Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 4. szám ÁRA: 1,80 Ft 1985. január 7., hétfő HIDEGBEN IS MELEGÜK VOLT • (3. old.) A BEJÁRÓ DOLGOZÓK ÉS A KÖZÉLET (3. old.) MIÉRT SZABHATÓ KI GAZDASÁGI BÍRSÁG? (4. old.) SIKERES ÉVADOT ZÁRT A PAKSI SE (5. old.) ŰJ MÓDSZEREKKEL! ?) — ÜJ FELADATOK ELŐTT (6. old.) Gromiko és Shultz Genfben Ma kezdődnek a szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalások Hosszú Idő után ismét találkozik és tárgyalóasztalhoz fii a világ két vezető hatalmának külügyminisztere. (Telefotó) Vasárnap reggel Genfbe érkezett Shultz amerikai kül­ügyminiszter, s délután szovjet partnere, Andrej Gromiko. Kettejük találko­zója hétfőn kezdődik a rend­kívüli nemzetközi érdeklő­dés, s egyúttal az óvatos vá­rakozások jegyében. A két­napos eszmecsere célja, hogy megvizsgálják: milyen kere­tekben és milyen célkitűzé­sekkel volna lehetséges meg­kezdeni a tervezett új tár­gyalásokat, a nukleáris és az űrfegyverzetek teljes kérdés­körében. Mint emlékezetes, a két nagyhatalom fegyverzetkorlá­tozási tárgyalásai 1983. végén megszakadtak. A Szovjet­unió, amely nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy sikerre vigye a hadászati támadófegyverek, illetve a közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek korlá­tozásáról hosszú éveken át folytatott tárgyalásokat, a Reagan-kormány példátlan fegyverkezésével, újabb erő­politikai kísérleteivel került szembe. Ezek keretében töb­bek között megkezdték több száz további nukleáris fegy­verhordozó nyugat-európai telepítését — olyan támadó­fegyverekét, amelyek néhány perc alatt elérhetik a Szov­jetuniót. E helyzetben a szov­jet politika számára nem maradt más választás, mint megtenni a szükséges katonai ellenintézkedéseket, s egyút­tal leszögezni: a Szovjet­unió nem kíván látszattár­gyalásokon részt venni, ame­lyeken az amerikai fél célja nem a megegyezés, hanem a fegyverkezés palástolása. A Reagan-kormány, amely első négy évében érdemi tárgyalásokra nem volt haj­landó, második ciklusát — legalábbis szavakban — azzal nyitotta meg, hogy a fegyver­zetek korlátozásáról való tárgyalási, megegyezési kész­ségét állította előtérbe. A változásban — amely eddig csak a hangvételben mutat­kozik — két fő tényező játsz­hatott szerepet. Az egyik, hogy világossá vált: mind az amerikai, mind a nyugat­európai közvélemény túlnyo­mó többsége növekvő nyug­talansággal figyeli a Reagan- kormány féktelen fegyverke­zését, . erőpolitikáját, s bár egyetért a fegyverzetek bő- vitésével, nem hajlandó tá­mogatni olyan politikát, amely nukleáris konfliktus küszöbére sodorhatja a vilá­got. Nem kevésbé fontos té­nyező a Szovjetunió higgadt magatartása. Szovjet részről világossá tették, hogy nem engednek a nyomásnak, nem engedik megbontani a két nagyhatalom lényegi egyen­súlyát, amely mind a hadá­szati, mind az egyéb fegy­verfajtáknál fennáll. Ugyan­akkor változatlanul készek az egyenjogúság, a kölcsö­nös előnyök és engedmények alapján megállapodni a kü­lönböző fegyverzetek csök­kentésében, illetve eltiltásá­ban. A helyzetet tovább bonyo­lítja, hogy az amerikai kor­mány megkezdte az űrhad­viselés előkészítését: arra hi­vatkozva, hogy a szovjet ra­kétafegyverek ellen „védené” meg a lakosságot, illetve sa­ját nukleáris fegyvereit, mi­nőségileg új elemet készül bevinni a fegyverkezésbe, amely — rendkívüli veszé­lyessége mellett — megkér- dőjélez minden fegyverzet­korlátozási és -ellenőrzési tárgyalást, megegyezést. A genfi tárgyalások kü­szöbén nem fér kétség ahhoz, hogy a Szovjetunió változat­lanul hajlandó komolyan tárgyalni és a kölcsönös biz­tonság alapján megegyezni. A szovjet politika elsőrendű célja megakadályozni, hogy a rendkívül költséges és ve­szélyes fegyverkezési ver­senyt még a világűrre is ki­terjesszék. Az amerikai felet illetően teljes a bizonytalanság: a Shultz külügyminisztert kí­sérő népes küldöttségben a reális stábnak tartott irány­vonal képviselői éppúgy ott vannak, mint a szélsőségesek, akik nem is rejtik véka alá, hogy a tárgyalások alatt azt értenék: fogadja el a Szov­jetunió az egyoldalú előnyö­kön alapuló amerikai felté­teleket — ugyanazokat, amelyéket az elmúlt években elutasított. A külügyminiszteri talál­kozóra hatszáznál több új­ságíró sereglett már Genfbe, ám a tájékoztatás — leg­alábbis az első szakaszban — szerénynek ígérkezik. Gromiko és Shultz hétfőn délelőtt a Szovjetunió, dél­után az Egyesült Államok képviseletén tanácskozik, a kedd délelőtti harmadik ta­nácskozás színhelye ugyan­csak a szovjet misszió. Nyit­va hagyták a lehetőséget, hogy — szükség esetén — kedden délután negyedszer is találkozzanak. Maga a tény, hogy a két nagyhatalom külügyminisz­tere hosszú évek óta először folytat ilyen beható eszme­cserét, nyilvánvalóan vala­melyes biztatást jelent. Az amerikai politika vonalában azonlban nincsenek jelek ko­moly változásra, ezért genfi megfigyelők már azt is fon­tos eredményként értékelnék, ha a találkozók után beje­lentenék: a két fél belátható időn belül, megfelelő szinten ismét részletes tárgyalásokat folytat a fegyverkezés kor­látozásáról, illetve a szovjet —amerikai viszony egyéb kérdéseiről. Gromiko és Shultz nyilatkozata George Shultz amerikai külügyminiszter megérkezé­se után tett rövid nyilatko­zatában azt mondotta, hogy „építő és pozitív” szellemben érkezett a tárgyalásokra. Hozzátette, „komoly vitákra” számít a tárgyalásokon és tudatában van annak, hogy nem lesz könnyű haladást el­érni. Az amerikai külügyminisz­ter úton Genf felé újságírók­nak nyilatkozva változatla­nul titkolózásba burkolód- zott az amerikai tárgyalási pozíciókat illetően és csak annyit mondott, hogy „né­hány nagyon érdekes és ész­szerű” meggondolást tesznek majd a tárgyalóasztalra Genfben. Shultz ugyanakkor a megismétlődő kérdésekre: Mi a washingtoni álláspont a genfi tárgyalások lényegét, az űrhadviselésre vonatkozó amerikai terveket illetően? — változatlanul kitért és csak annyit mondott, hogy az amerikai fél kifejti majd álláspontját és a későbbiek­ben mutatkozik meg, hogyan alakulnak a tárgyalások. Andrej Gromiko a szovjet diplomácia vezetője repülő­téri beszédében kijelentette: „Azért jöttem Genfbe, hogy George Shultz amerikai külügyminiszterrel megvitas­sam az űrfegyverekről és a nukleáris fegyverekről foly­tatandó tárgyalásokkal ösz- szefüggő kérdéseket. Mint ismeretes, a Szovjetunió és az Egyesült Államok koráb­ban elvi megállapodásra ju­tott arról, hogy tárgyaláso­kat kezd erről az összefüggő kérdéscsoportról. Megállapo­dás született arról, hogy en­nek a találkozónak az lesz a célja, hogy közös értelme­zést dolgozzunk ki a folyta­tandó tárgyalások tárgyáról és céljairól. Végül hangsúlyozni szeret­ném, hogy mi ezen a talál­kozón is a Szovjetunió elvi (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap este minden út járható vnlt megyénkben A közúti igazgatóság köz­ponti ügyeletétől vasárnap este jó híreket kaptunk: Tol­na megye valamennyi főút­vonala járható volt. Az út­felületen azonban még van­nak kisebb hófoltok, egy-két centiméter vastagságúak ezek, s a közlekedőkre ve­szélyesek. Az utak sózását a nagy hideg miatt megszün­tették. Az alsóbbrendű utak is jár­hatók személygépkocsikkal. Bár vasárnapra virradóan, illetőleg szombaton még több helyütt voltak kisebb átfúvá- sök, inkább a személykocsik­nak adva akadályt, mint nagy tehergépkocsiknak. A főútvonalak emelkedői­re külön figyelmet fordítot­tak, Bonyhádon, Dunakömlőd térségében és főleg Kétyen állandóan szórták a jeges fe­lületet. Vasárnap a szokásos rend szerint közlekedtették a tejet szállító tartálykocsikat, az ál­lattenyésztő telepekről a fel­dolgozó üzembe vitték a fris­sen fejt tejet. A pékségekben is meg­kezdték tegnap a munkát, a mára szükséges kenyér és péksütemény készítését. Remélhetőleg időben eljut az üzletekbe a pékáru és a tej is, mert a szállító válla­latok is felkészültek az ilyen havas időjárás okozta nehéz­ségek leküzdésére. A Volán illetékesei azt je­lentették, hogy a távolsági autóbuszjáratok 10—20 per­ces késéssel közlekedtek, a helyközi járatok közül több kimaradt az üzemanyag- rendszer elfagyása miatt. A helyi járatok közül a hegyi vonalakon szombaton este és vasárnap a kora reggeli órák­ban kimaradtak járatok, ezekkel az útszakaszokkal nem tudtak megbirkózni az autóbuszok. A megye területén a MÁV járatai percnyi pontossággal közlekedtek, a hómagasság még az erősen hefúvott he­lyeken sem érte el azt a szin­tet, ami fennakadást okozott volna. A szekszárdi hőközpont ügyeletese elmondta, hogy szombaton a megyeszékhely Jókai utcai központjában volt másfél órás üzemzavar, nagyobb fennakadás nem volt, a lakások hőmérsékle­tét feltudták fűteni 20 fo­kosra. Vasárnap néhány ap­róbb bejelentés érkezett: ki­lyukadt egy radiátorcső, ezt gyorsan kijavították. Ugyan­csak szerelőnek kellett ki­mennie a Kadarka lakótelep­re, ahol az egyik lakóépület­ben arra panaszkodtak: nem fűt rendesen két radiátor. A Hunyadi utca 10-ből víz­hiányt jelentettek, a Mészá­ros Lázár utca 3-ból pedig a gyenge fűtésre panaszkod­tak. A távközlési üzem ügyele­tese elmondta, hogy a hét­végén Kakasd és Bonyhád között szűnt meg a telefon­összeköttetés vezetékszaka­dás miatt. Vasárnap délután újabb jelzést kaptak: öcsény és Decs között jeleztek vo­nalhibát. Végül egy jó hír: a men­tők ügyeleteseitől megtud­tuk, hogy közúti baleset a megváltozott időjárás ellené­re sem történt. — Szj—Pj—Sm — A jeges úton keresztbe fordult a Pannónia Mgtsz traktora Bonyhád-Börzsöny előtt a tűkanyarban. A termelőszövetkezet ezen a napon élőállatokat szállított, de ez a szállítmány is szerencsésen rendeltetési helyére érkezett Csernyenko levele püspökökhöz Moszkvában szombaton közzétették annak a levél­nek a szövegét, amelyet Konsztantyin Csernyenko in­tézett dr. Avery Post ame­rikai és dr. Tóth Károly ma­gyar püspökökhöz, a keresz­tyén egyházak képviselői konzultatív találkozója társ­elnökeihez, válaszul arra az üzenetre, amelyet a két püs­pök intézett a szovjet veze­tőhöz. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke leszögezte, hogy szovjet rész­ről gondosan tanulmányoz­ták azokat az intézkedése­ket, amelyeket a püspökök üzenete a béke érdekében elfogadásra ajánl az Egye­sült Államoknak és a Szov­jetuniónak. Szovjet részről egyetértenek azzal a megál­lapítással, hogy nagyon fon­tos lenne a nukleáris fegy­verzet, elsősorban az ameri­kai és a szovjet nukleáris fegyverzet befagyasztása. A Szovjetunió úgy véli hogy­ha a két ország, majd őket követően a többi nukleáris fegyverrel rendelkező állam is ilyen kötelezettséget vál­lalna, akkor jelentősen előbb­re lehetne lépni a nukleáris háború veszélyének csökken­tésében. Megnyílna a lehető­ség a nukleáris fegyverkész­letek teljes felszámolásáig vezető csökkentés előtt. Ezek. nék a fegyvereknek a meg­semmisítését a Szovjetunió is fő céljának tekinti. A vi,tá£űr militarizálásáról, a nukleáris fegyverek ottani elhelyezéséről szólva Konsz- tantyin Csernyenko érthető­nek nevezte az egyházi veze­tők ezzel kapcsolatos aggo­dalmát. Bizonyos amerikai köröknek az a törekvése, hogy a „csillagok háborúját” kényszerítsék az emberiség­re, valóban újabb veszélyt jelent a békére nézve. Ha az Egyesült Államok militarista köreinek sikerül ebben a kérdésben felülkerekedniük, akkor a legveszedelmesebb következményekkel fenyege­tő, Visszafordíthatatlan hely­zet jön létre. A szovjet vezető válaszá­ban Végezetül szólt arról, hogy a háború és a béke kérdésében ma egyformán hallatnia kell hangját min­den embernek, függetlenül Világnézetétől, vagy ideoló­giai meggyőződésétől. A Szovjetunió mindig arra tö­rekedett, s arra törekszik ma is, hogy szorosan együttmű­ködjön a világ valamennyi békeszerető erejével, köztük a vallási körökkel is, ame­lyek a Szovjetunió megítélé­se szerint fontos szerepet játszhatnak az emberiségre leselkedő nukleáris veszély elhárításában.

Next

/
Thumbnails
Contents