Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

n AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 1. szám ARA: 1,80 Ft ^ 1985. január 3., csütörtök Mai számunkból OLDÖDÖ BÉRFÉK A MEZŐGAZDASÁGBAN (3. old.) TV-NAPLÖ (4. old.) MIT VAR AZ 1985-ÖS ESZTENDŐTŐL? V1DEŐSOK AZ ISKOLÁBAN (5. old.) (3. old.) Lasonczi Pál íjévi köszöntője Losonzcl Pál, az Elnöki Tanács elnöke újévi köszöntőt mondott a Kossuth rádió­ban és a televízióban. Tisztelt Honfitársaim! Kedves Elvtársak! Hagyományaink szerint búcsúztunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat. Szil­veszterkor, ha egy éjszakára is, nem az elmúlt hónapok gondjai foglalkoztattak bennünket, ma pedig előretekintve azt kí­vánjuk egymásnak, hogy az új esztendő szebb és boldogabb legyen, mint a mögöt­tünk hagyott év. 1984 alighanem úgy vonul be történel­münkbe, mint egy könnyűnek egyáltalán nem mondható esztendő a sok közül. A két világrendszer közötti feszültség a pár­beszéd élénkülése ellenére sem csökkent, a gazdasági éptőmunka külső feltételei szá­munkra tovább romlottak. A vártnál nehe­zebb körülmények mellett elért eredmé­nyeink nem lebecsülendők. Dolgozó népünk szorgalmas munkája ä révén a magyar népgazdaság a fő gazda­ságpolitikai céloknak megfelelően fejlő­dött. Nemzeti jövedelmünk magasabb lett a tervezettnél, nőtt az ipari és a mező- gazdasági termelés, a kedvezőtlen időjárás ellenére is. Olyan jelentős beruházások fe­jeződtek be, mint a Paksi Atomerőmű má­sodik egysége, a Dunai Kőolajipari Válla­lat krakküzeme és a budapesti Metró új szakasza. Felújítottuk a Szolnoki Papír­gyárat, az Állami Operaházat, az Árpád- hidat és a Baleseti Kórházat. Az elmúlt esztendő eredményei között tartjuk számon, hogy tovább javult a kül­gazdasági egyensúly, megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és — ha nem is min­denki számára érezhetően — az életszín­vonal elért szintjét. Oj lakások, bölcsődék, óvodák, iskolák épültek, növekedett a kór­házi ágyak száma, széles körben meg­történt a 40 órás munkahét bevezetése. Hazánk nemzetközi elismerése tovább szélesedett új társadalmunk építésében el­ért eredményeivel. Ennek a megbecsülés­nek legfőbb tényezője az a szocialista nem­zeti egység, amellyel népünk felsorakozik politikánk mögé, egyre felelősségteljeseb­ben élve demokratikus jogaival és köteles­ségeivel. A másik az, hogy népgazdaságunk a nehezebb feltételek közepette is teherbíró­nak, működőképesnek bizonyult. A har­madik tényező: külpolitikánk. A Magyar Népköztársaság aktív külpo- litikájának legfőbb célja: belső építőmun­kánk külső feltételeinek javítása, s _ a t öbbi szocialista országgal együtt — a béke és a társadalmi haladás ügyének következetes szolgálata, őszintén reméljük, hogy 1985 — a helsinki értekezlet 10. év­fordulója — Helsinki szellemének, az eny­hülés visszatérésének az éve lesz. Azért, hogy ez bekövetkezzék, a jövőben is min-’ dent megteszünk. Politikánk elismerését tapasztalhattuk, amikor az állam- és kormányfők egész sora látogatott el hozzánk 1984-ben, és ak­kor is, amikor mi voltunk küldetést telje­sítő vendégségben a velünk azonos, vagy a miénktől eltérő társadalmi rendszerű or­szágokban. Ezek a látogatások nemcsak egymás jobb megismeréséhez járultak hoz­zá, nemcsak a kölcsönösen előnyös együtt­működés újabb lehetőségeit tárták fel, ha­nem a barátság szálait is erősítették, és a béke egyetemes ügyét szolgálták. Arról is meggyőződhettünk, hogy hazánk nemzet­közi tekintélye elsősorban belső helyzetünk szilárdságától, politikánk következetessé­gétől, az erősödő népi-nemzeti egységtől, építőmunkánk eredményeitől függ. Az új esztendőben, amelyet most köszön­tünk, ünnepeljük hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulóját, sor kerül pártunk XIII. kongresszusára, tanács- és ország- gyűlési választásokat tartunk, befejezzük a VI. ötéves népgazdasági tervet, és hozzá­kezdünk a gazdaságirányítás korszerűsíté­séről hozott döntéseink gyakorlati megva­lósításához. A 40. évfordulón ismét felmérhetjük, hogy országunk 1100 éves történelmében, népünk életében milyen óriási fordulatot jelentett a felszabadulás. Az eltelt négy évtizedben kiépítettük, megvédtük és meg­szilárdítottuk a népi hatalmat. A gyors gazdasági fejlődés következtében hazánk elmaradott országból közepesen fejlett ipari-agrár országgá vált. Alapvetően változott társadalmunk egésze, népünk műveltsége és életének minősége. A szocialista társadalom építésében elért eredmények alapján országunknak neve és becsülete van Földünk minden kontinen­sén. Széles körű kapcsolataink kiterjed­nek csaknem valamennyi országra, függet­lenül társadalmi rendszerétől. S e kapcso­latok annak ismeretében fejlődnek, hogy szocialista ország, a szocialista közösség hű tagja vagyunk, elkötelezve az emberiség haladása, a béke egyetemes ügye mellett. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán nem kisebb feladat hárul ránk, mint társadalomépítésünk további programjának kidolgozása. Az élet minden területén következetes munkával fel kell tárnunk és hasznosítanunk kell a szocialis­ta rendszerben lévő hatalmas erőforráso­kat. Népgazdaságunk teljesítőképességének növelésével, a gazdasági fejlődés fokozatos élénkítésével meg kell teremtenünk az életszínvonal emelésének, az életkörülmé­nyek javításának, a társadalmi igazságos­ság jobb érvényesítésének anyagi feltéte­leit. Demokratikus intézményeink fejlesz­tésével a szocialista célok jegyében tovább kell erősítenünk a nemzeti egységet. A szocialista demokrácia kiteljesedését szolgáló, módosított választási rendszer is az idén vizsgázik először a gyakorlatban, de a tanács- és országgyűlési választásokon vele vizsgázunk mi is, valamennyien. Olyan emberekre kell bíznunk ügyeink képvisele­tét, akik már eddig is bebizonyították rátermettségüket, akik az országgyűlés törvényalkotó munkájában, alkotmányos funkcióinak gyakorlásában felelősségteljes részvételre képesek, akik élni tudnak a tanácsok megnövekedett önállóságának le­hetőségeivel. Az igazi vizsga azonban: helytállni a dolgos hétköznapokon. Az idei esztendő gazdasági előirányzata a realitásokkal szá­molva, szerény növekedést irányoz elő. Gazdaságirányításunk továbbfejlesztésétől a munka hatékonyságát, eredményességé­nek a javulását várjuk. Nem lesz könnyű a mind jobban élesedő nemzetközi ver­senyben helytállni, s egyidejűleg a hazai fogyasztók növekvő igényeit is kielégíteni. De a magyar nép a mainál sokkal nehezebb helyzetekben bizonyította rátermettségét, szorgalmát, és szívósságát. Ezek a tulaj­donságok segítették át a viharos évszáza­dokon, ezekkel tudott úrrá lenni a bajokon, a romokon új országot építeni, és vállalni a szocializmus megvalósításának nagy fel­adatát. Ezeknek a tulajdonságoknak a tovább­élése biztosítja, hogy a magyar nép egy újabb felfelé ívelő szakasz alapjait rakja le. Biztosíték az is, hogy hazánk a társa­dalmi fejlődés leghaladóbb áramlatához kapcsolódik. Szövetségünk, sokoldalú együttműködésünk a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, békénk, bizton­ságunk, szocialista építőmunkánk felbe­csülhetetlen értékű nemzetközi támasza. E gondolatok jegyében — 1985 első nap­ján, pártunk Központi Bizottsága, az Elnö- ’ ki Tanács, a kormány és a magam nevében • is -— kívánok országunk minden állampol- }. gárának, egész magyar népünknek, a világ | békeszerető embereinek békés, eredményes, boldog új esztendőt. (MTI) Jól kezdődött az év Jelentés az üzemekből A termelő egységekben már a múlt évben fölkészül­tök 1985-re, s így a terme­lés megkezdődhetett az év első munkamapján. A legtöbb híradás is ked­vező eredményekről számol be, például az üzletek élel­miszerrel való ellátása gond nélküli volt. Szerencse, hogy az iskolák csak a második munkanapon kezdik a „mű­szakot” — így az utasok szá­ma az év első munkanapján nem volt nagy, ám a terme­lőüzemekben mindenütt tel­jes kapacitással fogtak a munkához. Sok helyütt pél­dául korábban berendelték a műhelyek fűtéséért felelőse­ket és a hatkor kezdők már köszönthették egymást és az új évet. Tizenöt vagon műtrágya érkezett A mezőgazdasági üzemeket elláltó Szekszárdi Agroker Vállalatnál már az első órák sok munkát adtak. Ugyanis vaganszámra érkezett a mű­trágya. A szolnoki TVM-től két vagon szuperfoszfát a szek­szárdi központi telepre jött. Itt azonnal kirakták a vago­nokat, a szuperfoszfát idei első tétele tehát megérkezett. A paksi agrokémiához pedig tizenhárom vagon karbami- dot szállítottak. A kora délelőtt érkezett egy vagon vasáru az ózdi gyárból. Az idomvasat azon­nal a szekszárdi vasudvarba vitték, feltöltöttek ezzel az ünnepek előtt igencsak meg­csappant készletet, így a ve­vőket ki tudják szolgálni. A múlt év utolsó munka­napján egy tengelici ember zárta le a vásárlók több tíz­ezerre tehető listáját, ter­ménydarálót vett. Az év első vásárlója a Szekszárdi Mező- gazdasági Kombinát anyag- beszerzője volt. Az Agroker vezetői el­mondták, hogy a múlt év­ben valamivel több mint 1,2 milliárd forint értékű árut forgalmaztak, ennyit tervez­Először a havat takarították el nek az idén is. Számos új­donsággal is a vevők elé mennek, például építőanya­gokkal. Ugyanis a Téglaipari Tröszttel megállapodtak az építési anyagok forgalmazá­sáról. Tárgyalnak az Autó- technika Vállalattal is gép­járműalkatrészek nagyobb mértékű forgalmazásáról. Ma, január 3-án az Agro- kernél évet kezdő termelési tanácskozáson beszélik meg az egyes osztályok, brigádok részletes tennivalóit. „Élő” munkahelyek A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál tavaly december 21-én dolgoztak utoljára. Az építkezéseken gondosan lezártak mindent, a munkások téli pihenőre mentek, jogosan, hiszen év közben ledolgozták a hátra­lévő napokat. Kedden reggel pontosan érkeztek a vidéki autóbu­szokkal a munkások. A szek­szárdi és vidéki mumkahe- lyökre ismét élet költözött. Mindenütt az első tenni­való a terület megtisztítása a hótól, az utak síkosságának megszüntetése volt. A vál­lalat központi műhelyeiben is pontosan, terv szerint in- ss*dult a termelés. A legna­gyobb központi üzemben minden gépnél elfoglalták helyüket a munkások, fo­lyamatosan vitték a leszabott anyagot az épület-alkatré­szek és más ipari célra te­rülő termékek gyártásához a lakatosüzemhez. A házgyári elemeket ké­szítő üzem nagy területet foglal el. Bár az üzemcsar­nokban — csakúgy mint minden műhelyben, kellemes volt az idő, melegszolgálta­tást a Déli fűtőműtől kap­nak — azonnal tudtak volna kezdeni, gőzt kaptak a ka­zánteleptől a betonelem- gyártáshoz, de a külső terü­leten lévő hó eltakarítása sok munkát adott. Az első órák­ban minden dolgozót ide ve­zényeltek, ugyanis az ele­meik alkatrészeit a tárolóte­rületen vastag hóréteg bo­rította. A csaknem kéthetes szünet után a TÁÉV-nál több mint tíz munkahely „éledt fel” rö­vid téli szunyókálásból. Nyolcvan vagon húza exportra A Hőgyészi Állami Gazda­ságban, mint minden élelmi­szergazdasági üzemben, fo­(Folytatás a 2. oldalon) Egy héttel a genfi találkozó előtt Gromiko és Shultz üzenete A béke megszilárdítása és ezzel összefüggésben a lesze­relés, mindenekelőtt a nuk­leáris leszerelés előmozdítá­sa mellett szállt síkra a ja­pán néphez intézett újévi üzenetében Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter. Néhány nappal kettejük kü­szöbönálló genfi találkozója előtt mindkét külügyminisz­ter a nemzetközi feszültség enyhítésével és a telet—nyu­gati, ezen belül a szovjet— amerikai viszony megjavítá­sával kapcsolatos reményé- nék adott hangot. Az Asza- hi Simbun című lapban meg­jelent üzenetet mind Gromi­ko, mind Shultz felhasználta arra, hogy ismertesse orszá­gának a legfontosabb külpo­litikai kérdésekre, továbbá a Japánnal való kapcsolatokra vonatkozó álláspontját, ami az említett célok kölcsönös hangoztatása mellett tükröz­te a megközelítésben rejlő különbségeket is. Andrej Gromiko — mint erről már a szovjet hírügy­nökség jelentése alapján be­számoltunk — az Egyesült Államok külügyminiszterével való találkozójával kapcso­latban nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió mind a nukleáris, mind az űrfegyverekről tárgyalni kí­ván. Reményét fejezte ki, hogy az amerikai fél pozitív és realista magatartást tanú­sít, és támogatja majd a ha­tékony megállapodást célzó szovjet törekvéseket. George Shultz hangoztatta, hogy országa — mint fogal­mazott — elkötelezte magát a fegyverzetkorlátozás és a nukleáris fegyverek esetle­ges megsemmisítése iránt. Az amerikai külügyminiszter azonban egyetlen szót sem szólt az űrfegyverekről, ame­lyek kifejlesztésére Washing­ton nagyszabású programot dolgozott ki. Gromikóval való genfi találkozójába utal­va csupán annyit mondott, hogy a fontos fegyverzetkor­látozási kérdések előrevitele érdekében — úgymond — közös tárgyalási alapok kere­sésére van szükség, s remé­nyének adott hangot, hogy a találkozó ebből a szempont­ból sikeres lesz. A Szovjet­uniót illetően az eddiginél konstruktívabb kétoldalú vi­szony megteremtésének óha­járól beszélt ugyan, de ezzel kapcsolatban szovjet enged­ményeket sürgetett. A Japánnal való kapcso­latokat érintve a Szovjetunió külügyminisztere megerősí- tette, hogy országa a viszony mielőbbi megjavítására tö­rekszik. Hangsúlyozta, hogy az ezt célzó korábbi szov­jet javaslatok érvényben vannak, viszont japán rész­ről hiányoznak a megfelelő erőfeszítések. Andrej Gro­miko ezzel összefüggésben rámutatott arra is, hogy a szigetország egyre aktívab­ban vesz rérszt az Egyesült Államok és a NATO szov­jetellenes stratégiájában.

Next

/
Thumbnails
Contents