Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-02 / 283. szám

1984. december í. ^PÜJSÁG S Felesleges többlet Mindenfelé hallani: hol szedhettem fel ennyi kilót az utóíbbi időben? Érthetetlen ez a súlygyarapodás, hisz alig ettem valamit! — Se vége, se hossza a panaszáradatnak. S a könnyen felszedett kiló­kat milyen nehéz leadni! Vajon mi ennék az oka? Egyszerű a dolog: ősszel és télen más étrendre állunk át. Mit főzzünk és együnk? Sok fejtörést okoz ez nem­csak az orvosoknak, hanem a háziasszonyoknak is. Az ét­renddel kapcsolatos változá­sok egyrészt az étkezés meny- nyi'ségét, másrészt — és fő­leg — annak minőségét érinti. Tehát többet eszünk, mint kellene, és nem azt, amit kellene. De szerepet játszik ebben az is, hogy ke­vesebbet mozgunk. Sokat ülünk otthon esténként, rit­kábban sétálunk. Otthonunk és munkahe­lyünk között pedig az utat — sajnos — valamilyen jár­művön tesszük meg. Ha még azt is tekintetbe vesszük hogy a hideg, nyirkos, sze­les időben igen sokan jól fel­öltözve járnák, rájöhetünk arra, hogy nincs szükségünk több energiára, mivel tes­tünk nincs kitéve nagy hő­mérsékletcsökkenésnek. Eb­ből következik, hogy a téli plusz kalóriák (energiák) igen könnyen elhízáshoz ve­zethetnek. Egyre kevesebb friss gyü­mölcs és zöldségféle kapható, Szerencsére van kivétel is. elsősorban az almára gondo­lok, amely télen tárolható, valamint a citromra, s majd a narancsra és a többi déli­gyümölcsre. De ne feledkez­zünk meg a savanyított ká­posztáról, valamint a zöldség- készítményekről sem. A.mi­relit gyümölcsök, főzelékek azért kiválóak, mert vitamin­tartalmuk ugyanolyan magas, mint amikor leszedték a fáról vagy betakarították azokat. Mindezekből is látható, hogy ősszel, télen szárazabban étkezünk. A vitamincsökke­nésből (főleg C vitaminról van szó) hiányállapot alakul­hat ki. A mennyiség pótlása céljából hajlamosak vagyunk arra, hogy zsírosabb, nehe­zebb ételeket együnk, ami persze nem egészséges. Ugyanez érvényes a töménte­len édességre is. ami ráadá­sul még a fogakat is rontja. Nem könnyű feladat, de meg kell próbálnunk az ét­kezés káros hatásait ellensú­lyozni. Elsősorban ne fo­gyasszunk tápláló, hizlaló (zsíros, szénh'idrátdús) éte­leket. Amennyiben lehetsé­ges, a kapható gyümölcsök­ből, zöldségekből minél töb­bet együnk. A tej- és tejter­mékek is kiválóak. Azonkívül kiránduljunk, sétáljunk, fussunk, kocog­junk; otthon tornásszunk nyi­tott ablak mellett. Töltsünk sok időt a szabad levegőn, így frissebbek. kiegyensúlyo- zottabbbak és sikeresebbek leszünk. DR. KATONA EDIT Télapó közeleg... Teljesítmény és nevelés A gyermeket szinte —-------------- születé­se pillanatától kezdve „érté­kelik” a szülei és gondozói. A szülők, nevelők számára ugyanis értékelendő teljesít­ménynek számít, ahogyan kisbabájuk eszik, kúszik, mászik, vagy az, hogy mi­lyen hamar tanul meg jár­ni, beszélni, játszani. A kis­gyermek teljesítményei — úgy érzik — egyben a szü­lők teljesítménye is, hiszen az ő gyermekük gyarapodik, ügyesedik, fejlődik, mégpe­dig az ő gondozásuk, irá­nyításuk, nevelésük mellett. E vélekedés létrejöttében az is közrejátszik, hogy a gyer­mekein keresztül a szülőket is mindig megítéli a környe­zet, a társadalom, — a töb­bi ember