Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-30 / 305. szám

aasaama 198 4. december 31. ©KÉPÚJSÁG Színház Sepsiszentgyörgyön Alig kezdte meg az új év­adot a Sepsiszentgyörgyi Ál­lami Magyar Színház, máris elmondhatjuk, hogy tovább folytatja eddigi si'kersoroza. tát. Különösen, ha arra gon­dolunk, hogy az utóbhi idő­ben mennyire megnőtt az ér­deklődés a színház produk­ciói iránt. Persze ez az ered­mény nem született egyik napról a másikra. Benne rej­lik a társulat több mint há­rom és fél évtizedes odaadó munkája, a színház és kö­zönség iránti hűsége, áldo­zatvállalása. Az a kitartó és következetes igyekezete, amelynek köszönhetően az elmúlt esztendők folyamán sikerült őszinte és tartós kap­csolatot kialakítania a nézők hatailmas táborával. Ennek a kölcsönös bizalomnak tulaj­donítható; ma a Sepsiszent­györgyi Állami Magyar Szín­házat oly sokfelé hívják ját­szani, hogy szinte lehetetlen eleget tennie az igénylések­nek. Noha nehéz számadatok­ban érzékeltetni a növekvő érdeklődést, mégis megje­gyezhetjük, hogy a múlt év. ben a társulat 282 előadását 115 000-en tekintették meg. Különösen sokatmondó az a tény, hogy tavaly a hatvan­kétezres lakosú megyeszék­helyen a nézők száma meg­közelítette az 58 ezret. A ter­vek szerint a spisiszentgyör. gyi társulat továbbra is rend­szeresen játszik a megye helységeiben és nem feledke­zik meg brassói, Csíkszeredái, székelyudvarhelyi, gyergyói nézőiről, a közelebb és tá­volabb eső vidékek színház- szerető és pártoló közönsé­géről sem. Sylvester Lajossal, a Sepsi' szentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatójával folyta­tott rövid beszélgetésünk alatt arról is tudomást sze­reztünk, hogy társulatuk mit ígér nézőinek az új évadban. Mindenekelőtt tehát hadd mondjuk el, hogy a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa tiszteletére to­vább folytatják Dehel Gábor Az ártatlan című drámájá­nak előadásait. Ezenkívül két darabot is próbálnak párhuzamosan: Tudor Popes- cu Maszek paradicsom (Pa­radis de ocazie) című víg já­tékát és a Tamási Áron-cik­lus soron következő darab­ját, A boldog nyárfalevélt. Természetesen az idén is sor kerül a hagyományos év vé­gi kabaréra. A színház ta­vaszi bemutatói közt szere­pel Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét, szerelem című darabja, ezt követi majd Csehov Három nővér című színműve. Az emíltett nagyszínpadi művek mellett — amelyekre bérletet hirdetett a sepsi­szentgyörgyi színház — több stúdióelőadásra is számíthat­nak a nézők A jelenlegi év­ad újdonságának számít az is, hogy filmklűbszerűen be­indítják a videotékát, heti programmal. Így hát a Sepsiszentgyör­gyi Állami Magyar Színház az új évadban is több szín­vonalas produkcióval ajándé­kozza meg színházszerető kö­zönségét. Olyan előadások­kal, amelyek minden bi­zonnyal, a művészi élmény mellett, tovább mélyítik a •társulat és a nézők közti kapcsolatot, hozzájárulnak az új ember kialakításához. MÁTYÁS ÁRPÁD (A bukaresti „Előre” cikkéből) A régi mecsetek újjászületnek Nardaran falu. A Pir-Szeid mecsetben. A tatarozási, helyreállítá­si munkálatok befejezte után visszakapta eredeti alakját a Pir-Szeid mecset, amely a középkorban épült Nardaran faluban — ez Bakutól, Szov­jet-Azerbajdzsán fővárosától 40 kilométerre északra van. A felújított helységben újra hallani lehet a mullah ige­hirdetését, a Korán szúráit. Amikor megtekintettem a Pir-Szeidet, a középkori épí­tészet e nagyszerű emlékét, megismerkedtem a mecset papjával, a 75 éves Szahib Dzsebrailowal. A beszélge­tés közben felkeltette figyel­memet egy kérdés, amelyet a pap említett: az, hogy a helyi tanács részt vett a Pir- Szeid rekonstrukciójában. A következőt tudtam meg. Amikor időszerűvé vált az épület tatarozása, Sz. Dzseb- railov a hívők nevében a helyi tanácshoz fordult se­gítségért. A különleges bi­zottság tagjai — történészek, építészek, építők és más szakemberek vannak közöt­tük — előbb megvizsgálták a mecsetet, helyreállították a koránból való sorokat, ame­lyeket a régi arab írással róttak az épület falaira, va­lamint a belső falakon lévő díszítést. Hosszas keresés után megfelelő építőanyagot találtak: mészkövet. — Saját erőnkből, szakem­berek és technikai felszerelés nélkül — mondta a mecset papja — aligha tudtunk vol­na megbirkózni ezzel a mun­kával, amelyet hivőink pén­zén végeztek el. Hálásak va­gyunk a falusi tanácsnak, amely a lehető legjobb mó­don teljesítette kérésünket. A mecset valósággal megfia­talodott, új életre tett szert, külseje örömet okoz a hí­vőknek. A beszélgetésünk során érintett témát tovább foly­tattam azután, amikor Al- lahsukjür Pasa-zade sejk-ul- Iszlammal találkoztam, ö a kaukázusontúli mohamedá­nok egyháza hivatalának ve­zetője. A sejk-ul-Iszlam más példákat is idézett arról, hogy a helyi hatósági szer­vek figyelmet tanúsítanak a hivő azerbajdzsániak kérései iránt. Így például, a helyi tanácsok közreműködésével nemrég kazánházat vásárol­tak és szereltek fel a Taza- pir székesegyház-mecset szá­mára. Egy másik mecset, az Azsdarbek számára is hason­ló berendezést szereznek be. A Geokcsaj járási központ­ban működő Juhari mecset­ben imahelyiségek épültek, A Kuba városban lévő me­cset részére új, nagy lámpá­kat szereztek be. — Igaz ugyan — jegyezte meg az egyházi tanító —, a tanácsok nem mindig tudják azonnal kielégíteni kívánsá­gainkat. A belokani mecset tatarozása, amelyet tervbe vettünk, például, négy hó­nap múlva valósul meg. A dolog úgy áll, hogy ebben a városban most fejeződik be két konzervgyár és egy geo­lógus-lakótelep építése. Mun­káskéz pedig nincs elegendő. Mihelyt az építők felszaba­dulnak, közölték velünk, hozzálátnak a mecset re­konstrukciójához. Bár a Szovjetunióban az egyházat különválasztották az államtól, a történelmi és építészeti szempontból leg­értékesebb azerbajdzsáni mecsetek állami védelem alatt állnak. A köztársaság­ban összeírták az ősi építé­szet emlékeit, s ezek között jelentős helyet foglalnak el a mecsetek és más vallási épületek. Azokat, amelyek nem működnek, az állam költségére restaurálják, az­után pedig megtekintés vé­gett a turisták rendelkezésé­re bocsátják. A Taza-pir mecset udva­rában gyakran lehet külföl­di vendégekkel találkozni: az azerbajdzsáni hívőkhöz sok országból érkeznek hit­testvérek. Nemrég ellátoga­tott ebbe a kaukázusi köz­társaságba Mohammed al- Hatib, a Szíriái Arab Köz­társaság vallásügyi minisz­tere. Benyomásait közölve, a többi között megállapította, hogy a hivő azerbajdzsáni- aknak „minden lehetőségük megvan a vallási szertartá­sok gyakorlására, a kialakult hagyományok és szokások követésére. A legkülönbö­zőbb vallási irányzatok kép­viselői egyetértésben élnek, egyenlő jogokat élveznek”. RASZIM SUKJUROV A Pir-Szeid mecset udvarában A BAM hidjai Amikor arról beszélnek, hogy a Bajkál—Amur vasút­vonal az új építési módsze­rek kifejlesztésének és be­vezetésének sajátos próba­pályája volt, akkor minde­nekelőtt az útvonalon felépí­tett kis és közepes hidakra gondolnak. A hidakat az örök fagy bonyolult körülményei kö­zött kellett megépíteni, ahol a természet igen érzékeny az emberi beavatkozásra. Hagyományos alapok lera­kása során a talaj felmeleg­szik és mocsárrá válik, té­len pedig a befagyott talaj­víz kitágul és a száztonnás pilléreket is pezsgődugó könnyedséggel veti ki. Ko­moly gondot jelentett a fo­kozott földrengésveszély is. Ilyen körülmények között kelett megépíteni mintegy 2400 vasúti hidat. Az már az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a BAM hídjainak építésénél a hagyományos módszerek nem alkalmazha­tók. A világ gyakorlatában első ízben vállalkoztak az építők összeszerelt hidak és oszlopos szerkezetű pillérek alkalmazására. Ez felesleges­sé tette a nehéz földmunká­kat és gyakorlatilag teljes egészében megszűnt a mono­lit beton felhasználása is. Leonyid Blinkov, az új technológia egyik kidolgozó­ja, a „Mosztosztroj—10” tröszt vezetője szerint az oszlopos szerkezetű pillérek alkalmazása olyan jelentős előrelépést jelentett, mint amikor a gépkocsi felváltot­ta a delizsánszot. A munka­termelékenység az új tech­nológiával 2—3-szorosára nő, az anyagigény 3—4-szeresé- re, a hídépítések ideje mint­egy a felére csökken. Mi az alapvető újdonság az oszlopos szerkezetű pillé­reken nyugvó kis és közepes hidak építésében? A pillér több vasbeton oszlopból ál­ló, 80 centiméter átmérőjű konstrukció. Ezt engedik le az előre kifúrt, egy méter át­mérőjű vájatokba. A 8—15 méteres fúrásmélységet a ta­laj minősége határozza meg. Nincs szükség a sziklás ré­teg elérésére, mivel az oszlop alsó részének kiképzése meg­bízható védelmet nyújt a ki­türemkedéssel szemben. Több ilyen oszlopot felül le­záró lemez fog egybe. Beto­nozással rögzítik a konstruk­ciót. A híd méreteitől függően egy pillérben 4—6 oszlop le­het. Egy-egy furat kialakítá­sa átlagosan 10—12 órát, egy négyoszlopos pillér felépíté­se 4—5 napot vesz igénybe. Feleslegessé vált az alapárok kialakítása is. Az új mód­szer természetesen új típusú fúróberendezések, gépek és mechanizmusok kifejleszté­sét tette szükségessé. Ezzel a módszerrel épültek a BAM vonalán a kis (25 méteres) és a közepes (100 méteres) hidak — az útvo­nalon felépített hidak 95 szá­zaléka. A nagy hidak építésénél a pillérekhez 1,6 vagy 3 méte­res vasbeton gyűrűket alkal­maztak, amelyeket a szikla­rétegbe vájt furatba enged­tek le, majd betonnal töltöt­tek ki. Ennek a technoló­giának az alkalmazását az új rendszerű turbóreaktív Kenyér és sé a kedves vendégnek Sókitermelés a Szovjetunióban A só napjainkban már nemcsak nélkülözhetetlen élelmiszer, de egyben fontos a nyersanyag is, mindenek­előtt a vegyiparban. A sónak jelenleg több mint ezerféle felhasználása ismert. Egykorú a történelemmel A só történelme egybeesik a világ történelmével. Több mint kétezer évvel ezelőtt már sót termeltek a Feke­te-tengerből, a Fekete-tenger és az Azovi-tenger körzeté­nek sós tavaiból. Az ősi orosz birodalomban a sókitermelés központja a Kárpátok elő- körzete volt. A sóval fizették ki a hercegek testőrségüket, a cárok pedig az udvari szol­gálatban állókat. Az ismert nyugat-ukrajnai sófőző üze­mek több mint hatszáz esz­tendős múltra tekintenek vissza. Egy sor kimerült só­bányában ma az asztma gyó­gyítására alkalmas orvosi in­tézményeket alakítottak ki. A XV. századtól kezdődően az orosz emberek a sós olda­tot az Ural előhegységeiből és a Káma folyóból nyerték, majd a környező erdőségek faanyagának felhasználásával főzték ki abból a sót. A só (oroszul: szol) számos város nevében szerepel ma is: Szo- likomszk, Szoligalics, Szol- vicsegodsz, Szolotovino, Uszolje... A Don-medence bányái A XVI. században kezdték meg Ukrajna déli részén a mai Szlavjaszk város közelé­ben a Torszki-tavak sókiter­melését. A múlt század hetve­nes éveiben a Don-meden- cében a mai Ártyemovők kö­zelében feltárt hatalmas kő- sólélőhely vált Oroszország legnagyobb sószállítójává. Az artyemovszki sótelepek igazi virágzása azonban csak a Nagy Októberi Forradalom utáni években kezdődött. Már 1926-ban ötször annyi sót ter­meltek itt, mint 1913-ban. Jelenleg az „Artyemszol” ter­melési egyesülés a teljes szovjet sókitermelés több mint 40 százalékát adja. A szovjet hatalom évei so­rán a számtalan apró és ké­zi erővel üzemeltetett sófőzőt korszerű, magas fokon gépe­sített nagyvállalatok váltot­ták fel. A szovjet sóiparra a nagyfokú termelési koncent­ráció jellemző. A kősó ki­termelésének háromnegyedét a Volga alsó folyásánál fekvő Baszikuncsak-tó, illetve a Don-medence sóbányái adják. A BasZkuncsak-tóból (amelynek közelében találha­tó egy másik ismert sós tó, az Elton) nyerik jelenleg a leg­olcsóbb sót: negyedrésze az Artyemovszkban, illetve ha­todrésze az Ural-tóból kiter­melt só árának. Óránként 250 tonna só kitermelésére van itt lehetőség. A legol­csóbb szállítással a hajózási időszakban több mint négy­millió tonnányi mennyiség elszállítására nyílik lehető­ség. Sóhegy T adzsi kisztán ban Kisebb lelőhelynek számít a tadzsikisztáni Hodzsa-Mu- mina hegy, amely teljes egé­szében sóból áll. Télen a re­pedésekben és a tölcsérekben óriási mennyiségű hó gyü- lemlik fel. Olvadáskor a helyi sókitermelők a hegy lábánál mesterséges tavakba gyűjtik a lezúduló sós vizet és páro­logtatják. Néhány napon be­lül a „termés” exkarváitorok- kal betakarítható. Nagy jövőt jósolnak a szak­emberek az irkutszflri körzet­ben, Tirety falu közelében feltárt kősólelőhelyeknek. Tartalékait egymilliárd ton­nára becsülik. Ennek kiter­melése lehetővé teszi Szibé­ria teljes önellátását kősóból is. Jelenleg már épül az első, évi 2 millió tonna teljesítmé­nyű bánya. A szovjet sóipar fejleszté­sében fontos szerepet kap az Artyemovszkban működő Ösz-szövetségi Tudományos Kutatóintézet. A szakemberek szerint az eddig feltárt és kitermelés alatt álló asztali só tartalékai több évtizedre elegendőek. A kedves vendégeket tehát a Szovjetunióban ezután is sóval és kenyérrel köszönthé- tik majd. OLEG LAJNE | A vasútvonal nyugati szakaszán a Léna folyó feletti híd fúróberendezés tette lehető­vé. Az északi területeken a hidak pillérei különösen jég­zajláskor vannak kitéve nagy terhelésnek. A hagyo­mányos védelem — kézi fa- ragású gránitból készült bo­rítás — hosszú időt vesz igénybe és igen munkaigé­nyes. A BAM építői speciá­lis betonborítást fejlesztet­tek ki erre a célra, amely szilárdságát és fagyálló ké­pességét tekintve állja a ver­senyt a gránittal, előállítása pedig 25 százalékkal keve­sebb munkaráfordítást igé­nyel. SZERGEJ NYENASEV

Next

/
Thumbnails
Contents