Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

e tfEPÜJSÄG 1985. január 14. Duplatalálatos Hermann György Szombaton jelent meg la­punkban azoknak az olva­sóknak a névsora, akik fél­éves Népújság-előfizetést nyertek azzal, hogy eltalál­ták az év Tolna megyei spor­tolóinak sorrendjét. Ott már beszámoltunk arról, hogy egyetlen szavazónk volt, aki két kategória (női egyéni és csapat) sorrendjét |s eltalál­ta, a bátaszéki Hermann György. Kíváncsiak voltunk rá. — Minden évben elküldöm szavazatomat. Eddig csak hozzávetőleg találtam el. Hogy mi alapján töltöttem ki? Újságolvasó ember va­gyok. Figyelemmel kísérem a világ, az ország sportját, de leginkább szűkebb pát­riánk, Tolna megye esemé­nyei érdekelnek. Így némi­képp tájékozott vagyok me­gyénk sportjában, tudom, hogy kik érnek el figyelem­re méltó eredményeket. Azt nem tartottam kétségesnek, hogy a Tolnai VL BEK- ezüstérmes lányai mind egyéniben, mind csapatban az első helyre jogosultak. Az eredményeikért nagyon nagyra becsülöm a Tolnai Vörös Lobogó asztalitenisze­zőit. — Honnan a sport szere- tete? — Valaha magam is aktí­van sportoltam. Kezdetben a Pécsi Atlétikai Clubban atletizáltam. 1944-ben dél­nyugat-magyarországi mezei futóbajnokságot nyertem, majd ebben az évben ugyan­ebben a versenyszámban az országos bajnokságon hete­dik lettem. Később a Báta­széki VSK NB III-as labda­rúgócsapatában futballoztam, majd a Szekszárdi TSE, ezt követően pedig a Szekszárdi Vörös Meteor együttesében. Aktív pályafutásomat 1954- ben fejeztem be, de ekkor sem szakadtam el a sporttól, labdarúgó-játékvezetőként tevékenykedtem. Aztán a hatvanas évek közepétől, mi- ütán ezzel is felhagytam, már csak az újságokból, a rádióból és a televízióból kö­vetem nyomon a sportesemé­nyeket. A beszélgetés közben jel­vények, igazolások, igazol­ványok, megsárgult képek, mára már sporttörténelmi ereklyékké nemesült tárgyak kerülnek elő. — Talán, ha nyugdíjba megyek — most ugyanis a TÁÉV-nél anyaggazdálkodási előadó vagyok — majd arra is lesz időm, hogy ezeket a kallódó emlékeket rendsze­rezzem. Mi pedig reméljük, hogy Hermann György jövőre is elküldi szavazatait. Labdarúgóősz *•84 Válogatottkeret-tagok Kisdorogon nincs pánikhangulat Ha mostanság szó esik a labdarúgásról Kisdorogon, vagy éppen a Hőgyészi Álla­mi Gazdaság szomszédos kerületeiben, bizony nem válnak mosolygóssá az arcok. Valamennyien többet-vártak a MEDOSZ együttesétől. Mert hát mire is emlékez­hetnek a kisdorogi focirajon­gók? Arra, hogy az 1984—85. évi területi bajnokság őszi idé­nyét 11 ponttal a 13. helyen zárta Losonczi edző legény­sége. Azaz, a kiesőzóna tő- szomszédai lettek a zöld-sár­gák. Továbbá arra, hogy a hét hazai találkozóból négy­szer „zakóztak” Ódorék, ide­genbeli mérlegük pedig 31 százalékos. No, meg persze, arra a keserű fiaskóra is em­lékeznek,. amely Kaposvá­rott értté utol a dorogi csapa­tot: a Rákóczitól elszenve­dett 9-2-es vereséggel a Drá- va-csoport egyfajta „csúcs­tartóivá” avanzsáltak. A gyenge szereplés okairól elsőként dr. Gsdheidt Má­tyást, a Kisdorogi MEDOSZ SE elnökét, a klub bázisát képező Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatóját kérde­zem. — Az elért helyezés nincs arányban a befektetett mun­kával, nem mutatja a csapat igazi erejét, valódi képessé­geit. Talán az előző évek jó szereplése bizonyos mérté­kig a szakmai és a klubve­zetést is elbizakodottá tette. Emiatt a legutóbbi bajnok­ság befejezése után nem olyan alapossággal és körül­tekintően végeztük az előké­születeket együttesünk háza táján, mint azt korábban tettük — mondja., az elnök, majd folytatja őszinte, ön­kritikus, tényfeltáró értéke­lését. — Egyszóval: mi azt gondoltuk, hogy a szakosztá­lyunknál megmaradt játéko­sokból kialakított gárda ’84 őszén is hozza majd a koráb­bi esztendők eredményeit. Sajnos nem ez történt. — Miért? — Vegyük sorra a problé­mákat. Nagy Gergely az át­igazolás utolsó napjaiban je­lentette be távozási szándé­kát. Családi indokait tekint­ve támogatnunk kellett ki­adatási kérelmét. Igaz, hogy az őszi harmadik fordulóban Páli már a rendelkezésünk­re állt, de rendkívül gyenge edzettségi állapotban jött vissza csapatunkhoz. így messze nem azt nyújtotta, amire valójában képes. Dön­tő volt továbbá a gyenge produktumban a kulcsszere­pet betöltő Éppel bajnoki nyitány előtti porcsérülése. Műtété után nem tudtuk őt pótolni, az őszt valójában középhátvéd nélkül játszot­tuk végig. Október közepén leszerelt Horváth, csakhogy nála ugyanazon edzettségi gondok jelentkeztek, mint Pálinál. Végül is a bajnok­ság őszi finisére rendeződtek a sorok. — Hogyan értékeli a szak­mai munkát? — Hadd említsék néhány dolgot erről az oldalról is. Nos, azok a törekvések, me­lyeket a szakmai vezetés képviselt az ifjúsági játéko­sok mély vízbe dobásával — nem váltották be a reménye­ket. Spiel II, András, Pap II tehetséges focista, de két- három ifistát ebben a hely­zetben nem bírt el csapa­tunk. Ugyancsak nagy hibá­nak tartom, hogy a nyári fel­készülés sem vdlt olyan ala­pos, mint amit korábban megszoktunk Kisdorogon. Néhány mérkőzés után érté­kelte a klubvezetés a kiala­kult helyzetet, s úgy dön­tött, hogy a szákmai vezetést erősítendő, Farmaggini Ká­rolyt pályaedzőként szerződ­teti. — Példák sora bizonyítja, hogy hasonló helyzetben gyakori tünet a pánikhangu­lat... — Nálunk szó sincs erről. Az őszi évad befejezése után nem a bűnbak keresésére, hanem az erők koncentrálá­sára, a fegyelem erősítésére, a szakmai munka javítására összpontosítottunk. így érke­zett el 1985. január 3-a, az alapozás első napja. Feltét­lenül erősödött csapatunk azzal, hogy Eppelt Árky dok­tor, a sportkórház orvosa egészségesnek nyilvánította, így középhátvédünk is már a társakkal alapoz. Horváth és Páli biztos, hogy újra ki­tűnő kondícióba kerül. A TÁÉV csapatából átigazol­tuk Veress Jánost, vele úgy érzem, a középpályán erő­södtünk. A következő színhely Kis- dorog. A kellemesen fűtött terepjáró a havas, csúszós úton is magabiztos. így az­tán egykettőre „átröpít” ben­nünket a MEDOSZ SE sport­telepére. Formaggini pálya­edző gimnasztikát vezényel a havas pályán a 21 tagú ke­retnek. Dr. Gscheidt Mátyás körbevezet a pazar, új öltö­zőben, ami a társadalmi ösz- szefogás szép példája. A te­tőterasz még beépítésre vár, de a tervek májusra megva­lósulnak: presszó lesz az emeleten. Losonczi István vezető ed­ző sem kertel, amikor a gyengécske őszi szereplésről kérdezem. — Egyértelműen a gyenge játékosállományban keresen­dők az okok. Ehhez hozzá­jött Éppel kényszerű kiválá­sa, meg az, hogy Odor sérül­ten futballozta végig az idényt. Nem kenyerem a ma­gyarázkodás, de ... Négy-öt meccsen a szerencse is elpár­tolt tőlünk. Csurgón, Sellyén vagy éppen a Honvéd Tán­csics SE otthonában az utol­só két percben kapott gólok következménye pontveszté­sünk. Az elmúlt 14 év során kiesésközeiben egyszer sem vártam 'bajnoki folytatást. Nehéz tavasz elé nézünk, de nyugodt vagyok. Az első öt tavaszi mérkőzésen már ki kell kecmeregnürtk az „alsó­házból”. Azután az idegesség megszűntével felzárkózunk a középmezőnyhöz. Erre feltét­lenül képesnek tartom a je­lenlegi összetételű játékos­állományt — mondja határo­zottan a mester. Szavaira a szakosztályi el­nök, Gsaheidt János rábólint, majd néhány gondolattal megtoldja azt. — A Szekszárdi Dózsa el­leni MNK győzelmünk töb­bet ártott, mint használt. A bajnokságban ugyanis úgy kezdtek játékosaink, hogy öt­hat meccsen bizony a kelle­ténél bővebb volt rajtuk az a bizonyos mellény. Küzdeni akarásban sem jeleskedtek az elején. Szerencsére aztán észbe kaptak. Biztosra ve­szem, hogy tavasszal feled­tetik szurkolóinkkal ezt a kí­nos őszt. A 8—10. helyek egyikére várom csapaltunkat. Ha mostanság szó esik a labdarúgásról Kisdorogon, bizony nem válnak mosoly­góssá az arcok. De, mert na­gyon szeretik csapatukat, biztosra veszik tavaszi sike­res helytállását. FEKETE LÁSZLÓ Az idei év jobb legyen! Névjegy Név: Sárközi Gyula. Születési év: 1966. Egyesülete: Szekszárdi Dózsa SE. Sportága: Atlétika. Edzője: Németh Gyula. — Már apró gyerekkora óta futónak készült? — Nem. Egészen véletle­nül lettem az, inkább fociz­ni szerettem, de kiderült, hogy elég jól futok. Ezért 1981 tavaszán elindultam egy középiskolás mezéi futóver­senyen, amit megnyertem. Ezen látott meg Németh Gyula, aki jelenleg is edzőm. Hívott edzésre, és ottrakad- tam. — Milyen viszonyban van felfedezőjével, és egyben ed­zőjével? — Nagyon jól kijövünk. No, persze azért köztünk is vannak viták. Főleg akkor dühös, amikor nem veszem olyan véresen komolyan a futást. — A 84-es évre az vollt a jellemző, hogy nem vette olyan „véresen” komolyan ? — Ügy gondolom, nem kell szégyenkeznem a tava­lyi eredményeim miatt. Igaz ugyan, hogy nem tudtam megismételni az 1983-as tel­jesítményemet, amikor arany- és ezüstérmet nyertem az IBV-n, most tudásomból egy második és harmadik helyre futotta. Az azonban még hoz­zátartozik, hogy 3000 méte­ren egy olyan szovjet futó előzött meg, aki már 16 éves korában ifi EB-t nyert. De nemcsak ezt a két érmet mondhattam magaménak a múlt évben. Két új ifjúsági országos csúcsot futottam 1000 és 2000 méteren. Igaz, az utóbbit már megjavítot­ták. 1984-ben ifjúsági rang­listavezető lettem 3000 és 5000 méteren. Ennek ellené­re tényleg mintha megelé­gedtem volna a 83-as ered­ményeimmel, és könnyedeb­ben fogtam volna fel a dol­gokat. Meg valahogy az ön­bizalmam is megcsappant, úgy mentem ki az IBV-re, hogy nem hittem el, megis­mételhetem előző évi sikere­met. — Milyen feladatok vár­ják 85^ben? — Márciusban, Portugá­liában lesz junior mezei fu­tó VB. Erre nem készülünk különösebben az edzőmmel, itt még nem kell csúcsfor­Sárközi Gyula mában lennem. Ha bekerü­lök az utazókeretbe jó, ha nem, akkor sincs tragédia. Ugyanis idén számomra a legfontosabb verseny az augusztusban az NDK-ban sorra kerülő junior Európa- bajnokság. Ennek kell alá­rendelnem mindent. — Mivel lenne elégedett? — Minden bizonnyal 5000 méteren fogok rajthoz állni. Szeretnék a dobogón végez­ni, ehhez úgy 13:55 perc kö­rüli időt kell futnom. — Sikerülhet? — Nagyon sokat kell még dolgozni érte. Jelenlegi ered­ményemből 40—50 másod­percet kell lefaragnom, hogy elérjem ezt az időt. Bár ez nagyon sok, mégis úgy ér­zem sikerülhet. — Mit tesz érte? — Mint legtöbb sportág­ban, nálunk is a téli alapo­zás időszakát éljük. Novem­berben kezdtük és majd márciusban ér véget. Napi két edzésünk van. Délelőtt egy óra, délután két óra fu­tóedzés; pénteken pedig tor­natermi foglalkozás. Tovább nem folytathattuk. Lejárt az idő, amit az edző engedélyezett a beszélgetés­re. Sárközi Gyulát várta a hegyi futás. (P—s) Lewis harmadszor Átadták a díjakat A tekintélyes amerikai szaklap, a Track and Field News — egy nemzetközi zsű­ri véleménye alapján — a négyszeres olimpiai bajnok amerikai Carl Lewist válasz­tatta 1984 legjobb atlétájá­vá. Lewis a lehetséges 280 szavazatból 279-et kapott, s így már a harmadik egymást követő évben érdemelte ki ezt a megtisztelő címet. Az első tíz helyezett: l. Carl Lewis (amerikai) 279 szavazat, 2. Uwe Hohn (NDK-beli) 203, 3. Jiurij Sze- dih (szovjet) 192, 4. Said Aouita (marokkói) 189, 5. Joaqüim Cruz (brazil) 169, 6. Szergej Bubka (szovjet) 153, 7. Edwin Moses (amerikai) 117, 8. Daley Thompson (brit) 89, 9. Sebastian Coe (brit) 70, 10. Carlos Lopes (portugál) 33. A hagyományoknak meg­felelően, a Telesport adása keretében ünnepélyes kere­tek között adták át 1984 leg­jobb felnőtt és ifjúsági spor­tolóinak a díjakat. Először a. fiatalabbak ve­hették át Kornidesz Mihály- tól, a Magyar Televízió el­nökétől a serlegeket és a plaketteket, edzőikkel együtt. A sorrend a szakszövetségek javaslata alapján alakult ki. Ezek szerint 1984 legjobb ifjúsági sportolói: Lányok: 1. Mádl Ildikó sakkozó (Mereszjev SE), 2. Ormos Edit úszó (Vasas), 3. Bátorfi Csilla asztalite­niszező (BSE). Fiúk: 1. Szanyi Andor súlyemelő (Olefin), 2. Szabó József úszó (Bp. Honvéd), 3. Havas Endre atléta (Kecskeméti SC) és Komáromi Tibor birkó­zó (FTC). Különdíjat kapott az ifjú­sági Európa-bajnokságot nyert labdarúgó válogatott, valamint az IBV-győztes fiú kosárlabda-csapat is. Az együttesek nevében Kovács Kálmán és Bicskei Bertalan, illetve Krasovec Péter és Lu­kács Sándor vette át a díja­kat. Az elmúlt esztendő legjobb felnőtt sportolóit Fodor László, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének al- elnöke köszöntötte, és adta át a díjakat. 1984 legjobb sportolói: Nők: 1. Vidács Györgyné tekéző (SZEOL AK), 2. Stefanek Gertrúd vívó (Ű. Dózsa), 3. Fórián Éva sportlövő (Bp. Honvéd). Férfiak: 1. Gáspár Tamás birkózó (FTC), 2. Fábián László öttusázó (Bp. Honvéd), 3. Juhász László fogathajtó (Kiskunfélegyházái Le­nin Tsz). Csapat: 1. Fogathajtó válogatott (Juhász László, Bárdos György, Fülöp Sándor), 2. Vasas vízilabdacsapata, 3. Labdarúgó válogatott. 1984 legjobbjai megkapták az ADIDAS külön serlegét is. A díjak átadása után Buda István államtitkár, az OTSH elnöke is gratulált 1984 leg­jobbjainak, s további sikere­ket kívánt. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy 1985-től még keményebben készülje­nek, hogy a következő évek világeseményein is kitűnje­nek. „Népszava” sífutás Január 20-án 10 órától Nyíregyházán a „Kabalás” szabadidős központban „Nép­szava” sífutást rendez a Szakszervezetek Szabolcs- Szatmár megyei Tanácsa, a Szabolcs-Szatmár megyei V. B. Testnevelési és Sportosz­tálya, a HVDSZ megyei bi­zottsága és a Szabolcs-Szat­már megyei Síszövetség. A verseny helyszínén lehet ne­vezni 9.30 óráig. A verseny­re nevezhetnek igazolt és nem igazolt versenyzők, tö­megsport jelleggel sízők min­den korosztályban. Az indu­lókat öt korcsoportba osztják: kisdobos (6—10 év), úttörő (10—14 év), serdülő (14—16 év), ifjúsági (16—18 év) és felnőtt (18 évtől). A helyezések eldöntése a sportág szabályai szerint tör­ténik, a verseny távja 4000 méter sík terepen, enyhe emelkedőkkel. Mind az öt ka­tegóriában az első helyezett serleg, érem, oklevél és tárgy- jutalomban részesül. A 2—3. helyezett érmet és oklevelet kap. A résztvevők között téli sportfelszereléseket sorsol­nak ki. Mindent a győzelemért Szöveg nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents