Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. január 19. tsíÉPÜJSÁG 11 Restaurálás - tűvel Munkában a textilrestaurátor Zengővárkonytól Budáig Nagy Katalin textilrestaurátor az Iparművészeti Múzeumban. Az Üllői úti épület második emeleti világos, nagy helyiségében van a munkahelye. A tárolóbútorok szőnyegeket, ruhákat, hímzéseket rejtenek, de van itt néhány modern textil is, — kiállításra várva. A múzeum sajátos követelményei szerint ugyanis a textilrestaurátorok feladata az újonnan bekerült tárgyak — régi és modern textilek — tisztítása, kezelése, védelme, a kiállításokra való előkészítése, a kiállítási tárgyak elemző, magyarázó segédeszközeinek elkészítése. Most éppen egy régi hímzés alapszövetének és hímzésmódjának felnagyításán fáradozik, ami azt jelenti, hogy vastag fonalból az alapszövetet külön megszőtte, és erre jól elütő fonallal különböző hímzéseket, mindenki számára érthetően, felvitte. Ám a textilrestaurátornak két asztala van. Az egyik a munkaasztal, a másik, amely mellett könyvespolc könyvekkel, s dossziék, iratok. Miért? — A restaurátor munkájának legalább a fele elméleti jellegű, különösen, ha régi tárgyról van szó. Mielőtt bármihez hozzákezdene, gondos elemzésnek kell alávetnie a tárgyat. Meg kell állapítania a felhasznált anyagokat, és azt is, hogyan, milyen módszerekkel készültek. A technikai analízis után az állapot leírása következik, majd össze kell vetnie más hasonló analóg eljárással, ugyanabban az időszakban hasonló anyagokból készült tárgyakkal. Ekkor tehet csak javaslatot a restaurátor a munka, a megőrzés módozataira. Csak ilyen alapos feltárás eredményezhet jó restauráló munkát. A rosszul restaurált tárgyaknak mindig az az oka, hogy nem rendelkeztek elég információval a restaurálás mértékének meghatározásához. — Mit jelent a restaurálás mértéke ? — A régről ránkmaradt textilneműt lehet teljesen új- játeremteni, lehet meghagyni a megmaradt ép részeket, és a hiányzókat kipótolni, természetesen úgy, hogy az eredeti anyagtól jól láthatóan elváljon, végül lehet csak a megmaradt anyagdarabot konzerválni, és így megőrizni. — Hallhatnánk olyan példát, amely folyamatában is bemutatja a textilrestaurátori munkát? — Miskolctól északra, a Sajó és a Bodva találkozásánál van BoldVa, amelynek református templomában 1976-ban 16—17. századi értékes sírleletekre bukkantak. Egy 14—16 éves fiatal lányt fakoporsóba temettek, virágokkal körülvéve úgynevezett „virágágyba”. A két és fél méter mélyen lévő leletet a földtömbbel együtt hozták felszínre, ekkor még csak sejteni lehetett a ruhadarabok létezését. A vizes tisztítás után — a darabokat tüll közé fércelve — hamar ki- . rajzolódott a ruha vonala. Leginkább épen a vállfűző maradt fenn, egy elöl kapcsokkal záródó, szoknyához varrt mellényszerű felsőrész. A vállfűzőt bársonyszalag díszítette, csipkével. Elvégeztük az alapanyag, a hímzés, a csipke analízisét. A korabeli hasonló ruhák segítségével elkészült a lánykaruha szabásmintája: a vállfűzőé és a szoknyáé. Az ing olyan' sérült volt, hogy nem tudtuk azonosítani és összehasonlítani a korabeli darbokkal. A lányka fején fátyol voltL és egy akkoriban divatos selyemfonat. A pártáját igazgyöngyök és aranyboglárkák díszítették. — Hogyan történt a tényleges restaurálás? — Kiszabtam egy alátámasztható anyagot a vállfűző szabásrajza szerint, erre ráhelyeztem és ráférceltem az eredeti megmaradt leletdarabokat. Rámára rögzítettem és az új tartóanyaggal együtt átvarrtam. A bársonyszalagra rávarrtam a díszt, és ezt a csipkés bársony szalagot is az eredeti helyére varrtam vissza. Ezután összeállítottam a ruhadarabot. Végül fekete bársonnyal bevont szivacs „bábura” került a vállfűző, kiállítás céljából. Ez a klasszikus restaurálás: a hiányzó részeket kiegészítettem úgy, hogy az eredeti az új tartóanyagtól elváljon. A vállfűző most Miskolcon van kiállítva, több hasonló társával együtt a Restaurált régészeti textíliák című kiállításon. Torday Aliz Száz éve Fülep Élete regénybe illő, szellemi nagyságát, jelentőségét még ma is kevesen tudják megközelíteni. Amikor már kötetnyit írt, szerkesztett, sőt professzor is volt, a magyar művészetről 1923-ban megjelent korszakalkotó munkáját mégis leszállított áron kínálták a harmincas években. Ha valami kiszivárgott róla a nehezen befogadó köztudatba, úgy ezek a Pesti Naplóban közölt írásai voltak: például az egykéről, 1929-ben. Munkái ma sorra megjelennek, s a Fülep Lajos Múzeum is megnyílt halála után öt évvel a kis baranyai faluban, Zen- gővárkonyban. 