Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-24 / 302. szám

1984. december 24. KÉPÚJSÁG 13 Piatini a csúcson Franciaországban minden­ki abban bízik, hogy 1984- ben Michel Piatini érdemli ki az „év játékosa” büszke címet, s persze nemcsak a francia labdarúgók között, hanem a világrangsorban is. Az idei Európa-bajnokság legsikeresebb játékosa való­ban nagyszerű esztendőre emlékezhet vissza. Kevesen vitatnák, ha az év végi ered­ményhirdetésnél őt szólíta­nák a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Michel Piatini két nagy­szerű siker után érkezett Fronit-Romeu-ba, a francia sportolók híres edzőtáborá­ba, hogy társaival együtt megkezdje felkészülését az Európa-bajnokságra: olasz klubcsapatával, a Juventus együttesével bajnoki arany­érmet érdemelt ki, míg a ba- seli KEK-döntőben a Porto ellen egy még értékesebb trófeát. A Juventus óriási bankettet rendezett, amelyen Michel már nem vett részt: különgépen az edzőtáborba vitték, hogy egyetlen napot se hagyjon ki. . . Miközben társai a koktélokat itták, ő már a hegyi ösvényeken fu­tott, kemény tempót diktál­va társainak. Piatini mindenben az első volt, mindent elkövetett an­nak érdekében, hogy az EB- en is csapata legjobbja le­gyen. A franciák igazolták a papírformát, megérdemel­ten nyerték az Európa-baj- nokságot. Mind az öt ellen­felüket kétvállra fektették, s ez aligha sikerült volna Pia­tini mesteri irányítása, ki­lenc gólja nélkül. Betalált a dánok hálójába, három­szor a belgákéba és a ju- goszlávokéba, de eredmé­nyes volt a portugálok és — a döntőben — a spanyolok ellen is. Piatinit a közelmúltban számos kudarc érte. Olaszor­szágba indulása előtt, még Franciaországban csapatával az utolsó fordulóban veszí­tette el a bajnoki címet, de a francia kupában is az utol­só akadály jelentette a bu­kást számára. Két éve a Mundialon a francia váloga­tott biztos győzelmet enge­dett ki a kezéből az NSZK elleni emlékezetes mérkőzé­sen, s aztán jött a BEK-dön- tő, ahol a Juventus alulma­radt a Hamburg elleni talál­kozón. Jót tett Piatininek az át­igazolás. Amióta Olaszország­ban játszik, még tovább fej­lődött: technikában, taktiká­ban. a mai játékhoz elenged­hetetlenül fontos gyors rea­gálásban, a váratlan fordu­latok megoldásában. Siker Stuttgartban A szombaton késő este be­fejeződött nemzetközi labda­rúgó teremtornán — mint ismeretes — Magyarország megvédte idén januárban ki­vívott „tető alatti” elsőségét. A gyorsított menetben lebo­nyolított tornán a magyar válogatott mögött a második hely is vendégcsapatnak ju­tott, a jugoszláv Crvena Zvez- dának, míg a harmadik kül­földi együttes, az AS Roma csak 5. lett. Az olaszok a helyosztón 4-3-ra verték a VfB Stuttgart amatőr csapa­tát. A torna végeredménye: 1. Magyarország, 2. Crvena Zvezda, 3. Karlsruher SC, 4. Stuttgarter Kickers, 5. AS Roma, 6. VfB Stuttgart ama­tőrök. Szavaztak az újságírók Az év sportolói: Vidács Györgyné, Gáspár Tamás és a fogathajtó-válogatott A magyar sportújságírók 1958-tól az idén már 27. al­kalommal választották meg az év legjobb sportolóit. Két új sportág iratkozott fel a győztesek listájára: a teke és a lovassport képviselője elő­ször lett az év legjobbja. Tekében az egyéni és csa­pat-világbajnok Vidács Györgyné „törte meg a je­get”. Korábban csak egyszer, 1982-ben, Csányi Béla révén került tekéző a legjobbak közé, a második helyen vég­zett. A fogathajtó-válogatott­nak 1979-ből és 1981-ből már volt két harmadik helye, 1984-ben az első helyet is kiérdemelte. 