Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-24 / 19. szám

1985. január 24. * Z' TOLN*'\ IMÉPÜJSAG 3 Iskola kóstolgató Az emléksvábler nemcsak egy bojt Szocialista munkaverseny a kendergyárban Túlteljesítették a vállalást A fiúk körbe ülik a kétszer két méteres keretet és nagy­szemű hálót kötnek. Rezze­néstelen arccal, szótlanul végzik munkájukat. Kezük mozgása egyáltalán nem kap­kodó, olyan megfontolt, mint idős hajósok sok évtizedes gyakorlata. Ezek a kezek azért mások: most férfiaso­dók, még kéregmentesek, át­menet a gyerek és a felnőtt kéz között. Tősér Béla szaktanár áll közöttük, figyelme minlenre kiterjed. Apás szavakkal kor­rigál, gyakorlott mozdulatok­kal igazít ki egy-egy rossz mozdulatot. A hajósmunkateremben a Lékai János Hajózási Szak- középiskola másodikos diák­jai gyakorolnak, tanulják a fedélzeti kötélmunkákat. — Tizenkét hétig vannak ebben a teremben a fiúk — mondja Tősér Béla. — Hat hétig kötélmunkát tanulnak, a másik hat hétben pedig a korrózió elleni védekezést. Az előbbire szavazna min­den gyerek, ha lehetne. A rozsda nem barátjuk. Egyet­len matróznak sem barátja a mindent szétmaró rozsda. A szaktanár a kötélmunká­kat sorolja. Amikor látja ér- tetlen tekintetünket, az asztal­ról kötelet vesz a kezébe és bemutatja; mit hogyan kell csinálni. Ördöngős mozdula­tok ezek, nem sokkal értünk többet, mint amikor elsorol­ta a szakkifejezéseket. Az egyszerű csat és kötélvég Es kikötik a „hajót" A másodikosok és a háló ... viszafonást mutatja, majd a brágafonást (mint kiderül ez toldás), aztán dobókötélre csatkészítés következik. Ezu­tán megmutatja az ®mlék- sváblert, amit a fiúk készí­tenek és hazavihetik. Nekem az emléksvábler egy díszes bojt, nekik örök emlék, az iskola, az első sikeres mun­ka emléke. A nagy mutatvány még vissza van. Az acélsodrony­nak ugyanúgy kell engedel­meskednie a srácok kezében, mint a sima kötélnek. Ami­kor Tősér tanár úr acélsod­ronyt vesz a kezébe, a háló­kötő tizenkettek — mert eny- nyien vannak egy csoport­ban — is odafigyelnek. — Az acélsodronynál is csattal kezdenek — mondja a tanár és egyben mutatja is —, majd rövidfogással két acélsodronyt toldanak össze — vagyis brágát készítenek. — Most a pászmakészítés követ­kezik, ami egyszerűen any- nyit jelent, hogy a sodrony egy leszakadt kötélágát kell kicserélni. — Annyira egy­szerű ez, csak csinálni kell — mondja Tősér tanár úr. Kivonulunk a folyosóra. Két ..hajót” viszünk magunk­kal. Egy deszkán négy bak. A srácok odaállnak a .(hajó­hoz” és vezényszóra bemu­tatják — pillanatok alatt — a sima nyolcas, a három nyolcas, az egy bakra és a két bakra kötést. A követ­kezőben farkascsatot mutat­nak be lefüleléssel két bak­Tősér Béla szaktanár ra. Végül, mivel tél van; fix- re bekötik a hajót. — Ez a csapat a legjobb — mondja a szaktanár, — és a legjobb csapat az évet ha­lászlével zárja. Itt főzzük meg a műhelyben ... Papp Árpád műhelyvezető mosolyog mellettem, a srá­cok is: arról van szó, hogy Tősér Béla mindegyik cso­portja a legjobb és minden­ki főzhet halászlét itt a mű­helyben év végén ... mert egy hajósnak halászlét is kell tudni főzni... H, J. — G. K. Á BHM-rendelkezés a saját gépjármű használatáról Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal elnökének rendelkezése szerint 1985. április 1-től a munkáltatók egyes munkakörökben az al­kalmazás feltételeként ki­köthetik a saját motorke­rékpár, személygépkocsi vagy teherautó hivatalos használatát. Ilyen munka­kör lehet például a terme­lés, a szolgáltatások vagy az államigazgatási munka szer­vezésében és éllenőrzésében közvetlenül részt vevő dol­gozóké, vagy azöké a ter­melés- és forgalomirányító­ké, akik a vállalatuk telep­helyén kívül végzett szol­gáltatásokat, illetőleg a szét­szórt telephelyeken dolgozók munkáját irányítják, ellenőr­zik. Az érintett munkakörö­ket az ágazati miniszterek határozzák meg. Az új rendelkezés értelmé­ben a munkáltatók a helyi sajátosságúknak megfelelően kiköthetik, hogy meily mun­kakörökben kötelező a sa­ját gépjármű használata. Ezeket a munkaköröket a vállalati kollektív szerződés­ben és a munkaügyi sza­bályzatokban is rögzíteni kell. E kikötést a munka­szerződésnek is tartalmaz­nia kelll, illetőleg a korábbi munkaszerződést eszerint szükséges módosítani. Az a dogozó, akinek előírták sa­ját tulajdonú gépjárművé­nek rendszeresen hivatalos célokra történő használatát, köteles e feltételeknek min­denkor, minden időjárási körülmények között eleget tenni, esetlegesen meghibá­sodott gépjárműve helyett másikról gondoskodni. E módszer bevezetése — a rendelkezés szerint — azoknál a vállalatoknál cél­szerű, ahol nem kifizetődő a vállalati gépkocsik fenntar­tása, vagy nem rendelkez­nek a feladatok ellátásához elegendő gépjárműparkkal. A személyi tulajdonú gép­járművek hivatalos haszná­latát — a rendelkezésben rögzített feltételek mellett — a vállalatok az átlagosnál nagyobb térítési díjjal hono­rálhatják. Ez azért indokolt, mert a többet használt gépjármű előbb meghibásod- hat, alkatrészei előbb elkop­hatnak, így karbantartása, javítása többe kerül tulaj­donosának, mintha csak sa­ját céljaira használná. A saját gépjármű használatá­hoz kötött munkakörökben a dolgozók kilométerenként motorkerékpárnál 1,50 fo­rint, személygépkocsinál 4,50 forint, tehergépkocsinál pe­dig 5,40 forint térítési díjat kaphatnak. A kilométeren­kénti elszámolás helyett e díjtételek alapján számított átalánydíjban is megállapod­hatnak a munkáltatóval. Innovációs pénzintézet Egy éve működik sike­resen az Ipari Szövetke­zeti Fejlesztési Társulás, amelyet az OKISZ és az Ál­lami Fejlesztési Bank hozott létre az ipari szövetkezeték innovációjának finanszírozá­sára A társulás több mint száz ipari szövetkezettel, kisszö. vetkezettel kezdett együttmű­ködést, vizsgálta meg műszaki fejlesztési elképzeléseiket, ja­vaslataikat. Több mint 30 esetben kötött szerződést. A tapasztaatok kedvezőek, az előzetes számítások szerint a társulás az első esztendejét szerény nyereséggel fogja zárni. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a hagyomá­nyos pénzintézeti tevékeny­ség mellett számos más szol­gáltatást is nyújt. Részt vesz vállakózások szervezésében, bekapcsolódik a szövetkeze­tek forrásainak átcsoportosí­tásába kedvező feltételeket teremtve ahhoz, hogy az esz­közöket ott használják fel, ahol az a leghatékonyabb. Ennek érdekében elemző, üz­leti döntés-előkészítő, lebo­nyolító feladatokat is elvé­geznek a szakemberek, emel­lett műszaki, jogi és közgaz­dasági tanácsokkal is ellátják partnereiket Hó borítja a kenderkazla­kat, a szárítón sátorozott kenderkévéket. Az utakon vontatók csúszkálnak, a rak­tárban a leltárral foglalatos­kodnak, az irodában a bér- számfejtés adja a munkát. Csókás Marcell rostüzem­vezetővel, a dunaföldvári kendergyár párttitkárával emlékezünk a múlt évre. Ho­gyan kezdték, miként dolgaz- tak, eredményeik hova sorol­hatók a sok évtizedes jó ha­gyományok között? — Mindenek előtt azt ál­lapíthatjuk meg, testületünk is így foglalt állást, hogy a gyár kollektívája nehéz kö­rülmények között, szinte egy emberként állt helyt, s kü­lönösen a szocialista brigá­dok, meg a párttagok voltak a munkavégzés első vonalá­ban, ahol a legnehezebb fel­adatot kellett megoldani. Az eredmények: az áztató üzemben 2500 mázsával több kórót áztattak ki, mint a terv és a vállalás előirta. A rost­üzemben a vállalásnál 30 tonnával több szálkendert gyártottak. A bútorlapüzem kétszáz köbméter lapot gyár­tott terven felül. Egyre csökken a létszám a kendergyárban. A nyugdíja­zási kor közelében van a rostüzem asszonyainak több mint nyolcvan százaléka. Ta­valy éves átlagban tizenöttel kevesebben dolgoztak, mint azt a feladatok megkívánták volna. A kenderipar egy nagyvál­lalatához, Szegedhez tartozó dunaföldvári gyárban azzal kezdték az évet, hogy a köz­ponti kezdeményezés nyo­mán meghatározták a szocia­lista brigádok tennivalóit, hogy mit kell plusz tenniök a terv teljesítése érdekében. Pedig akkor még nem is tud­ták, hogy ez a szinte sze­mélyre szóló feladatmeghatá­rozás akkor válik különösen értékessé, amikor híre jön, hogy a rostkender aratása több mint két hetet késik! Két hét itt iszonyatosan nagy idő. Hiszen ez azt a ve­szélyt is magában hordta, hogy kitolódik az áztatási szezon, amely belenyúlik a hűvös időkbe, s köztudottan ilyenkor nem szárad a ken­der, minőségére nagyon kell ügyelni. Amikor a kendert elkezd­ték a termelők behordani, a fogadó brigádok szinte éj­A szálkender a turbina végén kiváló minőségben kerül kévébe jel-nappal dolgoztak, amíg jöttek a tehergépkocsik, mindet fogadták. A vezetők kijelölték a kazlak helyét, meghatározták, hogy mikor melyik medencébe rakják a friss kórót — várakoztatva a megelőző évben behordott mennyiséget, csak azért, hogy hatékony legyen a munka: a ráfordítások növekedésével egyidőben a kender értékét is megőrizzék. Az áztató üzem dolgozói a kender érése után több mint egy tucat plusz műsza­kot vállaltak. Amikor már- már maguk mögött tudták a beszállítást, akkor ismét jött a kedvezőtlen idő, 250 tonna bekötözött kóró a szárító placcon volt. S, hogy a gon­dok ne egyedül érkezzenek, nem jött meg a műgyanta szállítmány a bútorlapgyár­táshoz. .. Szerencsére. — Szerencsére nem érke­zett meg — mondja Linka János gyárvezető — mert a bútorlapüzem munkásait is kivezényeltük a terepre. Ott voltak az irodisták is, néhány kivétellel, akik a ha- laszthatalan munkát végez­ték, de a kőművesek, a gé­pészek is a kenderrel foglal­koztak, eléggé zord időjárási viszonyok között. Nem volt fél tucat ember, aki kivonta magát e munkából — mondja a gyárvezető. Nem mindenki értette meg a munka fontosságát. Nem csináltak ebből ügyet. Sze­rencsére túl vannak már a kendergyárban is azokon az időkön, amikor a százalék­írás fontosabb volt a telje­sítményeknél, mint a tény­leges eredmény... Aki ki­vonult azonban, az tisztessé­gesen dolgozott. Ennek lett az eredménye, hogy a ken­dert megmentették. S e fontos gazdasági mun­kának a következménye a bútorlapüzemben csúcsoso­dott ki, mert a másfél hetes kiesést ugyancsak szervezet- tebb-szigorúbb termelési kö­rülmények között kellett pó­tolni, plusz műszak vállalá­sával is. — Nem kellett az emberek­nek imádkozni, amikor kér­tük segítségüket. Igaz, arról sem feledkeztünk el, hogy alkalomadtán megköszönjük. Mondtam a brigádoknak, amikor magam is közöttük dolgoztam, hogy lesz még majd könnyebb is, csak most úgy dolgozzunk, hogy a kó­róból légyen annyi, hogy az 1985. évre is elég munkánk adódjon, ne kísértsen ben­nünket a nyersanyag hiánya. A gyárvezető természete­sen a pártszervezet évzárá­sakor is ezeket mondta el, s ezekről beszéltek, amikor az idei tennivalókat vették sor­ra. A múlt évi sikerek: a vál­lalást „megfejelték” plusz 250 tonna kóróval, kiváló mi­nőségű bútorlappal, megha­ladja ez is a 200 köbmétert... A múlt évi munkaverseny- vállalás teljesítéséhez megfe­lelő erkölcsi, anyagi alapot is teremtettek. Kidolgozták azt az érdekeltségi módszert, amely szerint minden üzem­ből Kiváló termelőmunkás címet nyerhet az, aki a leg­jobban dolgozott. A rost­üzemben Böde Sándorné, Farkas Györgyné, Fehér Im- réné és Sipos Erzsébet volt decemberben e jelentős üze­mi megkülönböztető cím jo­gosult viselője, a lemez üzemben Futó Jánosné, Mar- kovics Miklósné, Pintér Já­nosné és Széles Ferencné volt a legjobb termelő mun­kás. .. Pénzt is osztottak azoknak, akik a legtöbbet tettek a terv és a vállalás teljesítésé­ért. A dunaföldvári gyárban te­hát jó visszaemlékezni az 1984. évi munkára. A tisztes munka szép eredményei biz­tatók az idei tennivalók pon­tos-gondos végrehajtására is. A bútorlapüzemben felújított, korszerű gépek mennyiség­ben kiváló, a terv szerinti minőségű terméket adnak PALKOVÁCSJENŐ Fotó: Czakó Sándor A kenderturbina etetése különösen télen teszi próbára az üzem asszonyait

Next

/
Thumbnails
Contents