Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

1985. január 30. MÉPOJSÁG 5 TohofcÁo * Lélektani kifejezés, az egyén sajátossága, I CllClbCg • ame|y alkalmassá teszi arra, hogy az élet vala­mely területén értékes teljesítményeket hozzon létre. Magas fokú in­telligenciából és meghatározott tevékenységben való specializálódás­ból tevődik össze. A tehetséges ember a már elért eredményeket elsa­játítva, új, mélyebb összefüggéseket talál. A tehetség kibontakozása a személyiség fejlődésének eredménye. A képesség még nem tehetség, bár egy-egy jól fejlett adottság, képesség képezheti a tehetség fejlő­dését. Alakulását közvetlenül befolyásolják az adott történelmi és egyéni életfeltételek. A tanár Yamaha trombitája Tehetségek védelmében — Ügy hároméves lehetett Gábor, amikor igazán feltűnt, hogy jó hallása és hangja van. Igaz, az itthon énekelt kis dalokat szívesen hallgatta korábban, s ha bekapcsoltuk a rádiót, odaszaladt — emlé­kezik Blumenschein Nándor- né, s közben egy régi szalagot helyez a magnóra. Vékony gyerekhang csengi tisztán, hogy Gólya, gólya, gilice ... — Aztán figyeltük a gye­reket, s egyre többet énekel­tünk itthon, s játszottunk dal­lamokat a zongorán. Az óvó­nő pedig mondta, hogy a hal­lásán és a hangján kívül ra­Mit mond a pszichológus? Sólyom Zoltánná a Tolna megyéi Pedagógiai Intézet pszichológusa. Elsősorban 13 —18 év közötti gyerekekkel foglalkozik. A hosszas beszél­getések csúcsidőszaka a mostani. Érthető, hiszen a kis- és nagydiákok előtt fon­tos döntés áll. — Itt az intézetben kirob­banó tehetségeket nem fede­zünk fel, viszont annál több középzónába tartozó tehetsé­ges fiatallal találkozunk, s igyekszünk nekik segíteni. Ha a tehetség jegyeit ke­resem, akkor azokra a több­letekre vagyak kíváncsi, amelyekre rávezetve a tanu­lót, az az élete szerves rlésze lehet. A dolognak két olda­la van: a speciális tehetség tünetei, amelyek a rajzra, zenére, matematikára vonat­koznak. A másik, a számunk­ra, a munkánk szempontjá­ból fontosak az aspecifiku- sak. Vagyis ez a minden té­ren az átlagnál jobban tel­jesítő tanulókra jellemző: például a teljesítőképesség, a feszültségszabályozás módjai... Ök alkalmasak jó színvonalú iskolában tanul­ni, jó eredményeket elérni. A beszélgetések során rá­bukkan a pszichológus a sze­mélyiség irányára, sőt a személyiség jegyeinek felis­merése olyan utalásokat tar­talmazhat, hogy miként tud­ják önmagukat szabályozni. S hogy miben tudunk segí­teni ezeknek a tehetséges gyerekeknek ? Az önismeret kialakításában, a tehetség­jegyek tudatosításában. — Akik vissza-visszatér- nek hozzánk? Elsősorban nem a pályatévesztés az ok. Hanem az, hogy fejlődésük­ben csomók keletkeznek, el­bizonytalanodnak, életvezeté­si gondjaik vannak... — És még egy fontos do­log. Tény, hogy a bizonyta­lan, ugyanakkor tehetséges gyerekeknek sokat tudunk segíteni. S hozzánk azok a tanulók jönnek, akik nes mernek „lépni”, akik ne n ismerik önmagukat, s kör­nyezetük sem derítette ki őket. gyogó a ritmusérzéke is. Így ének-zene tagozatú osztályba javasolták, és fel is vették a szekszárdi 1-es számú Általá­nos Iskolába. Most hetedik osztályos, s pontosan egy esztendő múlva kell jelent­keznie továbbtanulni. És Gábor első helyen a pécsi zeneművészeti szak- középiskolát szeretné meg­jelölni. Ugyanis öt esztendeje tanul trombitálni, azaz már továbbképzős. Tanára, Szily Lajos azt mondja, hogy határozottan te­hetséges, s erre a pályára való Gábor — mondja édesanyja. Heten a „Vak A középiskolák felvételi vizsgaeredményeiről készült 1983-as statisztikai adatok igazolják a paksi Vak Bottyán Gimnázium országosan is jó helyét. A felsőoktatási intéz­ményben tanulni szándékozó 32 fiatal közül 26-an feleltek meg és 24-et vettek fel. Ebben a gimnáziumban je­lenleg 303 diák tanul. A két negyedik osztályban hatvan- ketten. Mi a véleményük a tehetségről, és ennek gondo­zása milyen eredménnyel jár, erről beszélgetünk Bach Mik­lós, Baksai Erika, Benke Gab­riella, Czuczor Edit, Hunyadi Orsolya, Molnár Zsolt, Papp Éva tanulókkal. Valameny- nyien tovább akarnak tanul­ni. Orvos, állatorvos, autó­villamossági szerelő, tanár és jogász pálya vonzza a hét diákot. Fizikai és szellemi dolgozó szülők egyaránt ta­lálhatók a háttérben. Szóvá is teszik, hogy miért a meg­különböztetés, akármelyik ja­vára is, hiszen ők maguk kö­zött nem érzik azt, amit a felvételiknél mégis figye­lembe vesznek. A tehetségről azt tartják, hogy olyan plusz, ami nincs minden embernek. Pályaválasztásukat tapaszta­lataikra alapozzák. A jogász Én pedig elismeréssel tűnő­döm a fiúról, aki bizony na­ponta egy órát gyakorol — míg társai a téren a labdát rúgják... No és persze, a napi egy órát akkor kell fújni, mikor nincs pihenőidő, hiszen mint édesapja mondja: „Igencsak fékez a panell lakás.” Gábor pedig ügyesen osztja be idejét, sőt, húgával együtt zongorán is gyakorol, ami­nek nagy hasznát veszi majd a felvételikor. S lelkesedése akkor még nagyobb, amikor hangversenyre készül. Olyan­kor megkapja tanára saját tulajdonú Yamaha trombitá­ját, melyben hangtompító van, és sokkal szebb a hang­ja, mint a „hétköznapié”. Gáborra serkentőleg hat a zene iránti szeretete, a szülők dicsérő szavai, no és álmai megvalósulásáért való küz­delem; vagyis: nagyon sze­retne trombitatanár lenni, illetve katonazenekarban ját­szani. És még két apróságnak tűnő, de számára fontos és elismerést jelentő meglepe­tés: Szily Lajos nyolc hónapig Kuwaitban volt. Gábornak egy nagyon szép hanglemezt hozott ajándékba. Egy alka­lommal pedig ugyancsak ta­nára, és annak kollégája Pecze István, Gábort is ma­guk mellé ültették gépkocsi­jukba, s hármasban mentek vidékre, egy hangversenyre. Bottyánéból pályára készülő tág lehetősé­get lát maga előtt, ezért til­takozik a tanári hivatás el­len. Kortársa ellene érvel és a .tanári hibákat szem előtt tartva, ezeket kerülendő ha­tározottan fogalmaz jövendő tanárságáért. Hasonló elhatá­rozással készülnek medikus­nak is. önmaguk tehetségéről most még tanulmányi verse­nyek eredményei, a díjul ka­pott külföldi utazások beszél­nek. Hogy tehetségük gondo­zását miként segítette az is­kola, ezt is különbözően ér­tékelik. Lehetőségeket sorol­nak, amelyek a gondozás cél­jára adottak. Tantárgyakhoz kapcsolódóan nyolc szakkör­ben 118, kilenc idológiai- politikai körben 209, egy ön­képzőkörben 10, három tech­nikai szakkörben 73, három művészeti körben 104 és egy idegen nyelvű szakkörben 10 tanuló tehetsége fejlődhet. A tanárok a szakkörök mellett korrepetálást is vé­geznek, a jó tanulók minősé­gi továbblépéséért. A tanul­mányi versenyekre való fel­készítés is a tehetséggondo­zás elengedhetetlen alapköve a paksi Vak Bottyán Gimná­ziumban is. Ügy gondolom, axiómának tűnik az a tény, hogy a te­hetségvédelem, ez az igen bonyolult pedagógiai, lélek­tani és közoktatási problé­ma, annyit jelent, mint a tehetséges tanulók kiválasz­tása és támogatása képessé­geik kifejlesztésében. Ez a támogatás elsősorban diffe­renciált oktatással érhető el, és lehetőség szerint már fia­tal karban kell elkezdeni. Ugyanis ismert tény, hogy a késedelmeskedés akadályoz • za a 'kibontakozást. Hazai közoktatásunkban is fontos helyet foglal él a te­hetségek felkutatása, illető­leg a velük való foglalko­zás. Az utóbbi a már emlí­tett differenciált foglalko­zással, illetve a különböző is­kolái és iskolán kívüli szak­körbe való 'irányítással is megoldható általános iskolás korban. Természetesen a pá­lyaválasztás idején szóba kell jönnie, napirendre kell kerülnie a tehetségekkel fog­lalkozó középfokú tanintézet­Sdkat vitatott kérdés, hogy hol végződik a szorgalom és hol kezdődik a tehetség, a kedvező adottság, készség mellett mekkora akaraterő, munka szükséges a kima­gasló eredményhez. Addig azonban, hogy egyáltalán ki­rajzolódjon a kérdőjel, el kell jutni, vagyis nemcsak kiválasztani, de megőrizni !s a tehetséget, elősegíteni ki­be való irányításnak, mivel az érdekek ezt diktálják. Pedagógus ismerőseim vall­ják, az előzőekben említett differenciálás a magas osz­tálylétszámok miatt nehéz. Az oktató-nevelő munkára fordítandó 45 percekből so­kat elvesz a felzárkóztatás és így nem jut elég idő a te­hetségesekre. Jól szervezett munkával ez kiküszöbölhető. Példa sóik iakad. Olvasóink közül bizonyá­ra többen emlékeznek még, hogy az elmúlt év őszén szé­les körű társadalmi vitára bo­csáttatott a közoktatás táv­lati fejlesztésének terve. Ak­kor esett szó arról is, hogy légyen-e „elit iskola”, vagy sem. Ügy tudom, megyénk­ben nem terveznek, sőt, a gondolatával sem értenek egyet, mondván, a gimnázi­um továbbtanulásra, illetve munkára készít fel, és ha on­nan kiemelik a tehetségese­ket, akkor nem számíthat­nak az egészséges húzóerőre. A másik fontos ok — a sok bontakozását. A sportban is így van ez. A Szekszárdi Dózsa me­gyénk legnagyobb sportegye­sülete, így érthetően nagy figyelmet kell fordítani a megfelelő utánpótlás kiépíté­sére. Zalakovics Gábort, az utánpótlás szakág vezetőjét kérdeztük erről. — Akkor, amikor a tehet­ség-kiválasztásról és gondo­A kézilabda alapjaival ismerkednek a legfiatalabbak a bátaszéki sportcsarnokban „...hogy ne kallódjak el” — Vólt Baján egy festőművész tanár, aki rajzaimat látva, bíztatta szüléimét, taníttassanak, hogy ne kal­lódjak el — kezdi Galamb Sándor decsi asztalos. Ügy véli, nincs semmi az ő életében, ami érdekelhet bárkit is. A tehetségről alkotott véleménye szerint, az önmagában nem sokat ér. Akarat, kitartás és sze­rencse is kell. Ezek hiányát érezte mindig az ötven­öt éves mesterember, a decsi Népi Iparművészeti Szö­vetkezet asztalosa. Azokban az években élte mindig jókedvvel — a kötöttségeket nehezen viselve — fiatal­ságát, amelyekről ma úgy beszélünk, hogy nehéz idők. A fényes szelek nemzedékének közvetlen nyomdokán haladva, 1953-ban a bajai Faipari Vállalatnál út nyílott számára, amely az Iparművészeti Főiskolához vezetett. Az örömmel rajzoló asztaloslegény első lépésként a helyi gimnáziumban tett szóbeli felvételi vizsgát. Föld­rajzi és helyesírási kérdésekre adott válaszok után kö­vetkezett a budapesti négynapos gyakorlati vizsga. Mátyás király gipsz mellszobráról kellett szénrajzot készíteni. A rendőri szolgálatot teljesítő édesapa mun­katársairól gyakorta rajzoló fiúnak ez nem jelentett nehézséget, de a szobabelső perspektivikus képe sem. Eredmény, sikeres felvé tel a bútortervező szakra. Néhány nap múlva azonban közli, hogy nem él az ál­tala elért eredmény lehetőségével. Miért? Itt sokak számára érthetetlen válasz következik. Otthon befeje­zésre vár egy lakószoba bútor, és valaki, aki nélkül a fiatalság nem ér semmit. Ezután sok mindent megpró­bál az asztalos, de a megkezdett dolgokat nem fejezi be. — Elkallódottnak érzi-e magát? — Most már nyugodtabb vagyok. Amerre járok itt, a faluban, az iskola, a kollégium, az orvosi rendelő, egy-egy bejárati ajtó az én kezem munkája. A népi bútorokat igazán megszerettem, de... Az önmagának fogalmazott vigasz befejezetlenségé- ből érezni a tanulságot, hogy kevés talentummal és hűséggel kell sáfárkodni, amihez elsősorban akarat, kitartás szükséges, hogy elnyerje kamatait. közül — elit iskolához elit személyi, tárgyi feltételek kellenek, amiket nehéz meg­teremteni. Ha mégis ezt egy helyen sikerülne megoldani, máshol megsínylenék. Megyénkben is vannak kö­zépfokú iskolák, amelyekből az átlagosnál több — főleg intellektuális tehetség kerül ki. Elég csak a dombóvári Gőgös Ignác, a szekszárdi Garay, és a bonyhádi Petőfi Gimnáziumra gondolni. Még­sem lehetünk elégedettek és nagyobb lépéseket kell ten­nünk. Másutt megszervezték már a tehetség korai felismeré­sét és 7—8. osztályban a ki­választás is megtörténik. A tehetséges gyerekeket egy várasba „gyűjtik össze”. Ná­lunk is van erre — a célirá­nyos kiválasztásra — példa. A Garay Gimnázium speciá­lis nyelvi osztályába a szak- felügyelet segítségével azo­kat a gyerekeket „válogatják ki”, akik a nyelvvel akarnak boldogulni, vagy éppen a későbbi munkájuk során ákarják a nyelvet használni. zásról beszélünk, a sport, azt hiszem, kiváltságos helyzet­ben van. Ez az a terület, ahol a leggyorsabb a vissza­csatolás, ahol leginkább mér­hető, egzakt módon jelent­kezik az eredmény. Egyesü­letünk, a torna kivételével valamennyi alapsportágnak lehetőséget biztosít a legki­sebbek bevonására, a jó adott­ságú, tehetséges gyerekek fel­kutatására és felkészítésére. — Ezt azt jelenti, hogy minden rendben van a kivá­lasztási rendszerben? — Ezt nem állíthatom, hi­szen egyelőre még nem dol­gozták ki az objektív alapon nyugvó kiválasztási rend­szert, így ma a legnagyobb felelősség a testnevelők, ed­zők vállán nyugszik. Az alapadottságok szerint álta­lában három lépcsőben jut­nak el addig a fiatalok, hogy szákember kezébe kerülje­nek: a testnevelés tagozatos osztályokban, már hatéves korban (itt még nem álla­pítható meg, tehetséges-e az illető), a felső tagozatosok a sportági választáskor és leg­később a vidékről középfokú intézménybe bekerülő fia­talok. — Az igazán tehetségesek közül hányán maradnak meg? — Körülbelül fele arány­ban maradnák a sportban, amiben jórészt az edzőnek, és nem utolsósorban a csa­ládnak van döntő szerepe. Fotó: Kapfinger Az oldalt készítették: Decsi Kiss János, Ékes László, Takács Zsuzsa, V. Horváth Mária és Kapfinger András. Gondolatok Balzac: Minden emberi te­hetség két alkotóelemből áll: türelemből és időből. A te­hetséges embereknek erős az akaratuk és kevesebbet al­szanak. * Herder: Kinek sok adatott, attól sokat várnak. Körner: A nagy marad csak hív emlékezetben, s a századoknak sírján túl is él. Tanár és tanítvány Fele marad a sportban

Next

/
Thumbnails
Contents