Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-30 / 305. szám
1984. december 31. TOLNA \ ÍRíÉPÜJSÁGlI Fekete Gyula: Önismerkedés noteszlapok „önmegvalósítás” — hallhatjuk szaporán, de szóba sem igen kerül, ki az az „ön”, akit adott esetben meg akarnak valósítani. önmagát valósítja meg az alkoholista, amikor mérték nélkül iszik. A huligán is, amikor erőszakot követ el, garázdálkodik, kötekedik, semmibe veszi a társadalmi együttélés normáit. És persze a rablógyilkos csak úgy valósíthatja meg önmagát — ha megsemmisít valakit. * Voltaképp az érzelemnek is gondolat a „nyersanyaga”. Aki gondolatokban szegény — érzelmekben is az. * Valószínű, legerősebben az érzelmi, a hangulati, az indulati elemek befolyásolják — olykor meghatározzák — a világról alkotott ítéleteinket. Szinte már előzetesen „be vagyunk programozva”. Szinte nem is a való tény számít, hanem csupán az, milyen érzelmeket kavar föl bennük, milyen szorongásokat kelt vagy reményeket, milyen szánalmat vagy undort, rokonszenvet vagy ellenszenvet, milyen indulatokat szakít föl, milyen előítéleteket igazol. • Ma minden cserélődik. A lakóhely, a ház, a bútorok, s az egész tárgyi környezet. És vele együtt a lakóhelyi, a munkahelyi környezet, a társaság-ismeretség. Nem ritkán a házasitárs, a gyerek, a szőkébb rokonság is cserélődik. Ma megunni szokás — vagy illik vagy sikk — a régit, ma az újnak és a még újabbnak van rangja. A változatosság, a törvény. Már-már úgy tetszik: minél inkább szaporítja kapcsolatait személyekkel, tájakkal, tárgyakkal, annál inkább elveszti önmagát, s annál inkább elmagányoso- dik az ember. Hiszen az én-tudat valamiképp a környezet tükre is, és minél apróbb darabokra törik ez a tükör, annál inkább elveszti benne jellemző vonásait, egyéni jegyeit, ka- rákterét az önarckép. Az egyhangúság valóban unalmas. De aki nem próbálta még a pillanatonként más, szüntelen változatosságot — alig is tudhatja, mi az unalom. * Lelkileg végképp összetörni, búskomorságba esni csak önző (egészséges) emberek szoktak. Máskülönben lehetetlen volna nem gondolniuk arra, hogy vannak náluk még sokkal szerencsétlenebbek is. És mennyien vannak olyanok még a szerencsésebbek közül is, akikkel semmi áron nem cserélnénk! * A boldogságot, ha van ilyesmi, ne az élettől várjuk, csakis magunktól. Minél többen szorulunk az emeletekre a városokban, a lakótelepeken, és minél több munkaidőt töltünk gombok nyomkodásával, annál erősebben ébred a vágy bennünk az elárvult kapanyél után. S egy talpalatnyi zöld után, amelyet még nem borít be az aszfalt. Aki erdők, hegyek, vadvizek közepébe született bele, válhat-e annak a természet élményévé? A megszokott, a mindennapos, a közönséges — válhat élménnyé? A Nagykörúton felcseperedő gyereknek lehet-e élménye a villamos, a busz, az utcaseprő, az üveg-porcelán bolt kirakata, ahol valamit forgat valami? • Nagyanyám szavajárásá- ban Dóciné ládája ezt a zugot jelképezte, ahol végképp összegabalyodtak a limlomok, kacatok, s a feneketlen rendetlenség minden olyan értéket is magába nyelt, amire éppen nagy szükségünk lett volna, de nem volt a helyén, sehol sem találtuk. Tudom most már, a gondolatoknak, az érzelmeknek is vannak ilyen sötét, elmolyo- sodó, feneketlen zugai. Gyűjtöm vagy sem a belevalót, felgyűlik az idők során;meglehet, amire épp nagy szükségem volna, az is ide hányódott el — annyi, mintha végleg elveszíteném. Amikor a világ első műszaki múzeumát létrehozták Párizsban az 1700-as évek végén, célja nem a régi gépek, műszerék megőrzése volt; hanem a legújabb technikák bemutatása, demonstrálása. Ilyen elképzeléssel alakultak sorra Európa más nagyvárosaiban is a műszaki múzeumok. Csak a múlt század közepére épültek olyan — a művészeti múzeumokhoz hasonló létesítmények —, amelyekben már az ipartörténeti emlékek megőrzése volt a feladat, ahová bevitték és kiállították az ipar korábban használatos berendezéseit, gépeit, szerszámait. Az ipartörténeti, műszaki, tudománytörténeti szempontú gyűjtés, őrzés, megőrzés századunkban és napjainkban kap különös jelentőséget. Az ipari épületek megőrzésének gondolata az ötvenes évekből Angliából származik — bár kísérletet tettek gyárépület, üzem műemlékké nyilvánítására korábban is. Az ipartörténeti, műszaki, tudománytörténeti emlékeinkre muzeális értékeinkről szóló törvény is kitér. Védelmet élveznek Ipari műemlékeink A Nyugati pályaudvar Védelmet élveznek a tárgyi és írásos emlékek, műszaki jellegű tárgyak (létesítmény, berendezés, műtárgy, gép, szerkezet, készülék, szerszám, műszer, kísérleti eszköz, modell stb.), amelyek a fejlődés, a technikatörténet, vagy a műszaki oktatás szempontjából jelentős emlékek. Ilyen ipari műemlékkel — használatban lévő és használaton kívüli épülettel, géppel, berendezéssel — az ország számos vidékén találkozhatunk. Egy részük műemlékké nyilváníttatott (SzéA hortobágyi kilenclyukú híd MŰVÉSZET chenyi Lánchíd, Herendi Porcelángyár, Hortobágyi ki- lenclyukú híd, a Szentendrei úti római kori vízvezeték), más részük műemlék jellegű objektum. (Pápai kékfestőüzem, zebegényi vasúti viadukt, olaszliszkai csúcsíves kőhíd.) Vannak városképi jelentőségű objektumok (margitszigeti víztorony, zugligeti úti egykori villamosvégállomás). S egész sor, olyan ipartörténeti emlékünk is van, amelyet egyik kategóriába sem soroltak, mégis védendő, óvásra, megőrzésre érdemes. Igen sok híd, pályaudvar, állomás, szél- és vízimalom, mozdony, kohászati üzem, olvasztómű, bánya gyarapítja történeti muzeális értékével nemzeti kincseinket. Köztük olyan ismert és látogatott létesítmények, mint a Rudabányácska középkori aranybányája, a felsőrákosi kőfejtő, Ganz Ábrahám kéregöntödéje (ma Öntödei Múzeum), az idegenforgalmi lát- ványosságú Hámori-tó, a kiskundorozsmai szélmalom, a sárvári vár feljárója, vagy a tatai Nepomucenus vízi malom. De megemlíthetjük a ma is eredeti funkcióját betöltő budai Alagutat, a Budapesti Közvágó- hidat, a Ferencvárosi Gőzmalmot, a káposztásmegyeri vízműveket, a Margit-hidat. Olyan ipari komplexumokat, mint a pécsi (Zsolnay) porcelángyár, a kelenföldi erőmű, a pécsi uránbánya, a gántd bauxitbánya. Az épületek egy részét az Országos Műemléki Felügyelőség jóvoltából helyreállítva látogathatjuk. Többet az országos, vagy a megyei múzeumi szervezetek vettek birtokukba, s használják fel muzeális kiállítási célokra. Nehezebb a régi épület, berendezés megóvása ott, ahol használják az épületet, működtetik a berendezéseket, s ahol még nem tudatosult az ipar emlékeinek műemlékértéke. Pedig az ipar, a technika múltját tanúsító emlékek. K. M. Sosztakovics kora Sosztakovics kora címmel rajzokból, grafikákból, festményekből, plakátokból nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Mokszandr Scndorov: Sosztakovics portréja Kazimir Malevics: Ács Alekszandr Aszmjorkin: Hölgy lornyettel
