Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
1985. január 17. ( TOLMA _ a NÉPÚJSÁG Mini játszótér a lépcsőházban Pöckölde Verde Az evésről Eszünk, eszegetünk sokat és sokszor, olykor válogatás nélkül, — mert más is eszik, mert ott van előttünk. Eszünk mindig és mindenhol, eszünk rendszertelenül, függetlenül időtől és helytől, és többnyire nem is éhségünk csillapítására, hanem ötletszerűen, engedve a csábításnak, a lépten-nyomon utunkba kerülő büfék, falatozók, bisztrók, pecsenye- és lángossütők, fagylal- tozók ínycsiklandozó kínálatának: a hot-dognak, a hamburgernek, a lángosnak, a pizzának, a pogácsának, a fánknak — és még sorolhatnánk a sok finomságot. Eszünk, eszegetünk a munkahelyen, az utcán, a hivatalokban, áruházak büféjében, a színházak, mozik előcsarnokában, és minden egyéb elképzelhető és elképzelhetetlen helyen. Hol vannak már a régi „étkezési idők”: a reggeli, ebéd, vacsora ideje, és hová tűnt maga az „étkezés”, amely néhány évtizede még a legszegényebbeknél is a nap egyik kiemelkedő eseménye volt. Ilyenkor jutott egy kis pihenő a munkában elfáradtnak, az esti étkezéseknél együtt volt a család, és az egyszerű egytálétel elfogyasztásában is volt valami szertartásosság. Hiába van telepakolva a hűtőszekrény, vagy esetleg odakészítve az étel egy cédula kíséretében: „kaja a gázon, melegítsd meg...” — ez nem pótolja a terített asztal melletti étkezéseket. Ezek az étkezések erősítik a családi légkört, az összetartozás érzését, ilyenkor lehet megbeszélni a napi eseményeket, és a gyerekek is ilyenkor mondhatják el az őket foglalkoztató kérdéseket, észrevételeket. Az a család, amely lemond a napi közös étkezésről, — az ezzel járó többletmunka miatt, vagy nemtörődömségből, kényelemből —, jóvátehetetlen hibát követ el: lazul a kapcsolat a családtagok között, nem sietnek haza, rászoknak a rendszertelen evésre, ez pedig azonkívül, hogy egészségtelen, még drága is. Az otthoni főzés tagadhatatlanul nagy feladatot jelent a dolgozó nő részére, de jó szervezéssel, és a családtagok bevonásával a munkába, könnyíthetünk a terheken. Takarékoskodni legjobban az étkezésen, azaz az otthoni főzésnél lehet — természetesen nem a minőség rovására, hanem vigyázva arra, hogy semmi ne vesszen kárba. Például a szikkadt kenyeret pirítással tehetjük ízletessé, vagy ha túl száraz, morzsát darálunk belőle. A száraz sajtdarabkákat diódarálóval daráljuk meg, és mint reszelt sajtot hasznosítjuk. A maradék burgonyapüréből készíthetünk gombócot, pogácsát, vagy levest; a maradék főtt vagy sült húsból pástétomot, töltelékfélét, húsos metéltet stb. Az ésszerűen beosztott otthoni főzés jóval olcsóbb, mintha a családtagok ötletszerűen esznek, amit ép • pen meglátnak és megkívánnak. Ha tudjuk, hogy otthon vár a családi asztal és az étel — legyen az akármilyen egyszerű — könnyebb ellenállni napközben az evésre való csábításnak, kísértésnek. Végül meg kell említeni legmostohább étkezésünket: a reggelit! Sajnos, nagyon sokan vagy üres gyomorral indulnak el reggel otthonról, vagy csak egy feketekávét isznak, és aztán csodálkoznak, hogy idegesen kezdik a napot. Aki már megszokta, és ragaszkodik a reggeli feketekávéhoz, legalább egy kevés tejjel, vagy tejszínnel igya, és egyen hozzá néhány falatot. A nyugodtan — nem kapkodva — elfogyasztott reggeli megalapozza az egész napi jó közérzetet, ennek érdekében érdemes tíz perccel előbb felkelni. És ha nem üres gyomorral indulunk el otthonról, nem fogunk napközben annyit „eszegetni”, ami rendszerint szokássá is válik. Egészségünk — és pénztárcánk — védelme érdekében is érdemes elgondolkozni: hogyan szervezzük meg — vagy át — egyik legfontosabb életszükségletünket, az evést ÉTKEZÉSSÉ. PELLE JÓZSEFNÉ Anyai szívdobogás helyett Szűcs Mariann: Szőrmentén mese Egyszer volt, hol nem, de az biztos, hogy itt a közelben, ahol a háromkereki dombok guggolnak, élt egyszer egy szűcsmesfeer, akit nem különben Szűcsnek hívtak. Szűcs, a szűcs dolgozott nappal, és dolgozott éjjel, s csak akkor állt meg a munkájával, amikor a nappal elköszönt, mert jött az éjjel, illetve akkor hagyta abba a munkáját, amikor az éjjel is elköszönt, mert jött a nappal. Háromkerekiben Szűcsöt, a szűcsöt nem szerették, mert mogorva volt, senkihez sem szólt, csak a szőröket készítette, szőrmenti bundákat, boákat, keppeket és neppe- ket, tán még nippeket is! Egyszer aztán egy szomorú őszi napon, Pufóci a világ legtorkosabb, és éppen ezért legéhiesebb fiúja elhatározta, hogy ő bizony felkeresi ezt a szőrös szívű szűcsöt, és munkát kér tőle. Arra gondolt, hogyha dolgozni fog a szőrös szívű szűcsnél, talán barátságot is kötnek, talán még meg is lágyul, ha másért nem, hát azért, mert ez a szűcs is nagyon szerette a finom ételeket. Szűcs, a szűcs meglepődve nyitott ajtót Pufócinak. — Mi a szőrt keresel itt, fiam? — Munkát! — vágta rá Pufóci. A szőrös szívű szűcs hüm- mögött, gondolkodott, magában szőrözgette a helyzetet, aztán végül belecsapott Pufóci tenyerébe. — No jó, akkor egyezzünk meg egy nagy dobostortában. — És mit kell csinálnom? — kérdezte riadtan Pufóci, mert a dobostorta szerinte túl kicsi fizetségnek tűnt. — Szőrszálat kell hasogatnod, fiam — mondta száraz hangon Szűcs, a szűcs. — Esetleg valami köny- nyebb munkát nem tudna adni, mester? — nyelt nagyot Pufóci, és lelki szemei előtt gombostűfejnyire zsugorodott a dobostorta. — Én szűcs vagyok, fiam. Kákát nem adhatok, hogy kicsomózd. Nos, áll az alkú vagy nem? Pufóci sandán végigmérte a raktárban tornyosuló szőr- hegyet, miközben Szűcs, a szűcs visszament munkapadjához. és egy szőrös kesztyűvel foglalatoskodott. Csak akkor kanta föl a fejét, amikor Pufóci nagynehezen újra megszólalt. — Szőrtelenítésről nem lehet szó? Szűcs, a szűcs hitetlenkedve nézett Pufócira. — Szőrtelenítésről? Ejnye, hogy teringettét. hát mit nem képzelsz, fiam. te szőrkótya- gos. csupasz bőrű, te! Szégyen szemre, szűcs létemre ilyet kelljen hallanom! — azzal a kezében lévő szőrös kesztyűt a rémült fiú után hajította. Pufóci kimenekült a házból. Az utca végén még hallotta, amint a szőrös szívű Szűcs, a szűcs sopánkodott. — Szőőőőrnyű! Szőőőőőőőr- nyű! Pufóci szomorúan ballagott haza, miközben arra gondolt, hogy ez a szűcs tényleg egy szőrös szívű szörny. Hideg időben nehéz a városi gyerekek helyzete. Alig van hely, ahol összejöhetnének játszani. Ha többen ösz- szejöttök, szó sem lehet arról, ihogy valamelyik lakásba bemenjetek. Így azután marad az ácsorgás, az utcai beszélgetés, és sokszor az unatkozás. Keressetek helyet! Kis kutatómunkával egy pincehelyiség, alagsori terület könnyen felfedezhető. De ha semmi sem sikerülne, akkor — engedéllyel — rendezzétek be a lépcsőházat játszótérnek. Tudom, itt igazán kevés a hely, ezért javaslom a •miniiötleteket, játékokat. Gurulda Egy deszkalapot kb. 30 fokos szögben állítsatok fel. Ennek tetejéről indítsa el (engedje el) a miiniautóját minden résztvevő. Az a győztes, akinek az autója (modellje) messzebbre gurul. Lökde Egy kimélyírtett (vályúszerű) deszkalapot állítsatok fel egy kosár széléhez 10 fokos szögben. Feladat: egy-egy pingponglabdát úgy megfricskázni, hogy a vályúban végiggurulva, a kosárba essen. Minden találat pontot ér. Páros versenyként is játszható. (Lásd a rajzot.) A fatárgyak repedéseit könnyen eltüntethetjük, ha felmelegített, folyékony eny- vet fűrészporral összegyúrunk, és azzal tapasztjuk be a felület hibáit. Mikor az enyv megszáradt, azonnal megmunkálható a fafelület. Ha nincs szükség gyalulásra, úgy a még nedves anyagot spatulyával toljuk le, majd száradás után csiszolópapírral távolítsuk el a felesleges tömítőanyagot. Ezzel a módszerrel a bútorokból előtűnő szegek, csavarok fejét is' elrejthetjük. Szinte minden háztartásban, barkácsolók számára Fa ülőlapos székre állítsatok fel egy műanyag literes üveget. (Oitromleves üveg is lehet.) Az üveg szájára tegyetek pingponglabdát, amit a széktől kb. 2—3 méterre álló kosárha kell pöccinteni. Mindenkinek három kísér- lelete van. Ha már a résztvevőknek sikerült célba találni, a cél 50 centiméterenként távolabbra vihető. Rugda A mennyezet tetejére egy hosszú zsineg segítségével erősítsetek fel egy rongy bőnlabdát. A versenyző szemét kössétek be egy sállal. Azután lengessétek meg a „lasztit”, és a játékosnak lábbal kell érinteni a lengő labdát. Három kísérlete van mindenkiinek. pedig nélkülözhetetlenül szükséges a szögek, csavarok, bőr- és gumialátétek és sok más apró holmi használata. Mindig és rendben megtaláljuk, ha például kisebb csavaros üvegbe (például bébiételes, Nescaíés) rakjuk. Ha az üveg fedelét két kisebb csávánál a felső polc aljára, vagy a szekrény te- tőlapjához csavarozzuk, az üveget csak be kell csavarni a fedél menetébe, mint egy villanykörtét. így a meglévő helyet duplán használjuk ki, mert az alsó polcra is rakhatunk mindenfélét. Egy támla nélküli konyhaszékre állítsatok üres, kimosott tejfelespoharat, szájával lefelé. A versenyző feladata, hogy bekötött szemmel, kezében egy pálcával, a poharat egy ütéssel eltalálja. Ügy is lehet nehezíteni a feladatot, hogy a játékost az ütés előtt tengelye körül megforgatjátok. Emelde Egy kis erőpróba. Jobb vagy bal kézzel, de lehet mindkét kézzel 1—2, esetleg 5 kilogrammos súlyzók kinyomása időre. (Például egy-két perc alatt ki tudja többször kinyomni a súlyt.) Ez a verseny remek karerősítő gyakorlat is. A leírt ötletek bővíthetők. Ti is törjétek a fejeteket! Hálóing és köntös Egy szabásminta alapján varrhatunk magunknak egymáshoz harmonikusan illő hálóinget és bő reggeli köntést. A szabásminta 96-os mellbőségű, amit 10x10 cm-es kockahálózatra nagyítunk fel. A ferdén bevonalkázott rész a köntös két elejének visz- szahajtását jelzi. A hálóingnek elöl 28 cm mély kivágást szabunk, ezt is — mint az ujja szélét — paszpolózzuk. A nyaknál vékony zsinórral kötődik. A mell alatt 3—4 soros gumírozás fogja össze a bőséget (ez el is hagyható.) A köntös oldalánál az A— B közötti részt nyitva hagyjuk, ide állítjuk be a duplán kiszabott belső zsebet. öt darab forint nagyságú zsebet varrunk rá, s ha elkészült — karcsúak széles, teltebbek vékony — övvel köthetik meg. Egy holland zoológusnő, Jane Goodall éveken át élt együtt Afrikában vad csimpánzokkal, hogy azok családi együttélését figyelve, az emberi magatartásra vonatkozó következtetéseket vonjon le. A legfeltűnőbb jelenség az újszülött és a felcseperedő kis majomnak az anyával való kapcsolata volt. Egyébként nevelőotthonokban felnevelkedett gyermekek megfigyelésekor is igazolódott, hogy a felnövekvő embernek nemcsak kenyérre, tehát táp. lálékra van szüksége, hanem — ami tálán még ennél is fontosabb —szülői szeretetre, az anya és csecsemő szoros testi kapcsolatára is. NSZK- adatok szerint, ebben az iparilag fejlett államban évente 80 000 gyermeket vernek meg úgy, hogy orvosi vagy kórházi ápolásra van szükség. És az ilyen szülők, akik csecsemőjükkel embertelenül bánnak, gyakran az úgynevezett jobb körökből kerülnek ki. Egyre több fiatal szülő részesíti előnyben a televízió képernyőjét, vagy a diszkót gyermekével szemben. Emiatt a családi otthon a felnövekvő gyermekek számára gyakran jár azzal, hogy bár tisztába teszik és etetik a gyermeket de szeretetet, testileg meleget nem kap anyjától. Az emancipált nők a gyermekgondozási szabadság alatt gyakran éreznek magányt, és azt hiszik, hogy menthetetlenül lemaradnak a karrier vagy az önmegvalósítás terén. Mivel az ok ilyenkor egyértelműen mindig a gyermek, nem ritkán táplálnak ellenséges érzületet saját gyermekükkel szemben. Az ilyen gyermekek azután sokkal rosszabbul járnak, mint a csimpánzkölykök, akiket nemcsak az anyjuk vesz ölébe, hanem a falka többi tagja is kényezteti, sze- retgeti őket. Goodall asszony féltucat év alatt egyetlen majomanyát nem látott, aki kezet emelt volna kölykére. Mindezt a Praxis Kurier című orvostovábbképző magazin müncheni cikkírója azért tűzte tollhegyre, mert az ember, a homo sapiens utódaira is jobb sors vár. A közelmúltban számoltak be arról, hogy az olyan anyák, akiknek nincs szívük gyermekükkel foglalkozni, szívhelyettesítő technikát vásárolhatnak. Az idei év tavaszán Kölnben megtartott „gyermek- és ifjúságvásáron” bemutattak egy elemmel működő készüléket, amit csak oda kell rakni a gyermek ágyába, hogy valódi anya nélkül is érezze, hallhassa anyja szívdobogását. Közben az anya nyugodtan ülhet a televízió képernyője előtt, olvashat regényt, mert az elemmel táplált készülék produkálja a kisbabának a megnyugtató anyai szívhangokat. De vajon pótolhatja-e az igazi anyai szeretetet? DR. SZENDE! AD ÁM Hasznos tanácsok
