Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

1985. január 30. ÍVÉPÜJSÁG 3 Iskola kóstolgató Vegyész pedig mindenhova kell Ellentmondásos a helyzet. Az iskolának két peosétje is van, két felirattal. Nehéz­vegyipari Szakiközépiskola az egyiken, Vegyipari és Vegyipart Gépélsz Szakközép- iskola a .másikon. A pálya- választásli füzetekben pedig így szerepel: Vegyipart Gé­pészeti Szákközépiskola, Pécs, Székesfehérvár utca 4. A lényeg: ebben az iskolá­ban olyan embereket képez­nék, akik bárhol az ország­ban elhelyezkedhetnek. Még az atomerőműnél is, mivel atomeröműves osztályuk is van. Molnár László, az iskola igazgatóhelyettese azt mond­ja, hogy folyton változott az iskola profilja. A vegyészet mint alap megmaradt, de közben hol a gépészetre, hol a vegyészeire fektették a hangsúlyt. Most ismét az ál­talános vegyipart szak kerül előtérbe. Érthető ez a szün­telen változás: a vegyipar fejlődött hazánkban az utób­bi húsz évben a legdinami­kusabban. Nem beszélve ar­ról, hogy manapság már megnövekedett az igény az agrárvegyészék iránt... Az iskola jól felszerelt. Sa­ját laboratóriumaik vannak, bérelnék berendezéseket a pécsi műszaki főiskolától is. A felkészítés megfelelő, ezt bizonyítja, hogy az itt végző diákók felvétett nyernek egyetemekre, főiskolákra. A két fiú az atomeröműves szakra jár. Juhász Zsolt re- gölyi fiatalember, azt mond­ja, hogy véletlenül csöppent ide, de ma már ezt válasz­taná, ha újból pályát vá­laszthatna. Siklósi Mátyás Pécsre kerülése pedig olyan természetes volt, mint ahogy természetes, hogy felkel a nap. Paksi illetőségű, ott él az atomerőmű szomszédságá­ban. Azt kérdezem tőlük, hogy jó-e, ha valaki egy életre el­szegődik az (atomerőműhöz? Erre válaszolják azt, hogy ez az iskola olyan nyitott, hogy nem biztos: nekik atomerő­műben kell dolgozniuk. Ter­mészetesen erről ma szó sincs, de azért jó felkészülni kényes kérdésekre is, vagyis a pályamódosításra. Az igazgatóhelyettes, Mol­nár László azonban azt mondja, hogy Pécsett meg­szűnik az (atomeröműves szak, de hogy hol lesz ezután, azt nem tudja. Nem felada­tunk jelen pillanatban ezzel foglalkozni, de tény, hogy a folyton változás, ami az utóbbi húsz évben volt ebben az iskolában, most az atom­erőműve« képzést is veszély­be sodorta. Arról beszélünk, hogy erre a képzésre feltét­lenül szükség van, és az len­ne a logikus, ha ez Tolna me­gyében oldódna meg. A két fiút az előbbiek nem zavarják, mert ők már házon belül vannak. Olyan határo­zottan mondják, hogy az ő szakmájuk a jövő szakmája, még megkérdőjelezni sem merem. Azért sem, mert ma­gam is elkötelezettje vagyok az atomerőműnek. — Ott voltam nyári gya­korlaton — módja SdIMósi Mátyás. — Ez azt is jelenti, hogy ott akarok dolgozni, de addig még jó pár év vissza van, mert szeretnék tovább­tanulni. Visszatérünk a vegyészet- re, mert a (két Tolna megyei fiú kivétel, a tanulók több­sége mégiscsak vegyész, vagy vegyipari gépész lesz, ezekre a szakokra pedig ezután is várnak jelentkezőket. „Mert manapság egy vegyész a leg­kisebb faluban is talál mun­kát”, mondják. Ezt kicsit túl­zásnak tartam, de él kell is­merni: ia vegyipar a legdina­mikusabban fejlődő ágazat, ez pedig a jövőt jelenti... H. J.