felruházza őket a jó vagy rossz anya, illetve apa megjelöléssel. A teljesí- mény tehát ebben az eset­ben is társas-szociális érté­ket képvisel. Éppen ezért már az első életévtől fog­va, amikor a szülők külön­féle teljesítmények elérésé­re ösztönzik gyermeküket, akkor értékek elérésére irá­nyuló viselkedésre nevelik. A gyermek már akkor kez­di megtanulni, hogyan érté­kelik őt a felnőttiek, amikor még nincs tudattóban annak, milyen teljesítményt hoz lét­re. Eleinte érzelmi beleélő képességének segítségével veszi át, majd lassanként gondolati úton is felfogja, hogy tevékenysége, viselke­dése elégedettséget vagy elé­gedetlenséget vált ká szülei­ből. És szülei „visszajelen­téseihez” (dicséret — szi­dás) igazodva törekszik az­után teljesítmények felmu­tatására. Ez szorosan kap­csolódik ahhoz, hogy a gyer­mek mindinkább képes lesz mások és saját teljesítmé­nyeit megkülönböztetni. Kez­di összehasonlítani, hogy teljesítményei milyen hatást váltanak ki környezetében. A megkülönböztető képesség, az összehasonlítás a gondo­lati műveletek közé tartozik. Így könnyű belátnunk, hogy a teflesítmények indítékai — motívumai — fokozatosan elválaszthatatlanok a gyerek­nek nemcsak az érzelmi, ha­nem a gondolkodási fejlődé­sében is. A gondolkodás fej­lődését a széles körű tapasz­talatszerzés is előmozdítja. A legkülönbözőbb tevékeny­ségformák és a tapasztalat- szerzés folyamatát döntő mó­don befolyásolja, hogy a szü­lők a jó teljesítményekért milyen gyakran fejezik ki örömüket, azaz jutalmaznak; illetve a rossz teljesítménye­kért mennyire és hogyan mutatják ki elégedetlenségü­ket ,s ezzel büntetnek. Mind­ezek hatására egyre határo­zottabban törekszik a gyer­mek a jó teljesítményre: a sikerre; és a rossz teljesít­mény elkerülésére: kudarc- kerülésre. Eleinte a gyermek képze­letvilágában az a teljesít­mény válik elérendő céllá, amit szülei tűznek ki és hagynak jóvá a mindenna­pi feladatok teljesítésében. A gyermek nemcsak szülei személyével azonosítja ma­gát, hanem elvárásaikkal, követelményeikkel is. Az azonosítás sarán átveszi, utánozza érzelmi kifejező mozgásaikat, szavaikat, majd jutái m az ó-büntető ítéleteiket is, s mindezeket magába épít­ve, fokozatosan sajátjának tekinti azokat. A legújabb kutatások ■ ■ ■—-----------szerint a ju­t almazó ítélet, a siker meg­valósítására, illetve a bünte­tő megítélés, a kudarc elke­rülésére irányuló késztetés két önálló hajtóerőt kép­visel. Akit a sikerei­ért kevéssé és ritkán jutalmaztak, arra fog első­sorban igyekezni, hogy a ku­darcot elkerülje. Ezzel ellen­tétben azok, akiket jó maga­tartásukért, tanulékonyságu­kért, egyszóval sikereikért sokszor és határozottan jutal­maztak, míg a kudarcaikért túlzott mértékben nem bün­tettek meg, elsősorban a si­kerre fognak törekedni. Ezért az embereket két nagy személyiség-csoportba sorol­hatjuk, aszerint, hogy döntő­en a sikerre irányulás vagy a kudarckerülés jellemzi-e őket. Ezeknek az összefüggések­nek az ismerete rendkívül fontos nemcsak a szülők, ha­nem a pedagógus számára is. Hiszen mindnyájan naponta találkoznak a jobb-rosszabb magaviseletűnek minősíthe­tő gyerekekkel, akiknek vég­ső soron ugyanolyan köve­telményeknek kell megfelel­niük, ugyanolyan feladato­kat kell