1984 legjobb férfisportolója birkózó lett: Gáspár Tamás. Az első férfigyőztes 1958-ban Pólyák Imre személyében már birkózó volt, s az évek folyamán Gurics György, is­mét Pólyák Imre, Kozma Ist­ván, végül 1971-ben Hegedűs Csaba első helye is a sportág dicsőségét hirdette. Mindenképpen figyelmet érdemel a sportlövő Fórián Éva, mert 1981-től csak egy­szer — tavaly — hiányzott az első háromból. 1981-ben harmadik, 1982-ben második volt, s 1984-ben ismét a har­madik helyen végzett. Az őszi világbajnoki selejtező sikeres eredményei alapján ismét dobogóra került a lab­darúgó-válogatott, legutóbb 1981-ben kerültek előkelő helyre: másodikak voltak. Az 1958. évi első szavazá­son Körmöczi Zsuzsa, Pó­lyák Imre és a vízilabda-vá­logatott volt a győztes, az el­múlt esztendőben pedig Te­mesvári Andrea, Guczoghy György és az öttusa-váloga­tott bizonyult a legjobbnak. A sportújságírók szavazása alapján 1984 legjobb sporto­lói: Nők: 1. Vidács Györgyné Ábrahám Mária tekéző, 2. Stefanek Gertrúd vívó, 3V Fó­rián Éva sportlövő. Férfiak: 1. Gáspár Tamás birkózó, 2. Fábián László öt­tusázó, 3. Juhász László fo­gathajtó. Csapat: 1. Fogathajtó-vá­logatott (Juhász László, Bár­dos György, Fülöp Sándor), 2. Vasas vízilabdacsapata, 3. Labdarúgó-válogatott. Az 1958-ban kezdődött szavazáson 81 első hely ta­lált gazdára, ezek megoszlá­sa a sportágak szerint: Női Férfi Csapat ÖSSZ. Vivás 5 4 6 15 öttusa — 5 8 13 Atl. 7 3 — 10 Vízil. — — 7 7 Üszás 4 2 — 6 Birkóz. — 6 — 6 Evezés 5 — — 5 Torna — 4 — 4 Kajak-k. 1 2 — 3 A.-tenisz 1 — i 2 Tenisz 2 — — 2 Kézii. — — 1 1 Kor. — — i 1 L.-rúg. — — 1 1 Lovass. — — 1 1 Sakk — — i 1 Sp.-ilöv. 1 — —­1 Súlyem. — 1 1 Teke 1 — — 1 össz. 27 27 27 81 Arcok a karácsonyfa fényénél Felejthetetlen találkozások Peregnek az évek az idő végtelen homoikóráján, vál­togatja egymást a jó és a rossz. Tavaly óta sok család­ban nagyot fordult az élet örökmozgó, nagy kereke. Mosoly fa'kad az idén kará­csonykor ott, ahol esztende­je még nem lobbant a kicsi gyertyák szeretetet árasztó lángvirága. A karácsony a szeretet és békesség ünnepe. Merry Christmas! Frölich Weih­nacht! Bonnes fétes de Noéi! Kellemes karácsonyt! Ünne­pi jókívánságok a különbö­ző országok és földrészek la­kói között. A fenyőágas, osengős képeslapokra írt so­rok az emberiség óhaját hor­dozzák: békére vágyik a vi­lág. A földkerekség sportolói­nak népes családja is. Azok, akik a világ- és Európá­ba jnokságökon, vagy éppen négyévenként a szuper gá­lán, a nyári olimpián mérik össze erejüket, tudásukat. A sportolók békés nemzetközi vetélkedése, a béke ügyének hatalmas támasza. Közelíti egymáshoz a nemzeteket, ki­bontakoztatja a népek meg­értését és barátságát. A karácsonyfa fényénél két régi, felejthetetlen találkozás emléke ködlik fel. Azoké, amelyekhez toliforgatói jó­sorsom segített. Azoké, akik mint a szűkebb pátriánkba látogató vanégék magukkal hozták hazájuk sportolóinak baráti üdvözletét is. Lev Jasin Hatodik éve----------------féltve őrzött e reklye számomra a villám- interjú végén jegyzetfüze­tembe rótt üdvözlete. „A Tolna megyei Népújság ol­vasóinak legjobb kívánsá­gaimat küldöm és sok sikert kívánok magánéletükben! L. Jasin.” A focivilág kivétele­sen nagy alakja, a klubhű­ség mintaképe, a Dinamo Moszkva hetvennyolcszoros válogatott kapusa. Egyedül­álló pályafutás az övé, hi­szen a harmadik X-en túl is igazolta klasszisát. 