Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-17 / 13. szám

1985. január 17. ( TOLMA _ a NÉPÚJSÁG Mini játszótér a lépcsőházban Pöckölde Verde Az evésről Eszünk, eszegetünk sokat és sokszor, olykor válogatás nélkül, — mert más is eszik, mert ott van előttünk. Eszünk mindig és mindenhol, eszünk rendszertelenül, függetlenül időtől és helytől, és többnyire nem is éhsé­günk csillapítására, hanem ötletszerűen, engedve a csábításnak, a lépten-nyomon utunkba kerülő büfék, falatozók, bisztrók, pecsenye- és lángossütők, fagylal- tozók ínycsiklandozó kínálatának: a hot-dognak, a hamburgernek, a lángosnak, a pizzának, a pogácsának, a fánknak — és még sorolhatnánk a sok finomságot. Eszünk, eszegetünk a munkahelyen, az utcán, a hi­vatalokban, áruházak büféjében, a színházak, mozik előcsarnokában, és minden egyéb elképzelhető és el­képzelhetetlen helyen. Hol vannak már a régi „étkezési idők”: a reggeli, ebéd, vacsora ideje, és hová tűnt maga az „étkezés”, amely néhány évtizede még a legszegényebbeknél is a nap egyik kiemelkedő eseménye volt. Ilyenkor jutott egy kis pihenő a munkában elfáradtnak, az esti étke­zéseknél együtt volt a család, és az egyszerű egytál­étel elfogyasztásában is volt valami szertartásosság. Hiába van telepakolva a hűtőszekrény, vagy eset­leg odakészítve az étel egy cédula kíséretében: „kaja a gázon, melegítsd meg...” — ez nem pótolja a terített asztal melletti étkezéseket. Ezek az étkezések erősítik a családi légkört, az összetartozás érzését, ilyenkor lehet megbeszélni a napi eseményeket, és a gyerekek is ilyenkor mondhatják el az őket foglalkoztató kérdése­ket, észrevételeket. Az a család, amely lemond a napi közös étkezésről, — az ezzel járó többletmunka miatt, vagy nemtörő­dömségből, kényelemből —, jóvátehetetlen hibát követ el: lazul a kapcsolat a családtagok között, nem sietnek haza, rászoknak a rendszertelen evésre, ez pedig azon­kívül, hogy egészségtelen, még drága is. Az otthoni főzés tagadhatatlanul nagy feladatot je­lent a dolgozó nő részére, de jó szervezéssel, és a csa­ládtagok bevonásával a munkába, könnyíthetünk a terheken. Takarékoskodni legjobban az étkezésen, azaz az ott­honi főzésnél lehet — természetesen nem a minőség rovására, hanem vigyázva arra, hogy semmi ne vesszen kárba. Például a szikkadt kenyeret pirítással tehetjük ízletessé, vagy ha túl száraz, morzsát darálunk belőle. A száraz sajtdarabkákat diódarálóval daráljuk meg, és mint reszelt sajtot hasznosítjuk. A maradék bur­gonyapüréből készíthetünk gombócot, pogácsát, vagy levest; a maradék főtt vagy sült húsból pástétomot, töltelékfélét, húsos metéltet stb. Az ésszerűen beosztott otthoni főzés jóval olcsóbb, mintha a családtagok ötletszerűen esznek, amit ép • pen meglátnak és megkívánnak. Ha tudjuk, hogy otthon vár a családi asztal és az étel — legyen az akármilyen egyszerű — könnyebb ellenállni napközben az evésre való csábításnak, kísér­tésnek. Végül meg kell említeni legmostohább étkezésünket: a reggelit! Sajnos, nagyon sokan vagy üres gyomorral indulnak el reggel otthonról, vagy csak egy feketekávét isznak, és aztán csodálkoznak, hogy idegesen kezdik a napot. Aki már megszokta, és ragaszkodik a reggeli fekete­kávéhoz, legalább egy kevés tejjel, vagy tejszínnel igya, és egyen hozzá néhány falatot. A nyugodtan — nem kapkodva — elfogyasztott reg­geli megalapozza az egész napi jó közérzetet, ennek érdekében érdemes tíz perccel előbb felkelni. És ha nem üres gyomorral indulunk el otthonról, nem fogunk napközben annyit „eszegetni”, ami rendszerint szo­kássá is válik. Egészségünk — és pénztárcánk — védelme érdeké­ben is érdemes elgondolkozni: hogyan szervezzük meg — vagy át — egyik legfontosabb életszükségletünket, az evést ÉTKEZÉSSÉ. PELLE JÓZSEFNÉ Anyai szívdobogás helyett Szűcs Mariann: Szőrmentén mese Egyszer volt, hol nem, de az biztos, hogy itt a közel­ben, ahol a háromkereki dombok guggolnak, élt egy­szer egy szűcsmesfeer, akit nem különben Szűcsnek hív­tak. Szűcs, a szűcs dolgozott nappal, és dolgozott éjjel, s csak akkor állt meg a mun­kájával, amikor a nappal el­köszönt, mert jött az éjjel, illetve akkor hagyta abba a munkáját, amikor az éjjel is elköszönt, mert jött a nap­pal. Háromkerekiben Szűcsöt, a szűcsöt nem szerették, mert mogorva volt, senkihez sem szólt, csak a szőröket készí­tette, szőrmenti bundákat, boákat, keppeket és neppe- ket, tán még nippeket is! Egyszer aztán egy szomo­rú őszi napon, Pufóci a vi­lág legtorkosabb, és éppen ezért legéhiesebb fiúja elha­tározta, hogy ő bizony felke­resi ezt a szőrös szívű szű­csöt, és munkát kér tőle. Arra gondolt, hogyha dolgoz­ni fog a szőrös szívű szűcs­nél, talán barátságot is köt­nek, talán még meg is lágyul, ha másért nem, hát azért, mert ez a szűcs is nagyon szerette a finom ételeket. Szűcs, a szűcs meglepődve nyitott ajtót Pufócinak. — Mi a szőrt keresel itt, fiam? — Munkát! — vágta rá Pufóci. A szőrös szívű szűcs hüm- mögött, gondolkodott, magá­ban szőrözgette a helyzetet, aztán végül belecsapott Pufó­ci tenyerébe. — No jó, akkor egyezzünk meg egy nagy dobostortá­ban. — És mit kell csinálnom? — kérdezte riadtan Pufóci, mert a dobostorta szerinte túl kicsi fizetségnek tűnt. — Szőrszálat kell hasogat­nod, fiam — mondta száraz hangon Szűcs, a szűcs. — Esetleg valami köny- nyebb munkát nem tudna adni, mester? — nyelt na­gyot Pufóci, és lelki szemei előtt gombostűfejnyire zsu­gorodott a dobostorta. — Én szűcs vagyok, fiam. Kákát nem adhatok, hogy kicsomózd. Nos, áll az alkú vagy nem? Pufóci sandán végigmérte a raktárban tornyosuló szőr- hegyet, miközben Szűcs, a szűcs visszament munkapad­jához. és egy szőrös kesztyű­vel foglalatoskodott. Csak akkor kanta föl a fejét, ami­kor Pufóci nagynehezen újra megszólalt. — Szőrtelenítésről nem le­het szó? Szűcs, a szűcs hitetlenked­ve nézett Pufócira. — Szőrtelenítésről? Ejnye, hogy teringettét. hát mit nem képzelsz, fiam. te szőrkótya- gos. csupasz bőrű, te! Szé­gyen szemre, szűcs létemre ilyet kelljen hallanom! — azzal a kezében lévő szőrös kesztyűt a rémült fiú után hajította. Pufóci kimenekült a ház­ból. Az utca végén még hal­lotta, amint a szőrös szívű Szűcs, a szűcs sopánkodott. — Szőőőőrnyű! Szőőőőőőőr- nyű! Pufóci szomorúan ballagott haza, miközben arra gondolt, hogy ez a szűcs tényleg egy szőrös szívű szörny. Hideg időben nehéz a vá­rosi gyerekek helyzete. Alig van hely, ahol