Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-24 / 302. szám
1984. december 24. “NÉPÚJSÁG 3 Negyven éve párttag A hidas-bonyhádi MÁV- állomásfőnök számára emlékezetes nap volt 1944. december 29-ike. Ezen a napon, pontosan egy hónappal Pécs felszabadulása után, neki, az akkor tizenhat éves Keszthelyi Ferenc műszerészinasnak Krancz Pál, a Magyar Kommunista Párt kerületi szervezetének titkára a Tímár utcai párthelyiségben átadta a tagsági igazolványt. — Nem taggyűlésen került erre sor, hiszen azokban a napokban-hetekben szerveződött a párt, és akkor mindennap mozgalmas volt a párthelyiség, jóformán el sem lehetett különíteni, hogy mikor gyűlésezünk, mikor van pártnap, mikor beszélgetünk a napi, helyi, meg a világpolitikai eseményekről — emlékszik vissza a negyven év előtti eseményekre Keszthelyi Ferenc. — Szavait sem tudnám most már, négy évtized után pontosan idézni. Valami olyasfélét mondott, hogy ők előbb- utóbb kiöregszenek, kellenek a fiatalok, akik továbbviszik a zászlót, folytatják, amit ők elkezdtek. Mert dolog, az rengeteg lesz ezután ... — Hogyan vezetett útja a kommunista párthoz? — Természetes volt, hogy ott a helyem. Nekem is, bátyámnak is, öcsémnek is. Egyszerre léptünk be. Édesapánk blokklakatos volt a vasútnál. Otthon sokat mesélt tizenkilencről, a Tanács- köztársaságról. A Horthy- rendszerben üldözték is kommunista meggyőződése és tevékenysége miatt. Természetes, hogy ott volt a kommunista pártszervezet megalakításánál és bennünket is arra nevelt, hogyha jön a felszabadulás, mert annak mindenképp el kell jönnie, álljunk mi is csatasorba az új rendszerért, annak védelmében és annak megerősítésére. Mondogatta, hogy a szovjet katonák hozzák majd el a szabadságot. — És elhozták ... — Nagy véráldozattal. És ezért jelentkeztünk azonnal, mihelyt megtudtuk, hogy önkéntes véradókat keresnek. Ez úgy december tizediké körül volt. Kicsit szorongtam, hisz addig nemigen volt szükség arra, hogy engem injekcióstűvel bökdössenek. De mindmáig felemelő érzés arra gondolni, hogy talán egy súlyosan sebesült szovjet katona életének megmentését segítettem véremmel. Keszthelyi Ferenc Mindhárman belevetették magukat a mozgalmi munkába. Fiatal elvtársaikkal együtt plakátot ragasztottak, jelszavakat meszeltek a falakra, az aszfaltra, műsoros esteket rendeztek, részt vettek a falujáró-mozgalomban. — Csináltunk mi mindent ilyenkor a lópatkolástól a fazékfoltozásig. — Negyvenhatban tett szakmunkásvizsgát. Ám a műszerészszakmában az időben nemigen volt munka, egy évig csillés volt a bányában. — A széncsatára mozgósított a párt, mentem ... Negyvenhétben, augusztus 13-án lépett be a MÁV-hoz, távirdaműszerésznek. Ott hamarosan felfigyeltek a fiatal, a munkában és a mozgalomban egyaránt tevékeny fiatalemberre, először négyhónapos tisztképző előkészítő tanfolyamra küldték, majd negyvenkilencben részt vett az első, egyéves demokratikus vasúti tisztképző tanfolyamon. ötévenként találkoznak e tanfolyam egykori résztvevői. A legutóbbiról most előkerül az emléklap. Idézet a szövegéből: „Az eltelt három évtizedben bizonyságát adta annak, hogy szocializmust építő hazánk javára kamatoztatta mindazt, amit a fel- szabadulás utáni, első, demokratikus összetételű évfolyamon elsajátított.” A „demokratikus összetétel” egy kis magyarázatot igényel. Arról volt szó, hogy — szemben a korábbi gyakorlattal — az erre alkalmas fiatal vasúti dolgozók érettségi nélkül is részt vehettek a tanfolyamon. Ám a hiányzó végzettséget később pótolni kellett. — Pótoltam is. Hatvanháromban — akkor forgalmi szolgálattevő voltam itt, Hi- das-Bonyhád