Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-14 / 37. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 37. szám ARA: 1,80 Ft 1985. február 14., csütörtök Mai számunkból AZ ELISMERÉS: ÉLENJÁRÓ EGYSÉG CÍM (2. old.) VESZÉLYES „ÜZEM” (4. old.) A KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS A KÖZGAZDÁSZOK (5. old.) SZAMADAS előtt A GYÖNKI SPIRAL IPARI SZÖVETKEZETNÉL (3. old.) Negyven éve szabad Budapest Koszorúzás, emlékműavatás, ünnepi megemlékezés Atomfegyvermentes övezetek Csernyenko üzenete az észak-európai és az argentin békemozgalomnak Negyven éve, 1945. február 13-án szabadult fel Budapest. A jubileum ailikalmá- ból szerdáin városszerte megemlékezéseiket tartottak. Délelőtt koszorúzás! ünnepséget rendeztek a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. A tisztelet és a hála koszorúját Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első tátikára és Borbély Gábor, a Budapesti Pártbizottság tátikára helyezte el. A Fővárosi Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök és FaTlkasinszky Lajos elnökhelyettes koszorú zott. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége nevében Vlagyimir Bazovszkij nagykövet, Iván Aboimov követ tanácsos és Vlagyimir Zotov ezredes, kaftonai és légügyi attasé kaszorúzoltít. A szovjet hősök tiszteletére elhelyezték az emlékmű talapzatán a megemlékezés virágait a főváros dolgozóinak, tanulóinak és a magyar —szovjet baráti társaságok tagcsöportj!a/iniak képviselői is. A jubileum alkalmából délelőtt felavatták a fasizmus elleni harc hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékét megörökítő alkotást. Somogyi József Kossuth-dí- jas szobrászművész és Finta József állami díjas építész kompozícióját — a három és fél méfter magas, bronzból formált női aialkot és a háttérben emelkedő emlékfalat — a XII. kerületben, a Jagelló út és a Csörsz utca közötti, most kialakított Gesztenyés kertben helyezték el. Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke beszédében felidézte a negyven évvel ezelőtti eseményeket, s szólt arról, hogy e napon azokra emlékezünk, akik tetteikkel, a szellem eszközeivel, fegyverrel, és ha kellett, életük feláldozásával is küzdöttek a fasizmus nyomorító haitalma ellen; akik megérezték és megértették a nép igazát és erejét, s azért szervezkedtek, hogy egy demokratikus berendezkedésű, a dolgozó nép érdekeit, az alapvető emberi jogokat szavatoló társadalom szülessen. Kállai Gyula végezetül kiemelte: az emlékmű arra is int, hogy a magyarság csak ■akkor maradhat meg magyarnak, a nemzet csak akkor gyarapodhat, ha a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, más népekkel összefogva a haladás eszméinek harcosaként küzd egy emberibb társadalom, a szocializmus megteremtéséért. Az ünnepség koszorúzással folytatódott, a kegyelet és a megemlékezés koszorúit helyezte el az emlékművön a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Budapesti Bizottsága nevében Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke és Grósz Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára; a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Budapesti Bizottsága nevében Kállai Gyula, Este az MSZMP Budapesti Bizottsága, a fővárosi tanács és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága ünnepi megemlékezést rendezett a Vígszínházban. Az elnökségben foglalt helyet Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Ma- róthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője, Konsztantyin Kocsetov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Déli hadseregcsoport parancsnoka. Ott voltak az ünnepségen a főváros társadalmi és tömegszervezeteinek, a fegyveres erőknek és testületeknek vezetői, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Déli hadseregcsoport és a Budapest nea HNF Országos Tanácsának elnöke és Peják Emil, a HNF Budapesti Bizottságának vezető titkára; a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa képviseletében Urbán Lajos közlekedési miniszter és Bo- rics Gyula igazságügyi államtitkár. vét viselő szovjet katonai egység parancsnokságának, valamint a főváros dolgozóinak és ifjúságának képviselői. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy négy évtizeddel ezelőtt, 1945. február 13-án, moszkvai idő szerint este 9 órakor a szovjet főváros 324 ágyú 24 sortüzével köszöntötte a 2. és a 3. ukrán front hős csapatait, amelyek felszabadították Budapestet. E hadijelentésnek örült a békére vágyó világ, örült a magyar nép. Hazánkat a szovjet hadsereg nagy ütközetek 194 napos sorozatában szabadí(Folytatás a 2. oldalon.) A Szovjetunió kész kötelezettséget vállalni arra, hogy nem alkalmaz atomfegyvert egy észak-európai atomfegyvermentes övezet tagállamai ellen, s kész ezt szavatolni akár sokoldalú, akár az övezet tagállamaival különwkülön megkötött megállapodásban. A Szovjetunió támogatja az észak-európai atomfegyvermentes övezet kialakításának gondolatát, s véleménye szerint megvan a reális lehetősége egy ilyen övezet létrehozásának — állapította meg Konsztantyin Csernyenko. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke a „Megállapodást most!” észak-európai háborúellenes mozgalom hozzá intézett felhívására válaszolt. A szovjet vezető válaszát szerdán tette közzé a TASZSZ szovjet hírügynökség, amely ugyancsak aznap hozta nyilvánosságra Csernyenkónak a „Százak felhívása az élet nevében” argentin békemozgalomhoz intézett válaszát is. Csernyenko első üzenetében megállapította: az atomfegyverzet problémakörének némely vonatkozását nem ölelik fel a jövő hónapban kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások, így azok önálló megoldást igényelnek. Ide tartozik az atomfegyvermentes övezetek — köztük az észak-európai atomfegyvermentes övezet — kialakítása. A Szovjetunió kész biztosítékokat nyújtani az északeurópai atomfegyvermentes övezet létrehozásához, s megvizsgálni a saját észak-európai területeit érintő néhány lényeges kérdést, kész továbbá a többi érdekelt féllel megvitani a Balti-tenger atomfegyvermentesítésének kérdéseit. A Szovjetunió ehhez nem szabja meg feltétlenül, hogy a nyugati államok is pozitívan foglaljanak állást az atomfegyvermentes övezetek tárgyában. Kétségtelen azonban, hogy az övezetek jelentősége nőne, ha a NATO atomhatalmai is hasonló kötelezettségeket vállalnának. Az argentin békemozgalom levelére válaszoló üzenetében Csernyenko rámutatott: a Szovjetunió következetesen fellép a kialakult katonai erőegyensúly megbontására irányuló minden kísérlettel szemben. Egyidejűleg határozottan síkraszáll a nukleáris és-a hagyományos fegyverek csökkentéséért az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján, és küzd az atomfegyverek megsemmisítéséért, az általános és teljes leszerelésért. A száz neves argentin politikai, tudományos és művészeti személyiséget tömörítő csoport ugyanilyen levelet küldött az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Kínai Népköztársaság állam- és kormányfőinek. Grósz Károly beszéde Télnézőben Kétyen, Felsőnánán és Murgán A tej-, kenyérellátás jó, a tüzelő kevés Ragyog a Nap, a hó szikrázik. A murgai lejáróban a fák bólintanak, de a mozdulat jégbe fagyott. Gyönyörűség nézni az apró ágakra rakódott kristálytiszta jeget. Szívfacsaró is a látvány, mert tudjuk, ha ilyen marad az idő, a fák nem bírják tovább, megroppannak, az útra dőlnek, meghalnak. Barkóczi István nyugdíjas ballag a falu központjában a jeges úton. Előrehajol, egyensúlyozza a hátizsákot, bal kezében szatyor, abban néhány tejeszacskó. — Minden rendben — mondja — És a világban? — kérdezi. — Ott is — feleljük. — Volt-e baj a hét elején? — A villannyal, de félóránál soha sem volt tovább áramszünet. — Minek ez a sok tej? — Az asszonynak viszem, én inkább fröccsön élek. Barkóczi István ballag, a legszélső házban lakik, van még mit csúszkálnia a jégen. A kisközség egyetlen boltjában — mint mindig —, most is van forgalom. Petrik Sándor szerint a jeget kellene leolvasztani valahogyan a gyümölcsfák ágairól, meg a szőlő vesszejéről. — Mert ha nem változik a világ — mondja keserűen — akkor jövőre nem iszunk bort. — Az lesz a jó — cserfel közbe az egyik fejkendős néni. Petrik Sándor morgolódik kicsit, legyint a fehérnépekre. — Tudja mit, ha már arra járnak, akkor dobjanak be egy táviratot a KPM-nek. — Nincs már KPM. — Mindegy, akkor valakinek, hogy jöjjenek itt a leágazónál vágják ki a fákat, mert előbb-utóbb agyoncsapnak egy autót. — Ez az összes baj? — Nincs több. Murgán a tél nem okozott nagyobb gondot. Az utat letakarították. Kétnaponként hozzák a kenyeret, a tejet. Hétfőn a téesz küldött egy Zetort, ha beragadna a községben a kenyérszállítói Gáz is van. — Tudja fiam — mondja Petrik Sándor — a tanácsnak kicsi a tehetsége, de a téesz segít. Takács Györgyné boltvezető kiszolgálta már az asz- szonyokat, fogy a tej, a tejföl, a keddi kenyér, — Az ellátás? — kérdezem. — Minden van. Kétnaponként 60 liter tejet hoznak és 80—100 kilogramm kenyeret. Visszafelé a kapaszkodón megállunk lefényképezni a jégtől terhes fákat, hogy azt a „táviratot” át tudjuk adni a közúti igazgatóságnak. A felsőnánai utat jól lejárták a kocsik, ki is „csiszolták”, így jeges, csúszós. A termelőszövetkezet párttitkárával, Kovács Miklóssal beszélgetünk. Felsőnánán is rendben vannak a dolgok. A gázellátás tökéletes, Karácsony környékén ide jártak gázért Hőgyészről is. — A szénnel bajban vagyunk — mondja a párttitkár. — Segíteni tudnak-e? — Annyi segítséget adtunk, hogy engedélyeztük a mázsaháznál az egyik dolgozónknak, hogy egy maszek tüzépes lerakatát kezelje, így azért csurran-cseppen szénből is. Az olajjal nincs semmi bajunk. Van egy tartály- kocsink és ha kell a falunak, akkor hozunk. — öregek? — Elhagyott emberünk nincs. Nem olyan falu ez. — Áram? — Azzal már gondban voltunk, de a DÉDÁSZ azonnal jött. Felkészültünk a legrosz- szabbra: egy traktorra felszereltünk vákumos szivaty- tyút és kipróbáltuk. Lehet traktorral is tehenet fejni. Most minden istálónknál csinálunk ilyent, hogy áramkimaradás esetén se jussunk bajba. A falu főutcáján kegyetlenül nyekereg egy szekér. Egyes ló húzza, a bakon ketten ülnek, halom szén tetején. A fuvaros Kocsis Márton, a széntulajdonos Forgács László. — Kaptunk hat mázsát, többet nem — mondja Forgács László —. Tegnap hoztak úgy száz mázsa körül, de el kell osztani, hogy mindenkinek kerüljön. A kétyi tanácsházán Sárkány Titusz tanácselnök az íróasztal mellett ül, fagyos, meggémberedett ujjakkal gépel. Fűtés nincs. (Folytatás a 2. oldalon) Ténykép, „táviratilag”, a murgai bekötőút fáiról
