Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

1985. január 9.

KÉPÚJSÁG 5

Oa##aÍMAvA » az a munkás vagy termelőszövetkezeti tag, aki a munkáltató által kiadott munkát nem a telephelyen (üzemben, műhelyben), hanem a lakásán végzi. A bedolgozók két csoportja létezik: olyanok, akik jogok és kötelezettségek tekintetében a többi munkaviszonyban álló dolgozóval azonos elbírálás alá esnek, és olyanok, akiknek kötelezettségei és jogai is kisebbek. Különösen az ipari szövetkezetek alkalmazzák a foglalkoztatásnak ezt a módját. (Közgazdasági Kislexikon).

Gyermekruha, hálóing - négyszáztíz bedolgozotol

Sáfrány Lászlóné munka közben

lókat, segítségére legyek férjemnek, aki ugyancsak

Nyugdíjasán - a ruházati szövetkezetnél

A kemény hideg ropogósra fagyasztotta a havat, de Schónerék bonyhádi, Perczel utcai lakásába lépve könnyű ezt feledni, mert kellemes meleget áraszt az NDK gyártmányú „örökégő” kályha. Az ablak alatt varrógép motorja surrog és tíz fürge ujj igazítja tű alá a varrnivalót.

Schöner Józsefné korát tagadható nyugdíjas, és még ma is dolgozik, naponta varr, hímez vagy vasal, amit éppen a munka megkíván. Szívesen fogad, legalább addig is pihen egyet, amíg beszélgetünk.

— Jövőre lesz harminc éve, hogy Bonyhádra költöztünk. Akkoriban beteges voltam, kicsik voltak még a gyerekek. Ajánlották, hogy próbálkozzam meg a bedolgozással. Jelentkeztem a háziipari szövetkezetnél, és felvettek. Valamikor hímezni tanultam, de varrni nem, azt a barátnőmtől lestem el, de nagyon megtetszett a munka, így 1958-tól egészen tavaly szeptemberig bedolgozóként kerestem a kenyeremet. Eljött a nyugdíj ideje, de aztán csak úgy láttam, hogy a tétlen életmódot nem nekem találták ki. Karba tett kézzel nem lehet kibírni a napokat, így a két hét jutalomszabadság és egy hónap nyugdíjaskodás után újra nekiláttam.

— Ezek szerint szinte semmit sem változott az élete azzal, hogy nyugdíjba ment?

— Változásról nem nagyon lehet beszélni, minden megy a régiben. Hetente viszem az elkészült munkát és hozom haza az újabb adag varrnivalót. Ilyenkor év elején még kevesebb a munka, elosztjuk egymás között, hogy mindenkinek jusson, de ha van rá mód, annnyit hozok, amit csak elbírok az itthoni munkák mellett.

— Nem unta még meg?

— Nagyon hiányozna, ha nem varrhatnék, meg a lakbért is megemelték, most, hogy komfortosítottak a lakáson, és a gyerekeknek és az unokáknak is szeret az ember ajándékot venni, meg egy kicsit besegíteni. Ha szombaton végzek a házi munkával, bizony nekilátok megint a varrásnak, mert aligha bírnám én ki másképp. Szinte állandó munkaigényem van, meg a forint is jól jön, jó kis nyugdíj kiegészítés.

— Sokoldalú munka jellemzi a bedolgozást?

— Mikor, hogyan alakul, mi az igény, aszerint dolgozunk. Blúzokat varrunk, vagy hálóinget, lánykaruhát állítunk össze, vagy éppen hímezünk. Még a vasalásba is besegítettünk, ha kellett. Én több mint ötszázat csináltam meg, de azt hittem, elhagy a derekam, úgy fájt már a végén.

Egy hasáb fa kerül a tűzre, aztán ismét kattan a varrógép kislámpájának kapcsolója. Szaladnak az öltések az anyagon, és Schóner Józsefné ott folytatja, ahol abbahagyta, csak ma már a bonyhádi ruházati szövetkezet nyugdíjas bedolgozója.

Nem szabad feladni

A Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet fennállása óta — több mint 30 éve — foglalkoztat bedolgozókat. Jelenleg tizenkét részleg, két körzet fogja össze a 410 bedolgozó asszonyt, leányt. Paks és Bonyhád a körzeti központ, ezekre a helyekre viszik a részlegekből a terméket, illetőleg itt számolják el a munkát.

Frast Antal, a szövetkezet elnöke mondja:

— A bedolgozók teljes jogú tagjai szövetkezetünknek. Képviselőjük ott van a vezetőségben, illetőleg a küldöttek között. Szövetkezetünk jellegéből fakad, hogy támaszkodunk a bedolgozókra, hiszen nélkülük nem tudnánk terveinket teljesíteni. A szervezeti felépítés is azt példázza, hogy mindeddig olyan területre tettük a kisebb egységeket, ahol húsz— ötven személyt tudnak ösz- szefogni. A két körzet pedig egy amolyan megerősített, kisebb műhelyellátó alközpont.

A bedolgozók munkával történő ellátása a szövetkezet központjából történik. Itt szabják ki az anyagokat a rendelésnek megfelelő szortimentben, kiadják a varráshoz szükséges kellékeket, cérnát, cipzárt, csipkéket stb. és amikor a kész terméket átveszik, a bedolgozó jelenlétében minősítik, akkor számolják el a felhasznált anyagokat is, valamint a munkáért járó bért.

~A kiadott munkát a szövetkezet központi műhelyében fejezik be. Például csak itt lehet a több százezer forintot érő gomblyukazó-fel- varró gépet használni, tömeges termelésre állítani. Itt vasalják a ruhákat, kellően címkézik és csomagolják. De még itt is tudják az azonosítási számjel alapján, hogy melyik ruhadarabot ki készítette. (Ez abban az esetben jó, ha a külföldi cég esetleg reklamálja a termék minőségét. Ilyen jellegű „visszakeresésre” azonban még nem volt példa. Bizonyítva ezzel azt a tényt is, hogy a bedolgozók kiváló minőségű munkát végeznek.)

A munkát vállalók önként jelentkeznek a szövetkezetnél. Legtöbbjük az idősebb korosztályhoz tartozik. De sokan vannak gyesen — és vállalkoznak munkára, havonta, ha csak ezer forint értékű munkáért is. Ez jól kiegészíti a család jövedelmét, mert az asszony otthon dolgozik, felügyelhet a gyerekre, gondozhatja a háztáji gazdaságot, és vannak olyan bedolgozók is, akik azért vállalkoztak ilyen munkára, mert családi körülményeik így alakultak: beteges gyerek, idős, ápolásra szoruló szülők.

A négyszáztíz bedolgozó közül Sáfrány Lászlónét Pakson kerestük fel.*

A fiatalasszony férje az atomerőműnél gépkocsivezető, s ő már tizenhat éve a szövetkezet bedolgozója.

— Rendszeresen kapjuk a munkát. Van, amelyik jól fizet, s olyan is akad, amelyikre kifejezetten ráfizetünk, de a jót a jobbal, a rosszat a rosszabbá! együtt kell értékelni, s így akkor eljutunk egy olyan álláspontra, hogy megéri a bedolgozói rendszerrel foglalatoskodni. Én azért kedvelem ezt a formáját a munkavállalásnak, mert korábban betegeskedtem, s így annyit dolgozom, amennyit egészségem megóvása lehetővé tesz, s marad időm arra is, hogy a ház körül elvégezzem a tennivasokat dolgozik mint autóbuszvezető. így mindig pihenten tud ő is munkába állni. Végeredményben a fizetésemmel is elégedett vagyok, s azzal is, ahogyan ellátnak munkával.

Megbecsülik a szövetkezet bedolgozóit. Szocialista brigádversenyt szerveztek részükre, sokan részt vesznek ebben. Az eredményeiket éppen úgy értékelik, mint a központi műhelyek dolgozóiét. Korábban aranygyűrűt kapták azok, akik húsz-huszonöt éve bedolgozók. Most erre nincsen lehetőség, ennek ellenére rendszeresen elismerik mindenki jó munkáját a jutalmazással és egyéb módszerekkel. Például az üdülési hozzájárulás és más szociális kedvezmények juttatása révén.

A szövetkezetben Cseh Ferenc gondjaira bízták a négy- száztíz bedolgozó asszony munkával való ellátását, fizetésük, szociális ellátásuk, és minden, a bedolgozással kapcsolatos kérdés intézését. Megtudtuk, hogy a jövőben is nagy feladat vár a bedolgozókra, hiszen az idei várható termelési érték 45—50 millió forint lesz, s a ruhák varrása rájuk vár.

Egyébként nemcsak új, kiváló minőséggel .termelő bedolgozókat tartanak nyilván a szövetkezetben, hanem a régiekét is kellően értékelik, becsülik. Például Váczi Ádámné paksi asszony már 31 éve, Kékesi Józsefné Du- naföldvárról 16 éve, Horváth Lászlóné Szakályból 17 éve* Gáspár Sándorné és Füzesi Györgyné Köblényről 17 éve dolgozik e ruhaipari szövetkezetnek.

PÄLKOVÄCSJENŐ CZAKÓ SÁNDOR

Az elmagányosodás veszélye fenyegeti azt, aki otthon végzi munkáját. Napközben egyedül van, délután, vagy este ismét együtt a család, de mégis hiányzik a munkatársak közelsége, a baráti szó, a munkahelyi élet apró-cseprő gondja, baja. Szabó Józsefné, a szekszárdi műszergyár esztergályosa mindig is közösségben szeretett lenni. Közel húsz évi munkaviszony után kényszerült arra, hogy változtasson. Ez a húsz év érzelmileg más, mint az előző húsz év volt. Szabó Józsefné ezt az időt végig a műszergyárban töltötte. Végigélte és -dolgozta a kezdeti botladozásokat. Az eredményeket magáénak is vallhatja, hiszen sokat tett azért, hogy igazi gyár legyen a „műszer”.

A családi probléma azonban három éve közbeszólt. Édesanyja megbetegedett, valakinek gondozni kell, s arra a családnak nincs anyagi ereje, hogy ápolót fogadjanak.

A megoldásban segített a gyár is. Az a gyár, amelyért az évek során sokat tett. A műszergyár nem foglalkoztat bedolgozókat. Csak olyanokat, akiknek szociális problémái vannak. Szabó Józsefné így kapott olyan munkát, amit otthon végezhet.

— Kezdetben nagyon nehézéit — mondja Szabó Józsefné. A családnak előny ez, de nekem mint embernek és szakembernek óriási hátrányt jelentett a változás.

— Anyagilag?

— Természetesen kevesebb a jövedelem.’Mint szakmunkásnak három éve 21 forinton felül volt az órabérem. Most olyan szereléseket végzek, melynek 14,50 forint a bére. De nem tehetünk mást. Édesanyám bármennyi pénznél fontosabb.

— Mit tehet az elmagányosodás ellen?

— Soha sem szabad feladni. Elvégeztem a marxista- leninista esti egyetemet, szakmailag is sokat tudok pótolni, szinte együtt élek a gyárral, hiszen a férjem ott dolgozik. Az tény, hogy sokat feladtam az egyéniségemből, de mindig is arra készülök itthon, hogy majd egyszer még bent a gyárban dolgozom, mert ízig-vérig közösségi ember vagyok.

Az oldalt készítették: Hazafi József, Pálkovács Jenő, Szabó Sándor és Szűcs László János. Fotó: Czakő Sándor.

Maguk a tagok a bedolgozók

Török Mária, a Szekszárdi Szabó Szövetkezet diszpécsere azt mondja a telefonba, hogy inkább a lakásán találkozzunk a pénteki munkaidő végeztével, mert nem szereti a főmunkáját a mellékfoglalkozásával keverni.

A szekszárdi Erkel Ferenc utca egyik emeletes házának lakásában a percekkel előttem hazatért lakók okozta összevisszaság. Török Mária mentegetőzve a nagyszobába tessékel és begyújtja az olaj kályhát. Kérem őt, mondja el röviden a géemkájuk „önéletrajzát”.

— 1982 novemberében alakultunk BATEX néven.

— A PATEX-ről hallottam, de...

— Mondom tovább — mo- solyodik el — A BATEX: Baktai Textilfeldolgozó Gazdasági Munkaközösséget jelent. Azt akartuk, hogy nevünk a városhoz kötődjön.

— Ügy jutottam el önhöz, * hogy találkoztam egy bedolgozóval, aki exportra varrja

a most divatos pufajkákat.

— Nem is tévedett, mert a mi bedolgozóink a munkaközösség tagjai.

— Hány taggal alakult a BATEX?

— Fejenként ezer forintos vagyoni, belépési hozzájárulással tizenketten kezdtünk, mindenki a saját varrógépén. Olyanokon, amely minden varrni szerető háziasszony háztartásában megtalálható.

— Piacra alakultak vagy...

— Csak halvány elképzelésünk volt róla. A piacot csak később kezdtük keresni. Döcögve ment eleinte minden. Sokat kellett — és kell ma is — a a piac után futkosni. Meg a költségek is nagyok. Nehogy azt higgye, hogy sajnáltajom magunkat, de a kezdeti időben bizony nehézségeink voltak. Kevesen tudják, hogy az anyagot mi a forgalmi adóval megnövelt értékben vásároljuk, és kész áruinkat ugyancsak így értékesíthetjük.

Török Máriától tudom, hogy két évvel ezelőtt az első munkájuk nőnapi bevásárlószatyor volt. Ezt követően pedig minden olyan árucikkféleség, aminek piacát fel tudták kutatni. Keresniük kellett a munkaalkalmat és így lett a dzsekiből, a kuktasapkából és miegymásból pénz. Géemkájukban varrónői vizsgával rendelkező asszonyok dogoznak. Többjük munkaidő után, né- hányan pedig gyerek mellett, otthon. A munka elosztása a szaktudás, a gyakorlat és az idő alapján megy.

— A munka fejében menynyit kapnak havonta a tagok?

— Most már tizenhatan vagyunk, havonta 2—3 ezer forintot keresünk.

•— És ezért mennyit kell dolgozniuk?

— Ha a munkát órában számolom, akkor nyolcvan órát havonta. Este 10—11-ig mindegyikünk fenn van és persze szombat-vasárnap is. Most már eljutottunk oda, hogy fizetőképesek vagyunk, és minőségi munkát csinálunk.

— Kizárólag önök szerint?

— A KERMI szerint is jó minőségű a munkánk.

A szövetkezet központjában szabják ki és állítják össze cgy-egy bedolgozó csomagját