Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-23 / 18. szám
1985. január 23. ^tsÉPÜJSÁG 5 Toftnolóci +anárclrr»7ac •A szocialista válla- ■ crmclC3l ialldCoKOXidj • latoknál az üzemi demokrácia fontos fórumát jelentő, széles körű értekezlet, amely arra szolgál, hogy a dolgozókat bevonják az üzem (vállalat irányításába, ellenőrzésébe. A termelési tanácskozáson elhangzott javaslatokkal a vezető köteles foglalkozni és annak eredményéről a dolgozót értesíteni. A termelési tanácskozást legalább negyedévenként kell tartani. Gyakrabban is össze kell hívni, ha a dolgozók, a szakszervezeti szervek, vagy a gazdasági-műszaki vezetők szükségesnek tartják. BHG szekszárdi gyára A versenymozgalom azonos a gazdasági munkával Geisz János, a BHG szekszárdi gyára üzemfenntartási osztályának a vezetője azt mondja, hogy náluk is a tanácskozás után szeretnek beszélni az emberek. Ami nem rossz, de jobb lenne, ha a kollektíva előtt mondanák el véleményüket. Egyébként az igazán összeforrott üzemben nem lényeges, hogy mikor mondják el a véleményüket az ott dolgozók. Mert rengeteg probléma van, amikor bűn lenne várni a következő termelési tanácskozásra. Tehát a napi kapcsolat a lényegesebb. .. Vannák-e viták? Természetesen. A legtöbb abból adódik, hogy az üzemvezető és a tmk dolgozói is mást értenek műszaki előkészítésen. A munkások véleménye az, hogy legyen meg minden feltétel a munkavégzéshez. Ezzel határozottan egyetért az üzemvezető. De azt nem szabad a műszaki előkészítés nyakába varrni, ami a szervezetlen munkából adódik. Az embereket nem érdekli, hogy mi tartozik a szervezetlenséghez és mi a műszaki előkészítéshez. Dolgozni akarnak minél kevesebb fennakadás nélkül. Állunk a zsúfolt lakatosműhelyben. A közel száz tmk-s az év első termelési tanácskozásán vesz részt. A beszámolót Geisz János tartja. A fő téma a munkaverseny, a kongresszus és a fel- szabadulás negyvenedik évfordulójának tiszteletére tett vállalások értékelése. Ezért rendhagyó az értekezlet, de abból is, hogy itt a BHG szekszárdi gyárában azonos a gazdasági munka és a munkaverseny, mivel a brigádok, az üzemrészek és a gyárak is versenyeznek. Amikor a munkaversenyt értékelik, akkor a gazdasági munkát is értékelik. Aki kicsit is járatos az iparban, az tudja, hogy a termelő egységek és a tmk között mindig feszültség van. így van ez a BHG-ban is. A termelőegységeknek az a feladata, hogy teljesítse éves tervét. A tmk-sok szeretnének megfelelni a nevükből adódó feladatoknak, tervszerű megelőző karbantartást végezni. Ez lenne a feladat. De, ehhez az kellene, hogy a javításra szoruló gépeket, berendezéseket a termelőegységek időben átadják nekik. Nem tehetik, mert akkor az a gép kiesik a termelésből. A karbantartóknak már csak akkor szólnak, ha ég a ház. A beszámolóban és a hozzászólásokban ezek sorra előkerültek. Nem úgy, hogy sokan megfogalmazták, tudja ezt mindenki, de amikor az 1984-es munkát értékelték, akkor ebben az előbbiek is szerepeltek. A tmk-ban négy szocialista brigád dolgozik. A munkaversenyben mind a négy tett pótfelajánlást, de amikor a galvánüzem felújítása volt soron, akkor a brigádok — nem is tehettek mást — bevonták azokat is, akik nem brigádtagok. A vállalásukat teljesítették — közösen, komplex brigádban. Szükség is van erre, mert a tanácskozás végén dönteni kell, hogy a tmk kollektívája alAz üzemvezető: Geisz János kalmasnak tartja-e, hogy a négy brigád megkapja a szocialista címet és a megfelelő fokozatot. Természetesen a kollektíva a szavazásban egyertértett, de abban már nem, hogy miért nem olvasták fel a brigádok önértékelését. Szeretnének beleszólni és úgy elfogadni egy-egy brigád munkájának értékelését. A termelési tanácskozáson egyik vesszőparipája az újítás volt. A gazdasági vezetés ösztönzi — ez esetben Geisz János — az újítást, a dolgozók pedig — Pókai Tibor elektrolakatos pedig azt mondják, hogy nincs értelme. Lassú az ügyintézés, hónapokig eltart míg választ kapnak... Az üzemvezető ilyenkor nem tehet mást, azt mondja, hogy az újítási problémát tovább viszi és később erre választ ad a felszólalónak. A tanácskozás rövid volt. De, minek ott a szót szaporítani, ahol azt nem kell — mondták többen is az üzemben. Naponta találkozunk egymással, naponta mondunk véleményt, itt már csak olyan kirívó esetek kerülnek sorra, amelyek hosszú idő után sem intéződnek el. Ok így látják Tengelic, Petőfi téesz Munkahelyi megbeszélések előtt A zárszámadó közgyűlése, két, illetőleg a küldöttgyűléseket megelőzően a mezőgazdasági szövetkezetek mindegyikében a különböző részegységeknél munkahelyi megbeszéléseket tartanak. Ez a forma nem régóta gyakorlat az üzemekben, az mindenesetre biztos, hogy megfelelő formája a dolgozók és vezetők eszmecseréjének. A beszélgetésekre akkor ke. rül sor, amikor a szövetkezet elmúlt évi munkájának eredményei már ismeretesek, tudja tehát számszerűen minden munkahelyi kollektíva, hogy mit végzett mennyiségben és minőségben az előző gazdasági évben. Minthogy ezek a megbeszélések kötetlenek, és közvetlenek mód adódik arra, hogy ki-ki elmondja a munkával kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, azt, ami a lelkét nyomja, s azt is, ami nem a szövetkezet egészére, hanem a kis közösségre, vagy kifejezetten csak egy-egy dolgozóra, tsz-tagra vonatkozik. A tengelici Petőfi tsz-ben — mint azt Nyirati István párttitkártól megtudtuk — február első napjaiban kezdődnek a munkahelyi megbeszélések. összesen hat helyen kerül erre sor, a növénytermesztésben, a szarvasmarha és sertéstelepen, a műhelyben, a takarítóágazatban, és az irodában. A dolgozók ekkor tudják meg, hogy a munkahely milyen eredményt ért el az előző évben, s mennyi kiegészítő részesedést kapnak. Szó lesz a következő évre való felkészülésről, a tennivalókról. Minden bizonnyal élénk vita lesz, hisz a tavalyi eredmények nem érték el a tervezettet, ami részben az időjárás, részben a munkafegyelem, a szervezés hiányosságainak a következménye. Az előzetes számítások szerint 15 millió forint lesz a szövetkezet nyeresége a tervezett 24 millióval szemben. A dolgozóktól és a vezetőktől egyaránt azt kérik, hogy mindenki maradéktalanul lelkiismeretesen teljesítse kötelességét. További kívánalom, hogy a háztáji, a szövetkezetted szerves egységben működjék, hisz jól tudja azt mindenkil, hogy a háztáji ágazat a nagyüzem integrálása nélkül elképzelhetetlen. Tengelicen ezeken a munkahelyi megbeszéléseken szó lesz még a vezetőségválasztásról is, hisz a szövet, kezet jelenlegi vezetőségének mandátuma ez év márciusában lejár Vass József, a tolnai Elektromos Kisszövetkezet műszaki vezetője: — Üj munkahelyemen még csak fél éve dolgozom,, így itt még nem tartottam termelési tanácskozást. Ám korábbi vállalatomnál igen. így az ottani tapasztalatokról tudok beszámolni. Mindig komolyan készültem — készültünk fel ezekre a fórumokra. Beszámolómat is úgy építettem fel, hogy a vállalati eredményesség fontos helyet kapjon benne, de ne hiányozzanak belőle a munkához más olyan fontos területek sem, mint a munkahelyi fegyelem és a kollektíva hangulata. Nem a különböző mutatószámokat adtam tovább. Természetesen a legfontosabbakat igen, de bővebben az árbevételt és a nyereséget. Nagyon fontosnak tartottam —tartom a brigádmozgalom értékelését. Ezek a fórumok soha sem voltak érdektelenek. Sokan szóltak hozzá és nemcsak a fehér borítékot várták a munkatársak. Madari Józsefné, a Tolna megyei Textiltisztító Vállalat Hámán Kató szocialista brigád vezetője: — Vállalatunknál üzemrészenként külön-külön tartjuk meg a termelési tanácskozásokat. A mienk a vegyiüzemé, éppen az elmúlt héten volt. Többen hozzászóltak a beszámolóhoz, kérdeztek — válaszoltak. Nemcsak a fehér boríték érdekel bennünket. Nagyon jól tudjuk, ha nem dolgozunk rendesen, akkor hiába is várnánk. Stang Sándor, a Tolna megyei Gabonaforgalmi- és Malomipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára: — Dombóváron január 25- én, Szekszárdon az ipartelepen úgyszintén ezen a napon, Bátaszéken pedig 28-án munkásgyűléseket tartunk. Én, mint szakszervezeti ember e tanácskozások eredményességét éppen a hatékonyságban látom, abban, hogy a vállalati terv megvalósítási szakaszában tud hatékony lenni. Ezeken a fórumokon a vállalati tervet összességében ismertetjük, részletesen minden helyen kitérünk az ottani üzem legfontosabb tennivalóira. S mivel együtt van a kollektíva ott tudják is, érzik is, hogy megvalósítható-e. Van még egy jó dolog. Mi már régen kinőttük azt, hogy a termelési tanácskozások panasznapok lennének. Tudják dolgozóink, hogy a részérdekeknél az itt elhangzottak sokkal fontosabbak. Fölismerni lehetőségeinket Amikor termelési tanácskozásról esik szó, többnyire legyinteni szoktunk. Eszünkbe a monoton, a gyorsan ledarált tanácskozások ötlenek. A hozzászólások hiánya, a kiváló dolgozók mechanikus megválasztása, a brigádverseny értékelésének érdektelensége... Vajon így van ez? Vagy csak nekünk vannak rossz tapasztalataink? A termelési tanácskozás az üzem, a munkahely legmagasabb fóruma, olyan mint az ország életében az országgyűlés. Tudjuk, hogy az emberek ilyenkor év elején minden termelési tervet megszavaznak. Akkor is ha egyetértenek vele, akkor is ha nem. Csak az nem mindegy, hogy milyen szájízzel távoznak a tanácskozásról. Ha csak mechanikusan a vezető „ledarálja” a nagy számokat, a milliókat, a milliárdokat, akkor ott nem várható, hogy komoly hozzászólások és érdemi döntések születnek. Az emberek nagy része nem tud elképzelni milliárd forintot, tehát dönteni sem tud milli- árdokról. Többnyire ezt panaszolják a gazdasági vezetők. De, azt sokan nem hajlandók tudomásul venni, hogy amikor egy-egy csoport, brigád, műhely dolgairól van szó, akkor parázs hangulat alakul ki. És aki ezt nem veszi észre, az továbbra is a nagy számokat erőlteti. Tapasztalataink azt igazolják, hogy igenis van véleményük az embereknek. Azért is van, mert a dolgozók többsége szeret tisztességes munkát végezni. A téblá- bolás mindig fárasztóbb, mint az ütemes, de a nyolc órát kitöltő munka. Akadnak olyan vezetők, akik azt gondolják, hogy ők a legjobb szakemberek. Aki ezt hiszi, az sohasem lesz képes arra, hogy a más véleményét meghallgassa, tehát nem is kíváncsi arra... Sorolni lehet a tapasztalatokat. A jót és a rosszat. Ahol felismerték a lehetőségeket, az üzemi demokráciában rejlő előnyöket, ott a munka is egyszerűbb, ott kevesebb a veszekedés, több az egyetértés, még akkor is, ha egyéb más hiányosság miatt nem úgy megy a munka, ahogy kellene. Itt az emberek megértik a vezető gondjait, megértik, hogy az anyagellátás nem belső gond, hanem országos probléma. És ha valamit az ember megért, akkor próbál segíteni is. Sorolni lehetne a példákat, a jó példákat, amikor a dolgozók — felismerve a közös érdeket — olyankor is segítenek, amikor az nem munkaköri kötelességük. A termelési tanácskozásban a közvetlen érdekvédelem is megtestesülhet, ahol a dolgozó elmondhatja a véleményét. De csak akkor, ha erre a véleményre kiváncsiak is... Közös az érdek minden szinten Ostromállapot jellemezte a Vegyépszer tamási gyárát decemberben. Olyan megrendelést kaptak, amely a munkanormákat kiszámítva háromhónapos munkaidőnek felelt meg, a munkához pedig csak december elején kezdhettek hozzá. A teljesítés közös ügy volt. Függött tőle a gyár 1985-ös feladata ig, a béremelés szintje, vagyis ez az egy hónap meghatározóvá vált a gyár életében. A gyárnak december 28-ig 25 darab gázliftet kellett elszállítani a Szovjetunióba. Olyan gázlifteket, amelyeknek új a konstrukciója, vagyis képesek mínusz hatvan Celsius fokban is működni. Január közepén beszélgettünk a gyár vezetőjével, Horváth Istvánnal. — Az üzemi demokrácia, a naprakész információ ilyen esetekben feltétlenül fontos. Egyébként is az a véleményem, hogy munkásgyűléseken vagy termelési tanácskozásokon soha sem azt kell megszavaztatni az emberekkel, hogy mennyi legyen az éves terv, ezt a közgazdászoknak és a vállalót vezetőinek kell kidolgozniok. — Pedig sok helyen ezt csinálják — vetem közbe. — Előbb-utóbb rájönnek arra, hogy minden dolgozóval a saját munkáját, feladatát kell megbeszélni. Mi decemberben többször hívtunk össze munkásgyűlést, vagy nevezhetjük termelési tanácskozásnak és ott személyre szólóan mondtuk el a feladatokat. Ehhez már tudnak és tudtak kapcsolódni az emberek. — Értem, hogy ezt kell csinálni az ilyen jellegű gyors munkánál, de a termelési tanácskozásoknak nem ez a céljuk. — Dehogynem. Mindig a konkrét feladat meghatározása a feladat. Fontost hogy ezután már naprakészen értékelni kell a munkát. A feladat mellé oda kell tenni az anyagiakat is. A legfontosabb, ha valaki teljesítette a munkáját, akkor azért minden esetben kapja meg az elismerést is. — És ha a vezető vezetője nem ad pénzt? — Ilyen nem fordulhat elő. Kell olyan presztízsének lenni minden gyárigazgatónak, hogy előteremtse a pénzt is. De azt hangsúlyozni kell, hogy nemcsak az anyagiakról' van szó. A közös érdek — lakatosé is és a gyárigazgatóé is — felismerése a legfontosabb. Ezt csak úgy tudom elérni, ha a munkában, a tervezésben benne van a dolgozó véleménye is. Addig lehet vitatkozni, míg meg nem határoztuk a dolgokat, utána már csak a munka marad. A Vegyépszer tamási gyárának dolgozói decemberben szabad idejüket feláldozva dolgoztak. A 25 gázliftet határidőre kiszállították, értéke több mint 90 millió forint. Decemberben a gyár dolgozói 1,5 millió forintot vittek haza fizetésen felül. Az oldalt készítették: Hazafi József, Szűcs László János és D. Varga Márta. Fotó: Bakó Jenő. Termelési tanácskozás a műhelyben