állomáson — feleségemmel együtt beiratkoztam a közgazdasági technikum levelezőtagozatára. Négy év múlva eredményes érettségi vizsgát tettem. De kanyarodjunk kicsit vissza. A tisztképző tanfolyam után Szigetvárra kerül forgalmistának. Tanfolyamot végez tanfolyam után és természetesen állandóan van pártmunkája is. Vezetőségi tag. ötvenhétben részt vesz a munkásőrség megszervezésében, hatvanegyben kerül jelenlegi munkahelyére. Párttitkár három évig, majd propagandista-munkával bízza meg a pártszervezet. Oklevelek és a Lenin Emlékplakett bizonyítják, hogy példamutatóan végzi pártmunkáját. Hetvenötben nevezik ki Hidas-Bonyhád állomásfőnökének. — Hogy lekopogjam ... de talán a szerencse is közrejátszott abban, hogy amióta állomásfőnök vagyok, az állomás személyzetének hibájából itt sem személyi, sem tárgyi baleset nem történt. A tíz év alatt háromszor nyertük el a „Kiváló Szolgálati Hely” kitüntetést. Még vissza van a nyugdíjig három évem. Bizakodom, hogy ez idő alatt se lesz baleset. Persze, ez nem elsősorban szerencse dolga. Inkább a pontos, fegyelmezett munkáé. Az ember mutasson példát — nemegyszer előfordul, hogy én mutatom meg, mit, hogyan kell nemcsak pontosan, hanem gyorsan is csinálni —, de követelje is meg a fegyelmet. Te- geződő, mondhatnám baráti viszonyban vagyok az itt dolgozók kilenctizedével, de mindenki tudja, hogy a munkában nincs haverság, elég egy parányinak látszó fegyelemsértés és máris bekövetkezhet a nagy baj. Kitüntetések — köztük sztahanovista és „Kiváló dolgozó” oklevelek tanúskodnak az immár közel négy évtizede a vasút kötelékében végzett kiemelkedő munkájáról, törzsgárdajelvények — „Nyolcvanhétben lesz esedékes a negyvenéves” — a vasút iránti hűségről. Valamennyi arról, hogy az egykori műszerészinas megszívlelte az idős párttitkár negyven éve elhangzott szavait. J. J. Változások a mezőgazdaság támogatásában A mezőgazdaság közgazdasági szabályozó-rendszerének jövőre is szerves része lesz az átlagosnál gyengébb termőhelyi feltételek között gazdálkodó üzemek megkü- löndönböztetett támogatása, de január 1-től ebben változtatásokra kerül sor. A támogatott üzemek köre kibővül. Kedvezőtlen adottságúnak minősül, és megkülönböztetett támogatásra jogosult lesz minden olyan mezőgazdasági nagyüzem, ahol a szántóterület átlagos kataszteri tiszta jövedelme nem haladja meg ' a hektáronkénti 19 aranykorona értéket. Eddig 17 aranykorona volt a támogatási jogosultság határa. Az új szabályozás következtében a kedvezőtlen adottságú nak minősülő gazdaságok száma 140—150-nel gyarapodik. Az üzemkör bővülését azonban nem követi az erre a célra fordítható anyagi keret növelése, így a támogatás színvonalának csökkenésével kell számolniuk a termelőknek. (A jogosultságot egyébként egységesen az 1984. évi földterületi adatok alapján bírálják el.) A támogatás továbbra is többcsatornás lesz. A mezőgazdasági termelés többlet- költségeinek indokolt megtérítését célzó árkiegészítésen túlmenően a támogatási rendszernek változatlanul lényeges eleme marad a fejlesztési támogatás, a kiegészítő tevékenység bővítésének differenciált ösztönzése, valamint a szakember-foglalkoztatást elősegítő állami támogatás. Az árkiegészítéses támogatás keretében megszűnik az egyes termékekhez és a tájkörzetekhez kötődő, külön árkiegészítés. Helyette egységes alapár-kiegészítést vezetnek be, amely a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek területéről származó termékek árbevétele után jár. Majdnem minden növény- termesztési és állattenyésztési termék után elszámolható az árkiegészítés, kivételt csak néhány olyan termék jelent, amelynek az előállítása semmiképpen sem hozható összefüggésbe a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal: a virág, dísznövény, gomba, nád és az istállótrágya; ezek után árkiegészítés nem számolható el. Az árkiegészítés mértéke a földminőségtől függően differenciáltan változik úgy, hogy az azonos támogatási csoporton belül magasabb mértékű ár- kiegészítést kap az üzem a növénytermelés, valamint a szarvasmarha- és a juh-ága- zat termékeinek árbevétele után, míg az egyéb állattenyésztési termékek kisebb mértékű árkiegészítést élveznek. Atomerőművi berendezések Bulgáriába Első ízben adott el bolgár partnerének atomerőművi berendezéseket a Transelekt- ro Külkereskedelmi Vállalat Az 1985-re szóló szállítási szerződést, amely több mint hétmillió rubeles exportot irányoz elő, a napokban írták alá a magyar vállalat és a bolgár Technoimport képviselői. A szerződés alapján kazettaátrakó és vízkezelő berendezéseket gyárt majd megrendelőinek a magyar ipar, s ezeket a gépeket a kozloduji erőmű 5-ös blokkjába telepítik. A kazettaátrakó mechanikai egységeit a Ganz-Mávagban, a villamos berendezéseket és a vezérlést az ÉVIG Egyesült Villamosgépgyárban, a vízkezelőket pedig az Április 4. Gépipari Művekben készítik. HÍRRŐL Ülök a szobában és azon gondolkodom, hogy miért kedvesebb számomra a karácsonyra vásárolt csillár, mint bármelyik nagyabb értékű bútordarab a lakásban. Rágom a ceruzát, a csillárra nézek, tanácstalan vagyok. Örülök. Ez a csillár, amit félórája szereltünk fel, jelképez valamit. Az összetartozást, a családot. Azokat, akikért felelősséggel tartozom. A feleségemet és a két gyerekünket. Örömeinket, bánatainkat, a spórolás keserveit, a könnyen kiadott pénz mámorát, azt, hogy megsértettünk másokat, megsértettek bennünket mások. Örömet okoztunk ismeretleneknek és ismerősöknek. Örömet okoztak nekünk ismerősök és ismeretlenek... Kajsza József „lányai”. .. Ezt az együvétantozást vélem felfedezni Kajsza József szavaiban. A héten találkoztunk. Mi azt tudakoltuk, hogy milyen lesz az ünnepi baromfiellátás. Kajsza József, a bátaszéki baromfifeldolgozó vezetője, az üzemben dolgozó lányokról, asszonyokról beszélt olyan szeretettel, mint ahogy az ember ülni tud egy kedves csillár alatt. .>. i 1 * t A bátaszéki baromfifeldolgozó asszonyai Ott Bátaszéken a közösséget találtuk meg, az összetartozást, az egymás dolga iránti felelősséget. Mert Kajsza József „lányai” felelősséget éreznek az üzemért, ha kell, elutaznak Kiskunhalasra, mert segíteni kell az ottani üzemnek. De, ugyanezt az üzemvezető így látja: „Áldozat az asz- szonyok részéről, azért, mert gyerekes családanyák”. Azért is „kapta meg” Bálaszék az üzemét, mert az asszonyok „bedolgozták” magukat a kölcsönnapökon. Itt már csak a konvejorsort kellett összeszerelni és összeszokottan ment a munka, betanulása idő nélkül. Ez csak úgy lehetséges, hogy az üzemben a vezető és beosztottjai tisztelik egymástól megértés perceI Kántás József régi munkatársam és tudósítónk a minap azt mondta, amikor visz- szajött Pálfáról és hozta a tudósítást, a fényképet arról az eseményről, ami a legnagyobb volt azon a napon, hogy „nem sajnálkozás, megértés kell”. Neki a legnagyobb volt, és gondolom, hogy másoknak is. A műszergyár szocialista brigádjának amely elkészítette azt a tolókocsit, a 17 éves Fdn- ta Tibornak, aki átvehette az ajándékot. A megértés percei voltak azok. Mert nem sajnálkozni kell, nem szabad sajnálkozni... Meg kell érteni embertársainkat. Ugyanígy meg kell érteni azokat a kétyi és felsőnánai asszonyokat, akik a Kossuth Termelőszövetkezet melléküzemágában dolgoznak és pénteken búcsúztatták első nyugdíjasukat. Ez ünnep számúkra, és az első nyugdíjas folytonosságot jelent, azt, hogy ez az üzem létezik és létezni fog jövőre, az itt dolgozó emberek sikereket fognak elérni, de keserűség is éri őket, ott abban az üzemben, ahol ötvenen kis közösségben élnek és dolgoznak. „Én is érek valamit” Mostanában sokat forgolódom fiatalok között. Talán túl sokszor is írtam le az utóbbi hetekben a „csoda” szót és a „csillogó szemű” kifejezést. Lőhet, hogy ez hiba, de amikor beszélgettem az Iskolakós- tolgató-sorozat szakember-palántáival, sokszor láttam csillogó szemeket és rácsodálkoztam néhány dologra. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy amikor egy tizenhat éves lány azt mondja büszkén: „én is érek valamit” vagy azt: „elmondhatatlan, hogy mit jelent az a pillanat, amikor a verejtékező arcú anyának felmutatjuk a kisbabát”, akkor az egyszeri és megismételhetetlen csodában, a szeretetben részesülünk. És amikor olvastam az újságban, hogy a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet kollektívája televíziót ajándékozott a kórháznak, megint csák az összetartozás, a közösség és a felelősségérzet szavak jutottak az eszembe. Mert a vasipari szövetkezet dolgozói ismeretleneknek adtak televíziót, ismeretleneknek és mégis ismerősöknek, olyanoknak, akik arra rászorulnak. A közösség felelőssége hangzik ki abból a mondatból, amit a héten a megyei köz- művelődési aktíván mondott Póla Károly, a megyei tanács osztályvezetője: „Meg kell teremteni azon közművelődési fórumokat és szórakozási alkalmakat, amelyeket a fiatalok ma még gyakran és joggal hiányolnak.” Mert egyszerűbb azt mondani, ha csellengő fiatalokkal találkozunk, hogy „ezek a mai fiatalok”... De, ha az ember saját gyerekkori csellengésére gondol és tudja, hogy akkor senki sem fogta meg a kezét, ajánlott neki könyvet, vitte el művelődési házba, szakkörre, az érzékelni és talán segíteni is tud ezeknek a srácoknak, hogy ők betaláljanak a „meleghelyre”, a kul- túrházba, a könyvtárba... A nép képviseletében A héten a nép, tehát a mi képviseletünkben gyűltek össze az országgyűlés tagjai, vagyis a népképviselők, hogy a nagy közösség dolgait megtárgyalják. A jövőről esett ott szó. Egyetlen évről, az 1985-ös költségvetésről. De, annál tágabb, mert, ha az 1985-ös évünk jól sikerül és eredményesen gazdálkodunk, azzal lerakjuk az alapjait a későbbi időknek, akkor a nyolcvanas évek végén már jóval több eredményről beszélhetünk ilyenkor ünnep táján. Az országgyűlési képviselők a nép képviseletében meg tudják határozni, hogy mit és mennyit kell dolgozni 1985-ben, de megvalósítani azt csak közösen tudjuk. A nép... Magyarország dolgozó népe. Akármennyire frázisnak is hat ez utóbbi mondat, így van, egyáltalán nem fellengzős a kifejezés. A kölcsönös egymásra utaltság érvényesül, mint a családban, az üzemben, a kisközösségekben. Amikor az ember ott ül a szobájában a csillár alatt, valószínűleg csak arra gondol, hogy mi az, amit a család abban az évben tett. Ebben a gondolatban azonban több is van — még ha nem is beszélünk róla —, mert azt a csillárt sokféleképpen lehet megszerezni: keserves munkával, a szájtól elvont étel árából, a jó munkáért kapott jutalomból, egyéni akaratból, vagy közös akaratból, örülhet neki a családfő, a feleség, a gyerekek, a jó barátok. Abban a csillárban benne van Magyarország; eredményeivel és eredménytelenségeivel... múltjával, jelenével, jövőjével. HAZAFI JÓZSEF Bán Zsuzsanna és Orsós Júlia harmadéves tanulókkal és még két társukkal tanulmányi szerződést kötött a felsőnánai termelőszövetkezet
