Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-07 / 287. szám

1984. december 7. NÉPÚJSÁG 3 Iskolakóstolgató Hideg fogas, zöldmártással Eke alá fogott földek Egy melioráció története A kislány arca komolyra vált, amikor példaképéről, Kelemen László felszolgáló­ról beszél. „Minden mozdula­tán látszik, hogy szakember.” Megjelenéséről, a kiegyensú­lyozottságáról, halk, de min­dig határozott fellépéséről. Salamon Éva harmadikos fel­szolgálótanuló fedezte fel mindezt Kelemen László munkáját látva, akivel életé­ben csak egyszer dolgozott együtt, de ez az egyszeriség példát adott. A vendéglátásról beszélge­tünk. Arról a szakmáról, ami csupa vidámságnak, szórako­zásnak mutatja magát. Pedig a pincérség nem szórakozás, kemény, strapás munka, és A Hungarocoop Szövetke­zeti Külkereskedelmi Válla­lat az idén összesen 103 mil­lió dollár értékben szállít árut tőkés országokba, s ez 7 millióval több a tavalyinál. A termékek közül elsősorban a mezőgazdasági szövetkeze­tek cikkei keresettek, és ezek­ből az idén a tavalynál két­szer többet, mintegy 40 millió dollár értékben szállítanak Nyugat-Európa és a Közel- Kelet piacaira. Igen kelendő a mélyhűtött baromfi és az értékesebb hús­áru. Így az NSZK-ba az idén 1300 tonna zabon hizlalt, ka­lóriaszegény libát szállítanak, és folyamatosan küldenek grillezésre alkalmas csirkét is. A külkereskedelmi vállalat szerződést kötött a debreceni baromfivágóhíddal, amely kifárasztja az embert. „A fáradtságot feledteti az, hogy emberek között vagyok.” Emberek között lenni, erre vágyunk egy életen át, a kö­zösségre, a társra, a barátra... és ha képesek vagyunk a kapcsolatteremtésre, akkor meg is találjuk ... A vendéglátás vidám szak­ma. Szórakozó emberek kö­zött kell élni, úgy, hogy azok ne vegyék észre, hogy koránt­sem szórakozás a felszolgáló élete. Salamon Éva az általános iskola után egy évet dolgo­zott Bonyhádon, az „Etelká­ban”. Ez az év kitérő volt, de nem elvesztegetett idő. Itt jött rá, hogy az elégedett egy újabb fajta kitenyészté­sére és feldolgozására vállal­kozott. A bébipulyka mellett ugyanis egyre nagyobb az igény a szeletelt pulykahús iránt. Ehhez a legalkalmasab­bak azok a 10—13 kilogram­mos, úgynevezett gigant puly­kák, amelyeknek nevelését már megkezdték, és amelyek­ből a Hungarocoop tervei szerint jövőre már szállítanak a tőkés piacra. A Hungarocoop a nagyobb forgalom érdekében termé­szetesen nemcsak a mezőgaz­dasági termékek skáláját bő­vítette, hanem új partnerek felkutatásával is szélesítette vevőinek körét. Az idén elő­ször — kikapcsolva a közve­títő kereskedőket — közvet­lenül szállítanak több nyu­gati nagyáruháznak, és így vendég feledtetni tudja a fá­radtságot. De arra is itt jött rá, hogy a felszolgálónak ak­kor is mosolyognia kell, ami­kor sírni lenne kedve. Meg­tanulta, hogy jól ápoltnak, tisztának, csinosnak kell len­nie ... Játékot ajánlok. Kérem Évát, hogy a születésnapomra, amit együtt szeretnék ünne­pelni feleségemmel és két gyermekemmel, készítse el az ünnepi ebéd menüsorát. Sa­lamon Éva gondolkodik, kér­dez, mert azt is tudnia kell, hogy hányadik születésnap­ról van szó. Pár percig töri a fejét — „ezt még csak most tanuljuk” — majd ajánl: Erőleves csészében. Hideg fo­gas, zöldmártással, bélszín­szeletek Rossini módra és sajt-fatál. A hideg fogas, zöldmártás­sal nekem nem nagyon ízlik, de nem akarok gondot okoz­ni, inkább a jövőről beszé­lünk. Arról, hogy — és ezt Éva is megerősíti — a jó fel­szolgáló vágya nemzetközi hírű étteremben felszolgálni, a Hiltonban, vagy ..., de ah­hoz nyelveket kell tanulni... és kikerülni a vendéglátó- iparban rejlő csapdákat, az italt, a pénzhajszát... Ehhez azonban mesterek kellenek, olyanok, akik példát adnak, erőt a tanuláshoz, a felemel­kedéshez. Olyan emberek, mint Kelemen László, Bagó József, vagy Hidvégi János bácsi, a szekszárdi vendég­látósok atyamestere... számos magyar szövetkezeti termék jut el Olaszországba, az NSZK-ba, valamint Ku- vaitba. A többcsatornás érté­kesítés előnye a kedvezőbb eladási ár mellett az is, hogy a magyar külkereskedők köz­vetlenül megismerik partne­reik minőségi követelményeit, és itthon aszerint rendelik az árut. A hazai áruválaszték bőví­tésére, az egyes hiánycikkek pótlására jól bevált az áru­csere, amelynek köre az idén tovább bővült. Főleg a kisebb tételű szövetkezeti termékek jutnak el így külföldre, ha­zánkba pedig dollárkiadás nélkül érkeznek a jó minő­ségű árucikkek, például ruhá­zati, ipari termékek, külön­böző építőanyagok. A mezőgazdasággal szem­ben támasztott igények nö­vekedésével a termelőszövet­kezetek ma már igyekeznek azokat a földtartalékokat is hasznos művelés alá vonni, melyeknek a munkába fog­hatóságához először is áldoz­ni kell. Azokról a gazdasá­gilag csekély hasznú föld­területekről van szó, melye­ket csak megfelelő szintű meliorációs munkával lehet értékes termőterületté vál­toztatni. A területrendezésnek ezt a formáját államunk a 60-as évektől támogatja. Tolna megyében az ötödik ötéves tervben ezekre a munkákra 205 millió forint állt rendel­kezésre. A hatodik ötéves terv komplex meliorációs terveiben országosan 10 mil­liárd forint értékű beruhá­zás szerepel. Egyértelműen látható már a számokból is, hogy a melioráció évek óta az érdeklődés homlokterében van, ami a kitűnő területi és éghajlati adottságokkal ren­delkező Tolna megyét is érinti. A szekszárdi Aranyfürt termelőszövetkezet 1977-ben három kisebb szövetkezet egyesüléséből alakult, me­lyek a melioráció területén adódó feladataikat csak helyi jelleggel és szinten tudták megoldani. Az egyesült tsz már egy új, optimális üzem­módú, nagytáblás területi összevonással —, hatéko­nyabb formában láthatott neki ennek a feladatcsoport­nak. Ami ebben a kérdésben igen lényeges, időben „éb­redtek” és láttak neki a megoldásnak, jó partnert ta­láltak ehhez, és az állami támogatás sem maradt el. A gyomfertőzött, szétszórt te­rületek megszűntek, vele együtt a kártevőhelyek szin­tén, és a nagytáblás kialakí­tás más alapokra helyezte a területfelhasználásokat, ami a nagy teljesítményű gép­parkkal könnyebb és hatéko­nyabb művelést is hozott. Vida Péter, a termelőszö­vetkezet öntözéses és melio­rációs üzemmérnöke 1978- tól dolgozik e területen, szívügyeként kezeli a melio­rációs munkákat. — A komplex meliorációs munkák során a táblásítás, megfelelő úthálózat kialakí­tása, tápanyag-gazdálkodás, rekultiváció, vízrendezés és fenntartás volt a feladatunk és minden olyan jellegű te­vékenység, ami a jobb ki­használhatóságot teszi lehe­tővé. A melioráció latin szó, jelentése is jobbá tétel — kezdi a beszélgetést a fiatal agrárszakember. — Mivel kezdték ezt a sokrétű feladatsort? — A szövetkezetek vezeté­se helyesen úgy döntött, hogy először ott látunk neki a feladatoknak, ahol gyor­sabban, nagyobb hatékony­ságot tudunk elérni, és a kisparcellás javítómunkák maradtak a végére. Határ­részeket álmodtunk meg, ami kizárta a szabdaltságot. A három határ rossz úthálóza­tát rendbehoztuk, ami gyor­sabb felvonulási, betakarítá­si lehetőséget jelentett. A gépkihasználtság is optimá- lisabbá vált, vele együtt ta­karékosabbá is. — Milyen szinten állnak a munkákkal, mekkora terüle­teket érintett a komplex melioráció? — Melioráció terén a me­gyében az elsők között va­gyunk, a Sárköz vízrendezési munkáit mi már kész álla­potban fogadjuk, és csatla­kozunk hozzá. A szövetkezet egész területét érinti a komp­lex melioráció, ami 3400 hektár szántóterületet takar. Teljes egészében 1985-ben végzünk a munkával, és en­nek az összege 40 millió forint. Ebből a hetven száza­lék, tehát 28 millió forint állami támogatás. — Vegyük sorra az egyes részfeladatokat! — A szövetkezet két he­lyen végzett vízrendezést, az ebesi és a malomtai terü­leten, a kettő együttes költ­sége 13 millió forint volt. Dózerok és kotrógépek, va­lamint egy holland gyártmá­nyú lézervezérlésű drénező- gép dolgozott a munkákon. Sárközi, mélyfekvésű, réti öntéstalajon javítottunk, ahol néha a néphadsereg alaku­latai segítették a belvíz miatti nehéz betakarítást. Két-három gép is húzta egy­mást, aminek az agrotech­nikai hátrányai így már a mélyszántásnál is jelentkez­tek. A drénezés után a víz visszahúzódott, megszűntek ezek a gondok, olcsóbb, ha­tékonyabb lett a termelé­sünk. — Kivel szerződtek a munkák elvégzésére? — A kivitelezőnk a Szek- szárd—Paksi Víztársulat volt, velük kitűnő kapcso­lataink vannak, ők készítet­ték a terveket és végezték a munkákat és elmondhatjuk, alapjában véve jó munkát végeztek. — A fölösleges növényzet­nek, fáknak, bokroknak, mi lett a sorsa? — Az iparilag használható fa kitermelésre került, hasz­nosítottuk. A bozótok, cser­jések és tuskók gödörbe ke­rültek, olyan mélyre, hogy a szántóföldi művelést ne akadályozzák. Ez utóbbiak hasznosításának reális lehe­tősége ma még csak az el­mélet szintjén áll. — Ejtsünk szót a rekul­tivációról is. — A termelésből kivont területek újrahasznosítását, amikor régi tanyahelyek, el­avult utak, rét és nádas ke­rül ismét művelés alá. Éven­te készítünk rekultivációs tervet, melynek a költségve­tését fele-fele arányban az állam és az önerő képviseli. A Keselyűsi út északi részén, a régi homokbánya megszün­tetése is ilyen feladat volt. Ma már termőterület, nagy­sága 6,7 hektárt tesz ki. Évente igyekszünk anyagi erőnkhöz mérten rekultivál- tatni. Jövőre 8 hektár sze­repel a tervben. — Milyen agrotechnikai feladatok várnak itt megol­dásra? — Tápanyag-utánpótlási terv készül, és a terület táp­anyagérték szintjére hozzuk ezt a területet is. Műtrágyá­zással és szervestrágyázással megindítjuk a mikrobiológiai folyamatokat és a táblába szántva teljes értékű szántó­vá válik, ahol a hagyomá­nyos vetésszerkezettel dol­gozunk. — Mennyi a megtérülési idő ezen a területen? — A malomtai területen a számítások szerint hat év a megtérülési idő, de tapaszta­lataink szerint még ennél is rövidebb. Sok esetben nem nő a terület nagysága a komplex meliorációs mun­kák során, de ezekkel a munkákkal, — és intenzív művelést végezve a terüle­ten — terméshozamban mu­tatkozik a javulás. Igyek­szünk jó gazda módján bán­ni értékeinkkel és ma már szemet gyönyörködtető, egy­séges, nagytáblás művelést folytatunk. Szabó Sándor (MTI) A jelölő bizottságok A beszámoló taggyűléseken az alapszer­vezetek tagsága megválasztotta, illetve megválasztja a januári taggyűlés tisztség- viselőit, köztük a tisztújítást előkészítő jelölő bizottságot. A levezető elnöknek és a szavazatszedő bizottságnak majd csak a taggyűlésen lesz dolga, ám, a jelölő bizott­ságnak máris munkához kell fognia. Csak így képes alaposan átgondolt, a párttagság véleményét tükröző listát tenni az „asztalra” arról, hogy ki(ke)t javasol titkárnak, vezetőségi tagnak, a felsőbb párt­szerv pártértekezletére küldöttnek megvá­lasztani. A jelöltlista nem „szentírás”, azon változtathat a taggyűlés, sőt, megvá- laszthatók a különböző tisztségekre azok is, akiket nem jelölnek, ez következik a párt­demokrácia szabályaiból. Ám, mégsem közömbös, hogy kiket javasol a bizottság, amely feladatul kapta a választás előké­szítését. Sok évtizedes bevált gyakorlat pártunkban a jelölés, ami garanciája an­nak, hogy a különböző véleményeket üt- I köztetv~-““veztetve az arra legalkalmasab­bak keríÜ"» » tmSSSÍ^^:. Fontos feladat hárul a bizottság elnökére. Neki kell megszerveznie, hogy « bizottság tagjai minden párttaggal beszél­jenek, ismerjék meg a tagság véleményét a jelenlegi titkárról és vezetőségi tagok­ról, hogy az alapszervezetben kiket tarta­nak legalkalmasabbaknak arra, hogy a következő öt évben irányítsák az alap­szervezet munkáját. Ismerniök kell a fel­sőbb pártszerv véleményét, elképzeléseit is. És itt nem puszta „közvélenénykutatásról” van szó. Néha ütköztetni kell a vélemé­nyeket. A mérce a jelölteknél: az alkalmasság, a párt politikájának ismerete, és képesség annak megvalósítására, illetve a megvaló­sításért folyó munka irányítására. Bírniok kell a jelölteknek a pártagság bizalmát. Előfordulhat, hogy olyan vélemény hang­zik el: „Legyen ott a mi brigádunkból is valaki!” — Pusztán ezért felelőtlenség len­ne jelölni. Viszont előfordulhat az is, hogy egy munkahelyen két alkalmas párttag is van vezető tisztségre. Nincs statisztikai elő­írás, mégis törekedni kell arra, hogy arra alkalmas nők és fiatalok a vezetőségbe ke­rüljenek. Amikor — a beszélgetések tapasztalatai­nak összegezésekor — a bizottság kialakí­tóija álláspontját, ismét beszélniök kell azokkal is — „leköszönő” titkár, vezetőségi tagok —, akiket nem javasolnak jelölésre. Feleiössífa!e^es munka a jelölő bizottsá­godé Nagymértékben lü^b tőle’ hogy próbált, szilára ^evőződésű, minden ^ kintetben alkalmas kommunia^.k kerülje­nek a vezető tisztségekbe. (J) Több százéit.' köbméter földet mozgaÜ2lf me* a Kepe^ H. J. — G. K. Bővülő hungarocoop-export A malomtal területrendezési munkák 1985-ben fejeződnek be \z egykori rét jövőre termőterület lesz

Next

/
Thumbnails
Contents