának az elismerést — jó minőségű sajtkészítményeivel (trappista). Ez a távolabbi múlt. És jött az „idők szava” — s egy tollvonással megszüntette a gyárat. Előtte hosszú ideig stresszben tartva a munkásokat a bizonytalanbiztos jövő miatt. Ki erre, ki arra ment. Többen vállalták a bejárás minden kellemetlenségét a szekszárdi nagyüzembe. Az emberek elmentek, a gyár maradt. Egy ideig terjedtek a kósza hírek: bor- sör-palackozó lesz, talán üdítőt fognak gyártani, aztán: ez vette meg, az vette meg... Majd ezek a pontosnak vélt információk is elmaradtak. Közben lebontották és elvitték a tej tárolására alkalmas tartályokat, az erjesztésre alkalmas kádakat. A tanács lépett, a téesz lépett. Az eredmény: az eredménytelenség. Nem sikerült az épület megvásárlása. Ez a közelebbi múlt. Már jó ideje, hogy nyomasztó csend és még nyomasztóbb elhagyatottság, gazdátlanság veszi körül a gyárat. Kitört ablakok, bezárt ajtók, rozsdásodásnak indult savóstartályok jelzik, hogy senkihez sem tartozik. A hátsó ajtón egy nosztalgiatábla: Savókiadás ettől-eddig. Nem a jelennek szól. Emberi hang és mozgás csak este és reggel hét óra tájban van. Bezárt kapuk amikor a kistormási és a kö- lesdi tehéntartók behozzák a tejet. A néhány száz liter tejért a tejcsarnok szerepét tölti be, egy dolgozóval. Semmi többet. Pedig mennyire szüksége lenne rá a falunak, összeszedni és felsorolni is nehéz volna, hogy a dolgozni járók a megye hány vállalaMagárahagyatva tához igyekeznek reggelente. Pedig a téesz, mint a falu egyetlen nagyüzeme, erejéhez mérten már tett eredményes próbálkozásokat, hogy a munkaerőt itthon tartsa, biztosítsa a kötődést, enyhítse az elszakadás és elidegenedés veszélyét. A téglagyár régi, negyven férfi- és nődolgozóval. A díszmű múltja sincs egy évtizedes, s hogy a téesz átvette, azonnal lehetőség adódott a létszám bővítésére (36 fő), s a munka is állandó. A varroda dolgozói közel (28 fő) fél évet mondhatnak magukénak, s jó teljesítményeket emelkedő béreket. És ami a fő: egy- műszakosak. Így legalább az egyik szülő közel van a gyerekhez. És itt ismét odaértünk, hogy a bűvös kör majdnem bezárult. S kezdődhetne egy mese is, imigyen: egyszer volt, hol nem van (nem tévedés!) egy volt-nincs tejüzem. .. Nem kell a közgazdaságtan professzorának lenni, hogy kívülről szemlélve, és az ablakon belesve meg lehessen állapítani: ami értéket képviselt és nem amortizálódott nullára — elvitték! Egyedüli érték: az épület. Állaga romlandó. Lassan patkánytelep lesz a falu központjában. Hát ilyen gazdagok vagyunk? Üjra lépnie kellene a tejiparnak, hogy ne pusztuljon tovább a meglévő érték. KONRAD LÁSZLÓ