1966-ban 37 évesen őrizte a szovjet csapat kapuját a londoni vi­lágbajnokságon, hogy aztán két évvel később a Mara- cana gyepszőnyegén a Bra­zília—Világválogatott talál­kozón portáskodjon. A világ- válogatottban Beckenbauer- rel, Overath-tal, Marzolini- vel, Amiancióval és Dzsa- jiccsal lépett fel. Mind meg­annyi művésze a labdarú­gásnak. Lev Jasin A 42 évesen visszavonult Jasin az egyedüli kapus, aki az „Aranylabda” tulajdono­sa. Szekszárdra a moszkvai olimpiára készülő szovjet olimpiai válogatott vezetője­ként látogatott. A Dózsa-sta- dion lelátóján, érkeztével egyszeriben felforrósodott a november végi cidris han­gulat. Fáradthatatlanul osz­totta az aurtogrammokat, vé­gigsimított az őt csodálattal körülvevő gyerkőcök fizimis­káján. A most 55 esztendős Lev Jasin idei karácsonyát a szomorúság lengi körül. Né­hány hónapja megdöbbentő hírt kopogtak a telexgépék: Jasin bal lábát amputálni kellett. A „párduc” nem ugorhat többé... A focivilág azonban nem felejt, s egyút­tal csodálattal tekint az örökké mosolygós, olimpiai és Európa-bajnakságot nyert szovjet válogatott kapus ki­vételes pályafutására. S biz­tos vagyok benne, hogy nemcsak most, a szovjet lab­Wendy Anderson darúgósport 60 éves jubileu­mán. Wendy Anderson Leírhatatlan örömmámor az Üj-Dél-Wales-iek táborában. A Slovan Bratislava elleni kupadöntő végét jelző síp­szóra az ausztrál csapat kis- padjáról felpattannak a cse­rejátékosok, a kék mezesek magasba emelik nemzeti lo­bogójukat és felszabadult mosoly csillog verejtékező ar­cúikon. A XII. Sió Kupa győztese a távoli földrészről érkezett együttes. A fenti pillanatkép három éve készült. Akkori keltezé­sű az ausztrálok csapatkapi­tányával való találkozás is. Wendy Anderson a Wallon- gong-i Sutherland játékosa­ként indult Európa-turnéra Üj-Dél-Wales együttesével. Hozzánik Jugoszláviából jöt­tek, Belgrádban három győ­zelemmel kezdték meg sze­replésüket az öreg kontinen­sen. A Zrínyi utcai torna­csarnokban aztán előbb re­mek csatában vesztettek Ma­gyarország válogatottja el­len, majd nagy közönségsi­kert aratva megnyerték a Sió Kupát. A torna legjobb játékosának Wendy bizo­nyult. A Wallongongban orvosi titkárnőként dolgozó, heten­ként húsz órát edző — fá­rasztóan nagy intenzitással — Anderson egy kínai ven­dégszereplés során húzta elő­ször magára az ausztrál vá­logatott mezét. A fáradhatat­lan irányító szellemes játé­kát minden meccsen tapssal honorálta a szekszárdi pub­likum. A sport szeretete apai ágról ragadt rá. A családi tűzhely melegéről áhítattal, édesapjáról pedig hálás büsz­keséggel beszélt. — Apu evezősként kát olimpián is tagja volt Auszt­rália nyolepárevezős csapa­tának. Helsinkiben és Mel- bourne-ben. Nos, a finn fővá­rosban rendezett olimpiáról bronzérmesként tért haza. ö az én sportolói példaképem — mondta Wendy és a Ge- menc-szálló teraszán egy szekszárdi képeslapot címzett meg odaátra, a tengeren túl­ra. Szeretteinek. Ma este gyertyák gyúlnak a karácsonyfákon. A tőlünk sok ezer kilométerre lévő wallongangi sportklub szék- házában is, Merry Christmas, Wendy! FEKETE LÁSZLÓ XX. cselgáncs úttörő-olimpia Rendezés és verseny: jeles Ünnepélyes