Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

1985. január 4. TOLNA \ rtÉPÜJSÁG 3 Iskola kóstolgató A mi sulink: az öttizennyolcas Zöldségtermesztés — pályázattal A szántóföldről a konzervdobozba — Az egész világgal kap­csolatban vagyunk — mondja nem kevés büszkeséggel Kaj- tár József, a Tamási 518-as Szakmunkásképző Iskola har­madikos vas- és fémszerke­zeti lakatos tanulója. — Kapcsolatban állunk sok or­szág megszámlálhatatlan rá­dióamatőrével. Ott van kint a hívójelünk az iskolánk aj­taján. A HA-3-KNK hívójel azt jelenti, hogy egy tucat tamási szakmunkásképzős fiatal az éter hullámain is­merkedik a világgal. — Kis iskola a miénk: összesen 430 fiatal tanul itt szakmát. Pontosabban Ta­másiban és Simontornyán. Mi vagyunk az egyetlen olyan iskola a megyében, amelynek van kihelyezett ta­gozata. Simontornyán tanul­nak a tímárok és a szűcsök. Tudomásom szerint az or­szágban egyetlen olyan iskola, ahol a tímár szakma elsajá­títható. Ezért is járnak ide Pécsről, Szombathelyről, Ka­posvárról ... — Sajnos, a kis iskolákra jellemző, hogy nem rendel­keznek elegendő tanterem­mel. így vagyunk mi is. Nagy a zsúfoltság nálunk. Egy előadó- és négy osztályterem van. Ezért még a klubunkat is át kellett alakítani tante­remmé. Ennek ellenére az ide jelentkező fiatalokat minden évben felveszik. Sajnos — a pályaválasztás hiánya miatt — nagyon sok fiatalt kell át­irányítani más szakmára. Eb­ben mi, diákok is segítünk. A felvételi elbeszélgetéseken ott vagyunk, és segítünk a nyolc általánost végzett srá­coknak, hogy mit válassza­nak. — Azt hiszem, joggal lehe­tünk büszkék arra, hogy ke­vés a lemorzsolódás. Hallot­tam, hogy sok iskolában sikk megbukni. Nálunk nem. Ter­mészetesen itt is nagy gond a matematika. Ebben talán segít az, hogy már van kezdő és haladó számítástechnikai szakkörünk. Ez a szakkör ké­pes arra, hogy a gyerekek jobban érdeklődjenek a ma­tek iránt, így a rossz álta­lános felkészültség ellenére kévésén végeznek eredmény­telenül, vagyis kevesen buk­nak meg. — Van még egy sajátsá­gunk. Minden itt végzett fia­tal megtanul úszni. Az igaz, hogy már az általános isko­lákban is előírás ez, de azt tudni kell: a környező fal­vakban egyetlen általános is­kolának sincs lehetősége úszásra oktatni diákjait. Ügy gondoljuk, ezt'á szakmunkás- képzőben kell pótolni. — Pár szót kell mondani arról is, hogy milyen kapcso­latban állunk az üzemekkel. Ez azért is fontos, mert az iskolának nincs saját tanmű­helye, így az oktatásban nagy segítséget nyújtanak az üze­mek. Nemcsak az oktatásban segítenek, hanem igyekeznek a -fiatalokat magukhoz „lán­colni”. Szinte minden üzem­ben tartanak gyári tanévzárót is, vagyis a legjobban dolgo­zó fiatalokat megjutalmazzák. — Egy iskolában a legfon­tosabb, hogy milyen a köz­érzet. A mi iskolánkban úgy hiszem: nagyon jó a közös­ség. Ezt azért is merem ilyen határozottan állítani, mert nagyon sokszor találkozunk felnőttekkel, olyanokkal, akik itt végeztek. Visszajárnak. És ha valaki visszajár régi isko­lájába, az ott egy életre szóló útravalót kapott. H. J. — G. K. A Tamási 518-as Szak munkásképző Iskola Busz helyett szervezés Gondok vannak vidéki vá­rosaink tömegközlekedésével. Adódhatnak ezek a városok eltérő sajátságaiból, a város szerkezetéből, annak hagyo­mányaiból, a korábbi évek kellőképpen át nem