Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-29 / 23. szám
1985. január 29. /'tolna'-'.. NÉPÚJSÁG 3 Iskolakóstolgató A pult túlsó oldalán Építők generációi nevelődtek itt Kereskedők tükörben — Kevés olyan építőipari szakember van Dunántúlon, aki nem került kapcsolatba a mi iskolánkkal — mondja Stelcz István, a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola igazgatója. — Generációk nevelődtek itt, vagy szakközépiskolában, vagy művezetőképzőben, vagy technikusminősítőn tanultak nálunk az emberek. A pécsi építőipari szakiskolát 1943-ban alapították. Azóta volt technikum, felsőfokú technikum, és a következő években ismét megkezdik a technikusképzést az öreg iskola falai között. Az iskolába a jelentkezők közül felvételi vizsga alapján válogatják ki a legalkalmasabb diákokat. A vizsga matematikából és természetesen rajzból áll. — Nagyon munkaigényes iskola a miénk — mondja az igazgató. — A gyerekek ren- geteget rajzolnak, és a műszaki rajz időigényes. Ez pedig az 1985-ös tanévtől még növekszik, mert belép a második idegen nyelv, a földrajz és a biológia is. A három fiú is kapcsolatban állt az építőiparral, mi. előtt idekerült. A harmadikos és szekszárdi Ratiland Róbert édesapja és az egyik unoka- testvére is ebben az iskolában kapott érettségi bizonyítBartal Tamás ványt, vagy technikusi oklevelet. Dévényi Zoltán, aki negyedikes és nagydorogi, egy hirtelen elhatározás után jelentkezett. Építkeztek. Bartal Tamás — szintén végzős — szekszárdi építőipari „csemete”, mivel édes. apja a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozik. Terveikről, lehetőségeikről beszélgetünk. Érdemes-e to- vábbtanulni, vagy meg kell kezdeni a nagybetűs életet a vizsgák után ... Meglehetősen fáradtak a fiúk, a félév végén jelentkezik a fáradtság minden diáknál. Azt mondják, hogy „nem lehet belehalni a rajzolásba”, annak ellenére sem, hogy szabad idejük jelentős részét a tanulás veszi el. Több szabad idő kellene és annál több szakmai gyakorlat. Egyetértenek azzal, amit az igazgató mond: „Egyre több az elmélet, annál kevesebb a gyakorlat”. Pedig, ezt a fiúk mondják: „Fontos, hogy a gyakorlatban is jártas legyen az ember, még akkor is, ha végül mérnök lesz, és soha sem kell neki kőmű. veskalapácsot a kezébe venni”. A beilleszkedésről, a diák- csinyekről beszélgetünk. A pécsi szakközépiskolában nagyon kevés a fegyelmi, ezt Ratiland Róbert megint csak a lekötöttséggel magyarázzák. „Szerencsére a közismereti tantárgyaknak is van presztízse”, — mondja az igazgató. És aki eleget akar tenni a rajzfeladatoknak is, és más tantárgyakat is jó eredménnyel akarja tanulni, annak nem marad ideje, csak a tanulásra. A jó tanulás pedig hagyomány ebben az iskolában. Tavaly 76 végzősből 38 jelentkezett felsőfokú iskolába. A pécsi műszaki fő. iskolára 27 jelentkezőből 25-öt felvettek. A számok Is bizonyítják, hogy felkészülten kerülnek ki ebből az iskolából a fiatal szakemberek. A felkészültséget azzal is bizonyítja Stelcz István igazgató, hogy tüzetes szemrevételezésre ajánlja irodáját. „Itt mindent a szakközépiskolások csináltak, a tapétázástól kezdve a parkettáig.”' A generációkat nevelő pécsi Pollack Mihály szakközép- iskolában mindig sok Tolna megyei diák volt. Legtöbben édesapjukat vagy édesanyjukat követik az iskolapadban. Ez pedig mindig olyan kötődést jelent, ami a kezdeti nehézségeket könnyen legyűrő és a bizonyítvány megszerzése után könnyű elhelyezkedési lehetőséget biztosító életutat tesz lehetővé .. H. J. — G. K. Dévényi Zoltán A PAV kommunistáinak küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Folyamatosan nőtt az alap- szervezeték önállósága. A létrehozott új alapszervezetek (1980-ban 3, ma 13 alap- szervezet működik) munkájának színvonala nem esett vissza a kezdeti időszakokban sem. Egyire tervszerűbbé és hatékonyabbá vált a gazdasági munka pártellénőrzé- se, árra kell törekedni, hogy a feladatok végrehajtásának ellenőrzése a szükséges számonkérés az eddigieknél még következetesebb legyen. A pártvezetőség tagjai azon ailapszervezeteket patronálják, segítik, amelyeknek tagjai. Ez helyes, de amint az egyik felszólaló megjegyezte, a jövőben