eredményhirdetés az 56 kilósok súlycsoportjában. Vasárnap már korán, nyolc órakor tatamira szólították az öt felső súlycsoport indu­lóit. A szombati verseny több mint három óráig tartott, er­re ezen a napon nem kellett számítani. Érthető, hiszen az úttörő-korosztályban ezek­ben a súlycsoportokban ke­vesebb fiatal versenyez. A rendezők dicséretére le­gyen mondva, minden a leg­kisebb fennakadás nélkül haladt. A három tatamin egy-egy súlycsoport küzdel­me folyt, az elődöntőtől a döntőkig. Futószalagon kö­vetkeztek a mérkőzések. Azt, hogy paksi versenyző lép-e a szőnyegre, nemcsak a hangszóró adta tudtunkra, hanem a kitörő ováció is. 'ilyenkor már igazi olimpiai hangulat alakult ki. A ta­tamit körülvették a verseny­zők, edzők és megállás nél­kül adták az utasításokat. Hogy milyen sikerrel szere­pelt „ a hazai” cselgáncsozó, azt a hangerősségből azon­nal le lehetett mérni. Ha si­kerrel járt, zúgott a vastaps, dübörgött a tatami. Ha az el­lenfél erősebbnek bizonyult, akkor leginkább csak patto­gó edzői tanácsokat hallhat­tunk. Mindkettőre több példa is akadt. A 60 kg-os súlycso­portban Tóth József (Paks) eljutott odáig, hogy a bronz­éremért küzdhetett. Ott azonban már könnyűnek ta­láltatott. Igazán Prancz Zol­tán tudta lázba hozni a Du- na-parti közönséget. Tette ezt annak ellenére, hogy sze­rencsétlenségére a későbbi bajnokkal, Tóth Zsolttal ta­lálkozott az első mérkőzé­sén. Ezt követően azonban már nem lehetett megállíta­ni. A bronzéremért folyó küzdelemben Marton sem tudott igazi ellenállást tanú­sítani. A szőnyegről lelépő, kissé megilletődött paksi fi­út edzői és klubtársai emel­ték magasba. Ha több sze­rencséje lett volna... A szekszárdiaknak ezen a napon nem termett babér. Cselgáncsozóik hamar elbú­csúztak a további küzdel­mektől. Délelőtt 11 órakor újra felsorakoztak a Il-es is­kola tornacsarnokában a XX. Téli Űttörő-olimpia cselgáncs országos döntőjének résztve­vői. A zárás rövid volt, de ünnepélyes. A fanfár hang­jaira levonták az olimpiai zászlót és a kandeláberben kialudt a láng. Temesi Ág­nes megyei úttörőelnök mondott zárszót. A második versenynap eredményei: 56 kg: 1. Tóth Zsolt (Szol­nok), 2. Molnár Zoltán (Bu­dapest), 3. Prancz Zoltán (Paks) és Papp Zoltán (Deb­recen). 60 kg: 1. Nádor András (Eger), 2. Czakó József (Deb­recen), 3. Jaszenovics Gyula (Baja) és Geiber István (Aj­ka), 5. Tóth József (Paks). 64 kg: 1. Herman Szabolcs (Eger), 2. Magyar István (Budapest), 3. Sótonyi Péter (Budapest) és Nagy Roland (Kecskemét). 68 kg: 1. Horváth Tamás (Budapest), 2. Futó Sándor (Budapest), 3. Orosz András (Budapest) és Abonyi Tóth József (Tatabánya). +68 kg: 1. Fridrich Gá­bor (Budaörs), 2. Sulyok László (Debrecen), 3. Szabó Tamás (Debrecen) és Faze­kas Csaba (Budaörs). A legeredményesebb csa­patnak felajánlott díjat a ba­jai II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola nyerte. A leg­eredményesebb cselgáncsozó- nak Horváth Tamás (Buda­pest), míg a legtechnikásabb- nak Nádor András (Eger) bizonyult. A legjobb Tolna megyei versenyző díját Koc- hári Attilának (Szekszárd), a legjobb paksiét pedig Prancz Zoltánnak adták át az ünnepélyes eredményhir­detéskor. Puskás Imre Fotó: Czakó Sándor Prancz (jobbról), a paksiak üdvöskéje Koller (Bp. Spar­tacus) ellen 3:0-ra nyert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents