Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-30 / 305. szám

1984. december 30. Iskola kóstolgató Ijúsági és úttörőház Dombóváron _______________________________________________NÉPÚJSÁG 3 Ha mar a márvány megfizethetetlen A legegyszerűbb állni mel­lette és figyelni munkáját. Gumicsizma a lábán, fehér kötény a munkásruha fölött. A hátán megfeszülnek az iz­mok, előrehajol, de csak any- nyina, hogy a kifejtett erő a csiszológépre hasson. A szemét összehúzza, a száját becsukva tartja. Dolgozik. Pallkó Attila másodéves műkökészítő tanuló sziveseb­Állóeszközök hasznosítása Az Építőipari Innovációs Alap tevékenységét bővítve megkezdte a vállalatoknál fölöslegessé vált állóeszközök — gépek, berendezések, épü­letek — újbóli értékesítésé­nek megszervezését. Szep­tember óta közel 500 millió forint értékű állóeszköz el­adására kaptak megbízást, köztük 80 millió forintot érő komplett ipartelep értékesí­tésére is. Nemcsak szervezik a használt állóeszközök ér­tékesítését, hanem a vásár­lást kölcsönnel is támogat­ják. Az Építőipari Innovációs Alapot 300 millió forintos alaptőkével 1983-ban hozta létre az Állami Fejlesztési Bank és az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium. A kisbank elsősorban az építő- és építőanyagipar in­novációs tevékenységének finanszírozásába kapcsoló­dott be. Eddig több mint 30 szerződést kötött műszaki fejlesztési elképzelések, s a kapcsolódó beruházások megvalósítására. A pénzinté­zet emellett fokozatosan bő­víti banki szolgáltatásait is. A tőkeátcsoportosítás meg­könnyítésére hozzálátott a vállalatok szabad fejlesztési forrásainak hasznosításához. A befektetőknek partnert keres, s vizsgálja a vállalko­zás várható jövedelmezősé­gét, s elemzi a hitelképessé­get. Ennek a szolgáltatásnak egyik újabb formája a ter­melőeszközök hasznosítása, a ki nem használt berendezé­sek adásvételének megszer­vezése is. ben dolgozik, mutatja meg szakmáját, mint beszél róla. A munkában meg kell látni az erőfeszítésit, a tudást, az akaratot. A szó pedig el­száll ... Azért az aparhanti fiú, aki Kolozsi Imre kőfaragónál kedvelte meg a szakmát, azt mondja, hogy eredetileg kő­faragó szeretett volna lenni, de azt csak Budapesten ta­nítják. A műkőkészítő szak­ma hasonlít a kőfaragóéhoz, így beiratkozott a bonyhádi szakmunkásképzőbe. Az első hónapokban rájött arra, hogy ez a szakma sok rejtelmet kínál. „Semmi­anyagból” kell értéket lét­rehozni. Leegyszerűsítve a dolgokat, a műkő egyszerűen csák betonból készül. A csi­szolás teszi értékessé, vagy­is a szakember munkája. Természetesen ez túl egy­szerű lenne ahhoz, hogy há­rom évig tanulja valaki a szakmát. Számít itt minden: a beton minősége, a kötő­anyag, az adalék- vagyis a díszítőanyag mennyisége és milyensége ... Azt mondják, hogy a legcsodálatosabb do­log márványlépcsőkön lép­delni. Mivel a márvány meg­fizethetetlen, az ember „ki­találta”, hogy miképpen le­hetséges olyan műmárványt készíteni, ami igazinak hat. Palkó Attila nem lett hűt­len azért a kőfaragómester»- hez sem. Időnként eljár hoz­zá, beszélgetnek, a szakmá­ról. Mert már arról is le­het beszélgetni, hiszen a fiú maholnap mester lesz, vagy­is szakmunkás. Mondom, hogy legegysze­rűbb megfigyelni a fiú mun­káját. Ahogy belefeledkezik, nem figyelve semmi másra, csak a csiszológépre és a ko­rong alatt egyre terebélye­sedő fényes felületre. A mo­zaiklapba ágyazott kavicsok egyre inkább kitárulkoznak, megmutatják az évszázados természeti alkotást, azt a rajzolatot, ami csák akkor tárul elénk, ha kibontjuk „héjából” ... H. J.—G. ». Nevetni jó! A közeledő szilveszter, pontosabban a majd elhang­zó, sokak által nagyon várt rádió-, illetve televízióka­baré juttatta eszembe ezt a megállapítást. Nevetni jó — valljuk ugyanis minden egyes öröm- ködésünk alkalmával — anélkül, hogy megindokol­nánk, miért jó. Az indoklás hiányának egy oka van: mivel nem vagyunk komikumelmélettel foglalkozó szakemberek, illetőleg nem vagyunk pszichológusok, ezért nem nézzük sem a nevetést kiváltó okokat, kö­rülményeket, sem pedig azt, hogy végül is mire volt jó a kacagás. Pagnol vallja valahol: „A nevetés szellemi művele­tek fiziológiai eredménye.” E megállapítás azért is igaz, mert — leegyszerűsítve — értelmi képességek hiányában, azaz bizonyos ismeretek nélkül nincs ér­zelmi reakció. Ezért kérdezik néhányan egy vicc el­hangzása után: Most mi a poén? Sokan a humorban — talán éppen az előzőek miatt — nem ismernek tréfát. Pedig nem árt azt megfigyel­ni, ki min nevet, ki hogyan nevet, ki milyen gyorsan „veszi a lapot”. Ezekből ugyanis a személyiség egy-egy vonására következtethetünk. Példával is szolgálhatok minderre. Induljunk ki ab­ból a tételből, hogy a nevetés a személyiségmegismerés egyik forrása is. A fentiekből, illetve annak átgondo­lásából, a ki min nevet, és ki milyen gyorsan „veszi a lapot”, az értelmi képességekről, a gondolkodásról, és a verbális intelligenciaszintjéről is képet kaphatunk. A „ki hogyan nevet?” vizsgálatával pedig a tipoló­giába érkeztünk. Vegyük példának a Jung-féle tipustant. ö az embe­reket — a személyiségeket — a külvilághoz való vi­szonyuk alapján két csoportra — extrovertáltra és intravertáltra — osztja. Az előző fogalom magyar megfelelője annyit jelent: kifelé forduló, míg az utóbbi az ellenkezőjét. Márpedig a ki hogyan nevet kérdés vizsgálatával — éppen ezért — következtethetünk a személyiségtípusra is. Az extrovertált ember társa­ságban könnyen oldódik, a legkisebb lehetőséget is ki­használja arra, hogy viccet csináljon akármiből is, harsány, és még az sem érdekli, hogy ferde szemmel néznek rá azért, mert nem tudja eltusolni a kacag - hatnékját, merészen nevetni, ök, illetve, ha egyes számban mondjuk, ő az az ember, aki mindig le tud­ja küzdeni a gátlásait. A másik típus éppen az ellen­kezője. Mindezek mellett van a nevetésnek még egyéb jó tulajdonsága is. A feszültségoldás, a ledorongolást he­lyettesítő humor pedagógiai hatása is ismert. Kérdés, mennyire élünk vele. Természetesen a pozitívumok mellett a negatívumokat — a határtalan humorizálást és a kinevetést — is említeni kell, mert sajnos, része­sedünk belőlük. Nevetni jó! — mondottam elöljáróban, és azt hiszem, a miértre választ adtam. — él — Funkcióváltás előtt a régi villa A leendő ifjúsági és úttörőház mai képe Dombóvár központjában, a Szabadság utcában sokan megcsodáltak már egy tágas zöldövezetben lévő, tornyos épületet, találgatván a funk­cióját. Az egykori főszolgabírói villa, a demokratikus átala­kulás időszakában ifjúsági célokat szolgált, majd tiszti­klub lett, később szolgálati lakás volt és részben még ma is ezt a szerepet tölti be. A hangsúly a részben kifejezé­sen van, hiszen a tornyos házban ma már csak egy csa­lád lakik, remélhetőleg nem sokáig, mert ha sikerül — miért ne sikerülne? — másik lakáshoz jutniuk, akkor új feladatot kap a villa. A „kiosztott” új szerepről legelőször a dombóvári váro­si KISZ-küldöttérkezleten hallottam Vidóczy László ta­nácselnöktől, aki bejelentet­te, hogy úttörőház lesz a régi villából és ennek megvalósí­tásához kérte a fiatalok tár­sadalmi munkáját. Bevallom, próbálkoztam már egyszer a téma megírá­sával, de akkor Máté László, a városi művelődési osztály vezetője lebeszélt róla, mond­ván, korai még. Akkor má­jusban megállapodtunk arról is, hogy ha elindul valami, megüzeni. Ígéretét beváltot­ta... * A dombóvári Városi Ta­nács művelődési osztályán ül­tünk le beszélgetni, hogy megismerjük a terveket és mindazt, amit Máté László „tud” a dolgok állásáról. — Tervet dolgoztunk ki, hogy minél kevesebb ráfor­dítással körülbelül két-há- rom év múlva intézményesít­sük a villát — kezdi az osz­tályvezető. — Nem kizárólag úttörőház lesz, mert úgy be­szűkülne a tevékenységi kö­re, hanem ifjúsági és úttörő­ház. így a város oktatás-, il­letve művelődésügyében is nagyobb szerepet kaphat. El­készülte után a művelődési központhoz kívánjuk csatol­ni, annak integrált részintéz­ményeként akarjuk működ­tetni. — Mindenki tudja — szó­lok közbe —, hogy Dombó­váron egy olyan jól működő közművelődési intézmény van, ami vonzza a kisdobo­sokat, úttörőket és a fiatalo­kat is. Miért kell akkor még egy ifjúsági és úttörőház is? — Nem volna ilyen módon szükség rá — kapom a vá­laszt —, de ez az új intéz­mény mentesít, csökkenti a művelődési ház zsúfoltságát. Aztán szót ejtünk a meg­vizsgált „„széles körű funk­ció” lehetőségeiről. A házban — a nagyteremben — kap helyet az úttörő- és a fel­nőtt fúvószenekar, ez lesz a Kapós-kórus próbaterme, otthona is, így legalább nem zavarják a különböző műve­lődő közösségek egymás mun­káját. Az említett nagyter­met használhatják az általá­nos és középiskolák, de bér­be adható különféle rendez­vényre is. A villa többi he­lyiségében kiscsoportos fog­lalkozások tartására alkalmas klubtermeket alakítanak ki, amelyeket szükség esetén tanterem céljára is igénybe lehet venni. Nem marad ki­használatlanul a padlástér sem, ide ugyanis „kifejezet­ten” úttörők és kiscsoportok részére alakítanak ki helyi­ségeket. Az épület alatti há­romtermes, száraz pincében alapozzák meg a városi mú­zeumot, ami aztán az okta­tást segítheti. Az egykori fő­szolgabírói villa Szabadság utca felé eső kertrészében szép parkot terveznek — már védnökséget vállalt felette és társadalmi munkát is végzett a madártani egyesület helyi csoportja —, az épület mö­gött pedig játszóudvar lesz, és ott kap helyet a központi politechnikai műhely is, ami „felvállalja majd a barkács- szakköri feladatokat”. A szakaszosan — 3 év alatt — megvalósítandó tervekhez, az épület fejújításához — ter­mészetesen — a tanácsi ke­ret mellé társadalmi munkát is várnak. A városi tanács költségvetési üzemének mér­nökei Ábrahám Mária főmér­nök vezetésével már dolgoz­nak a terveken. Nemcsak az eredeti „helyekett” állítják majd vissza, hanem egy, az 1900-as évek elejéről szárma­zó képeslap segítségével az épületkülsőt is rekonstruálni akarják — 1985. április 4-ig. Ugyancsak a költségvetési üzem tervezi meg a parkot, a játszóudvart, ők telepítik — a régiek mellé — az új növényeket, és ők végzik el a kivitelezési munkákat is. Dombóváron szép hagyo­mányai és jelentős eredmé­nyei vannak a társadalmi összefogásnak, ezért most is számítanak a hagyomány folytatására. A közel négy­millió forintra becsült fel­újításból körülbelül négyszáz- ezer a tervezők társadalmi munkája, és legalább másfél milliót várnak a helyiektől. A KISZ-es fiatalok a szak­ipari munkákból, az úttörők pedig minden rendteremtő tevékenységből kivehetik ré­szüket. Számítanak az üze­mek, a vállalatok anyagi tá­mogatására — kulturált he­lyet ugyanis kulturáltan kell berendezni —, valamint ar­ra, hogy a berendezési tár­gyak vásárlásához is támoga­tást kapnak. A működéshez, ahhoz, hogy milyen új szakköröket, ér­deklődési köröket indítsanak, valamint a tervek végleges kialakításához is segítséget várnak. Ez utóbbi miatt út­törők, KISZ-esek és a nem­rég megalakult városszépítő egyesület tagjai körében vi­tára bocsátják a leendő ifjú­sági és úttörőház terveit. * Dombóváron ismét fontos feladat megoldására vállal­koztak azzal, hogy megvál­toztassák egy régi villa funk­cióját, s ezzel egyidejűleg egy új, az ifjúság művelődé­sét, kulturált szórakozását, ismeretszerzését bővítő intéz­ményt hozzanak létre. A cél nemes, ezért támogatásra ér­demes. Ékes László Fotó: Dombai István Tizenháromezer Ikarus Az idén 265-itel több Ika- rus-autóbusz gördült le a mátyásföldi és a székesfe­hérvári gyárak futószalagjai­ról, mint tavaly, s összesen mintegy 13 000 jármű hagy­ta el a gyárat. Ezzel a világ egyik legnagyobb autóbusz­gyárának számító Ikarus tel­jesítette éves tervét. A nagy- vállalat hatékonyabb piac- szervező munkájának ered­ményeként, minden eddiginél rövidebb szállítási határidők vállalásával nemcsak meg­tartotta hagyományos nagy piacait, hanem újakat is meghódított. Különösen sok járművet szállítottak a szo­cialista partnereknek, — újabban Kínába is — to­vábbá a fejlődő országokba és a tengerentúlra. Így az Ikarus az idén sem kénysze­rült arra, mint a világ szá­mos más nagynevű autóbusz- gyára, hogy csökkentse ter­melését: több mint 8 száza­lékkal növelték árbevételü­ket az egy évvel ezelőttihez képest, és várhatóan jó nye­reségét könyvelhetnek el. Az Ikarusban nagy gondot fordítottak a műszaki fej­lesztésre. Az új városi autó­buszcsalád első úgynevezett tesztjárműveit nemrég adták át a BKV-nak és a Volán­nak kipróbálásra. Jó ütem­ben halad az ugyancsak új távolsági buszcsalád fejlesz­tése. Folytatódik a már rég­óta készülő, bevált és ke­resett 200-as család válasz­tékbővítése, a közelmúltban elkészült a 284-es jármű szovjet megrendelésre, ame­lyet már vizsgálnak és ki­próbálnak a szovjet utakon. Az idei eredményes gaz­dálkodást segítették az év során elkészült fejlesztések, amelyekre összesen mintegy félmiiüiárd forintot költöttek. Üzembe helyezték a gazdasá­gos anyagfelhasználást biz­tosító számítógépes vezérlésű lemezmegmunkáló központot, és megkezdték mindkét nagy szerelőcsarnok átalakítását.

Next

/
Thumbnails
Contents