összejöhetné­nek játszani. Ha többen ösz- szejöttök, szó sem lehet ar­ról, ihogy valamelyik lakásba bemenjetek. Így azután ma­rad az ácsorgás, az utcai be­szélgetés, és sokszor az unat­kozás. Keressetek helyet! Kis kutatómunkával egy pincehelyiség, alagsori terü­let könnyen felfedezhető. De ha semmi sem sikerülne, ak­kor — engedéllyel — rendez­zétek be a lépcsőházat ját­szótérnek. Tudom, itt igazán kevés a hely, ezért javaslom a •miniiötleteket, játékokat. Gurulda Egy deszkalapot kb. 30 fo­kos szögben állítsatok fel. Ennek tetejéről indítsa el (engedje el) a miiniautóját minden résztvevő. Az a győz­tes, akinek az autója (mo­dellje) messzebbre gurul. Lökde Egy kimélyírtett (vályúsze­rű) deszkalapot állítsatok fel egy kosár széléhez 10 fokos szögben. Feladat: egy-egy pingponglabdát úgy meg­fricskázni, hogy a vályúban végiggurulva, a kosárba es­sen. Minden találat pontot ér. Páros versenyként is játszható. (Lásd a rajzot.) A fatárgyak repedéseit könnyen eltüntethetjük, ha felmelegített, folyékony eny- vet fűrészporral összegyú­runk, és azzal tapasztjuk be a felület hibáit. Mikor az enyv megszáradt, azonnal megmunkálható a fafelület. Ha nincs szükség gyalulásra, úgy a még nedves anyagot spatulyával toljuk le, majd száradás után csiszolópapír­ral távolítsuk el a felesle­ges tömítőanyagot. Ezzel a módszerrel a bútorokból elő­tűnő szegek, csavarok fejét is' elrejthetjük. Szinte minden háztartás­ban, barkácsolók számára Fa ülőlapos székre állítsa­tok fel egy műanyag literes üveget. (Oitromleves üveg is lehet.) Az üveg szájára te­gyetek pingponglabdát, amit a széktől kb. 2—3 méterre álló kosárha kell pöccinteni. Mindenkinek három kísér- lelete van. Ha már a részt­vevőknek sikerült célba ta­lálni, a cél 50 centiméteren­ként távolabbra vihető. Rugda A mennyezet tetejére egy hosszú zsineg segítségével erősítsetek fel egy rongy bőnlabdát. A versenyző sze­mét kössétek be egy sállal. Azután lengessétek meg a „lasztit”, és a játékosnak lábbal kell érinteni a lengő labdát. Három kísérlete van mindenkiinek. pedig nélkülözhetetlenül szükséges a szögek, csavarok, bőr- és gumialátétek és sok más apró holmi használata. Mindig és rendben megta­láljuk, ha például kisebb csavaros üvegbe (például bébiételes, Nescaíés) rakjuk. Ha az üveg fedelét két ki­sebb csávánál a felső polc aljára, vagy a szekrény te- tőlapjához csavarozzuk, az üveget csak be kell csavar­ni a fedél menetébe, mint egy villanykörtét. így a meglévő helyet duplán hasz­náljuk ki, mert az alsó polc­ra is rakhatunk mindenfé­lét. Egy támla nélküli konyha­székre állítsatok üres, kimo­sott tejfelespoharat, szájával lefelé. A versenyző feladata, hogy bekötött szemmel, ke­zében egy pálcával, a poha­rat egy ütéssel eltalálja. Ügy is lehet nehezíteni a felada­tot, hogy a játékost az ütés előtt tengelye körül megfor­gatjátok. Emelde Egy kis erőpróba. Jobb vagy bal kézzel, de lehet mindkét kézzel 1—2, esetleg 5 kilogrammos súlyzók ki­nyomása időre. (Például egy-két perc alatt ki tudja többször kinyomni a súlyt.) Ez a verseny remek karerő­sítő gyakorlat is. A leírt ötletek bővíthetők. Ti is törjétek a fejeteket! Hálóing és köntös Egy szabásminta alap­ján varrhatunk magunk­nak egymáshoz harmoni­kusan illő hálóinget és bő reggeli köntést. A szabás­minta 96-os mellbőségű, amit 10x10 cm-es kocka­hálózatra nagyítunk fel. A ferdén bevonalkázott rész a köntös két elejének visz- szahajtását jelzi. A háló­ingnek elöl 28 cm mély ki­vágást szabunk, ezt is — mint az ujja szélét — paszpolózzuk. A nyaknál vékony zsinórral kötődik. A mell alatt 3—4 soros gumírozás fogja össze a bőséget (ez el is hagyható.) A köntös oldalánál az A— B közötti részt nyitva hagyjuk, ide állítjuk be a duplán kiszabott belső zse­bet. öt darab forint nagy­ságú zsebet varrunk rá, s ha elkészült — karcsúak széles, teltebbek vékony — övvel köthetik meg. Egy holland zoológusnő, Jane Goodall éveken át élt együtt Afrikában vad csim­pánzokkal, hogy azok családi együttélését figyelve, az em­beri magatartásra vonatkozó következtetéseket vonjon le. A legfeltűnőbb jelenség az újszülött és a felcseperedő kis majomnak az anyával való kapcsolata volt. Egyéb­ként nevelőotthonokban fel­nevelkedett gyermekek meg­figyelésekor is igazolódott, hogy a felnövekvő embernek nemcsak kenyérre, tehát táp. lálékra van szüksége, hanem — ami tálán még ennél is fontosabb —szülői szeretetre, az anya és csecsemő szoros testi kapcsolatára is. NSZK- adatok szerint, ebben az ipa­rilag fejlett államban évente 80 000 gyermeket vernek meg úgy, hogy orvosi vagy kór­házi ápolásra van szükség. És az ilyen szülők, akik cse­csemőjükkel embertelenül bánnak, gyakran az úgyne­vezett jobb körökből kerül­nek ki. Egyre több fiatal szülő ré­szesíti előnyben a televízió képernyőjét, vagy a diszkót gyermekével szemben. Emiatt a családi otthon a felnövekvő gyermekek számára gyakran jár azzal, hogy bár tisztába teszik és etetik a gyermeket de szeretetet, testileg meleget nem kap anyjától. Az eman­cipált nők a gyermekgondo­zási szabadság alatt gyakran éreznek magányt, és azt hi­szik, hogy menthetetlenül le­maradnak a karrier vagy az önmegvalósítás terén. Mivel az ok ilyenkor egyértelműen mindig a gyermek, nem rit­kán táplálnak ellenséges ér­zületet saját gyermekükkel szemben. Az ilyen gyermekek azután sokkal rosszabbul jár­nak, mint a csimpánzkölykök, akiket nemcsak az anyjuk vesz ölébe, hanem a falka többi tagja is kényezteti, sze- retgeti őket. Goodall asszony féltucat év alatt egyetlen ma­jomanyát nem látott, aki kezet emelt volna kölykére. Mindezt a Praxis Kurier című orvostovábbképző ma­gazin müncheni cikkírója azért tűzte tollhegyre, mert az ember, a homo sapiens utódaira is jobb sors vár. A közelmúltban számoltak be arról, hogy az olyan anyák, akiknek nincs szívük gyer­mekükkel foglalkozni, szív­helyettesítő technikát vásá­rolhatnak. Az idei év tava­szán Kölnben megtartott „gyermek- és ifjúságvásáron” bemutattak egy elemmel mű­ködő készüléket, amit csak oda kell rakni a gyermek ágyába, hogy valódi anya nélkül is érezze, hallhassa anyja szívdobogását. Közben az anya nyugodtan ülhet a televízió képernyője előtt, ol­vashat regényt, mert az elem­mel táplált készülék produ­kálja a kisbabának a meg­nyugtató anyai szívhangokat. De vajon pótolhatja-e az igazi anyai szeretetet? DR. SZENDE! AD ÁM Hasznos tanácsok

Next

/
Thumbnails
Contents