Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

J V Mai számunkból Kolonial bútorok Dunaföldvárról Termékváltás történt nem­régiben Dunaföldváron, a Fa- és Építőipari Szövetke­zetben. Az export csökkené­se és a hazai termelési meg­bízások hiánya miatt kény­szerültek — sok más válla­lathoz és szövetkezethez ha­sonlóan — a kevéssé gazda­ságos termékszerzet megvál­toztatására. Mindez termé­szetesen az adott technoló­gián belül történt, vagyis a szövetkezetben továbbra is a politúrozást nem igénylő darabokat gyártják. A mo­hácsi Fa- és Kárpitipari Szövetkezettel kötött együtt­működési szerződés szerint a korábbi rusztikus kisbúto­rok helyett ugyancsak tölgy­ből fotel és rekamié karfá­kat, kolóniái kiegészítő bú­torokat, ebédlőasztalt, zsúr- kocsit, dohányzó- és tele­fonasztalt, fotelvázat és vi­rágtartót gyártanak. AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 39. szám ÁRA: 2,20 Ft 1985. február 16., szombat Emberek, kezdeményezések Ahhoz, hogy a gazdaság kitörhessen a jelenlegi meg­szorult állapotából, több érték, több jövedelem terem­tése, az elosztható javak gyarapítása szükséges. A gaz­dasági fejlődés gyorsítása viszont nehéz is, kockáza­tos is. Mire vállalkozhatunk a törékeny külgazdasági egyensúly nagyobb fokú veszélyeztetése nélkül? A dollárbevételek könnyebb-gyorsabb gyarapíthatóságá- val nem számolhatunk. Az energia- és nyersanyag­import jelentős növelésére pedig nincs lehetőség a szocialista országokból. Vagyis a gazdasági előrehala­dás ütemének gyorsítása attól függ, hogy milyen mér­tékben tudjuk a belső tartalékokat mozgósítani, a sa­ját erőforrásokat hasznosítani. Az intenzív gazdasági fejlődésnek olyan belső indít­tatású hajtóenergiát kell felszabadítania, amelyek a rend, a fegyelem, a szervezettség megteremtésében, az energia- és anyagtakarékosságban, a piaci viszonyok­hoz, a tényleges szükségletekhez való rugalmas al­kalmazkodásban rejlenek. A kitörési stratégiában dön­tő szerepe az emberi tényezőnek van. A gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfejlesztése az ésszerű gazdál­kodáshoz, a kezdeményező, a vállalkozó magatartás­hoz, az értelmes alkotó munkához szükséges feltételek megteremtését szolgálja. Köztudott, hogy a hazai fajlagos anyag- és ener­giafelhasználás 30—50 százalékkal magasabb a nem­zetközi élvonalnál. A központi intézkedések — nor­mák, keretek, megszorítások —, ahogyan ezt már ta­pasztaltuk, nem vezetnek messzire. Az ösztönzés és a kényszer hatására viszont életképes vállalati kezde­ményezésekre kerülhet sor. Az Autóvillamossági Fel­szerelések Gyárában például 400 ezer forint célpré­miumot fizettek a konstruktőröknek, a technológusok­nak, mert jelentősen csökkentették az áramfejlesztő generátorok súlyát és gyártási idejét. Valóságos küz­delem folyt a rajzasztalokon, a műhelyekben minden egyes dekagramm és perc megtakarításáért. Az ered­ményekhez nemcsak a gyárnak, a felhasználóknak, hanem az alkotóknak is nyomós anyagi érdeke fűző­dött. Miért ne lehetne másutt is eleve forintosítani, célprémiumos feladatul szabni a fajlagos anyag-, ener­gia- és munkaidő-megtakarítást? Az érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése és a szem­léletváltozás egyaránt szükséges. Feleslegessé vált az aládúcolás a főváros két kerületének mintegy két és fél kilométer hosszúságú függőfolyosóin. De nem azért, mert sok pénz volt az elavult régi bérházak felújítá­sára. Nem állítottak üzembe korszerű nyugati beren­dezést sem. A magyarázat egyszerű. A XVII—X. ke­rületi Ingatlankezelő Válalat statikus-tanácsadóként alkalmazta Noszlopy Antal, az Ybl Miklós technikum nyugdíjas igazgatóját, aki túlbiztosítás nélkül, csak a menthetetlenül elhasználódott vasbeton-lemezrészeket cserélteti ki újra. Másutt kisebb nagyobb foltokban pótlásokat alkalmaznak, a salakbetont például vegy­szeresen javítják. A példa, mondhatni, nem tipikus. A statikus, köz­tudott, hogy „rátartással” méretez, mert a biztonság mindennél fontosabb. Felelősségét aligha csorbíthatja ellenőrzés vagy takarékossági megfontolás. A szem­léletnek, a hozzáállásnak — és persze a hozzáértésnek talán éppen ezért meghatározó a szerepe. A sajá­tos, egyedi eset tanulsága ezen a ponton túlnő a szak­ma, a tevékenység keretein. Jelzi a lehetőségeket min­denütt, ahol feleslegesen bontanak és újból építenek, ahol elromlott szerkezeti egységeket soha nem javíta­nak, hanem újra cserélnek, ahol az alkotó gondolko­dást kiszorítják a sémák, a sablonok, az eredeti, az egyedi megoldást a szériák, s többnyire a felhasználó alkalmazkodik a gyártóhoz, a vevő az eladóhoz és nem fordítva. Székesfehérváron, amikor az új lakóépületek szer­kezete elkészült, megjelenik minden lakásban a kije- lölt vevő (bérlő) és meghatározza leendő lakása fel­szereltségét, a tapéták, a csempék színét, kiválasztja a padlóburkolatokat. Másutt miért nem testreszabott, egyéni szükségleteket kielégítő lakások készülnek? Az új profil csak úgy válhat be, ha komolyan ve­szik és hisznek benne. Megemlíthetjük az Armafilt Ipari Szövetkezet példáját. A hatvanas évek végén kezdte el a gépjárművekhez szükséges különböző szű­rő* gyártását. Ellesték a versenytársaktól az apró gyártási fogásokat, gépesítették, felszerszámozták a ter- melést. Majd az Autóipari Kutató Intézettel együtt­működve szuper finomságú olaj- és üzgmanyagszűrő- ket fejlesztettek ki. Megnövelték a motorok élettarta­mát, 2—6 százalékos üzemanyag-megtakarítást értek el. A szövetkezet nemzetközi műszaki fejlesztési díjat nyert Frankfurtban, s az idén már egymillió darab szűrőt exportál a fejlett tőkés országokba. Lám, a háttérbe szorított háttéripar is kerülhet az élvonalba. Az import helyettesítéséből lehet idővel jö­vedelmező export. Meggyőzően bizonyítja ezt a győri Rába, amely tavaly összesen 190 ezer darab hátsó- hidat gyártott autóbuszokhoz, tehergépkocsikhoz, trak­torokhoz, s termelésének éppen a felét az USA-ba exportálta. Valamikor a nemzeti jövedelem évi 7 százalékos nö­vekedése természetes volt, jelenleg a 3 százalék eléré­se is összetett, nehéz feladat. A kezdemenyezések fel­karolása határozott és megalapozott döntéseket kíván a vezetőktől, ésszerűbb, lelkiismeretesebb, alkotóbb mun­kát minden dolgozótól. KOVÄCS JÓZSEF Ausztriába utazik Lázár György Lázár György, a minisz­tertanács elnöke dr. Fred Si- nowatz osztrák szövetségi kancellár meghívására a kö­zeli napokban hivatalos lá­togatásra Ausztriába uta­zik. (MTI) Befejezte látogatását a horvát kormányfő Marjai Józsefnek, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének meghívására február 11. és 15. között hivatalos baráti látogatáson hazánk­ban tartózkodott Ante Mar- kovics, a Horvát Szocialista Köztársaság Végrehajtó Ta­nácsának elnöke. Marjai József és Ante Markovics a megbeszélése­ken kiemelt figyelmet fordí­tottak a Magyar Népköztár­saság és a Horvát Szocialista Köztársaság politikai, gaz­dasági, műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatainak bővítésére. Megállapították!, hogy a magyar—jugoszláv jószomszédi, baráti viszony alapján a magyar és a hor­vát szervezetek, intézmé­nyek és vállalatok közvetlen kapcsolatai jól fejlődnek. A Horvátországban élő ma­gyar, illetőleg a Magyaror­szágon élő délszláv, ezen belül a horvát nemzetiségű lakosság betölti a híd szere­pét az országaink közötti kapcsolatokban és ennek ak­tivizálását mindkét fél elő­segíti. Különös hangsúlyt helyez­tek a kooperációs együttmű­ködés szélesítésére, a kölcsö­nös áruszállítások növelésé­re, valamint a határmenti együttműködés minden le­hetséges formájának kiter­jesztésére. A tárgyaló felek megállapították, hogy a szomszédság adta lehetősé­geket a jövőben még job­ban fel kell használni. Ante Markovicsot fogadta Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke. A horvát kormányfő tár­gyalt Kapolyi László ipari miniszterrel és találkozott Köpeczi Béla művelődési, valamint Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterrel is. Az Ante Markovics kíséretében lévő köztársasági vezetők magyar partnereikkel tekintették át az együttműködés konkrét kérdéseit. Ante Markovics és kísére­te pénteken elutazott ha­zánkból. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) HATÉKONYSÁG, JÖVEDELMEZŐSÉG, KERESLET (2—3. old.) KONGRESSZUSTÓL KONGRESSZUSIG (3. old.) sArpilisiek a FALUJUKRÓL (4. old.) A KSH TOLNA MEGYEI IGAZGATÓSAGA JELENTI (5. old.) MŰLTUNKBÓL (6. old.) A GYÓGYÍTÓ MUNKA (8. old.) A KUBAI RÁDIÓ KÜLÖNLEGESSÉGE (9. old.) AZ ŰJ ÉGITEST NEVE: ZÓJA (9. old.) SARKADI IMRE ELBESZÉLÉSEI (10. old.) A METRÓBAN (10. old.) A MAGYAR FILM KÜLFÖLDÖN (11. old.) OROSZ JANOS KIÁLLÍTÁSA (11. old.) JÁTÉK A KÖNYVEKÉRT (12. old.) áfa. ***** FÁCÁNOK PUSKAVÉGEN (12. old.) AZ ENERGIA­TAKARÉKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN (12. old.) HÁTRÁNYBAN AZ OZORAIAK (13. old.) A MASE-BAN SPORTOLTAK (13. old.) Szépen megmunkált fogasok készülnek a szövetkezetben ' HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) CSUKA-TÓ (4. old.) SAJTÓFOTÓ ’84 (7. old.) „ OKOSABBAN GYARAPODNI (7. old.) MONGÓLIA EGY NAPJA (8. old.) Az utolsó munkafázis az összeszerelés

Next

/
Thumbnails
Contents