arra is kell törekedni, hogy más területeken ' is „mozogjanak”, ismerjék meg és segítsék ott is a pártmunkát. Noha a PAV-nál dolgozó párttagok száma öt év alatt főképp átigazolásokkal növekedett két- és félszeresére, az alapszervezetekben eredményes pártépítő munka folyt, öt év alatt hatvan új párttagot vettek föl. Tudatos felkészítő munkával javult a felvételre kerülők között folytatott nevelő munka. Többszörösére nőtt a munkásőrök száma. A pártfegyelem szilárd, mindössze egy párttagot kellett kizárni az öt év alatt itt elkövetett fegyelemsértés miatt. Fontos további feladat a fegyelem javítása érdekében a megelőzés. Az agitációs és propagandamunka jelentősen fejlődött. Érezhetően nőtt a tájékozódási igény, a politikai kérdések iránti érdeklődés a párttagok és pártonkívüliek körében. Erre a jövőben különös figyelmet kell fordítani. Bár az elmúlt időszakban a vállalat dolgozóinak, párttagjainak gazdasági leterhelése nagy volt, az alapszervezetekben a pártoktatás rendszeressége, látogatottsága megfelelő volt, évről évre fejlődést mutatott. -Nőtt ;> pártoktatás színvonala is. Igen hasznosnak bizonyultak a szabad pártnapok. Nagy figyelmet fordított a pártvezetőség a párt- és tömegszervezeti funkcionáriusok politikai képzésére, továbbképzésére, a káderutánpótlásként szereplők felkészítésére. Az agitációs munka középpontjában a gazdaságpolitikai agitáció állt. A párttagok megértették a kitűzött célokat és jól mozgósítottak a vállalati feladatok végrehajtására. Fejlődött az információs munka is — bár ez nem kielégítő minden alapszervezetnél. Feladat a rendszeresség további javítása, az információk tartalmi színvonalának növelése, a válaszok széles körbeni ismertetése. Rendszeresen foglalkozott a pártvezetőség a tömegszervezetekkel, különös figyelmet fordítva az ifjúságpolitikai tevékenységre. Létrehozták a vállalati KISZ-bizottságot, amely eredményesen irányítja a 12 alapszervezetet. Néhány tapasztalat arra utal, hogy a tömegszervezetekben működő párttagok tevékenységét erősíteni kell. Eredményes a nőpolitikái munka a vállalatnál, a pártszervezetekben. A további feladatokra vonatkozó tervet hét pontban foglalta össze a pártvezetőség, az elsők között szerepel a III—IV. sz. reaktorblokk üzembe helyezésére, az I. és II. sz. blokk biztonságos üzemeltetésére irányuló munka. A pártvezetőség titkára előterjesztette az állásfoglalást a kongresszusi irányelvekről, valamint a javaslatot a Szervezeti Szabályzat módosítására. Hegedűs György, a beruházás pártbizottságának titkára ismertette a végrehajtó bizottság minősítését, majd tízen szólaltak fel a vitában. Ezután szavazással döntött a küldöttértekezlet a beszámoló, a feladatterv elfogadásáról, az irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalást némi módosítással — külön szavazva három javaslatról — fogadta el a küldöttértekezlet. Ezután megválasztották a pártvezetőség titkárát — ismét Gyarmati László kapói, erre megbízást — a pártvezetőség nyolc tagját — közülük hatan eddig is vezetőség i tagok voltak —, valamint az ötvennyolc küldöttet a beruházás pártértekezletére. Ugye, kedves vásárlóitársa- Lm, mennyire hajlamosak vagyunk a sietve kimondott általánosításra! A pult innenső oldaláról alkotott szélsőséges kinyilatkoztatásra. Pedig a képlet azért nem ilyen egyszerű. És nemcsak azért, mert vásárlásaink során kénytelenek vagyunk eltűrni jó néhány illetlen bolti eladót, aki nem tekint bennünket vásárlónak, még embernek sem. Csak egy- kétszáz olyan két lábon járó pénzköltőnek, akiknek muszáj naponta tejet, kenyeret, néhány kiló cukrot, meg sört vásárolni. Jó lenne nem elfeledni, hogy azok az emberek, akikkel nap mint nap a boltokban találkozunk, akikkel amolyan egyszerű polgári szerződéseket kötünk, zömmel olyan emberiek, akik szeretik hivatásukat, munkájukat, és sóknak egyáltalán nem mondható fizetésért állnak a pult túlsó oldalán. Szabó Ferencné munkatársával, Szabó Mihály áruforgalmi vezetővel az üzletben Ebben az írásban róluk lesz szó. Azokról, akik évtizedek óta viselik el ia valamikori nagyságos asszonyokra emlékeztető hepoiáskodásokat, akik nem borulnák lángba, amikor a tanácstalan