—G. K. Interinvest-mérleg Az Interinvest Külkereske­delmi Fejlesztési Társulás — amelynek 43 külkereskedel­mi vállalat, valamint a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank a tagja — megalakulása, vagyis 1981 óta mintegy 250 millió dolláros exporttöbb­letet, illetve 20 millió dollá­ros import-megtakarítást eredményező fejlesztés finan­szírozását kezdte meg. Az eddig befejezett beruházások 50 millió dollárral javították a külkereskedelmi mérleget — tájékoztatta az MTI mun­katársát az Interinvest igaz­gatója. A tagvállalatok eddig együttesen 1,2 milliárd forin­tot bocsátottak a társulás ren­delkezésére, hogy ebből a pénzből az Interinvest támo­gassa az exportfejlesztést, a gazdaságos importhelyettesí­tést, segítse kiegészíteni a külkereskedelem versenyké­pességét javító ésszerű vállal­kozások anyagi fedezetét. Időközben a társulás vagyo­na kétmilliárd forintra bő­vült. Az Interinvest az ex­portkapacitások fejlesztésé­be — hitelek nyújtása mel­lett — saját tőkével is be­kapcsolódott. Többek között külföldi gépeket, termelőbe­rendezéseket vásárolt, ame­lyeket hazai iparvállalatok­nak, szövetkezeteknek adott kölcsönbérletbe, termelési le­hetőségeik, külföldi értéke­sítésük növelésére. Az eddigi sikeres vállalko­zások eredményeként jó évet zárt az Interinvest. A társu­lás nyeresége 1983-hoz képest csaknem duplájára emelke­dett, így a betéteseknek is jóval több osztalékot tud fi­zetni a zárszámadás után. A hazai bankrendszer to­vábbfejlesztése az Interinves- tet is érinti. Megkezdődött a társulás pénzintézetté történő átszervezése. Ezt előkészítve, már a múlt esztendőben foko­zatosan bővítették tevékeny­ségüket, több új üzletágba kapcsolódtak be. Most már nemcsak vásárolnak gépeket külföldön, hanem kölcsönöz­nek is hazai partnereik szá­mára. Az eddiginél aktívabban kívánnak bekapcsolódni a külkereskedelmi vállalatok forgóeszköz-finanszírozásába. Szekszárd versenyt fut önmagával Mit csinál a vb? A címben szereplő „vb” természetesen végrehajtó bi­zottságot jelent. A kérdés pedig a szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának tevékenységére vonat­kozik. Persze, a tevékenység­nek több „mértékegysége” (lehetséges, ezek tükrében igyekeztünk a témát körül­járni. o Az elmúlt év végén .meg­tartott tanácsülés egyik na­pirendje a végrehajtó bizott­ság 1983-ban és 1984-ben végzett munkája volt. Az er­ről, készült beszámolót a ta­nács tagjai elfogadták. A vizsgált időszak kiemelkedő feladatai voltak: a tanácsi testületi munka színvonalá­nak emelése, hatékonyságá­nak növelése, a tanácsi bi­zottságok munkájának javí­tása; az egyes szakigazgatá­si szervek munkájában ész­lelt hiányosságok megszün­tetése. Közismert, hogy a végre­hajtó bizottságok működési területükön döntéseket hoz­nak. E téren meglehetősen nehezült a feladat, ugyanis a gazdasági szervező és város­politikai tevékenység terüle­tén olyan döntéseket kellett hozni, melyek a mérsékelt fejlesztési lehetőségek és ne­hezebb gazdálkodási feltéte­lek mellett is biztosítják a legfontosabb fejlesztési cél­kitűzések megvalósulását, az alapellátás javítását, szinten tartását. A tanácsülés úgy