1885-ben született, s 1970- ben halt meg. A Gondolkodó Magyarok olcsó sorozatában a Magvető kísérli meg népszerűsíteni, s éppen az egykéről írt tanulmányával, a Magyarok pusztulásával. Lesz-e visszhangja, érdekli-e a mai olvasót az, ami a mi fiatal éveink égető sebe volt? A mi ifjúságunké? Fekete Gyula a népesedési gondjainkról írott könyvében (Éljünk magunknak?) tizenöt levelet közölt nemrég az ország valamennyi részéből, hogy figyelmeztessen: a statisztika bizonysága szerint csökken a sokgyermekes csa. ládok száma, s nő az egy- gy'erekeseké. S nem a magára hagyatott, a nagybirtok szorításában vergődő, terjeszkedni nem tudó, szegényedő, sorvadó nép körében, mint indokoltuk a két háború között. S ahogy akkor sem, ma sem csak népesedési kérdés volt Baranya, Somogy, Tolna falvainak megfogyatkozása, s bár akkor egyszerűbb okokkal, de lényege és következménye az, amit Fülep Lajos így fogalmazott meg; „Az egykés világ külön erkölcsi világ, külön világrend. Megváltozott benne a család, a munka, a szellemi javak, a nemzeti hivatottság értékelése az anyagi és hedonisztikai javak értékelésével kapcsolatban.” 'S azt is hozzáteszi: „A régi típusú gazdálkodás megbukott, s ha tovább ragaszkodunk hozzá, teljes eladósodás és eliszegényesedés jár a nyomában. Mit kell tehát tenni? Más gazdálkodási rendszerre térni át!” Mindezt írta csaknem hat évtizede! Európai látókörű tudós református lelkész írta ezt zengővárkonyi magányában. Tudós, aki képes volt kilépni köréből, képes volt világméretekben gondolkozni, s kitarTalán egyetlen századot nem foglalkoztatott az építészet olyan mértékben, mint a miénket. A civilizáció, a technika, a növekvő népesség szinte jelképpé emelte maga fölé az architektúrát. Az építőtevékenység korunk emberének meghatározó vonásává alakult. Ellentmondás, de jgaz, hogy a hihetetlen mértékű, földünk arculatát átformáló munka produktumait nem követte a kellő színvonalú építészeti kultúra. Látszólag mindenki szakértőnek, kritikusnak érzi magát, de még az építészet alapvető ismeretei sem épültek be általános műveltségünkbe. Napnap után olvasunk, hallunk olyan fogalmaikat, kifejeze- zéséket, amelyeket már illenék értenünk, de megtanulásukban sem az iskola, sem közérthető irodalom nem volt segítségünkre. A szaklexikonokat meg nem a nagyközönségnek készítik. Talán ezért érezzük úttörő vállalkozásnak a Corvina Kiadó ügyes kislexikonát. A magyar művészeti irodalom jeles alakja, Zádor Anna munkatársaival elkészített egy alapműveltséget szolgáló építészeti szakszótárt. A született Lajos tani igaza mellett, aki tudott közösségben gondolkodni, s akit egyedül népe közösségének felemelkedése foglalkoztatott. Az egyke kérdéséhez is az vezette: a pusztulás, a viszaesés, a testi-lelki elnyomorodás víziója, ugyan, akkor az élet értékeinek megbecsülése. Még nyomon sem követhetjük mostani megemlékezésünkben, hogy ezekből az értékekből mi minden foglalkoztatta az építészettől a festészetig, Daniétól Ady- ig, a színpadtól a publicisztikáig, az esztétikától a filozófiáig. Kérdezhetjük* ez a Párizsban, Firenzében, Rómában világlátásra edzett, több jelentős lap, folyóirat szerkesztője, korunk egyik legeredetibb, legműveltebb, széles látókörű magyar gondolkodója végül is hogy rekedt meg Baranyában? Ügy, hogy tisztséget vállalt a Károlyi-kormányban, ' s a Tanácsköztársaság idején kinevezték az áhított egyetemi oliaisz tanszékre. Mikor mindennek vége lett, nem maradt más választása, megszerezte a nyelvek tudását, filozófiai, történelmi műveltséget kívánó teológiai oklevelet, s a Sió menti Medina, majd Dombóvár, Baja után meghúzódott a Mecsek völgyében az évszázados szelíd gesztenyés védelmében tengődő kicsiny faluban, Zengővárkony. ban. Aki tudta, kit védelmez a falut körülölelő gesztenyés, ott is rátalált, például Illyés Gyula, Németh László, Mar- tyn Ferenc. Húsz évet töltött a