elvégezniük. A ne­velőknek tudatosítaniuk kell, hogy a sikeres tanulók egyre jobb és jobb teljesítményre vágynak általában, amelyet képesek is elérni. A kudar­cos tanulók elleniben, minél gyengébben teljesítenek, an­nál inkább elbizonytalanod­nak, elmegy a kedvük a ta­nulástól, kudarcot kudarcra halmoznak. Ezért a pedagó­gusoknak mindazon teljesít­ményeikért, amelyek megha­ladják a korábbi szintjüket, gyakrabban kellene jutal- mazniok. A sikerélmény ha­tására minden bizonnyal to­vább fognak törekedni tel­jesítményeik növelésére. A pedagógusok mei­— ........ '■ lett t ermészetesen a szülőknek is gyermekük azon teljesít­ményeire kell elsősorban fel­figyelni, amelyek igazán méltóak a dicséretre, elisme­résre. Ilyen esetekben fejez­zék ki mindig elégedettségü­ket, ne menjenek szótlanul el mellettük. Ugyanakkor óvakodjanak attól, hogy ál­landó szemrehányásokkal terheljék túl amúgyis kudar­cos gyermeküket, inkább se­gítsék elő a kudarc-sorozat megszakítását! Mirtse Márta Télapó? Mikulás? Mindegy, hogy minek nevezzük, akár így, akár úgy, egyformán örömöt hoz a gyerekeknek. (Egyébként emlékszem, an­nak idején a gyerekein* „ki­találták”: a télapót úgy hív­ják. hogy Mikulás.) Vigyázzunk az örömre! Va­lamikor szokás volt a „rossz” gyereket azzal fenyegetni: „Ha nem fogadsz szót, akkor csak virgácsot kapsz a Miku­lástól”. Azután a gyerek va­lóban megkapta a virgácsot, ám mellette ott volt az édes­ség. a játék — egyszóval az ajándék. így a gyerek iga­zán nem tudta, ő most „rossz” volt-e vagy „jó”? Ha egy gyerek nem úgy vi­selkedik, amint azt szülei sze­retnék, akkor valóban előfor­dulhat, hogy megbüntetik. (Igaz, a legjobb ha büntetés­re sciha nem kerül sor. elég az előzetes figyelmeztetés, arnnák a jószándékú magya­rázata, hogy bizonyos helyze­tekben mi a helyes viselke­dés.) Lehetőleg ne a télapó büntessen — ez talán az első szabály a télkezdő ünnepek­re. És a második? Nyugodtan eljátsZhatjuk a játékot a kitisztított cipővel, a titokzatos éjszakai látoga­tóval A gyerek vagy még olyan kicsi, hogy mesevilá­BélyeggyGjtőknek Újdonságok A francia posta külön bé­lyeget ad ki az UNESCO használatára. Most három címlet etiópaia, jelemeni és jugoszláviai műemlék meg­mentésére hívja fél a figyel­met. Az autó megszületésének centenáriumáról szól a fran­cia posta 3 frank névértékű bélyege. A gépkocsi feltaláló­jaként több személyt tarta­nak nyilván, a franciák E. DeLamiare-Deboutteville urat. gáfoa helyezi az egészet, vagy tisztában van a valósággal, de belemegy a játékba. Any- nyira belemegy, hogy 6 ma­ga is megpróbál ezt-azt be­csempészni a szülők, a ki­sebb vagy akár nagyobb testvérek cipőjébe. Mit tegyen ilyenkor a szü­lő? Csodálkozzon, örüljön an­nak. hogy nála is járt a Mi­kulás nevű télapó, de egy kis mosollyal, titokzatos meg­jegyzéssel értésére adhatja ajándékozó gyérmeiknek, hogy sejt valamit, és valójában neki is köszöni, hogy a téla­pó ilyen figyelmes volt hozzá. És még valamit: jön a ka­rácsony, amikor nyílik a pénztárca, igyekszünk szeret­teinknek, de elsősorban a gyerekeknek szép ajándékot vásárolni. Igaz. ez a kará­csonyra is, de még inkább a Mikulásra: nem okvetlen fontos, hogy az ajándék drá­ga, zsebet megviselő legyen. Különösképpen azért nem, mert ha Mikulásra kikölte­kezünk, mi lesz karácsony­kor, minek örül majd a gye­rek karácsonykor, ha már Mikulásra megkapja az áhí­tott biciklit, a magnót, a le­mezjátszót. az új órát és így tovább?! Legyen az ajándékban sze­retet, figyelem — ez minden­nél fontosabb. aki „gazolinját” éppen 100 esztendeje szabadalmaztatta. A Csendes-óceán déli vi­dékén honos (tengeri és édes­vízi) halak különleges faj­táit Tokelau szigetének pos­tája mutatja be. Luxemburg jótékonysági sorozata a gyermek fejlődé­sének kedves pillanatait örö­kíti meg. A kicsi meglepőd­ve ismeri meg a tárgyakat, majd álmodozásai révén a képzelet világa nyílik meg előtte. A sorozatban azt is látjuk, hogy az élet nem min­dig szép, egy bélyegen a szobába zárt gyermek duzzog­va pillant a játszótérre. Az utolsó címleten virág nyílá­sát csodálja egy bakfis. Téli pongyola Ruhaszárító keret kád fölé A legegyszerűbb pongyola, h'áziruha legalább 120 centi­méter széles anyagból készül­het, de még jobb, 'ha erre a célra 140 cm széles anyagot keresünk. Ebben az esetben ugyanis, a háziruha ujja hosszabb lesz. és ez té­len sokkal praktikusabb. Az anyag teljes szélességét hasz­náljuk fel. Két egyforma da­rabra hajtogatjuk össze az anyagot, és a mellékelt, cen­timéteres (egy kocka 10 cm) beosztás szerint kiszabjuk. Az összevarrás utón a nyakrészt és az ujjakat fer­dén vágott csíkkal beszeg- jük. A kivágás tetszés sze­rint nagyobb vagy kisebb le­het. Díszíthetjük farkasfoggal vagy egyéb díszítőszalaggal. Ebből a fazonból kazakot is varrhatunk. A hosszát ter­mészetesen rövidre vesz- szük, és az oldalvarrásnál el­kerekítjük. Puncskocka: Hozzávalók: 18 dkg vaj vagy margarin, 2« dkg cukor, 1 cso­mag vanlliáscukor, 3 tojás. 10 dkg reszeli mandula, 13 dkg liszt, fél kávésikanál sütőpor, 1 dl rum, 1 citrom leve, fél pohár málna lekvár, 2 tojásfehérje, 20 dkg porcukor, l kávéskanál nesscafé, 16 szem babkávé. A zsiradékból, vaníliáscukor­ból, a tojásokból sütőporral, liszttel és mandulával tésztát ké­szítünk. A fütölapra zsírpapírt teszünk, és rátesszük a tésztát. Előmelegített sütőben kb. 25—30 percig sütjük. A tésztát kétfelé választjuk, egyik felét meglocsol­juk citromlével, rummal, és meg­kenjük málnailekvárral, majd a másik felét ráhelyezzük. A to­jásfehérjét felverjük, porcukor­ral édesítjük. A nesscafét egy ká­véskanál forró vízzel elkeverjük. A tésztát 3x3 cm nagyságú koc­kákra vágjuk. Tetejét leöntjük lesz, mintha egyszínűből varmánk. tojásfehérjével elkevert kávéval, és kávészemekkel díszítjük. Töltött sültalma: Két almát félbevágunk, és a magházát eltávolítjuk. A mag­ház helyét megtöltjük mézzel el­kevert tehéntúróval, és megszór­juk reszelt mogyoróval vagy dióval. Sütőbe (grillsütőbe) tesz- szük, és kb. 20 percig sütjük. Töltött körte: Hozzávalók: 2 nagy, érett kör­te, 2 evőkanál dió, darálva, 1 evő­kanál narancslekvár, 1,5 dl fehér­bor. A körtét meghámozzuk, és hosszában felvágjuk, a magházat eltávolítjuk. Egymás mellé he­lyezzük egy tűzálló tálba. A lekvárba belekeverjük a diót, és megtöltjük a körte magházának helyét. Ráöntjük a bort, é* sütő­ben 15 percig átsütjük. Kisebb fürdőszobákban a fürdőkád az alapterület har­mad-, negyedrészét is elfog­lalja. A felette levő hely ne­hezen