Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

1985. február 2.

e népújság

— ördögszekér. Ez a fogalom önnek mást mond, mint nekem. ,

— Az egyik maga a virág és ennek gyökérkapcsolt gombapárját is ördögszekérnek hívjuk. A laskagombák családjába tartozik és a mi tájékunkon is előfordul. No, és ehető.

— Próbáltam készülni. Ha nem volt régi az a lexikon, amit olvastam, akkor az eddigi ismeretek alapján 100 ezer gombafajt különböztetünk meg. Egy általános műveltségű ember vajon hány fajtát ismerhet belőle?

— Az általános műveltsé- get hogy érti? Szakmabeli, vagy természetbaráti szinten?

— Szerencsére az utóbbi tíz évben Tolna megyében emiatt senkit sem kellett eltemetni. Mérgezés azonban, sajnos, volt, nem is egy. Ez a nem tájékoztatás ott üt vissza, hogy a szombat—vasárnapi kirándulás során olyan gombafajokat is szed a család, visz haza és főz meg, amely történetesen mérgező. Sokan vannak, akik hobbiból gombát gyűjtenek. Közülük néhányan már többször kérdezték tőlem, hogy nem indul-e egy alapfokú gombaismerői tanfolyam. Olyan, amely a mindennapi élet során a leggyakrabban előforduló gombafajok felismerésében adna tájékoztatást.

— Ha megduplázza a kérdésemet, akkor legyen így. Mindkettőre.

— A szakmabeli, aki gombaismerettel rendelkezik, ráadásul még a nagyon jó szakkönyvekből hozzá is tanul, az harmincat-negyvenet. Ezeket mind megfoghatja, találkozhat velük. A köznapi vásárló talán, ha hármat-né- gyet. Tartottam nemrégiben a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi tagozatán egy előadást a leendő pedagógusoknak. Két tesztet csináltattam a hallgatókkal, mert arra voltam kíváncsi; hogy a leendő pedagógusok

— biológia szakosok voltak

— milyen alapokra építik a gombatani ismereteket. A teszt eredménye ott is lesújtó volt, ahol előzőleg már előadást tartottam, hogy a másikról ne is beszéljek.

I

— Miért válhatott ilyen se- kélyessé általános természet- ismeretünknek ez a területe?

— Mielőtt az előbb mondott előadást tartottam volna, előtte megnéztem, hogy az iskolai tankönyvek menynyit foglalkoznak ezzel a témával. A tavalyi évben kiadtak egy új tankönyvet. A korábbi években a gyilkos galócát és a csiperkét ismertette a könyv részletesen, ezenkívül néhány jellegzetes gombát. Én már ezt is kevésnek tartottam. Az új tankönyvről meg ne is beszéljek. Az egyenesen elkeserítő, mert kizárólag a gyilkos galócával foglalkozik. Annyira leszűkítették a környezetismereti anyagot, hogy még a legminimálisabb tájékoztatást sem adja a gyerekeknek. Ezért fordulhatott az elő, hogy két éve az egyik szekszárdi iskola diákja az uszodában bekapott egy mérges gombát. Azt se tudta a gyerek megmondani, hogy milyen volt. . . Hatalmas riadalom származott az ügyből. A pedagógust dicséret illeti, mert azonnal a kórházba vitette a gyereket.

I

— Itt napjaink életvitele köszön vissza .. .

— E század végén annyi mindent akarnak megtanítani a gyerekkel, és ezért leszűkítenek bizonyos témaköröket.

— Ha egy gyerek kezdetben nem tudja egymástól megkülönböztetni az oktaédert vagy a kockát, néhány foglalkozást követően pedig még nem képes a számítógépet kezelni, attól még élni fog. De az egyik legősibb növény nem ismeretébe belehalhat.

— Foglalkozása, hivatása általánosnak igencsak nem mondható. Miért döntött e mellett a munka mellett és milyen út vezetett a Tolna megyei KÖJAL-szobáig?

— Nemcsak gombatoxiko- lógus vagyok. Az alapképesítésem szerint közegészségügyi ellenőr. Az Orvostovábbképző Intézet főiskolai karán végeztem. Szekszárdra 1970- ben kerültem Nagykanizsáról, mindjárt a KÖJÁL-ba. Abban az évben jelent meg egy rendelet, mely szerint minden megyei KÖJÁL-ban lennie kell egy gombaismerőnek. Az élelmezésegészségügyi osztályon dolgozom, szeretem a biológiát, és vállaltam, hogy tanulok. 1980-ban elvégeztem egy gombaismerői tanfolyamot és nemrégiben fejeztem be a felsőfokút. A képesítővizsga végeredményét már ismerem, a diplomát holnapután veszem át. Mód nyílt arra, hogy azt csináljam, ami már korábban is a hobbim volt. Nagyon ki- rándulós család vagyunk. Egy kirándulás az nekem munka is egyben.

I

— Munkája ezek szerint egyúttal hobbi is, tehát nem érzi, hogy dolgozik.

— Talán inkább is-is. A szekszárdi városi' tanáccsal kötött szerződésem alapján a szekszárdi piacon végzem a gombaellenőrzést is. A reggeli órákban vizsgálom ott a gombákat, majd itt ebben az irodában folytatom az itteni munkát. De nem ritka, hogy miután asztalomhoz ülök, öt vagy tíz perc múlva már jelentkeznek is az emberek ismét gombát nézetni.

— A szekszárdi piacon van igény a szaktudására?

— Egyre nagyobb. Ott én nemcsak megvizsgálom a tételeket, hanem szabálytalan tárolás és leszedés esetén felhívom az illető figyelmét, hogy mindez nem jó. Én egyfolytában beszélek: hogy kell szedni, mibe tenni, meddig főzhető. Ezzel a folytonos felvilágosítással meg lehet akadályozni az elkövethető hibákat. Hiszen, aki megmutatja nekem az általa szedett gombákat, az ismerősének, barátjának továbbmondja a hallottakat.

I

— Munkájának másik — vagy eredendő részét — itt ebben a szobában végzi. Látok az asztalán mindenféle vázlatot, kimutatást.. .

— Az igazi munkám nem itt van ebben a szobában, hanem a megyében. Mint közegészségügyi és járványügyi ellenőr gyakorlati munkámat az egységekben, az üzletekben, gyárakban és mindenütt, ahol élelmezés folyik* végzem. Ellenőrzők. Munkánk hatósági tevékenység, törvények, rendeletek betartásáról és betartatásáról kell elsősorban gondoskodnunk. Természetesen mi is tervek alapján végezzük a munkánkat és az ellenőrzéseket követően utóellenőrzést is tartunk. Az emberek félnek a KÖJÁL-tól. Ha meghallják a nevünket, akkor szinte mindenki a pénzbírságtól fél. Nyugodtan elmondhatom,- a mi célunk nem az, hogy félelemben tartsuk az embereket, hanem megelőzzünk és megelőztes- sünk olyan dolgokat, amelyek más emberek egészségét károsítják.

— Szigorú?

— A nagy szigort nem szeretem. Már tizenharmadik éve csinálom ezt a munkát, és a humánus kapcsolat híve vagyok. Csak ott, ahol tudom, hogy a felszólításomnak a megadott határidőben eleget tesznek, és megszüntetik azt a szabálytalanságot. Az ember egy kicsit bele is éli magát az ellenőrzöttek helyébe, munkakörülményeibe. Igenis, lehet az emberekkel jó kapcsolatot kialakítani, és így sokkal szívesebben betartják a rendeletet, mintha azonnal bütetnénk. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy engedékenyek legyünk ott és akkor, amikor romlott húst vagy tejterméket akarnak forgalomba hozni, ahol kosz és rendetlenség van. Ez már túllépi a tűrési határt.

I

— Mikor volt kénytelen legutóbb bírságolási javaslatával élni?

— Az elmúlt nyáron a dombori bisztróban uralkodó tarthatatlan közegészség- ügyi helyzet miatt.

— Es gombaügyben?

— A piacon két-három esetben koboztam el és semmisítettem meg a terményt. És itt is néhányszor.

— Nem vonták még kétségbe szaktudását?

— Arra gondol, hogy valaki azt mondta volna nekem; rosszul tudom, nekem nincs igazam? Ilyen még nem volt. Ám, hadd mondjak egy érdekes dolgot. Sok olyan ember van, aki különböző mér- gesgomba-fajokhoz hozzászokik. Ezek az emberek valószínű, hogy gyermekkoruk óta fogyasztják és nem tapasztalják ennek káros hatását. Egyszerűen immunissá válnak egyes mérgező gombák iránt. Ilyen például, a sárguló csiperke.

— Valamikor a tájékoztatást segítették a nyilvánosságnak szánt gombatérképek és a különböző rajzos és ábrás propagandaanyagok.

— Jól mondta, régebben. Ezzel most nagyon hadilábon állunk. Az Országos Egészségnevelési Központnak kevés a pénze. Egyébként a szakszervezet könyvtárosa is vagyok, és nemrégiben az Országos Egészségnevelési Intézet egyik főorvosától megkérdeztem, hogy nincse- nek-e valahol archív plakátok. Sajnos, nincsnek. Jó lenne valamennyi kis pénzt előteremteni. Ha másra nem, hát apró figyelemfelkeltő röplapokra. Említettem, hogy előadásokat is tartok. Az emberek általános tájékozatlanságán csak úgy lehet segíteni, ha egyre többet beszélünk róla.

I

— Hadd tudjam meg Öntől a gombaszedés tlzparancsola- tát. . .

— Valóban van ilyen, és a Makara-féle könyvben található. Többek között az, hogy olyan gombát szedj fel, amit ismersz. Ha szeded a gombát, tisztán szedd. Ne tedd tönkre a termőterületet azzal, hogy kitéped a gombát. Olyan eszközzel szedd, amely nem fokozza a gomba víztartalmából adódó párolgást, mondjuk szellős kosárba. A különböző gombákat szét kell szortírozni. És: szakértőnek mindenképpen mutasd meg; és mindenki ismerje a gyilkos galócát!

I

— Köszönöm. Most pedig csináljunk egy Tolna megyei gombatérképet a gombászoknak.

— Megyénk, sajnos, nem túlzottan jó talajú gombatermő terület, ám mégis van néhány olyan rész, ahol bizonyos fajok nagyobb számban megteremnek. Kezdjük mindjárt Szekszárd környékével. Viszonylag sok faj fordul elő a Sötétvölgyben. De itt gyilkos galócát is lehet találni. Szálka kifejezetten jó gombatermő terület. Itt még kuróziumszámba menő fajtát, vargányát is lehet lelni. Tamási erdeiben is honos néhány faj. No, és Bogyiszlói sem hagyjam ki. Ez a település nemcsak paprikájáról híres, hanem gombájáról is. A szakirodalomban is úgy került be az ott szedhető gombafaj, hogy bogyiszlói csiperke.

I

— Valamikor házaltak is a gombával.

— Hú, de jó, hogy mondja! Ezt kihagytam a tízparancsolatból. Tehát: házalótól soha ne végy gombát. Egyébként meg is jelent egy rendelet, amely egyenesen megtiltja a gombával történő házalást. Ennek ellenére nemrégiben ismerőseim is vásároltak éppen házalótól.

— Majdnem elkövettem egy hibát, még meg sem kérdeztem, hogy szereti-e egyáltalán a gombát.

— Nemcsak én, hanem férjem, Réka és Klára lányom, de ismerőseim, barátaink is. Nemcsak enni, hanem szedni is. Barátaink tudják rólunk, hogy sok gombát fogyasztunk. Sütve, rántva, pörköltnek, mindenhogyan. Én még gombasalátát is teszek el télire.

— Szombat van. Talán még nem döntöttek a háztassyo- nvok, hogy mit főzzenek vasárnap. Zárjuk ezt a beszélgetést egy holnapi ételrecepttel.

— Örömmel. Már csak azért is, mert valójában nem is tudják az emberek, hogy milyen elképesztően tápláló a gomba, és a fél kiló. amit egy magyar állampolgár évente elfogyaszt belőle, kevés. A sokféle ízzel, fűszerrel elkészíthető gombapörköltet ajánlanám. Del, ajánlok egy módot későbbre is. A leszedett gombát a napon megszárítjuk és porrá őröljük. Az ígv kapott porból, amely a legtöbb tápértékét tartalmazza, szósz készíthető. Mindenféle gombócok és húsok mellé.

■ — Köszönöm a beszélgetést!

Szűcs László János

Múltunkból

(Két héttel ezelőtt közöltük a szekszárdi nyomdászok szakszervezeti életéről szóló jegyzőkönyveket. Most a második részt ismertetjük.)

1009. június 13-án tartott szakegyesületi gyűlésen a központi kérdés az volt, hogy az országos kongresszuson ki képviselje a helyi szervezetet. A szekszárdi nyomdászok titkos szavazása során Kaufmann Mátyás elnökre esett a választás, de ő a megtiszteltetést nem vállalta, mert „néhány hét elteltével külföldi tanulmányútra indul”. Ezt követően több menetes szavazásra került sor. A 22 jelenlévő végül is Várady Lászlót választotta meg — 13 szavazattal. Szőke István 6 szavazatot kapott.

1909. július 6-i ülésen Várady László visszaadta megbízatást, helyette Gibitz-t(?) választották meg. A gyűlés határozatilag mondta ki: Szekszárdon 50—60 százalékos a drágaság, ezért feliratban kéri a szakegyesületi központot, Szekszárdot sorolják a III. bérosztályba.

1909. augusztus 30-án a gyűlés úgy határozott, hogy a nyomdászok kötelesek belépni a „Szálló-Egyesület”- be, — ugyanakkor a helyi szervezet felhívta a „Szálló- Egyesület”-eti, hogy a belépés ellentételezéseként a Szekszárdon átutazó nyomdászoknak ingyenes szállójegy engedélyeztessék.

1909. szeptember 9-i jegyzőkönyvben olvashatjuk:

„Könyvkötő elvtársak azon kérelemmel fordulnak a Szakegyesület helyi csoportjához, amennyiben csoportot alakítanak, s még primitívek, vagyis az anyagiak nem engedik még meg, hogy könyvtárt rendezzenek be, úgy engedje át a könyvtár használatát. A gyűlés pártolja ezen kérelmet.. .”

Arról is döntenek ezen a gyűlésen, hogy vasárnap délutánonként tartandó vita keretében szaktanfolyamot indítanak.

1910. január 30-i tisztújító gyűlésen úgy határoznak, hogy tisztséget csak az kaphat, aki a Népszava előfizetője, mert — egy későbbi gyűlés határozatában olvashatjuk —, minden tagnak kötelessége anyagilag is támogatni a központi sajtót, amely az egyetlen munkás napilap.

1910. július 10-én arról határoznak, hogy a mozgalomban részt vevő valamennyi tagról fényképet készíttetnek (Valószínűleg tabló készítéséhez kellettek a képek. Az így készült tabló 1910-ből nem ismeretes.).

1911. január 29. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a könyvkötőnők sorozatosan távol maradnak a gyűlésektől. Ezért Ojváry az egyesületük diszkvalifikálását javasolja. A gyűlés azonban ilyen radikális intézkedésre nem hajlandó. Csak azt vállalja, hogy a notórius távol maradókat felszólítja: „viselkedjenek szervezett munkásokhoz illően”.

1911. április 9. A szakegyesületnek 311 kötet könyve van. Közöttük találjuk a Magyar Nyomdászat, a Typog- raphia, a Szocializmus, valamint a Népszava bekötött példányszámait (Később megrendelték a Grafikai Szemlét is).

1911. november 17-én ,.Ra- duly megemlíti a munkásgimnázium ügyét és ismerteti annak célját, fontosságát, valamint kéri, illetve felhívja a szaktársak figyelmét a beiratkozásra”.

1912. július 14. A szakegyesület egy átutazó szaktársnőnek (nevét a jegyzőkönyv nem tartalmazza) 5 korona támogatást ad). Azt is megtudjuk, hogy a gyorsan gyarapodó könyvtár részére könyvszekrényt csináltáttak, akkorát, hogy „a messze jövőig” elegendő lesz. Azt is megtudjuk, hogy az egyesület ..a munkásgimnázium kebeléből alakult dalárda részére” 20 koronát adományozott partitúrák beszerzésére.

1914. április 23. A szak- egyesület nem teszi magáévá a kaposvári helyi csoport választmányának kezdeményezését, melyben a kerületi munkásközvetítő költségeinek fedezéséhez anyagi támogatást adjanak. Az elutasítást az anyagiak szűkös volta, valamint az egész kezdeményezés vitathatósága miatt mondották ki.

A következő szakegyeleti gyűlés 1915. január 6-án volt. Ez a jegyzőkönyv már a háborút idézi. A gyűlésen ismertették, hogy a csoporthoz érkezett értesítés szerint a fronton életét vesztette D. Tóth János kecskeméti nyomdász.

1915. június 29-én tartott I—II. negyedévi összevont gyűlést a szervezet jegyzője hívta össze — elnök hiányában. Ez a jegyzőkönyv már teljesen a háborús viszonyokat tükrözi. Idézzük:

„Egybehívó jegyző üdvözli a körülményekhez képest szép számban megjelent szaktársakat, kéri, hogy elsősorban a Kovács Pál szaktárs hadbavonulása folytán újra üresedésbe jött elnöki állás betöltése eszközöltessék, lehetőleg a szaktársak helyes mérlegelése alapján. Ismételten találkozva a már régebben is sajnos tapasztalt tisztségektől való tartózkodás elvének következetes megújulásával •— mely körülmény a háború folytán megcsappant létszámunknál fogva, bizony néha-néha hátrányos és tra- gi-komikus helyzetek előidézője. Végre sikerült elnököt választant, Hemm szaktárs személyében ...”

A gyűlés határozatilag mondotta ki, hogy a könyv- beszerzést felfüggeszti, mint azt az indoklás kimondotta: „Részint a könyvbeszerzés céljából kiküldött bizottság hiányos létszáma miatt, részint a háborús állapottal járó kötelességszerű körültekintésre való hivatkozással, a kedvezőbb idők beálltáig a könyv- beszerzés elhalasztatik.”.

1916. január 9-én Koncz Ferenc pénztáros kezdeményezte, hogy „a mai háborús keretbe illő jótékonycélú estély rendezésével kísérletezzünk, melynek jövedelme a hadbavonultak hozzátartozói javára fordíttassék”. A gyűlés a javaslatot elfogadta, a rendezvényből azonban nem lett semmi.

1916. április 9-én tartott gyűlésen rendkívül éles hangon támadták a távol maradókat. Idézzük:

!„Sápszky László csodálkozását fejezi ki, hogy az egyébként 48 éves korára különös előszeretettel hivatkozó szaktárs felfogása még mindig dacol az idők követelményeivel, vagyis ahelyett hogy példát mutatna korra nézve fiatalabb szaktársaknak, ehelyett az ,örök’ jólét reményeinek sugaraiban sütkérezve, szinte provokatív módon tüntet az egyesületi ügyek iránt való részvétlenségével. Hemm elnök általános értelemben tartott felszólalásában szintén megbélyegzi és hasonló szellemű szavakkal ítéli el a gyűlésekről távolmaradók eljárását és különösen megbotránkoztatónak tartja F. V. semmiképp sem menthető viselkedését. Szé- gyelni való — úgymond —, hogy míg szaktársaink nagyrésze életét, egészségét kénytelen kockáztatni, sőt feláldozni a háború őrületében, addig az itthonmaradottak nemtörődömsége folytán még a tisztikart is nehezen lehet megalakítani, sőt akad olyan kolléga, aki még a gyűléseken való megjelenést sem tartja lelkiismereti kötelességének.”

Korábban minden alkalommal kimondották, hogy a rendszeres távollévőket a szaklapon keresztül hívják a gyűlésre (ez egyúttal a szervezett munkások előtti megbélyegzésnek is eszköze volt), ezen a gyűlésen is elhangzott a javaslat, de nem volt senki, aki vállalkozott volna a Ty- pographiának az esetet megírni ... K. Balogh János

BígffiBgSra y * > gÄSÖ r JT«jT$ tc

* j®«8 jsSjsw

I if # Tw ' f^in^

3x 8^Sfl5CBMft^^r> *»

Krasznai Attiláné gombatoxikológussal