mézillatú szelíd pannon tájon, ahol még a kaszát is az ősember földből kiforgatott kovakő baltájával fenték, míg 1947-ben Lukács Györggyel egy időben ismét meghívták a budapesti katedrára. Nem késve. A csaknem egy emberöltő nem haszontalanul telt kifejezetten népszerűsítő szándékkal útra bocsátott könyvecske ezer „kifejezést értelmez alapfokú képzettségű olvasó számára”. Olyan munkát kaptunk kézbe, amelyet mindig közelben érdemes tartani. Újságolvasás, tv-nézés, rádiózás közben gyakran vehetjük hasznát. A szerző szándéka sem egyéb, mint az „építészeti kultúra elmélyítése”, az építőművészet alapfogalmainak, történeti kialakulásának és tartalmuk egyszerű, mégis tudományos igényű magyarázata. A szakszótár használatát könnyű elsajátítani. A fogalmakat vizuálisan áttekinthető, olvasmányos, tömör szöveg értelmezi. A változatokra vagy másútt is fellelhető meghatározásokra eltérő típusú betűk hívják fel figyelmünket. Amikor mód adódik, világos szerkezetű ábra vagy képsorok segítik a megértést. A szómagyarázatok, így az egész munka is történeti kategóriaként foglalkozik az építészettel, minden esetben hangsúlyozva annak művészet voltát. Zádor Anna kötetével bizton indulhatunk felfedező utazásra-az épületek világában. Meglepetésben nem lesz MŰVÉSZET el. Itt tanítványok, írók, művészek, tudósok veszik körül, s a hárshegyi sétákat a szó szoros értelmében vett eszmecserék teszik emlékezetessé. Már az ősi mecseki gesztenyésben sétára vezeti vendégeit, de a fővárosban valóságos peripatetikus iskola — ahogy ezt a tanulási módszert a görögök nevezték — alakul ki körülötte. S ahogy az ókor görögjei kísérték Arisztotelészt, tanulva, vitatkozva vele, úgy okulnak Fülep tanítványai, barátai, sajnos, anélkül, hogy ezek a séta közben folytatott beszélgetések a Széhez út fáin túl is visszhangot kelthettek volna. .Még Fülep tanítása is rokon volt a peripatetikusokéval: idealizmus és materializmus határán állt. Fülep Lajos nevével közép- iskolás koromban találkoztam először, mikor könyvét fillérekért megvásároltam. Ma sem ajánlhatok az ismerkedésre alkalmasabb olvasmányt, mint ezeket az európai és’a magyar művészet jegyében írt tanulmányokat a magyar építészetről, szobrászatról, festészetről. Irodalmi leckének a Daniéról írt tanulmányát, filozófiában, amit Nietzscheről gondolt. Történelemből a reformációt és a művészetét elemző írásait; iróniáját, magabiztosságát illetően egy korai interjút Benczúr Gyulával. Publicisztikai vitái közül A Magyarság pusztulása mellett talán a Jövő Nemzedéket. Nem köny- nyű olvasmányok, de iskolamesternek sem elnézőn megértő Arisztotelész ő. Tanulni, vagy tájékozódni hajlandó ugyan, de elfogultságában türelmetlen, és nem tűr ellentmondást, Illyés Gyula az El- igazítónak nevezi. A hosszú magány megkerrjényítette, s szinte minden írásában ott van, a még nem peripatetikus formában kialakult, ellenkezésre, kiigazításra késztető, ingerlő részletek nyoma. Csak a részleteké. De mert mindég a világ, az élet, a történelem egészéből indult ki, bennünk nem a vitatható tételei hagytak nyomot, sokkal inkább, hogy önálló gondolkozásának bátorságával, vállalásával példát adott. hiány. Ki gondolná példának okáért, hogy az „ablaík” ürügyén majd húsz szócikk ad eligazítást a béllet-től az ato- laktOk-ig. A boltozat „családja” is népes, hiszen a hajtás, felület, hát, ív, kő, nyomás, öv, süveg, szakasz, váll — mindahány a térlefedés valamely fontos elemére irányítja figyelmünket. A régi, őshonos elnevezésék zöme a görög építészetből ered, de megtaláljuk az igencsak új keletű „bolygóváros”, a „fantasztikus építészet” vagy az „elő- regyártás” körülírását is. Jól átgondolt meghatározását olvashatjuk az „építő- művészet”-nek, s a legjellemzőbb jegyeket emelik ki az egyes stílusokat bemutató leírások, ábrák. A példák tetszés szerint folytathatók. Csupán a kitekintés határait jelezzük azzal, hogy — mintegy rejtvényként — ide jegyezzük a „tokonoma”, a „tambur” és a „piano nobile” címszavakat. A megfejtésért a könyvhöz tessék fordulni, amelyből nem hiányzik változatos szókapcsolatok füzérébe illesztve a manapság divatos „pszeudo” szócska sem! SALAMON NÁNDOR Könyvespolc w Zádor Anna: Építészeti szakszótár
