Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

1985. január 14. r\f£PÜJSÄG3 Iskolakóstolgató A vincellérek mai utódai Budafokon tanúinak A századdal szinte egyidős épület majdnem az enyésze­té lett. A tervék szerint alat­ta futott volna a metró és így az iskola veszélybe ke­rült. A metróépítés tervei másképpen alakultak, így most hozzáfoghattak a tata­rozáshoz, ami elkerülhetet­lenné vált, oly annyira, hogy még a központi fűtést is most szerelik. Jókora, tankcsapdának is beillő akadályokon átjutunk az igazgatóhoz, dr. Gazdag Lászlóhoz, aki itt Budafokon a sók százéves pincék tő- szomszédságában, a borász­képzés egyik fellegvárában dolgozik. Budafokon a múlt századi nagy szőlőpusztulás utáni időben kezdtek foglalkozni a pincemesteri képzéssel. Ké­sőbb — 1901-ben — itt ta­nultak a vincellérek, akik kétévi gyakorlat után ülhet­tek az iskolapadba, hogy megismerkedjenek a borkul­túra minden ágával, hogy fellendítsék a magyar borá­szatot, pontosabban fogal­mazva további hírnevét biz­tosítsák. A képzés változatlan ma­radt 1948-ig, amikor Szőlé­szeti és Borászati Techni­kummá alakult az iskola. Húsz év múlva lett szakkö­zépiskola és szakmunkáskép­ző, és azóta Soós István Élel­miszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet néven működik. — A tervek szerint hama­rosan ismét technikumi kép­zés lesz itt Budafokon — mondja dr. Gazdag László. — Bővül a profilunk. A borá' szat mellett a sör-, a szesz és az élesztőgyártás oktatá­sának felelősei leszünk. A budafoki iskola szeren­csés helyzetben van. A sok százéves pincékben ma is a z Tavaly készült el Mátyás király hordója ország legnagyobb tároló- és feldolgozókapacitása van. Az iskola kapcsolatban áll a Soós István Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet Pest megyei Pincegazdaság­gal, ahol a borkezelés, a ver­mutgyártás és a palackozás tudományát sajátíthatják el a gyerekek. A Hungarovin vállalat üzemeiben a pezs­gőkészítés a tantárgy. Az is­kola rendelkezik saját tan­üzemmel is, itt a Hungaro­vin vállalat részére végez­nek bérmunkát, évente 30— 40 ezer palack pezsgőt és üdítő italt gyártanak. Ren­delkeznek öthektáros szőlő- területtel, ahol a diákok megismerkednek a szőlőmű­veléssel. Kapcsolatban állnak az ország minden történelmi borvidékével — kivétel Szek- szárd. Tanulmányi munkára men­nek a másodikosok minden évben az Alföldre, a harma­dikosok Eger és Tokaj-ihegy- álja szőlő- és borkultúrájá­val ismerkednek, a negyedi­kesek pedig a Dunántúl bor­vidékeivel. Egy időben Szek- szárdra is ellátogatták, de ma erre sem igény, sem idő. — Nincs is Tolna megyei diákjuk? — kérdezem az igazgatót. — Jelenleg nincs. Mi ír­tunk Szekszárdra levelet, kértük, hogy küldjenek ide gyerekeket, de azt a választ kaptuk, hogy Szekszárdon nincs borászra igény. Termé­szetesen nagyon sok Tolna megyei szerzett itt techniku­si oklevelet. Emlékszem a paksi Ács Józsefre, akinek a fia is itt tanult, a szintén paksi Csipszer Ferencre, de Kovács Ferencre és Bíró Eri­kára is, akik szekszárdiak, itt tanultak nálunk. A budafoki borászképző­ben négyéves szakközépisko­lába mintegy két és félsze­res a túljelentkezés. Az is­kola felvételi vizsgát tart, alhol kérik a kémia- és a biölógiajegyeket, a felvételin a tollbamondás után mate­matika- és kémiatudásról kel'1 számot adni. — Nagyon sok olyan gye­rek jön hozzánk, akinek az édesapja, vagy az édesanyja itt tanult. Ez azt is jelenti, hogy ezek a fiúk, Lányok ér­zelmileg már kötődnek a bo­rász szakmához, nekünk már nem kell foglalkozni azzal, hogy megszerettessük velük — mondja dr. Gazdag László. A budafoki borászképző­ben 250 diák tanul, közülük 80-an .szakmunkásképzőben. Az ország minden tájáról verbuválódik a diákság. A magyar borkultúra jövője Budafokon is múlik. H. J.—G. K. A halállomány nincs veszélyben A Greifenstein osztrák hajó megmentése — Két jégtábla között miről álmodik a kapitány? — tegnapelőtt jött a telefon- üzenet Bajára: a Sió-torkolat fölött négy kilométerrel a jégmező foglyává lett a Creifenstein nevű osztrák hajó. Ahogy a vízügyi szaknyelv mondja: völgymenetben megfogta a jég, befagyott. Az üzenetet to­vábbították a Dunán dolgozó jégtörőknek és egy nap múlva kiszabadultak az osztrá­kok. „Viel tanken!” — kiáltották át a bajai jégtörőkre, jódliforma innsbrucki kiejtés­ben. De a bajaiak tovább roppantgatták a derékvastagságú jégpáncélt. A hajómotor előrevitt, a hajótest meg menetközben egyet fordult jobbra, s egyet balra, és a jég tíz kilométer messzire is sikoltott, majd tehetetlenül széttört. Tragikus kacsa­tánc volt a Sió-torok feletti 22 fokos fagy­ban. Operatőrök, fotósok, újságírók mindenütt. A jól fűtött jégtörő hajókban, a jól hűtött januári Duna-parton, és bent Baján, az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság fő­hadiszállás-forma ügyeletén. Két nap óta agyonírjuk az örökbiztos téli tippet, a jég­törő-témát. Fontos dolog ez persze, az ár- vízvédelem szempontjából. Aztán nemzet­közi kérdés is, hiszen, ha odalenn is egy­másra csúsznak a jégtáblák? Ezért a ba­jaiak az NDK-ban készült motorral fel­szerelt legkorszerűbb jégtörőket küldik le mindig jugoszláv területre. Idehaza, Baján pedig Vukováry Attila főmérnök, igazgató- helyettes irányítja a dunai jégtörőflottát. Egyik alapelvük: a hajók kettesével járnak menteni. Ha egyik bajba kerül, a másik segít. Mégis — nemcsak az a fontos, érdekes, ami a folyam tetején van, vagyis a jég. Legalább annyira fontos, hogy mi van télen a jég alatt: hogyan telel át a közellátásban is fontos halállomány? Vukováry Attila szerint: ha befagy a Duna, akkor az oxigénbevitel hiánya okoz gondot. A kifejezetten haltenyésztésre szol­gáló tavakat, csatornákat ezért lékelik meg ilyenkor. A Dunán azonban a téli jégpán­cél ősi, természetes állapot, s nem kíván beavatkozást. Hiszen kifejezetten befagyás miatti halpusztulás sosem volt figyelemre méltó arányú. A jégtörők természetesen a víz oxigéncseréjére is hasznos munkát vé­geznek. Továbbá a most vett vízminta is azt mutatja, hogy a szennyezettség növe­kedésének mértéke alig kimutatható. Végül Baján nem elcsépelt a kifejezés: munkával ünnepelnek. Hiszen az Alsó- dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ma, hétfőn 30 éves. A város lakói kiállítást láthatnak a három évtized munkájáról, és meghall­gathatják az igazgatóság rangos kamara- zenekarának hangversenyét. De, kint a folyón, két ország területén, Pakstól Apa- tinig tizenöt hajó harcol a jéggel. Néhány­ra ráesteledik és a legénység jól fűtött hajón alszik. Tegnap az újságírók találgat­ták: miről álmodik egy kapitány, két jég­tábla közötti hajón, éjszaka, a magyar ja­nuárban? FÖLDESSY DÉNES Tizedszer kiváló a vegyvédelmi szakasz Kircz László megyei parancsnokhelyettes, Szeltner Já­nos, a vegyvédelmi szakasz parancsnoka és az asszonyok, akik a köszönőlevelet kapták. (Folytatás az 1. oldalról.) tatásának, közművelődésé­nek 40 év alatt végbement fejlődését, vívmányait. Meg­emlékezett a munkásőrség megalakulásáról, az 1957 kora tavaszának eseményei­ről, köszöntötte az alapító­kat, Palkovics Istvánt, Ke­mény Józsefet, Hajdú Ist­vánt, Suszter Mihályt, Vá­gány Istvánt, Horváth Já­nost, Varjas Józsefet, Fodor Istvánt, Nemes Jánost, Hu­szár Józsefet, Németh Józse­fet, Király Györgyöt, Simon Jánost, Lőwi Vilmost, Bapp Mátyást, a még tényleges szolgálatot teljesítőket, vagy tartalékosokat. A parancsnoki beszámoló ezután a testület tevékeny­ségére, feladatainak teljesí­tésére tért ki. — Napjainkban mindenek­előtt a gazdasági munkában való helytállás szerepel az előtérben, de ezzel együtt ál­landóan erősítenünk kell a harckészültséget is. Az el­múlt évben tovább fejlődött a sokaikat vonzó közösségi szellem, az elvtársi, az em­beri (kapcsolatok tartalmuk­ban mélyültek, tehát azdk a tényezők, amelyek a testület vonzó, összetartó erejét jel­lemzik. Általánosan jellem­ző, hogy alegység-kollektí­vák, rajok, szakaszok fognak össze egy-egy munkásőr csa­lád érdekében. Gondoskod­nak árván maradt családta­gokról, segítenek családi há­zak, hétvégi házak építésé­ben, tatarozásában, felújítá­sában. De az is jellemző, hogy a megye munkásőrei 3000 óra társadalmi munká­val építették fel a bonyhádi egység új bázisát, kétezer órában a simontornyai lőte- ret korszerűsítették. Mind­emellett az állomány fegyel­mezetten végrehajtotta az 1984. évi politikai, kiképzési, szolgálati feladatokat, felké­szültsége, kiképzettsége, hadrafoghatósága az elvá­rásoknak megfelelő. — Az is jellemző a mun­kásőrökre, hogy megyénk gazdasági, társadalmi életé­nek imliinden területén ott vannak, kezdeményező sze­repet vállalnák. Helytállásu­kat bizonyítja, hogy a XII. kongresszus óta tizenhármán kaptak Munka Érdemrendet, hatvankilencen miniszteri kitüntetést, 212-en lettek ki­váló dolgozók. A közéleti ak­tivitásra jellemző, hogy az állomány 40 százaléka köz­életi tisztséget visel, 253-an pártalapszervezeti vezetősé­gi tagok, vagy irányító párt­szervek tagjai. A testületben folyó szocia­lista versenymozgalommal foglalkozott ezután Tatár La­jos. — Az országos parancsnok elvtárs állásfoglalása alap­ján értékeltük ia versenymoz­galmat. A követelményeknek alegységeink, egységeink a legjobb tudásuk szerint ele­get tettek. Ezért, a megyei pártbizottság illetékes titká­rának egyetértésével, az „Élenjáró munkásőr egység” címet, a vele járó oklevelet és vándorserleget a szekszár­di Gséby József egységnek adományozom. A megyei pa­rancsnokság szakalegységei közül a „Kiváló szakasz” cí­met, a vele járó vándorzász- lót és oklevelet a vegyvé­delmi szakasz kollektívájá­nak adományozom. Ezt a cí­met a szakasz a testület lét­rejötte óta tizedszer nyerte el. Ezért a munkásőrség or­szágos parancsnokától a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapják kol­lektív kitüntetésként. A hír­adó rajok közti versenyben a kiváló címet, vándorzász­lót és oklevelet a bonyhádi egység híradó raja nyerte, az ellátó részlegek közül pedig a tamási egység ellátói. A parancsnoki beszámoló kitért a társ fegyveres szer­vekkel folytatott együttmű­ködésre, majd az 1985-ös fel­adatok közül emelt 'ki lénye­gesebbeket: összevontan, tá­bori körülmények között tör­ténik a kiképzés; éjszákai, éles lőgyakorlat lesz, és vé­gül a megye teljes személyi állománya magasabb harc- készültségbe helyezési gya­korlatot hajt végre. A leg­fontosabb feladat vaflameny- nyi munkásőr számára a párt politikájának tudatos, követ­kezetes szolgálata. A megyei parancsnok be­számolója után Hohmann József tolmácsolta a megyei pártbizottság elismerését, kö­szönetét a kiképzésben, a szolgálatban, a termelésben, felelősséggel, elkötelezetten végzett, sok fáradtságot, ön- feláldozást követelő munká­ért. A párt XIII. kongresz- szusára, az ország felsza­badulásának 40. évfordulójá­ra készülődve, a szocialista munkaverseny révén a me­gye ipari üzemei számottevő­en növelték termelésüket 1983-hoz viszonyítva és a mezőgazdaság is nagyszerű eredményeket produkált, az aszály ellenére is. Ezeknek az eredményeknek részesei a munkásőrök is. A párt a munkásőr szolgálatot felelős­ségteljes politikai tevékeny­ségnek tekinti, és azt kéri: a jövőben is az eddig tanúsí­tott elkötelezettséggel, példa­mutatással dolgozzanak. Szalma István alezredes, a Tolna megyei Hadkiegészíté­si és Területvédelmi Pa­rancsnokság parancsnok-he­lyettese a társ fegyveres tes­tületek nevében köszöntötte a munkásőröket, a szovjet alakulat politikai helyettese pedig azt a fegyverbarátsá­got méltatta, amely elevenen él az alakulat és a megyei parancsnokság törzse között. Ezután Haypál Tibor, az országos parancsnokság kép­viseletében, Tatár Lajos me­gyei parancsnok és Hohmann József adták át a kitünteté­séket. A megyei parancsnok­ság szákalegységei közt fo­lyó szocialista versenyben ti­zedszer kiváló a vegyvédel­mi szakasz parancsnoka, Szeltner János vette át a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát, a ki­váló címet elismerő zászlót és oklevelet. Az egyéni kitüntetések át­adását megelőzően ismertet­ték Borbély Sándor orszá­gos parancsnok levelét, ame­lyet a huszonöt, illetve húsz éve szolgáló munikásőrök fe­leségeinek írt, majd átadták a levelet a 25 év óta „szol­gálatot teljesítő” Mátyás Ti­bor nénak, a 20 év elismeré­sét Szeltner Jánosnénak, Né­meth Mihálynénak, Sipos Lajosnénák, Szűcs Lajosné- nak, László Károlynénak, Korozs Albinnénak. Kiváló parancsnok jelvényt négy al­egységparancsnok kapott, nyolc munikásőr pedig ki­váló munkásőr jelvényt. A Honvédelmi Érdemérem 25 éves fokozatát kapta Mátyás Tibor, a 20 éves fokozatot Szeltner János, Németh Mi­hály, Sipos Lajos, dr. Dara­dics Ferenc, Szűcs Lajos, Korozs Albin, László Károly, a 15 éves fokozatot (kilencen kapták, köztük Kircz László, Lénárt Ferenc megyei pa­rancsnokhelyettesek, Hepp József alosztályvezető. Hatan kapták a kitüntetés 10 éves fokozatát, nyolcán az ötéves szolgálatot elismerő munkás­őr emlékjelvényt. Munkásőr emlékérmet kapott a leszere­lő Andrásik Pál és Teleki János, tizenöt, illetve tizen­négy évi szolgálat után. Andrásik Pál meghatott szavakkal köszönt el mun- kásőr-társaitól, majd az egy­séggyűlés az Internacionálé hangjaival zárult. Teljes kapacitással termelt az atomerőmű Helytállnak az energiaipar dolgozói A szokatlanul kemény tél. a dermesztő hideg fokozott terheket ró az energiaszolgál­tató üzemekre, a bánya- és szállítóipari dolgozókra. Va­sárnap országszerte megerő­sített ügyeletet tartottak az erőművekben, dolgoztak a bá­nyákban. Mindenütt arra tö­rekedtek, hogy a kormány ta­karékossági felhívását szem előtt tartva, minél zökkenő­mentesebben, fennakadás nél­kül szolgáltassák az ener­giát. Teljes kapacitással termelt vasárnap a Paksi Atomerő­mű. A termelést ott elsősor­ban a Duna eljegesedése ve­szélyezteti. A vízszint meg­felelő, gond viszont, hogy egyre erősebb az eljegesedés a hűtőcsatornáknál. Az atom­erőmű állandó kapcsolatban áll az Országos Vízügyi Hi­vatallal, a vízügyi szakembe­rek már a helyszínre is ér­keztek. Készenlétben állnak a jégtörő hajók, s ha szük­séges, robbantással teszik szabaddá a befagyott vízfelü­letet. Éjjel-nappal teljes terhe­léssel dolgozik a Tatabányai Hőerőmű Vállalat valameny- nyi berendezése. A széntá­roló kiömlő nyílásainak el­dugulása és a szállítószala­gok lefagyása miatt bekövet­kezett üzemzavarokat rövid idő alatt elhárították a vál­lalat szakemberei. Az I. szá­mú Tatabányai Erőműnek a helyi bányák nagy erőfeszí­téssel ugyan, de folyamatosan biztosítják a napi 1600 tonna szenet, s ez elegendő ahhoz, hogy a tartalékkazánokat is üzemeltessék. A Szénbányászati Egyesü­lés tájékoztatása szerint va­sárnap az ország valamennyi mélyművelésű és külszíni szénbányájában egyharmados termelő műszakot tartottak. Több mint tízezren dolgoz­tak a bányákban, és reggel 6 órától délután 2-ig mintegy harmincezer tonna szenet termeltek.

Next

/
Thumbnails
Contents