Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
1985. január 12. TíÉPÜJSÁG 11 Közelítés a korhoz A Vili. Debreceni Országos Tárlatról A kor: négy évtized, a maga határköveivel és buktatóival, új történelmi távlat születésével, s a mindennapjainkhoz vezető fejlődés eredményeivel. Debrecen fel- szabadulásának, valamint az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére, tehát a népi demoíkratikus Magyarország megszületésére emlékezve hirdettek országos képzőművészeti pályázatot a hajdú-bihari megyeszékhelyen. A felhívásra beküldött pályaművek legjobbjainak kiállítása — korszerű debreceni galéria híján — a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarán várja az érdeklődőket. „A reprezentatív bemutató a Hajdúságban már hagyományosan nívós tárlatok közül is kiemelkedik — hangoztatta a megnyitón Tamás Ervin festőművész, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnökhelyettese, — éspedig nemcsak országos jellegével, hanem a színes összkép révén is, akár a művészet mindig megújuló történelmi-társadalmi hivatása, elkötelezettsége felől tekintjük, akár annak belső fejlődési törvényszerűségei, stílusbeli jegyei oldaláról szemléljük.” Az országos tárlatra több mint ötszáz mű érkezett, ebből a zsűri százkilencvennégy alkotást fogadott el bemutatásra. Harmincnyolc szobor, negyvenkilenc grafika, hetvenhét festmény, huszonhét érem, egy tűzzománc és két stukkó: köztük realista, fi- guratív, természetelvű alkotások éppúgy, mint elvon- tabb, analitikus, kísérletező művek, amelyek egy eszme, gondolat újszerű képi megfogalmazására törekednek. Az alkotások többsége e kettősség szintézisét kereső, múlt és jövő között hidat teremtve közelítenek a korhoz, négy évtized magyarországi történéseihez. Hogy a debreceni országos tártat mégsem a 40. évforduló programkiállítása, az attól van, hogy a bemutatott alkotások többsége értékeket keresve elsősorban a mai ember érzés- és gondolatvilágát tükrözi. Szilágyi Elek (Lépcsők), Pető János (Hajnal I—II.), Bényi Árpád (Forró nyár), Nagy Sándor (Várakozók), Marosvári György (Téli paradicsom), Bíró Lajos (önarckép), Hé- zső Ferenc (Tanya fákkal), Gábor Marianne (Balatoni mentőcsónak) és Kalmár János (Tékozló fiú) létünk mélyebb valóságait sejtetik meg. Örömeinket és gondjainkat, kételyeinket és bizakodásainkat, kapcsolatainkat vagy annak hiányát fogalmazták meg a képzőművészet sajátos eszközeivel. Mindezt hol közvetlenül tematikában, hol áttételesen — metaforikus, szimbolikus esz. közökkel —, drámaian vagy derűs iróniával, ám mindenképpen tiszteletre méltó szakmai elkötelezettséget. A morális tartás, a felelősségtudat, a mementó-élmény Váró Márton: Niké Szilágyi Imre: Volt egyszer egy... és az emlékezet megtartó erejének igénye munkál Ivá- nyi Katalin (Az ember a háborúiban), Seregi József (Angelus pacis), Tóth Ernő (Rajz a háború ellen), Orosz János (Költő), Török Richard (Kun Béla), Farkas Mihály (Emlékezés), Gábor István (Induló) és Nagy B. István (Jegyzet a földosztásról) műveiben, Széchy Beáta Brecht- illusztrációiban vagy Csorba Simon László szenvedélyes tiltakozásaiban. A felsorolás szükségképpen hiányos, a felosztás durván egyszerűsített, hiszen a korhoz száz- és százféle módon lehet közelíteni. Lehet antik szépség-formák újraélesztésével (Váró Márton: Niké), lehet szellemes kompozícióval (Huszár Imre: Harmónia), lehet vizuális asszociációkkal (Bodó Károly: Élet, Cs. Uhrin Tibor: Hullámzás), a naturalizmus újfajta értelmezésével (Tardos Zoltán: Exodus V., Szakáll Ágnes: Édesek a kiscicák is, de csak az anyjuk látszik), és groteszk megközelítésben (Tóth- Vissó Árpád: 1944 rejtőzködő) is. Nem a megközelítés módja a fontos, hanem a közelítés ténye és igénye, a múlt és emberarcú hétköznapjaink előtt való tisztelgés szándéka. A hit a fenntartó közösségben és a folyamatosságban, a felismerés, hogy ehhez a korhoz nem politikai, hanem történelmi valóságként kell közelednünk. „A néző számára — vélekedik Orosz Péter művészettörténész a kiállítási katalógus előszavában — az első benyomást az anyag sokszínűsége adhatja, amely stiláris, technikai, tematikai s a kortárs magyar képző- művészetben egymás mellett élő irányzatokat nagyrészt átfogja ... Elgondolkozhatunk azon, hogy a rendezők által megfogalmazott kiállítási célt: felszabadulásunk jelentőségét, építőmunkánkat, békeakaratunkat mennyire árnyaltan fejezték ki művészeink, vagy miként jelennek meg gondolkodásunkban a ma prolémái, gondjai, örömei.” És végezetül a pályázat azon eredményéről, amely a rendező szervek díjaiban, elismeréseiben fejeződik ki. A Hajdú-Bihar megyei Tanács és a Debrecen városi Tanács fődíját Gábor István festőművész, a megyei tanács díját Váró Márton szobrász- művész kapta. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Nagy B. István festőművész érdemelte ki. A város tanácsának két különdíját Váli Dezső festőművész és Pető János grafikus, nívódíjait pedig Samu Géza szobrász-, Sipos Zsófia festő- és Szilágyi Imre grafikusművész nyerte el. JUHANI NAGY JÄNOS Könyvtárak külföldre nyíló ablakai Napjainkban egy-egy olyan, a nyugati országokban kiadott könyv, amelyre bármely nagyobb hazai közművelődési könyvtár igényt tarthat, átlagban körülbelül 2500 forintba kerül. S sok ilyen megyei, városi könyvtár van, 200-nál is több; a könyvek, folyóiratok igénylőinek számát pedig még megbecsülni is nehéz. A legszélesebb olvasóközönség számára nyitott bibliotékáink hagyományos, természetes és szükségszerű feladatai közé tartozik bizonyos külföldi kiadványok beszerzése és közkinccsé tétele. Aligha nélkülözhetők például egyes lexikonok, főképp az olyanok, amelyekből magyar kiadás nincs, vagy ha van, ősrégi. Ugyancsak nem hiányozhatnak a polcokról némely szótárak, egyebek között az egynyelvű értelmező szótárak, a hazaiaknál, mi tagadás, gyakran jobb külföldi nyelvkönyvek, képzőművészeti albumok, útikönyvek, útleírások. A különböző hobbik rabjai rongyosra forgatják a bélyegkatalógusokat, a népszerű, ábrákkal gazdagon illusztrált modellezési füzeteket, a kisebbek a leporellókat, a gyermek- nyelvtanokat. Sokan keresik a külföldön megjelent magyar vonatkozású történeti munkákat, és — természetesen — eredeti nyelven a szép- irodalmat. Akár olcsó papírkötésben is. Mert — bár túlbecsülni nem szabad, és sajnos nem is lehet az idegen nyelvet bírók számát — lebecsülni is hiba lenne, nem szólva azokról, akiket esetleg éppen az idegen nyelvű kínálat serkent tanulásra. A közművelődési könyvtárak sohasem mondhatták el, hogy külföldi könyv- és folyóiratbeszerzésük az igényekkel lépést tartott volna. Kétségtelen azonban, hogy a gondok az utóbbi években megsokasodtak. A szakemberek gyakran és okkal panaszkodtak, hogy az erre a célra fordítható pénzösszegük nem, vagy csak kismértékben növekedett, a külföldi — nyugati — könyváremelkedésektől messze elmaradt. A beszerezhető kiadványok száma tehát csökkent, köre szűkült. A költségvetési intézmények szigorú rovatgazdálkodási kötelmeinek feloldásával két éve lehetővé vált, hogy a könyvtárak maguk döntsék el: a fenntartó tanácsok által rendelkezésükre bocsátott pénzt miként osztják el, mire költik. Mennyit fordítanak abból például villany- számlára, fűtési díjra, hazai, illetve külföldi beszerzésre. Tekintettel arra, hogy közben mindezek ára tisztesen emelkedett, az önállósággal a könyvtárak nem jutottak előbbre. Annak ellenére sem, hogy — miként a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályán elmondották — a tanácsok lehetőségeikhez mérten mindenütt növelték a könyvtárak költségvetési ösz- szegét. Igaz, nem az ármozgásokhoz, hanem mindig az előző esztendőhöz viszonyítva... A gondok más oldalról is szorítóbbá váltak. Csökkent a külföldi kiadványokat importáló Kultúra Külkereskedelmi Vállalat devizaösszege. Némi — és nem is csekély — segítséget jelentett, hogy tavaly egyszeri pótkerethez, többletdevizához jutott a hazai könyvtárügy; elsősorban a tudományos célokat szolgáló bibliotékák külföldi állományát sikerült érezhetően gyarapítani, de nem szorultak teljesen háttérbe a köz- művelődési könyvtárak sem. Ezenkívül a minisztériumnak is rendelkezésre áll évente 4,5—5 millió forint, amellyel hozzájárul az állománygyarapításhoz. Tervszerű és gyakorlatilag zökkenőmentes a szocialista országokban megjelenő könyvek, folyóiratok, újságok beszerzése. Bizonyos áremelkedések ugyan ott is tapasztalhatók, ezek azonban érdemben nem befolyásolják a kiadványoknak sem a mennyiségét, sem a körét. Számos nagyon értékes, külhonban magyar nyelven megjelentetett művel gyarapodnak évről évre közművelődési könyvtáraink. Mindent összevetve a könyvtárak külföldi kínálata a korábbinál mégiscsak szegényesebb, a kép szürkébb. Abban azonban — megalapozottan — lehet bi- zákodni, hogy sikerül gátat állítani a kedvezőtlen tendenciáknak. A Művelődési Minisztériumban úgy látják, hogy nemcsak többleitpénzzel, hanem például jobb szervezéssel s újabb lehetőségek felkutatásával is lehet segíteni. A szakemberek megkülönböztetett figyelemmel kísérik, hogy a külföldi kiadványrendelések kényszerű megrostálásakor érvényesüljön valamilyen munkamegosztás a könyvtárak között. Nehogy egy-egy országrész, tájegység, város valamennyi közművelődési intézménye ugyanazokat a folyóiratokat, kézikönyveket mondja le, s az olvasó messze földön ne találja meg megszokott kiadványát. Jobban előtérbe került a könyvtárak együttműködése, a könyvtárközi kölcsönzés; s napjainkban bontakozik ki a másolat-szolgáltatás. Deregán Gábor MŰVÉSZET Seltener Mihály rajza Sursum corda Lyukas a menny, sorsunk csorba, röhög a kín, korpásodra szisszen hajunk le a porba. Csusszan fejünk le a gazba — tüskés inda ott befonja. Alszik a bölcs bolondgomba, ébredünk mi fuldokolva: mi az, ami mellünk nyomja, miért élünk ily szorongva, ennyi ember hova hull ma? A mindenség süket, néma, berekedt a jósok torka. Kiáltozok háborogva: ne fúljon a lét mocsokba. Föl a szívvel, sursum corda. tol nini táj Fotó: Gottvald Káról; Fotó: Gottvald Károly