hasznosítható, mert fürdéskor a faira szerelt polc, szárító, vagy a mennyezetre erősített fregoli zavaró lehet. Egy falhoz hajtható ruhaszá­rító keret (amilyen rajzunk alapján elkészíthető) a leg­kisebb fürdőszobában is el­fér. Jól használhatjuk a für­dőlepedők, törülközők, vagy a kimosott függöny, takaró, pulóver és egyéb, nem cent­rifugálható ruhanemű szárí­tására. A szárítókeret behajtva a falhoz simul (de így is hasz­nálható szárításra). Ha lá­bait a kád peremére illeszt­jük, a kb. 30 fokos szögben álló keretre feszített, hat méternyii zsinegen sok ruha elfér. A négyszög keresztmetsze­tű keretoldalak (A) egy-egy csüklóspánttal kapcsolódnak a kád pereme felett a falhoz. A csőből készült kitámasztók (C) a keret felső összekötő­jén (D) fordulhatnak el. A keretet az oldalakkal azonos anyagból kialakított mereví­tőik (B) teszik teherbíróvá és kellően szilárddá. IA ruhaszárító készítéséhez 5 m, 20x20 mm keresztmet­szetű, négyszögszelvényű acélcső, 4 m-nyi 20 ram át­mérőjű és 2 db 6—6 cm hosszú, 25 mm átmérőjű cső, valamint egy 30x20 mm-es nagyságú, 4 mm vastag la­posadéi és 2 db csuklóspánt szükséges. Ezenkívül ve­gyünk még 8 m-nyi, mű­anyagbevonatú ruhaszárító kötelet ( zsinórt) és egy egy­szerű kivitelű ltolóreteszt, amely a falhoz hajtott keret rögzítéséhez szükséges. A munkához fémfűrészt, fúrót és reszelőt (vagy sarokcsi­szoló gépet) használhatunk. A hegesztéséket az alkatré­szek leszaibása, illesztése után szakemberrel végeztes­sük el. Először az 1,2 m hosszú keretoldalakat daraboljuk le, majd az egyméteres mereví­tőket. Ezután pedig a kitá­masztó lábakat fűrészeljük le a 20 mm átmérőjű acél­csőből. (A lábak hossza 1,280 mm.) A keretet felül össze­kötő cső 1040 ram hosszú le­gyen. Fémfűrésszel vágjuk ki a 4 mm vastag lemezből a 2 db 120x20 ,mm-es lapot, amelyeket majd a kád pere­mére illeszkedő alakra kell hajlítani. Ugyancsak a lágy­acél lemezből készül a 25 mm külső és 20 mm belső átmérőjű csődarab „csap­ágyakat” az összekötő rúd­hoz kapcsoló két lemezfül is. Méretük 40x20 mm-es. Az összeszerelés első mű­veleteként hegesszük az em­lített cső anyagú csapágyak­hoz a t ámas ztólábak at^ Eh - hez használjuk fel a ledara­bolt lemezfüleket. Ezután ál­lítsuk össze a keretet. He- gesszük az oldalakhoz az összekötőket és a merevítő­ket, valamint a keretoldalak alsó végére a két csuklópán­tot. A D-jelű cső közepére hegesszük rá a tolóretesz egyik felét. Végül a kádpe­remre illő lemezé arabokat hegesszük a támasztólábak két végére. Az összes hegesztési var­ratot reszeljük vagy csiszol­juk le. Jelöljük meg, és fúr­juk ki a keretoldaiakon a zsinegek furatait (egyenlete­sen elosztva az oldalak men­tén 6—8 db-ot). Ezután rozsdagátló alapo­zóval, majd tetszés szerinti színű zom ánctf estékkel tfessük be az egész keretet. Ha a festék megszáradt, kéf-két, tiplikbe hajtott facsavarral szereljük a keretet a csukló- pántoknál tfogva a falhoz. Kenjünk kevés zsírt vagy olajat a csőesaipégyakba. A kádra támaszkodó lemez- talpakba belülről ragasszunk gumálapot vagy szivacsdara­bot. Végül szereljük a falra a tolóretesz másik felét, amellyel használaton kívül a behajtott keretet rögzíthet­jük. s. a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents