Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-07 / 287. szám

XXXIV. évfolyam, 287. szám Ara: 1,40 Ft 1984. december 7., péntek Mai számunkból ISKOLAKÖSTOLGATŰ (3. old.) A LABDARÚGÓ NB II TAVASZI SORSOLÁSA (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT EKE ALÁ FOGOTT FÖLDEK (3. old.) Gyorsaié növekedés Immár hagyománya a Központi Bizottságnak, hogy az esztendő utolsó heteiben értékeli a gazdaság elő­menetelét, életkörülményeink alakulását, és mérleget von teendőinkről. Most iis így történt, ez olvasható ki az MSZMP december 4-i üléséről kiadott közlemény­ből. Az olvasó természetesén leginkább tarra kíváncsi, hogy számára — a magánembernek s taz állampolgár­nak — mit hozott ez .az év, mire számíthat 1985-ben? Nos, az, aki a gazdaság folyamatait rendszeresen ér­tékeli, legelőször azt állapíthatja meg, hogy 1979-től, a tudatosán vállalt visszafogás évei után, most, elő­ször muitát a gazdaság gyorsuló növekedést. A Köz­ponti Bizottság által n y olv ánoSlsé gr a hozott tények ezt így (fogalmazzák meg: „a .nemzeti ijövedeiem az elő­irányzott 1,5—2 százalék helyett 2—2,5 százalékkal emelkedik. A költségvetés hiánya a tervezettnek meg­felelően mérséklődik. Az .ipari termelés az előirányzott 1,5—(2 százalék helyett 2,5—3 százalékkal nőtt.^ Bővül az iipiari termékek kivitele, a belföldi értékesítés.^ A mezőgazdasági termelés mintegy 5 százalékkal nőtt, a galbonátermelés a tervezett 15 milliót meghaladja, az állatállomány magas, a takarmányellátás kielégítő. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme és fogyasztása 1 százalékkal nőtt”. Mindez azt jelenti, hogy .az ország erőt gyűjtött, s ha ném is gyorsan, de immár képes arra, hogy meg­alapozza a reális ü'temnövekedést, a nagyobb fejlődési dinamizmust. Figyelemre méltó: bár az idei év sem volt könnyű az ellátás szempontjából — .hiszen válto­zatlanul az export lehetséges növelése, az importtal való takarékosság határozta meg teendőinek — az áruellátás nem romlott — sőt, bizonyos területeken tovább javult, illetve megőrizte már .ismert erényeit. Élelmiszerekből kiegyensúlyozott kínálatot nyújtottak az üzletek, az áruellátás hibái, feszültségei — így az építő- és tüzelőanyag, egyes tartás fogyasztási cikkek időszakos hiánya — ellenére az állampolgárok pénzü­ket arra költhették, (amire szükségük volt. Bonyolult megoldásokat, új .módszereket is alkalmazott a keres­kedelem, ennek révén a választék az egyes területeken tovább bővült. A kedvező jelenségek mellett — persze — továbbra is akadtak makacsul kitartó gondok. így például .az, hogy egyes ipari alágaZatoMbán (gépipar) nem emelke­dett, hanem csökkent az export, másutt, a könnyű­iparban a minőségi hibák zavarták minid la tőkés, mind pedig a szocialista országokba jutó kivitelt. Nem volt kedvező az idén a külpiaci helyzet sem, például az élelmiszerárak tartósan alacsonyan alakultak. Ennek hatásai kellemetlenül érték élelmiszer-gazdaságunkat: jelentősen nőtt ugyan exportja, bevételei viszont alig emelkedtek. Ugyancsak figyelmeztető a lakásépítésben — kivált a fővárosiban — mutatkozó két kedvezőtlen vonás. Az építőipar .elmaradt a kívánt mennyiségű la­kások átadásával, mindemellett .az építési költségek, a lakásárak az elfogadhatónál is .magasabbra szöktek. A Központi (Bizottság mégis joggal állapította meg, hogy a gazdaság összességében a főbb gazdasági cé­loknak megfelelően fejlődik. .Az idei teljesítmény meg­alapozza a jövő évi munkát, lehetővé teszi, hogy a kedvező folyamatokat kiterjesszük, a gazdaság fejlő­dése tovább gyorsuljon. .Mindez .a jövő évi tervhez készült javaslatiban így .szerepel: a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékkal, a belföldi félhasználás 1—.1,5 százalékkal, az ipari termelés 3 százalékkal, a lakossá­gi fogyasztás 1—(1,5 százai ókkal, és az egy lakosra ju­tó jövedelem 1,5—2 százalékkal emelkedik. Mi jellemzi ezt a feladatot? Mindenekelőtt az, hogy tovább kéll folytatni erőfeszítéseinket a külső egyen­súly javításáért, megőrzéséért, valamint a gazdaság értéknövelő képességének, .teljesítményének emelésé­ért. Ennék révén — s a belső egyensúly konszolidálá­sával — s a teljesítmények gyors javftásval — meg kell állítani a reálbérek csökkenésének folyamatát, tovább szilárdítva a szociális biztonságot. Lényegében folytatódok tehát az a munka, az a gazdaiságpölitikai irányvonal, amelyet 1979. óta .vall magáénak az or­szág. Nincs ábban Sem különbség, hogy a gazdaságpo­litikai eszközrendszer tovább korszerűsödik. Az 1985. január elsejével életbe lépő új szabályozók feltehető­en újabb lendületet adnak az önálló vállalkozó szel­lemű magatartásnak. A Központi Bizottság közleménye mindezen túl — ismét csak hagyományosain — azlt is .tudatta a társa­dalommal, hogy vállalt programunk végrehajtásának megvannak a garanciái. Nehéz, sokszor feszültséggel teli időszakokon túljutva sikerült elérkezni ahhoz a ponthoz, almikor erőfeszíitéséiük eredményei az értékel- hetőbb előrelépésben is megmutatkoznak. Tudatta, hogy ez a program érdemes az egész társadalom bi­zalmára. MATKÖ ISTVÁN Az Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács kitüntetéseinek átadása a Parla­mentben. (Telefotó) Az Elnöki Tanács csütör­tökön ülést tartott. Az alkotmány 22. parag­rafusának (2.) bekezdése alapján az Országgyűlést 1984. december 19-én, szer­dán 10 órára összehívta. A Minisztertanács java­solja, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre az 1985. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Losonczi Pál tájékoztatta a testületet hivatalos láto­gatásáról az Indonéz Köz­társaságban, továbbá párt­ós állami küldöttség élén a Vietnami Szocialista Köztár­saságban, a Kambodzsai Népköztársaságban és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban tett hivata­los, baráti látogatásáról. llradonéziiában a Suharto köztársasági elnökkel szívé­lyes légkörben folytatott hi­vatalos megbeszéléseiken át­tekintették az időszerű nem­zetközi kérdéseket, különös tekintettel az európai kon­tinens és a délkelet-ázsiai térség helyzetére. Egyetér­tettek abban, hogy lehetsé­ges és szükséges valameny- nyi nemzetközi probléma bé­kés eszközökkel, tárgyalások útján való rendezése. Meg­állapították, hogy a kölcsö­nös előnyök alapján további lehetőségek kínálkoznak a két ország közötti kapcsolat fejlesztésére, elsősorban a gazdaság és a kereskedelem területén. Ennek érdekében a látogatás alkalmával konk­rét megállapodások szület­tek. A három indokínai ország párt- és állami vezetőivel szívélyes, baráti légkörben folytatott tárgyalásokon a nemzetközi kérdések átte­kintése során különös figyel­met szenteltek a délkelet- ázsiai térség időszerű prob­lémáinak. Egyetértettek ab­ban, hogy a térség megoldás­ra váró kérdéseit tárgyalá­sok útján, a kialakult reali­tások, az érintett államok szuverenitásának, az egyen­jogúság és az egymás jogos érdekeinek tiszteletben tar­tása alapján, minden külső beavatkozás nélkül mielőbb rendezni kell. A látogatás megerősítette a Magyar Népköztársaság és az indokínai országok kö­zötti barátságot és szolidari­tást. E tekintetben kiemel­kedő jelentősége van a Viet­nami Szocialista Köztársa­sággal kötött Barátsági és Együttműködési Szerződés aláírásának. Az indokínai or­szágokkal a szoladaritás és a kölcsönös előnyök alapján megállapodások megkötésére került sor, amelyeknek célja a kapcsolatok sokoldalú bő­vítése, szélesítése. A tájékoztatót az Elnöki Tanács egyetértőleg tudomá­sul vette. Megállapította, hogy a látogatások jól szol­gálták a Magyar Népköztár­saság külpolitikai céljait és hozzájárultak ahhoz, hogy az érintett országokkal kapcso­lataink tovább fejlődjenek. Az Elnöki Tanács módosí­totta a vízgazdálkodási tár­sulatokról szóló 1977. évi 28. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. Bővítet­te a víziközmű társulatok körét, és a vízműtársulat, valamint a csatornamű tár­sulat mellett létrehozta a belterületi vízelvezető társu­lat jogintézményét. Ennek célja, hogy a belterületi víz­kárveszély hatékony leküz­désében a lakossági érdekek érvényesítésének új szerve­zeti lehetőséget teremtsenek. A testület határozott köz­ségek alakításáról, egyesíté­séről, községi tanács és kö­zös tanácsok szervezéséről. Az Elnöki Tanács személyi ügyekben döntött, bírákat mentett fel és választott meg. Magyar-iráni külügyminiszteri tárgyalásuk Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter — aki Vár» konyi Péter külügyminiszter meghívására szerda este ér­kezett hazánkba — csütör­tökön reggel megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékmű­vét a Hősök terén. Ezt követően a külügymi­nisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—iráni külügyminiszteri tárgyalások. A két külügyminiszter szí­vélyes légkörben vélemény- cserét folytatott a nemzet­közi élet legfontosabb kérdé­seiről, különös figyelmet for­dítva a feszültség okaira, a fegyverkezési verseny veszé­lyeire, annak politikai és gazdasági következményeire. Érintették a világgazdasági helyzetet, amelynek nehézsé­gei különösen a fejlődő világ országait sújtják. Aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti válság elhúzó­dása miatt, elítélték a kü- lönutas * alkudozásokat és sürgették a mielőbbi átfogó, igazságos rendezést. Támo­gatásukról biztosították a palesztin nép igazságos har­cát törvényes jogainak biz­tosításáért, s rámutattak a térség haladó erői összefogá­sának fontosságára. Ismer­tették álláspontjukat az irá­ni—iraki háborúról, a Per­zsa-öböl, az Indiai-óceán bé­kéjével, biztonságával össze­függő kérdésekről. Szolidaritásukról biztosí­tották az afrikai, ázsiai és a latin-amerikai népek küz­delmét nemzeti függetlensé­gük megvédéséért, megszilár­dításáért. A külügyminiszterek szól­tak országaik külpolitikai tö­rekvéseiről. Megérkezett a szabadság lángja Ünnepi nagygyűlés Simontornyán Az elpusztult, megsérült lakóházak újjáépítése az első egy-két évben befejeződött. Azóta új lakónegyedek épül­tek, köztük ezek a Mátyás király utcai társasházak. Tegnap este háromnegyed hatkor a Simontornya és Tol- nanémedi közt lévő vasúti hídnál — ahöl negyven évvel ezelőtt az első szovjet kato­nák léptek a község terüle­tére — a tolnanémedi úttö­rők simontornyai pajtásaik­nak adták át a szabadság lángját, amit aztán staféta vitt a Petőfi Sándor Művelő­dési Házhoz. Itt ünnepélyesen fogadták a fáklyát hozó út­törőket, majd megkezdődött az ünnepi nagygyűlés. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Győré Nándor, a községi pártbizottság titkára köszön­tötte a résztvevőket, majd Beidek László, a párt-vb tag­ja, a Siómenti Áfész elnöke mondott ünnepi beszédet. A bevezetőben mondott rö­vid történelmi áttekintés után szólt a negyven év előtti si­montornyai eseményekről. 1944. december 6-án a fel­szabadító szovjet katonák az igari út mellett jól kiépített állásaikból kiverték a fasisz­tákat, ezzel felszabadították a községet, befejezték a megye felszabadítását. Súlyos meg­próbáltatásokat jelentettek a község lakói számára ezek a napok. A megvert német se­regek kirabolták a bőrgyárat, felrobbantották a közúti és vasúti hidakat. Sajnos, ez­után még háromszor vált harcmezővé a község, a leg­súlyosabb az a tíz nap volt, amikor márciusban kénysze­rültek pincékbe, bunkerekbe a simontornyaiak. ötszáz szovjet katona áldozta itt a községben életét a magyar nép felszabadulásáért, s két­száz civil lakos halt meg. Leégett a bőrgyár, elpusztult, leégett a lakóházak egyhar- mada, nem volt olyan ház, amelyen kisebb-nagyobb sé­rülés ne lett volna. Az ünnepi szónok ezután az újjáépítésről beszélt, a ter­melés megindításáról, a föld­reformról, a demokratikus pártok megalakulásáról, meg­emlékezve személy szerint azokról, akik példát mutattak, lelkesítettek, mozgósítottak. — A felszabadulással kez­dődött az urbanizálódás. Utak, járdák épültek, vízmű léte­sült, új lakótelepek jöttek létre. — Talán a legnagyobb eredményt a község egész­ségügyi ellátásában értük el — mondta. — Bármerre te­kintünk a községben, min­denütt ott a bizonyítéka an­nak, hogy a felszabadult nép mire képes. A kirabolt, földig rombolt gyárból Közép-Európa egyik legnagyobb bőrgyára lett. Több mint 20 éves a Bőr- és Szőrmeipari Vállalat, létre­jött és fejlődött a SIMOVILL Ipari Szövetkezet. — Ez a nagyfokú iparosítás közsé­günknek különleges státuszt biztosított, az országban rajta kívül alig van még egy, ahol a lakossághoz viszonyítottan ilyen sokan dolgoznának az iparban. Óvodák, iskolák épültek, a negyven év alatt rohamosan fejlődött a köz- művelődés, a szolgáltatás, a kereskedelmi hálózat. Az 1950-ben alakult termelőszö­vetkezet az igen nehéz, 1956-os időkben sem bomlott széjjel. Látványos előrelépést az igari téesszel való egyesü­lés hozott, a szövetkezet eredményei elismerést érde­melnek. Negyven évre emlékezünk. E négy évtized eredményei úgy jöhettek létre, hogy a magyar nép — benne a si­montornyai is — követte a pártot, amely a szocializmus útját jelölte ki, és megvalósí­tására mozgósít. Ügy jöhettek létre, hogy Magyarország megtalálta helyét a szocialis­ta népek közösségében, szoros kapcsolat fűzi a felszabadító szovjet néphez, amely mindig segített bennünket, amikor rászorultunk. Ma a magyar nép pártja vezetésével ké­szül a XIII. kongresszusra, április 4-re, az ország felsza­badulásának 40. évforduló­jára — fejezte be ünnepi be­szédét Beidek László. Ezután Szabó Sándor, a községi tanács elnöke tíz si­montornyai lakosnak, akik kiemelkedően sokat tettek a község fejlődéséért, átadta a felszabadulási emlékplakettet, majd ünnepi műsort adtak az úttörők. Utána levetítették Jancsó Miklós A harangok Rómába mentek című filmjét.

Next

/
Thumbnails
Contents