fogalmazott, ho«" a vb a rá­háruló feladatokat igyekezett jó színvonalon, következetes szervező munkával ellátni. Talán fölösleges is mindeh­hez hozzátenni, hogy ebben a gazdasági helyzetben a döntések meghozatala miiven óbjektivitást, mérlegelőké- pesséset feltételez, igényel. e Hartmann Ferenc korban és választottként egyaránt a legidősebb vb-tae Szekszár- don. E funkciót 1950 óta töl­ti be, előtte pedig képviselő­testületi tag volt. Nyugdíj­ba 1968-ban ment, 35 éves munkaviszony után a DÉ- DÁSZ-tól, mint vezető fő­szerelő. Hosszasan hasonlít­ja össze az ötvenes évek fel­adatait, elfoglaltságát a má­val. Végül így összegez: — Egy napon sem lehet említeni a kettőt. Akkor sokkal nehezebb volt. A be­szolgáltatások, az iparosok... Minden héten volt vb-ülés. Más napokon pedig valami­lyen bizottsági. Gyakran éj­félkor mentem haza. Per­sze, ez is úgy van — ha jól visszagondolok, mint „a kis­gyerek, kis (gond...” A fej­lődés nagyobb gondokat, ko­molyabb döntéseket ró most ránk, mint annak idején. Vi­szont a jó szervezést már sikerült megtanulnunk. A legnagyobb gondot ta­lán a rangsorolás jelenti? — Igen. Amit erőteljesen befolyásai egy fontos ténye­ző, azaz az anyagiak. Mert ia pénz mindig meghatározza a lehetőségeket. Persze, nemcsak egy-egy nagy ob­jektum elkészültéről, helyé­ről kell dönteni. Fontosak a kisebb dolgok is... S az utób­biak közül nagyon fontosak azok, melyeket a lakók vet­nek föl. A sok-sok privát be­szélgetés építő jellegű, s azok­ból alakul ki bennünk, hogy mi foglalkoztatja a közössé­geket. s ezek összegziése után vetünk fel kérdéseket, me­lyek soha nem jogtalanok. S egyebek között ezért is áll nyitva a kapunk mindig min­denki előtt, engem bárki bármilyen kis és nagyobb horderejű dologgal otthon is megkereshet. o Dr. Horváth Gábor gyer­mekorvos a megyeszékhe­lyen.' Ö ugyan nem tagja a vb-nek. Viszont tanácstag­Hartmann Ferenc Dr. Horváth Gábor Szultos Jánosné ként jól ismeri a szóban for­gó tevékenységet, sőt az egészségügyi és szociálpoliti­kád bizottság vezetőjeként gyakran van jelen a vb^ülés egy-egy napirendjén. Tehát őt úgy kérdeztük, mint egy kicsit belül-, ugyanakkor ki­csit kívülállót: — Nem akarom sarkítani a dolgot, de azt teszem még­is. Ugyanis azt mondom, hogy a végrehajtó bizottsá­gunk kicsit passzív. Meg is magyarázom, hogy miért. Elsősorban azért, mert le­gyen szó bármilyen fejlesz­tésről, egyszerűen nincsenek alternatívák, nincsen válasz­tási lehetőség. Szerintem az lenne a jó, ha a bizottság elé három, négy, vagy akár csak két lehetőséget terjesztené- nék, s azok közül választhat­nának — természetesen úgy, hogy a szakág képviselőivel megvizsgálnák a létesítendő épület, intézmény, vagy bár­mi szükségességét, hogy en­nek alapján szavazzanak a vb-tagok. Mert egy lehetőség esetén természetesen az egy­re is voksolnak... Hasonlat­tal élve a családot hozom példának. A tagjai rangso­rolnak, hogy a fizetésből mit vásároljanak, mire gyűjtse­nek, mit valósítsanak meg először, másodszor, harmad­szor. Tehát én a bizonyos rangsorolási lehetőség hiánya miatt érzem néha kényszer- helyzetűnek, s ebből követ­kezően passzívnak a vb-t. Jól tudom, hogy az alterna­tívák hiánya a jelenlegi gaz­dasági helyzettel is magya­rázható. Akkor viszont azt javasolnám, hogy legalább témán belül lehessen disz- itingválni. Elmondom azt is, amit nagyon jónak tartók: ez a szakemberek véleményezé­se, a szakbizottságok műkö­dése. Egy-egy téma feltárá­sára őket kiérik föl. Ez ért­hető is, hiszen ,a tizenegy vb-tagtól nem várható el, hogy mindenben jártasak le­gyenek, szakmailag elmé­lyült, támadhatatlan Vélemé­nyük legyen. o Szultos Jánosné a Zrínyi utcai általános iskola igaz­gatóhelyettese is a „régi vb- tagök” egyike. A cikk elején említett tanácsülésen felszó­lalt: — ... Ügy érzem, ha az ember elfogadja a választók bizalmát, akkor kötelessége kell legyen, hogy képviselje óikét, hogy az üléseken meg­jelenjen, mégpedig felkészül­ten. A társadalmi megbíza­tást is legalább olyan lelki- ismerettel kell ellátni, mint azt munkahelyünkön tesz- szük... Az igazgatói Irodában be­szélgetve a felszólalás témá­ja körül idézünk még, s Szultos Jánosné határozottan szögezi le, hogy aki tanács­tag, illetve vb-tag, az nem ismerheti a hanyagságot. Egyébként a végrehajtó bi­zottság egyetlen nőtagja az igazgatóhelyettes. Így érthe­tő, hogy különös érdeklődés­sel kíséri az egészségüeyi, oktatási intézmények hely­zetét, illetve a nőkkel kap­csolatos témákat. Ami pedig a döntéseket illeti, maga is hiányolja az alternatívákat, de megbízik a tanács egyes osztályai által kidolgozott anyagokban, illetve adatok­ban, felmérésekben. — Ennek ellenére a szava­zás előtt alaposan megfon­toljuk a dolgot. És ne higgye, hog'r nem fordult elő még olyan, hogy az előterjesztett javaslatot nem fogadtuk el. Rengeteget vitatkozunk egy­más között, mégpedig őszin­tén és nyíltan, s ezek a vi­ták mindig meghatározzák a következő lépést”. S hogy egy-egy üzemről, intézmény­ről hogyan tudunk vitázni? Mert ismerjük azókat. Ugyanis rendszeresen tar­tunk úgynevezett kihelyezett vb-t, ahol megismerkedünk a létesítményekkel, azok problémáival, terveivel. — Teljes joggal vetik fel a vb-tagok az alternatívák hiányát — kezdi a beszél­getést Kovács János, a ta­nács elnöke. — De miért nincsenek, vagy nem lehet­nek alternatívák? Mert az ötéves tervek az öt év alatt nem valósulnak meg. Így a következőt nem kezdhetjük „tiszta lappal”, hanem a Visszamaradt terveket is meg kell valósítani. S hogy mi­ért van mindig elmaradás? Sokféle az ok. Például kivi­telezési kapacitás hiánya: úgy alakultak a fejlesztési lehetőségek... A VI. ötéves tervvel is így járunk: rész­ben a visszafogottabb lehe­tőségek miatt az iskolát ki­véve nem valósult meg a Város baktai alközpontja. Magyarán: gyakran nincs mit szembeállítani egymás­sal, mert a legszorítóbb prob­lémákat Keli mindig az el­ső helyre tenni, megvalósí­tani. Öröm, hogy városunk ilyen gyors ütemben fejlő­dik, csak hát a lakások nem oldanak meg mindent... Ve­lük -árhuzamosan kell fej­leszteni a szolgáltatást, az intézményeket, orvosi ren­delőt, üzleteket kell építeni. Tehát a megyeszékhely ver­senyt fut önmagával. S to­vábbi hasonlattal élve a ver­senyfutás iramát és pályá­ját kell megszabni a végre­hajtó bizottságnak. V. HORVÁTH MÁRIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents