Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-22 / 300. szám
1984. december 22. NÉPÚJSÁG 3 Elhunyt Usztyinou December 20-án, életének 77. évében, súlyos betegség után elhunyt Dmitrij Fjodo- rovics Usztyinov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Az SZKP és a Szovjetunió kiemelkedő személyiségének haláláról szóló hírt az SZKP KB, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége hozta nyilvánosságra pénteken. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa kormánybizottságot hozott létre Dmitrij Usztyinov temetésének megszervezésére. A bizottságot Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Dmitrij Usztyinovot a Vörös téren, a Kreml falánál helyezik örök nyugalomra. Az MSZMP KB részvéttávirata A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, Mos2&via. Kedves elwtársak! Mély megrendüléssel értesültünk Dmitrij Fjodoro- vics Usztyinov elvtársnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, honvédelmi miniszternek, a Szovjetunió marsa'lljának elhunytéról, a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió fegyveres erőit, a szovjet népet ért súlyos veszteségről. Usztyinov elvtárs neve és életútja szorosan összefonódott azzal a harccal, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja folytat a világ békéjének és biztonságának megóvása, megszilárdítása érdekében. Az SZKP és a szovjet állam egyik kiemelkedő vezetőjeként, igaz internacionalistaként sokat tett a párt lenini békepoli- tikájánák eredményes megvalósításáért, a Szovjetunió és szövetségesei szocialista vívmányainak megbízható védelméért, a szocialista országok fegyverbarátságának ápolásáért. Személyében népünk megbecsülésnek, és tiszteletnek örvendő barátját vesztettük el, aki nagy figyelemmel és gondoskodással segítette a magyar— szovjet barátság és sokoldalú együttműködés elmélyítését. Fogadják őszinte együttérzésünket Dmitrij Fjodoro- vics Usztyinov elvtárs elhunyta alkalmából, gyászukban mi is osztozunk. Budapest, 1984. december 21. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Klub alakult a Munkásotthonban A CB-rádiőzás hasznosságáról Napi árfolyamjegyzés - januártól A Magyar Nemzeti Bank január 3-tól a konvertibilis devizák árfolyamát az eddigi heti egy alkalom helyett naponta jegyzi. A pénzpiaci árfolyamarányok változásait a devizaárfolyamokban hetenként ötször, a bankjegy- és csekk-árfolyamokban — mint eddig — hetenként egyszer vezeti át a bank. A rubel elszámolású valuták államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamának jegyzési rendje nem változik. Az intézkedés hátteréről, néhány összefüggéséről Hajdú Györgyné, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezető-helyettese tájékoztatta az MTI munkatársát. A népgazdaság, a vállalatok, a pénzintézetek számára fontos, hogy az árfolyamok minél rugalmasabban, pontosabban kövessék azok pénzpiaci arányait, mozgásait. Ezeket a változásokat a bank 1980. január 1-től havonta, majd 1981. október 1-től — az egységes árfolyam bevezetésétől — hetente egyszei érvényesítette a konvertibilis valuták forint-árfolyamaiban. Már ebben az időszakban tervbe vették azonban, hogy a feltételek fokozatos megteremtésével a későbbiekben áttérnek az árfolyam napi kiigazítására. A nemzetközi pénzpiacokon már jó ideje olyan jelentősek — rövid időszakon belül — a „kilengések”, hogy azok a heti egyszeri kiigazítással csak nehezen és pontatlanul követhetőek. A magyar vállalatok bővülő külpiaci tevékenységéhez tehát szükséges a rugalmasabb és pontosabb árfolyam-orientáció. A szabályozórendszernek elsősorban a hatékonyság növelését célzó továbbfejlesztéséhez a napi árfolyamjegyzés jól illeszkedik. Ez is hozzájárul a gazdálkodás külpiaci érzékenységének növeléséhez, a külkereskedelmi szerződések valutanemének gondosabb mérlegeléséhez. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a napi árfolyam-változtatás növeli a vállalatok számára az úgynevezett árfolyamkockázatot is A Magyar Nemzeti Bank az év végéig még két alkalommal jegyez deviza- és valutaárfolyamokat. A 'december 25-ével érvénybe lépő és december 30-ig érvényben maradó árfolyamok a december 24-i napilapokban jelennek meg. Az év végi zárlati számviteli munkákhoz, a reális értékelés végett december 31-ével újabb jegyzés lesz. Ezeket az árfolyamokat aznap közzéteszik, és január 1-én és 2- án is érvényben lesznek. Időnként a véletlenek is közrejátszanak abban, hogy egy témával többet foglalkozunk. így történt ez a közelmúltban, amikor egy rövid hírben tájékoztattuk olvasóinkat a munkásotthon azon kezdeményezéséről, hogy a Tolna megyei CB-sek részére klubot akar alakítani, s nem is olyan régen beszámoltunk arról is, hogy a tűzoltóknál CB-t szereltek fel. Mindkét hír érdekelt, ezért felkerestem Báli Jánost, a szekszárdi Munkásotthon igazgatóját, aki kérdésemre válaszolt. — Miért akarják létrehozni a CB-klubot Szekszárdon? — A válasz nem olyan egyszerű, és úgy gondolom, egy kicsit bővebb magyarázatot kell adnom. Tudtuk, hogy az amatőr rádiózás, pontosabban a CB-zés elterjedőben van hazánkban, így a megyében is. Különböző információk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy segíteni fogunk ennek a már sokak által is elismert technika célszerűbb felhasználásában. A klub létrehozása előtt felmértük — persze ez csak irányadó adat lehet — hogy megyénkben hány készüléket üzemeltetnek magánszemélyek és intézmények. — Milyen eredményre jutottak? — Megközelítően ezer készüléket használnak, többségében termelőüzemek, szövetkezetek, de magánkézben is több mint száz rádióval forgalmaznak. A klubról talán bővebben . . . Azért szeretnénk létrehozni, hogy a technikai adottságot, a rádiókat, a hírközlésre gondolok, úgy fogjuk össze, hogy abból az egyes személyek, de a közösség is profitálhasson. Egy klubot alakítunk a magánszemélyeknek és egyet a közületek részére, mert ezer embert nehezen lehet összefogni. — Mit nyújtana a klub tagjainak? — Ügy tervezzük, hogy a Munkásotthon kialakít egy CB-központot, amit folyamatosan üzemeltet, és telefon- vonalat is felhasználva tájékoztatást ad a különböző kérdésekre. — Milyen területekről, közelebbről? — A tűzesetek, különböző károk bejelentésére, mentő hívására, rendőrség értesítésére. De foglalkozunk azzal is, hogy kulturális program- ajánlatok, cserék közvetítése, vagy vevőszolgálat bevezetése. — Egy alkalommal Gyöngyösön jártam, és ott az egyik vállalati autóba is be volt szerelve a rádió. Amikor megkérdeztem a gépkocsivezetőt, nem drága-e ez a masina, a következőt mondta: — Olcsóbb, mint a benzin. Akkor elgondolkodtam: igaz, az ára nem alacsony a jobb teljesítményű adó-vevőnek, húszezer forint körül kaphatók, de könnyen kiszámítható, mennyi idő alatt térül meg például egy termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban. Azt mondjuk, az idő pénz, de újabban azt is, hogy a gyors hír is az. A telefonvonalak terheltségén könnyíthetne a CB-k szélesebb körű elterjedése. — Sokat járom.a megyét, utazok, vonattal, gépkocsival, és feltűnt, hogy számos termelőszövetkezet, vállalat is felszerelte a CB-antenná- kat. A rádiók hasznosságáról igazán kár volna vitát nyitni, az is igaz, hogy a működtetéssel kapcsolatban még elég sok probléma jelentkezik. Többek között a sávok használata, a rádiós fegyelem. — Az önök kezdeményezésén kívül van valamilyen szervezet, amelyik összefogná vagy segítené a CB-rá- diósokat? — Igen, megalakult a CB- rádiósok országos egyesülete. Több városban helyi klubok működnek. Ez év októberében tartották a második országos konferenciát Kecskeméten. Itt van a találkozó előterjesztése, úgy gondolom, hogy az egyesület célkitűzései közül az egyes pontot érdemes felolvasnom, „összefogja, támogassa és segítse a polgári sávban rádiózó magyar állampolgárokat és jogi személyeket. Tagjainak a rádiózással kapcsolatos területeken szervezett formában biztosítsa társadalmi, gazdasági, kulturális tevékenységét, annak fejlesztését, valamint termelésirányítás szervezését.” — Mi is hasonló elképzelésekkel fogtunk a klub megalakításához. a magánszemélyek részére már létre is hoztuk, velük január 14-én találkozunk, a közületek képviselőit január 21-re hívjuk, természetesen a rendelkezésünkre álló adatok alapján minden érdekeltet értesíteni fogunk. * A kezdeményezés figyelemre méltó. Napjainkban, amikor olyan sokat beszélünk korszerűségről, takarékosságról, szervezésről és szervezettségről, igazán nem szabad megfeledkeznünk a CB-rádiók felhasználásáról a hírközlésben, a gazdasági munkában, a személyes tájékoztatásban. SZARVAS ANTAL Iskola kóstolgató „II fehér ünnepel jelent számomra ff A csillogó fekete szemű lány Szakosról került Szek- szárdra, az egészségügyi szakiskolába. Orsós Marika rendkívül sokat volt beteg. A nővérkék között élt, úgy, hogy közben ezt-azt segíthetett nekik. A gyógyulás után nem volt nehéz a választás. Főleg azért, mert „bennem a fehér a tisztaságot jelképezi, ünnepet jelent, és itt a kórházban mindig fehérben lehetek.”. A harmadikos nővérképzős még most, az iskolai év elején is hosszabb időt volt a kórházban. Betegként. A fer- tőzőosztályon. „Ez érlelte meg bennem: itt kell dolgoznom.”. A fertőzőosztály tökéletesen elzárta a külvilágtól, rácsok vannak az ablakon. Ez pedig elkeserítő. Még akkor is, ha tudja az ember, hogy erre szükség van, a fertőzéstől védeni kell embertársainkat. — Addig nem érzékeli az ember, hogy milyen nagyszerű dolog nővérnek lenni — mondja Orsós Mária —, míg bele nem csöppen az ember. Egy fiatal lánynak — Orsós Mária szerint — az is tökéletesen kielégítő dolog, hogy érzi: szüksége van másnak az ő tudására, szereteté- re, kedvességére. „Én is érek valamit!” A világ dolgai azonban nem olyan egyszerűek, mint ahogy mi gondolnánk. Fertőzőosztályon csak tizennyolc éven felüliek dolgozhatnak. Az iskola pedig egy évvel fiatalabb nővéreket ad az egészségügynek. Egy évet várni kell, más osztályon dolgozni, és csak azután nyílik meg a fertőzőosztály Orsós Mária részére. Természetesen az ember — szakmából adódan — kötözködik, olyanokat is kérdez, amire nehéz a válasz. Mondjuk például azt, hogy miért lett egészségügyis, amikor itt számtalan nehézséggel kell mgküzdeni, hogy éjszaka is kell dolgozni és még sorolhatnánk a kérdéseket, olyanokat, amelyeket, mondjuk meg igazán, nem nagyon szeretünk. Erre Mária csak annyit válaszol: „De, én úgy szeretek adni”. Mert a nővérke, ha jól dolgozik, akkor ad, önzetlenül, ember- szeretetből, amit kap, az a szeretet, a hála, egy-egy gyógyult beteg mosolygós arca. Mária szerint — de jő lenne ha mindannyian így gondolnánk — az a legfontosabb, hogy ő adhat, örömet szerezhet, részese lehet egy gyógyulási folyamatnak, mert néha a jó szó többet ér bármilyen patikaszernél... fi világ legnagyobb csodája A világ hét csodája eltörpül a legnagyobb csoda mellett. És ez a csoda: a terhes nő. Az a nő, aki testében hordja a jövőt. Az a nő, aki védőén mindig a hasán tartja a kezét, pedig a védelem nem szükséges, mert védve van az a kicsi magzat, akiről nem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány, csak annyit: megfogant és a mi gyermekünk. Nem csoda, hogy Pesti Anikó, az egészségügyi szakiskola harmadikos tanulója leendő munkahelyét a szülészeten képzeli el. Még akkor is, ha előtte érettségiznie kell és még egy tanfolyamon le kell vizsgáznia szülészetből. Erre a csodára, ami ott a szülőszobában történik, érdemes áldozni. „Mert annál szentebb dolog nincs a világon...” Persze, ahhoz, hogy ezt elhatározza ismernie kelleti Pesti Katalin harci védőnőt, aki járt házról házra és tanácsot adott a kismamáknak, figyelemmel kísérte minden kisgyerek sorsát. Anikó védőnő akart lenni. De, amikor először teljesített szolgálatot — mert ez szolgálat — a szülészetén, és részese lehetett az első szülésnek, akkor készen volt az elhatározás : szülésznő lesz bármi áron. Azt tudnunk kell, hogy a szülő nő nem beteg, mégis fájdalmak közepette hozza világra gyermekét. „Elmondhatatlan, hogy mit jelent az a pillanat, amikor a verejtékező arcú anyának felmutatjuk a kisbabát” — mondja Anikó. A pillanat gyönyöre. A kis élőlény látványa, amely pár perce még szörnyű fájdalmat okozott. A szülésznő pedig részese ennek a gyönyörnek. Minden egyes újszülött az övé. „Amikor először felsír a baba, szívhez szólóbb sírás nem létezik a világon” — így Pesti Anikó, aki harmadéves az egészségügyi szakiskolában, és szülésznőnek készül, mert... és itt elakad a szava. Megmagyarázni lehetetlen. Csak érezni. Azt a feszültséget, azt a fájdalmat, azt a gyötrelmet és azt az örömöt, ami a szülőszobában történik, játszódik le, pillanatok, órák alatt... Persze, teszem hozzá én, azt sem lehet elefelejteni, hogy az a sok aggódó férfi miként rágja a cigarettát az ajtó előtt, ha nem zavarják el őket... De, ez csak bele- magyarázás... Egy szónak is száz a vége: bennünket férfiakat is meggyötör a szülés, mert a tehetetlenség néha fájdalmasabb, mint maga a fájdalom. De, ezt Pesti Anikónak nem kell tudnia, elég, ha ott van a szülőszobában és megtörli feleségünk gyöngyöző homlokát. H. J.—G, K.