gondolt közlekedéspolitikai döntései­ből. Egy gond azonban visz- sza-visszaköszön a városok tömegközlekedésében: nincs elég autóbusz az egyre nö­vekvő igények kielégítésére. A buszok fölött eljárt az idő, a buszmennyiség fele nullára leírt jármű. Ez a fogalom ugyanannyit és nem többet jelent, mint azt, hogy az értékcsökkenési leírás el­érte a busz teljes értékét, de az is igaz, ezek a gépek már annyit futottak, hogy beér­tek a tisztes öregkorba. Mű­szakilag ugyan megfelelőek, legalábbis nem balesetveszé­lyesek — akkor nem is ve­hetnének részt a forgalom­ban —, de állapotuk ilyen színvonalon tartása is egyre többe kerül. Kevésbé meg­bízhatóak is az ilyen buszok, miattuk sok a járatkimara­dás. Jobban szennyezik a levegőt, fogyasztják az üzem­anyagot, mint új társaik. Az elaggott buszok pótlá­sára általában nincsenek meg a kellő anyagi eszközeik sem a városoknak, sem a válla­latoknak. Hogyan lehetne mégis a növekvő igények élébe menni ? Csak a szerve­zés javítása jöhet számba. Ügy kell hasznosítani a meglévő buszállományt, meg azokat az újakat, amelyek mégis gyarapítják —, ha nem is nagy számban — az autó­buszparkot, hogy lépést tart­sanak a fejlődéssel. E szervezés kétirányú le­het. Ha a vállalatnál jobban tisztába jönnek az igények­kel, fel tudják mérni, mi­kor és hol kell sűrűbbé ten­ni a járatokat, azonos meny- nyiségű busszal több utas is szállítható. Pécsett például lassan kialakul a számító­géppel irányított hálózat, amelyben a beérkező adatok alapján a számítógép „mond­ja” majd meg, mikor, hol kell az erősítés, a tartalékok bevetése, az átcsoportosítás. Szegeden már évek óta, Deb­recenben az idei év közepé­től kezdve trolibusz is javít­ja a városi közlekedést, le­hetőségeket. Utóbbi város­ban, noha ez nem egyszerű­en csak szervezési feladat, igen sokba kerülő beruházás­sal jár; — a tócóskerti lakó­telep közlekedésében attól várható gyökeres változás, hogy a lakótelepet és a bel­várost elválasztó vasútvona­lat kitelepítik a városból. A szervezés másik iránya nem a közlekedési vállala­toktól függ. A sokat emle­getett lépcsőzetes munkakez­désről van szó, amelyet évek­kel ezelőtt bevezettek vidéki nagyvárosainkban. Sajnos, sok helyen lassan, észrevét­lenül visszaálltak a régi kez­dési időpontokra, így szűkült az az időszak, amelyben a városi közlekedés a csúcster­helést kapja. Az ötnapos munkahéttel megnövekedett napi munkaidő is szűkítette azt az időhatárt, amelyben a műszákkezdésnek és végzés­nek el kell férnie. Mindez azonban nem mentheti fel ennek a közlekedési gondo­kat enyhítő munkaidőszabá­lyozási rendszernek az alkal­mazása alól a vállalatokat. A rugalmas munkaidő beve­zetésében bátortalanok a vál­lalatok. Tény: az emberek közér­zetét alapvetően befolyásol­ja, hogy naponta mennyi időt töltenek el közlekedés­sel, s milyen színvonalon te­hetik ezt. Ezért minden ren­delkezésre álló eszközzel, — ha anyagiak híján vagyunk, a munka- és üzemszervezés eszközeivel is — arra kell törekednünk, hogy javítsuk a városi tömegközlekedés színvonalát. GŐZ JÓZSEF Ez a speciális célgép kizárólag zöldbab-betakarításra alkalmas Szuperkorai, vagy abszolút kései? Nem tudni, hogyan is nevezzük azokat a zöldségfé­léket, amelyeket most a hideg téli napokon szüretelnek a szentesi üvegházakban. Aki teheti, vásárolhat télen pap­rikát, paradicsomot, fejessa­látát, — gyanítom, nem lehet­nek sokan. A téli zöldfőze­lék, savanyúság többnyire konzervdobozokból, befőttes üvegekből kerül a fogyasztók asztalára. Ahhoz azonban, hogy le­gyen elegendő és megfelelő választékban konzerv, már az elmúlt év végén meg kellett kezdeni a munkát a tartó­sító üzemekben, konzervgyá­rakban. Mint minden eszten­dőben, tavaly is szeptember, októberben elkezdődött a szerződéskötés a Paksi Kon­zervgyárban is, hisz az ez évi zavartalan és egyenletes ter­melést csak ütemes termelte­téssel lehet biztosítani. A szerződés értelmében már ko­rábban megkezdték például a zöldségvetőmag beszerzését, méghozzá úgy, hogy az egyes zöldségféleségekből megfelelő fajtasor vetőmagja kerüljön a földbe, — hisz igen nagy torlódást okozna, ha mondjuk zöldbabból, vagy borsóból nem lenne meg az úgyneve­zett „zöld futószalag”, azaz egyszerre, és nem egymás után sorban lehetne betaka­rítani a konzervgyárnak szánt termést. A konzervgyár állami gaz­daságokkal, mezőgazdasági szövetkezetekkel és áfészek- kel kötött termeltetési és ér­tékesítési szerződést, s eze­ken a cégeken keresztül ter­mészetesen nagyon sok ház­táji és egyéni kistermelővel vannak kapcsolatban. A gé­pekkel művelhető és betaka­rítható zöldborsót és zöld­babot a mezőgazdasági nagy­üzemek szállítják a konzerv­gyárba, míg a munkaigényes kultúrák, például az uborka, valamint a paradicsom és a paprika egy része a kisüze­mekből érkezik a gyárba. Ami a nagyüzemi zöldség- termelést illeti, a termelési kedv túljutott a mélyponton. A szántóföldi zöldségterme­léssel foglalkozó gazdaságok­ban a zöldség szép jövedelmet biztosít, az üzemek megtalál­ják a számításukat. A Paksi Konzervgyár termeltetési kör­zete több megyére kiterjed, s főleg Fejér megyében ter­melnek mind több üzemben konzervzöldséget. A szántóföldi zöldségter­melés géprendszerei viszony­lag drágák. Ezért a MÉM 1985-ben támogatást nyújt azoknak az üzemeknek, ame­lyek hosszabb távon vállal­koznak zöldségtermesztésre. A termelők pályázati úton nyerhetik el a támogatást. Szerződniük kell arra, hogy tartósítóipari célokra, vagy ipari alapanyagként értéke­sítik az árut. A minisztérium az élelmiszeripari vállalato­kon keresztül folyósítja a tá­mogatás összegét. Természe­tesen azok a gazdaságok ré­szesülhetnek támogatásban, amelyek jó eredményeket ér­nek el, magas a termésátlag, s a minőséggel kapcsolatban sem merül fel kifogás. A Paksi Konzervgyár kör­zetében zömmel a zöldborsó és a zöldbab célgépeire ér­kezett be pályázat. Erre az évre hozzávetőleg 1 millió fo­rint a támogatás összege, amelyet a zöldségtermeléssel foglalkozó, és a gépekre pá­lyázatot benyújtó üzemek megkapnak. Mindazok a gaz­daságok részesülhetnek ebből a pénzből, amelyek — mert erre a területi adottságok megfelelnek — némi kiha­gyás után ismét zöldséggel kí­vánnak foglalkozni, de siker­rel pályázhatnak azok is, akik új gépeket akarnak vá­sárolni. A konzervgyár köz­reműködik a gépek beszerzé­sénél, hisz a felújított gép­park eredményesebb gazdál­kodást, zavartalan nyers­anyagforrást jelent az élel­miszeripari vállalatoknál. Tolna megyében ebben az évben 13 mezőgazdasági üzem kért géptámogatást — termé­szetesen mindegyik hosszú távú szerződést kötött a Pak­si Konzervgyárral. Biztonsá­gos termelést jelent ez az üzemeknél, s meghatározott mennyiségű és jó minőségű zöldség-alapanyagot várhat a konzervgyár is. A gépeket egyébként a pályázati rend­szerben 40 százalékkal ol­csóbban kapják az üzemek, a gépek részben importból szár­maznak, de a Hódgép-kon- strukciók ellen sem merül fel kifogás. Gazdaságos szántó­földi zöldségtermelés — a ro­hamosan csökkenő kézimun­kaerő miatt — ma speciális célgépek nélkül el sem kép­zelhető. S minthogy ezek a gépek csupán egy-egy mun­kafolyamat elvégzésére alkal­masak, a vásárlásukra adott támogatás megkönnyíti ipind- azöknak az üzemeknek a dolgát, amelyek szabadföldi zöldségtermelésre vállalkoz­nak. D. V. M. Egészségügyi beruházások Csaknem egymiliárd fo­rintot költenek idén az Egész­ségügyi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó intéz­mények fejlesztésére, felújí­tására. A többi között befe­jezik a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem Érsebésze­ti Klinikája, valamiint az Or­szágos Haematológiai és Vér­transzfúziós Intézet rekon­strukcióját. Folytatják a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem új klinikai tömbjének építését, amelynek létesítését nemrég kezdték meg. Az 1,6 hektárnyi területen 200 ágyas ideg- és elmeklinikát. 146 ágyas sebészeti, traumatoló­giai. és 64 ágyas ortopéd kli­nikát létesítenek. Szakambulanciákat, a sé­rültek fogadásához és sürgős­ségi ellátásához szükséges vizsgálókat kezelőket, rönt­gendiagnosztikai. fizid- és hidroterápiás részlegeket is berendeznek itt. Az év második felében hozzálátnak az Országos On­kológiai Intézet rekonstruk­ciójához. E fővárosi intézet területén diagnosztikai és te­rápiás tömböt építenek, ab­ban korszerű eszközöket sze­relnek fel és ellátják mind a fekvő-, mind a járóbetege­ket. Űj mentőjármüvek, orvosi készülékek, felszerelések be­szerzésére százmillió forint­nál többet' fordítanak majd. A tanácsok ebben az évben szintén tovább bővítik, kor­szerűsítik egészségügyi intéz­ményeiket. A fővárosban elő­reláthatólag befejezik a Mar- git-kórház 300 ágyas pavi­lonjának építését, itt művese osztály is lesz. A Róbert Ká­roly körúti kórház rekon­strukciója során a belgyó­gyászat. az intenzív és a fel­vételi osztály, a laboratóri­um. a röntgen és az élelme- ~ zési üzem helyiségeit építik. Ezeket a tervek szerint 1987- ben fejezik be. A János-kór- házban az orr-, fül-, gége­osztályt bővítik. Tatabányán ez év elején adiák át rendel­tetésének a megyei kórház új épülettömbjét, amelyben sebészet, urológia, szemészet, központi és izotóp laborató­rium kap helyet, s egyidejű­leg 250 beteget gyógykezel­hetnek. A nyíregyházi megyei kórházban befejezik a re­konstrukció második ütemé­re előirányzott — 700 millió forint értékű — munkát: megvalósul a 445 ágyas épü­let, amelyben központi mű­tőt, izotóp laboratóriumot, traumatológiai állomást ala­kítanak ki. A hetedik ötéves terv időszakában már csu­pán 200 millió forint érté­kű munkát kell elvégezni itt. A debreceni megyei kór­házban. ahol a rekonstruk­ció során eddig 300 ágyas pa­vilon épült, központi sebésze­ti tömb, laboratórium, műtő, intenzív terápiás osztály ké­szül el 1985-ben. A meglévő épületeket 1986-ban újítják fel. Kaposváron a megyei kórházban 220 ágyas sebé­szeti tömböt építenek. Ezt a terv szerint 1986-ban adják át a gyógyászatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents