Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-28 / 303. szám
Győztes es legyőzött 1984. december 28. ^ÉPÜJSÁG 5 Csendélet a nézőtéren Még egyszer az úttörő-olimpiáról Sok ilyeR versenyt a megyében Kitűnő rendezés — színvonalas verseny. Távirati stílusban így sammázható a téli iskolai szünet élső két napján Pakson megrendezett XX. Téli Űttörő-oliimpia cselgáncs országos döntője. A Duna-parti város immár 120 éves múltra Visszatekintő sporttörténetébe minden bizonnyal piros betűs dátumként vonul be a december 22—23-i döntő, merthogy ilyen rangos verseny házigazdái még soha sem voltak a páksiak. Tolna megye a piros nyákkendős sportolók nagy gálájának immár húszesztendős sorozatában most negyedszer adott otthont egy-egy sportág legjobbjainak nagy vetélkedéséhez. Korábban az asztalitenisz, a sakk, valamint a kisdobosrtorna fináléját rendezték a megyénkben. Hej, ha egyszer egy nyári nagy döntő ezerszínű seregszemléjét is szűlkebb pátriánkban rendeznék ... Szóval, a cselgáncsolimpia szervező bizottsága valóban mindent elkövetett annak érdekében, hogy a legifjabb judó- sdk maradandó emlékkel gazdagon távozzanak az atam- vároSból. Fejér, Nógrád, Szabolcs és Vas megyék igazán sajnálhatják, hogy nem képviseltették magukat az ország legjobb cselgáncsozóinalk kétnapos, színvonalas döntőjén. Az érmes helyezéséken 13 város versenyzői osztoztak. A fővárosiak gazdag karácsonyi ajándékkal, 16 éremmel utazhattak haza. A cívisvárosból — Debrecenből — érkezett judósok második legeredményesebb éremgyűjtőként — egy arany, három ezüst és két bronz — zárták Tolna megyei vendég- szereplésüket. A megyénk színeit képviselő 15 tagú csapat nem vallott szégyent. Tunosik József, az Atomerőmű SE cselgáncsozói- nák szakvezetője így értékelte a látottakat. — Az jött be, amire számítottunk. Nincs mit szégyenkeznünk azon, hogy 56 iskola közül hetedikek lettünk. S hogy ezt milyen magas színvonalú úttörő-olimpián értük el, arra jó példa, hogy országos harmadik helyezettjeink kiestek ezúttál a versenyből. Ami pedig még ennek az eredmény- nék az értékét növeli az az, hogy „első éves” olimpikonokkal értük el. Ez biztató a jövőre nézve. — A szervezés is remekül sikerült. Társadalmi aktívákból álló csapat dolgozott azon, hogy minden a legnagyobb rendben menjen — teljes sikerrel. A rendezők munkájához nagy segítséget nyújtott a megye, Paks város és az Atomerőmű Vállalat vezetése. Azt kívánom Tolna megyé- nék, hogy miinél több ilyen versenyt rendezzen, s hogy azokon a színvonalat soha se adja alább. — Számomra külön öröm — versenyzőkoromban én is ott arattam győzelmeim 90 százalékát —, hogy előtérbe került a földharc. Ezen az úttörő-olimpián a gyerekek előszeretettel alkalmazták a leszorítást. Ez azért is biztató, mert a mai úttörő-olimpikonokból a jövő felnőtt-olimpikonjai lehetnek. A szákmai értékelés mellett kíváncsiak voltunk arra is, hogy az olimpiai szervező bizottság egyik tagja, Temesi Ágnes megyei úttörőelnök hogyan sommázta véleményét a kétnapos viadalról: — Az elmúlt tíz évben Tolna megye hét országos úttörőversenynek volt a házigazdája, ebből a mostani cselgáncsdöntő a negyedik úttörő-olimpia volt. Örömmel vállaltuk és szerveztük a versenyeket, hiszen a tehetséggondozáson túl, nagy lehetőségeket rejtettek magukban a találkozók. A cselgáncs úttörő-olimpia is szép példája volt annak, hogy gyermekeink testi és szellemi fejlődését hogyan segíthetik a különböző mozgalmak. Ne felejtsük: nemcsak versenyzőket szeretnénk nevelni, hanem edzett, sportszerető, egészséges ifjúságot, akiknek lételemükké válik a sport. Megismerik annak örömét, szépségét és felismerik szükségességét. — A szervező munkában nagy szerepet vállalt a paksi atomerőmű. Példát mutatott abban is, hogy a felnőtt társadalom hogyan segítheti a gyermekek nevelését az egyes üzemek, vállalatok anyagi és szellemi bázisként is mellettünk vannak és lehetnek, hiszen az egyik legszebb, legnemesebb feladat a felnövekvő nemzedék szellemi és testi nevelése, amely valamennyiünk közös felelőssége — hallottuk a választ. Még fülünkben cseng az olimpiai eskü, a közönség és az edzők lelkes buzdítása, az indulók pattogó ritmusa. Emlékezetünk pedig sokáig megőrzi a tatamin zajlott ádáz küzdelmet. Nagy és nemes vetélkedés folyt Pakson. FEKETE LÄSZLÖ—PUSKAS IMRE Fotó: Czakó Sándor Ozsvár András régen repült ekkorát Kemény legény Az első napon, a legelső mérkőzések egyikén történt. A legalacsonyabb, 35 kg-os súlycsoportban lépett tatamira két legényke. Bellecz Sándor irányította a mérkőzést, biztosra lehetett venni, hogy nyer. Egy akció közben azonban ő is, meg ellenfele is megsérült. Ellenfele fetrengett a szőnyegen — nem szégyen —, még a könnyei is kicsordultak. Azonnal érkezett az orvosi segítség. Kezelésbe vették a „súlyos” sérültet. Eközben a szegedi Bellecz kissé bicegve szemlélte küzdötársa szenvedését. Szerencsére nagyobb volt az ijedtség mint a baj, hamar talpra állították a sérültet, a könnyek is felszáradtak. Ekkor némi meglepetésre a mérkőzésvezető Belleczet is az orvoshoz kérette. Meglepetésre, hiszen semmi jelét nem adta a Tisza-parti legény, hogy történt vele valami. Aztán hamar kiderült, hogy történt — kifordult az egyik lábujja. Nem folytathatja — volt a megváltoztathatatlan orvosi vélemény. Sem az érvek — miszerint rá tud ő állni a lábára —, sem pedig az elhomályosuló tekintet nem hatott. Győzött az ellenfél. Hogy ki ö ? Nem jegyeztük meg. Több győzelmet nem aratott, nem végzett az első hat között. Ezzel szemben kis hősünket viszontláthattuk a dobogó harmadik fokán — lábán jókora kötéssel. A leszorításból nincs menekvés Színpompás volt a nyitány és a zárás is Márkust (Szekszárdi bizony „összecsomagolták” ... „Fejetlenség” a tatamin „Kicsi a rakás...” — a megnyitón