vásárlónak .segíteni kell. Akik azért dölgozniak — zömmel nő létükre — ezüst- és aranyvasárnapokon a pultok mögött, hogy valakinek a valakije örüljön. És szeretjük is Ha valaki nagyon szereti az üvegtárgyakat, a szép metszésű pobarákat, a butellá- kat utánzó újmódi edényeket és a kínai tányérkészletet, az ugyancsak kellemes perceket tölthet el a Tolna megyei Népboit és az Amfora Vállalat közös boltjában. A nézelődés még szerencsére ingyen van, talán a hozzá szükséges idő is. A szekszárdi Amfara-üzletben van elég látnivaló. Kivéve, ha valaki herendi porcelántárgyakat óhajtana közelebbről is megszemlélni, mert az nincs. Szabó Ferencné, az Amfora szekszárdi boltjának helyettes vezetője, részlegvezető nem panaszkodik. Sem a bolt forgalmára, sem pedig azért, hogy több mint negyedszázada kötött házasságot a kereskedelemmel. 1960. óta dolgozik a Tolna megyei Népboltnak, itt is szerezte meg bizonyítványát, és most, hogy ia ranglétrán feljutott a helyettes baitvezetőségig, a keresetére sem panaszkodik, ami nem sok! — Ugye, magát az érdekli, hogy miért maradtam ilyen sokáig a kereskedelemiben? — kérdez vissza. — Pontosan — mondom. — Nagyon, de nagyon szeretem az embereket. Régi szakember vagyok, sokat tudok mindennapi vásárlási szokásaikról, magaviseletükről. — Ami nem mindig tisztelettudó — mondom én. Szabó Ferencné elmosolyodik : — Ezt a munkát nem lehet csak azért szeretni, mert ez is a munkák egy fajtája. Itt, mi mindennap találkozunk kedves, mérges, meg egzaltált emberekkel, és mlégis mindig meg kell őriznünk a higgadtságunkat, s a kedves vásárló kedvében kell cselekednünk. — Mindig sikerül? — kö- tözködöm. — Mindig kell, hogy sikerüljön. Enélfcül nem lehet — így Szabó Ferencné. — Mert, ha csak arra gondolnék, hogy jövedelmem akkor nem is tudom, mi lenne. — És a család? A férje és a két gyermeke nem elégelte már meg, hogy keveset látja? — Meg (kellett szokniuk. Mi itt állunk a pult túlsó oldalán. Ezt a munkát csak mi ismerjük. És szeretjük is. A mi boltunk kollektívája jószerével fiatal. De ez nem jelenti azt, hogy mindig stabilak Vagyunk. Az elmúlt évek alatt méhányan mindezt a megterhelést, az ezüst- és az aranyvasárnapokkal járó munkát, és a kevés keresetet nem vállalták. Elmentek. Nekünk azt is meg kellett szokni, hogy férjeinkkel megosz- szuk a szabad szombatokat, a hétvégeket. — Milyennek látnak önök minket, vásárlókat? Szabó Ferencné igyekezne erre a kérdésre nem válaszolni, de hát az nem megy. — Ilyen is, meg olyan is. Kedves, érdeklődő, szívélyes, rideg, parancsodé. Elhiszi nekem, hogy a kereskedők az utóbbiakat nem nagyon szívelik? — Nincs kétségem felőle. 31 év nem semmi A szekszárdi Skála Áruházban szombat déledőtt teljes a tumultus ... Keresztes Ferencné, a cipő osztály vezetőhelyetitese először engedélyt kérne. Mondom neki, hogy én nem nyilatkozatot kérek tőle, hanem annak az okát kutatom, hogy miért tartatta fontosnak, hogy harmincegyedik éve szolgálója és dolgozója legyen a sokat szidott kereskedelemnek. — Aki nem szereti ezt a szakmát, meg az embereket — mondja Keresztes Ferencné —, az nem ide Való. A vásárló a mi munkánkról az égvilágon semmit sem tud. Még azt sem, hogy milyen fáradsággal terhes út vezet addig, amíg ő a zene mellett a tárlóban megtalálja a cipőjét. — Gondolja, ez érdekli a vásárlókat? — kötözködöm. — Jó lenne, ha egy kicsit érdelkelné — dobja vissza a labdát. — Mert talán így azt a néhány rossz pillanatot is megértenék, amely némelykor á munkánkat kíséri. — Önök mindenki szeme előtt dolgoznak, munkastílusuk megfigyelhető. Ha önök közül egy vét a vásárló ellen, az egész szakma issza meg a levét. — Én harmincegy éve dolgozom már a kereskedelemben. És nem unom. Mert szép ez a munka. Annak ellenére, hogy nem sok a fizetésünk. Hogy mégis miért vagyunk, dolgozunk itt? Az emberék miatt! Érdekel a véleményük, a gondolkodásuk, a gandjUk-bajuk. Ha lehet, segítünk is nekik. Ha tanácstalanok, ha gondterheltek. Azt pediig, hogy hány szábad szombaton dolgozunk, a vásárlók is látják. Ez igaz. Ám, mintha sokszor becsuknánk a szemünKeresztes Ferencné két... J. J. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
